Népszava, 1916. április (44. évfolyam, 92–120. sz.)

1916-04-01 / 92. szám

MIHI I ww -'Mwifwww* n HfflM 1916 április 1. HÉPSZAVA lódásból, a proletár írói vetélkedésből buzog föl olyan vastagon , komor, igaz életkép és nem változtat a pontosságán, ha a szívünk­kel érezzük is, hogy vannak az írói céhnek olyan meg­szentelt alakjai, akiknek gleccser­hó tisztaságát más emberfajták között hiába keresnénk . . . A kibontott, fölépített, nagy jelenet hegyében azután elénk áll a kérdés? A könyv írójának vivódása, leszámoló há­borgása, szégyenkezés nélküli önviviszek­ciója, mindez a haragosság impozánsan haj­lik át az erő magaslatihoz — a felelet így száll ki a fejezetből és érdemes ennek a zárt képnek pszichológiáját is vizsgálni, az ele­jén ingadozás, a vezetésében félénkség, az­után nekilendül­és a sértődöttség­, a szembe­szálló szemügyrevétel­, a kinyílott emberis­meret izgalmaival olyan szilajságok, élet­hordó hevességek döbbennek elénk, hogy a legkényesebb ellenőrzés is érzi a tehetség szárnycsapásait. A na­gyter­j­ed­el­mű fejezettel azonkívül, hogy próbája a könyvnek, azért is foglalkoz­tunk tüzetesebben, mert innen jól belátjuk a területet, amerre és ahogyan az író vezet bennünket. Ha megfigyeljük az utat, ami előtte és utána van, észrevesszük, regényiró-k képesség az, aki ilyen szervesen tudja meg­konstruálni sokrétű mondanivalóit. Az író erejét érezzük először mi, akik makacsul el­gondoljuk, milyen vonagló, személyes iz­galma lehetett a szerzőnek ez a könyv és mégis az író, az alkotás erejével, fölényesen viszi történetét, a pörlekedő sekélyességhez elsiklani nem engedi, de emberrajzoló művé­szettel mesevilágot teremt és még inkább érezni fogja ezt a közönség, amely a könyv­ben csak a képzelet ábráit akarja és e pon­ton, egyszerűen mondjuk, teljesen kielégül. Egyenesen meglepő, hogy Csergő, akinek ed­dig csak a líráját és egy darabját ismertük, milyen biztos vonalvezetéssel írta meg ezt az első regényét. Mindig friss, beszélőkedvű, sohasem unalmas, szárnyaló jelenetek után nem merev, erőszakos a völgyesebb útja, el­mét, érzést állandóan nyugtalanít és a záró­pontig, ahogy mondják, olvasmányos. Az al­kotás passziója lengi át a könyvet és ez az öröm, szomjasság lesz a magyarázata annak, hogy makulátlan, szép részletek után szava­kat, sorokat, glosszákat kapunk, amelyek többször bántóan közhelyesek, az íráskedv mohóságával a naiv szentimentalizmusokat észre sem veszi, de a regényformáló készsége ebben a könyvben oly kétségtelen, a tulaj­donságai, amikkel örvényt tud fölkavarni a képzelet világában, oly szívesek, rátermet­tek, hogy egyenesen hisszük, ha éberséggel megtisztul a­ nem döntő, de gyöngítő gyöngéi­től, népszerű, fölkapott regényíró lehet „A mi szívünk asszonya" írójából. Ide írjuk még külön azt is, hogy lelke, ívelése van annak a két fejezetnek, amelyek egyikében az író a főszereplő egy szerelmi utazását írja le a Garda-tóig, a másikban pedig egy bukással végződő premier képe hatalmasodik elénk" freskószerűen. Emberi, meleg könyv, amelynek metszett betűi mögött egy megszenvedett lélek kérde­zősködik. Értjük és bátorítjuk. Hé­rész Béla. Svájci lap a párisi értekezletről. (Bern, március 31.) A „Berner Tagblatt" írja: A párisi konferencia a semlegeseknél egészen­­ más benyomást fog kelteni, mint amilyenre a konferencia ügyes rendezői szá­mítottak. Abból a mondatból, h­ogy a hábo­rút a közös ügy győzelméig folytatni fogják, valóban a semlegesek nem az erő tudatát fogják kiolvasni, hanem e hiteles, le nem ta­gadható nyilatkozat alapján meg fogják ál­lapítani, hogy melyik csoportnak bűne, hogy a háború még mindig nem ért véget. A köz­ponti hatalmak világosan és érthetően meg­mondották, hogy hajlandók a békekötésre, ha az ellenség a katonai helyzetet elismeri és egy békeszót hallat. Páris új kormányzója. (Páris, március 31. — Havas.) A miniszter­tanács ülésén Poincaré dekrétumot írt alá, amely Dubait tábornokot nevezi ki Páris ka­tonai kormányzójává és a Páris előtt levő seregek főparancsnokává Manoury tábornok helyébe, aki egészségi okokból benyú­jtotta le­mondási kérvényét. A német költségvetés tárgyalása. (Berlin, március 31.) A birodalmi gyűlés költ­ségvetési bizottsága folytatta a külügyi költ­ségvetés tárgyalását. A franciaországi és oroszországi német hadifoglyokkal való bá­násmód dolgában fölmerült panaszokra a kormány képviselője azt válaszolta, hogy a háború első napjaitól kezdve sok történt a fogoly németek sorsának megjavítása érdeké­ben, amihez egyebek között az ellenséges kor­mányokkal való igen nyomatékos tárgyalások is hozzájárultak. •MR két rohammal elfoglaltak. Hat tisztet és 322 főnyi legénységet sebesületle­nü­l elfogtunk. A keleti parton a helyzet változatlan. Douaumont-erődtől délre a francia árkoknál rövid közelharcok fejlődtek. Az angolok légi harcokban Arras és Bathaume között három kétfede­lű­t vesztettek. Utasaik közül kettő meghalt. Immelmann hadnagy ezúttal im­már a 13-ik ellenséges repü­lőgépet lőtte le. A legfelsőbb hadvezetőség. Francia és belga jelentések. (Franciaország. — Március 30. Délután 3 óra.) A Sommetől délre az ellenség heves bom­bázás után benyomult Vermandov­lerstől nyu­gatra és Chaunestől északra vonalaink egyik előretolt részébe. Ellentámadással rögtön ki­űztük onnan. A Maastól nyugatra a németek az éj folya­mán több ellentámadást intéztek az avocourti erdőben lévő állásaink ellen. Az összes rohamo­kat visszavertük zárt 5­4 gyalogsági- és gép­fegyvertű­zzel, amely nagy pusztításokat vitt véghez az ellenséges sorokban, különösen az avocourti erődítések centruma előtt, ahol a a németek egész hulladombokat hagytak hátra. Malancourt mellett a németek nem kí­séreltek meg újabb támadást. A Maastól keletre és a Woevreben időnként szünetelő ágyuharc. A németek St. Micieltől északra számos úszóaknát dobtak a Maas fo­lyóba, amelyek azonban nem okoztak kárt. (Éjjel 11 óra.) Az Argonnesokban erős tüze­lést indítottunk a malancourti erdő és a Fille Morte ellen. Egyik aknánk felrobbantása kö­vetkeztében­ német lövészárkok beomlottak. Egy másik akna elpusztított egy ellenséges állást a 285. magaslatnál. A Maastól nyugatra Malancourt mellett a nap folyamán tartós ágyútüzelés, gyalogsági tevékenység nélkül. A Maastól keletre a németek reggel heves támadást intéztek a Douaumont-erőd felé ve­zető utakon lévő állásaink ellen. A németek e támadásnál maró folyadékokat lövettek felénk. (Légi szolgálat.) Légi szolgálatunk egész na­pon át tevékeny volt. Repülőink egyike Dom­rien vidékén, a Champagneban lelőtt egy Fok­kert-gépet, amely égve zuhant az ellenséges vonalak közé. Verdun vidékén vonalaink köz­vetlen közelében öt ellenséges repülőgépet kényszerítettünk leszállásra. Repülőgépeinket több ízben eltalálták, azonban valamennyi re­pülő sértetlenül tért vissza. (A belga jelentés.) Nagy tüzérségi tevékeny­ség a belga fronton, főleg Dixmuiden szaka­szán. Nyugalomra intik a francia lakosságot. (Páris, március 31.) A félhivatalos Havas­ügynökség fölszólítja a közönséget, hogy őrizze meg nyugalmát még abban az esetben is, ha a németek újabb területeket nyernének Verdun előtt. A fődolog, hogy Joffre és Petain a fő­védel­mi vonalon kitartanak és mindenki bíz­hatik benne, hogy ezt az állást megtartják. Vélemény Németország békeföltételeiről. (London, március 31.) Dr. Dillon képviselő, a „Daily Telegraph" munkatársa a „Sunday Pictorial"-ben a jövő béke föltételeiről állító­lag jó forrásból szerzett információt közöl. Megemlíti, hogy egy semleges államban lévő német diplomata, aki érdeklődött az antant békeföltételeiről, tudatta, hogy Németország mily határig mehetne el az ő magánvéle­ménye szerint. Belgiumra vonatkozóan a né­met diplomata álláspontja ez volt: Belgium föltétel nélkül és teljesen kiüríttetik. Ter­mészetesen Németország nem ad semmiféle pénzügyi, területi vagy gazdasági kárpót­­­lást és ami haszna volt, nem adja vissza. Né­metország nem ad Angliának sem hadikár­pótlást, sem területet, sem előnyös kereske­delmi szerződéseket. Az összes német gyar­­matok visszaadandók, Kiaucsau kivételével. Ezenkívül föntartja magának Németország, hogy mindegyik ántánt-hatalommal külön kösse meg a békét. A képviselő rámutat arra, hogy az ántántnak az az aktív minisztere, aki érintkezett a német diplomatával, kije­lentette, hogy árulást követne el az ántánt­államokkal szemben, ha ilyen feltételekről még tovább tárgyalna. Dillon azt hiszi, hogy rövidesen újabb békepropozíciók lesznek. 3 A nők választójoga a porosz ország­gyűlésben. * Dernburg államtitkár kioktat egy urat az urakházából. (Berlin, március 31.) Az urakháza elinté­zett a képviselőház által elfogadott több törvényjavaslatot és azután kérvényeket tárgyalt, amelyek között volt egy, a nők köz­ségi választójogáról. Neuber vezértörzsorvos rámutatott a női mozgalom nemzetközi jel­legére, amely végül a nőket az általános politika mezejére tereli és ez ártalmas volna annak a hivatásnak, amelyet a természet rendje nekik kijelölt. A szónok kiemeli a nők kiváló teljesítményeit és charitatív mű­ködését a háború folyamán, de a leghatáro­zottabban ellene van annak, hogy mintegy hálából azért a nőknek megadják a vá­lasztójogot. Dernburg volt államtitkár kijelenti, hogy az előtte szóló fejtegetései nagyon silány kö­szönetet jelentenek azokért a rendkívüli szolgálatokért, amelyeket a nők a háború­ban teljesítettek. A német nép igen széles rétegeiben oly nézetek terjedtek el, amelyek az előtte szóló véleményével összhangzásba nem hozhatók. A kérvényt azután a kor­mányhoz tették át, miközben az előadó hangsúlyozta, hogy a bizottság a dolog mé­lyébe nem bocsátkozott, mert azon a vélemé­nyen volt, hogy nem célszerű a pártközi béka idején efajta vitaanyagot a lakosság közé vinni. A belügyminiszter azután királyi üze­netet olvasott föl, amely a porosz ország­gyűlést május 30-ig elnapolják. ®®®®®®@®®®®®®®®®© II! MOST JELENT MEG I ^KSIiSliSiiSi!«;« £ I 1 II M H •! HARC A FERTŐZŐ ELLEN! Irta: Dr. HAHN DEZSŐ Kapható: a Népszava­könyvkereskedésben.Er­zsébet­ körút 35 és vala­menyi könyárusítónknál M I M 8 Felvilágosítást nyújt a || nemi betegségek meg- JJ ellízése és gyógyítása kö- H rül követendő eljárásról. íj ARA 24 FILLÉR g 3::s::s:í2í:s:ís!í3í!s;:s;isí:s:ísks:;s!ísíis:íí ®®®@©®®@®®®©®®®®®

Next