Népszava, 1916. június (44. évfolyam, 151–179. sz.)
1916-06-01 / 151. szám
U)16 június 1. május 27-ére virradó éjszaka és másnap reggel három egymás után következő támadást hasonló módon visszavertünk. A többi fronton az Astriáig főleg tüzérségi akciók. Tüzérségünk több ponton szétszórt ellenséges csapatösszevonásokat és menetelő oszlopokat. A Posina melletti állásaink ellen irányuló két támadást visszautasítottunk. Az Asiago-szakaszon folytatódott tegnap az erős ellenséges nyomás a Val d'Assától és a Val Galmarátólkeletre. A Lugana-völgyben egy kis ellenséges támadást a strignoi medencében visszautasítottunk. Az alpinók által e hó 26-án a Masótól keletre elfogott ellenséges katonák száma 157 főre emelkedett. A 8. magyar, és 101. magyar, ezredek zászlóaljait, amelyek a támadást intézték teljesen elpusztították és azok a küzdőtéren több mint 300 fegyvert és egy teljes géppuskaosztagot hagytak hátra, amelyet röviddel azután már az ellenség ellen használtunk. A Monte San Michele-szakaszon egy általunk véghezvitt aknarobbantás szétrombolta Peteanótól keletre az ellenséges erődítések nagy részét. A védőőrség menekülése közben üldöző ágyú- és puskatüzelésünkben megsemmisült. Az olasz kormány, érzi a veszedelmet. (Lugano, május 31.) Mussolini intervenciós képviselő lapja, a „Popolo d'Italia" ezeket írja: Az a csapás, amelyeket az osztrák-magyarok offenzívája reánk mért, megrázta egész Olaszországot. Olaszország ma sajgón és közvetetlenül érzi az osztrák veszedelmet. A Vicenza-fensik Olaszország sorsát dönti el. Az olasz nép győzni akar és ezért szemeit a felelősekre szögezi. A nép nem hátrál meg, de ha a vezetők energiája megtörik, akkor ellenállhatatlanul talpra áll az egész nemzet és feledhetetlen események szemtanúi lesz. Az izgalom Olaszországban. (Lugano, május 31.) Az osztrák-magyar csapatok előnyomulásával fenyegetett olasz határkerületek lakosságának az északi tartományokba való áramlása olyan erős, hogy el sem lehet őket helyezni. A kormány éppen azért mindenfelé, még Rómában is, rendelkezésükre bocsátotta, a régi iskolaépületeket. Az északi provinciák prefektusai a legszigorúbb büntetés terhe alatt megtiltották az olyan hírek terjesztését, amelyek nem foglaltatnak Cadorna jelentéseiben, mert ezeket „a központi hatalmak gyalázatos és megfizetett ügynökei költik, hogy pánikot idézzenek elő". Az olasz hadsereg helyette, így hirdetik a prefektusok, éppenséggel nem nyugtalanító és az ellenség kétségbeesett offenzíváját legközelebb vissza fogja vetni. A közönség idegessége igen nagy. Míg a nagy lapok aggodalmaikat a szokásos frázisokkal takargatják. Fasci a „Poncio d'Italia"-ban egész nyíltan kimondja, hogy az általános bizalmatlanság és izgalom következtében a helyzet tarthatatlan. Az a pesszimizmus, amely már a háború kezdete óta fogva tartja az olasz nép egy részét, az osztrák-magyar offenzíva alatt tízszeresre növekedett. Az olasz szocialisták támadásra készülnek a kormány ellen. (Lugano, május 31.) Az olasz kamara június 6-án ül össze. A szocialista frakció erősen készülődik a kormány támadására és eddig már három interpellációt jelentettek be, amelynek éle Salandra, illetőleg Sonnino ellen irányul. A zsákmányolt olasz ágyúk. (Basel, május 31.) A „Basler Anzeiger"' jelenti: Az olasz hadsereg ágyúinak egyhatoda jutott eddig a győzelmes ellenség kezébe, nem számítva a száznál több gépfegyvert és más hadianyagot, amelyet az osztrákmagyar csapatok zsákmányoltak. ni i iiiuíiii mii mmhm J MOST JELENT MEG! Varga Jenő: Az imperializmus! Ára 40 fill. y Kapható a Népszava-könyvke-reskedésben, Erzsébet-körút 35 - s szervezeti könyvárusítóinknál STÉ Fis SAVA ^Hacsag^'^TnwHM nmr-umm* -as^ jJiimN w 'Miwiy r rrfTgWHwrKCWHi.'.-w wirr* A nyugati háború. Német si&er a Caureít-erdolben. Csatornázás a tengerparton. (Nagyfőhadiszállás, 1916 május 31.) Ellenséges torpedónaszádokat, amelyek a tengerparthoz közeledtek, tüzérségünk tüzelése elűzött. A La Bassée-i csatorna és Arras közötti szakaszon az élénk tüzérségi tevékenység tovább tart. Nieuve Chapellenél és ettől északkeletre német járőrök vállalkozásai sikerrel jártak. 38 angolt, köztük 1 tisztet, elfogtunk, 1 gépfegyvert zsákmányoltunk. A Maastól balra megtisztítottuk az ellenségtől a Cumiéres falutól délre levő cserjéiket és bokrokat, miközben 3 tiszt és 88 főnyi legénység jutott kezünkre. A május 29-iki támadás alkalmával a Caurette-erdőcskében beépített, hajó ágyút, 18 gépfegyvert, több aknavetőt és számos egyéb hadiszert zsákmányoltunk. A Maas mindkét partján továbbra is igen élénk a tüzérség tevékenysége. A legfelsőbb hadvezetőség, államfőnek joga volna a békeáramlatot előbb vagy utóbb mozgásba hoznia, anélkül, hogy tekintettel legyen a béke okaira és céljaira. Meg kell nyíltan mondanunk, hogy a szövetségesek nem hajlandók, vagy nem lesznek hajlandók megengedni, hogy Amerika belpolitikai érdekei az igazságért folytatott harcba beletolakodjanak. A szövetségesek a békejavaslatot csak akkor fogják meghallgatni, ha az a legyőzött ellenségtől érkezik. Svájc közvetítse a békét? (Bern, május 31.) A svájci szövetségtanácsot tömeges petícióban arra akarják kérni, hogy a háborút viselő hatalmaknál ajánlja föl szolgálatait mint békeközvetítő. A nyári ülésekre egybegyűlő szövetségi tanácstagok szintén közvetítésre fogják fölszólítani a tanácsot. Svájcban remélik, hogy a szövetségi tanács, — noha óriási akadályok tornyosulnak a békekötés elé, — mindent meg fog tenni, amii csak hatalmában áll. A diplomácia rejtelmeiből. (Hága, május 31.) Az angol külügyminisztérium közleményt adott ki, amelynek az a célja, hogy a német birodalmi kancellárnak a brit kormány ellen, ennek a boszniai válság ügyében elfoglalt álláspontja miatt emelt vádjait megcáfolja. A közlemény szerint az akkoriban folyt jegyzékváltás a közvetlenül érdekelt nagyhatalmak magatartására vonatkozott. E jegyzékekből kitűnik azonban az is, hogy minő magatartást tanúsított Anglia, ez pedig egyenes cáfolata a birodalmi kancellár állításainak. A német vádaskodások első része Németországnak a boszniai válság idején elfoglalt álláspontjára vonatkoznak. Németország akkor a háborút akarta. Nagybritannia emiatt Pétervárott elégedetlenségének adott kifejezést. Nicholson határozottan kijelenti, hogy ez a szóbeszéd nem igaz. Kiderült, hogy a német kancellár a boszniai krízis során azt a szemrehányást tette, hogy a pétervári angol nagykövet magatartása nem kedvezett a békés megoldásnak. Nicholsont értesítették erről. 1909 május 9-én Nicholson Greynak ezt írta: „Tudom pontosan, hogy az a benyomás uralkodik, hogy én az orosz külügyminisztériumban erősítettem a Németország és Ausztria-Magyarország elleni ellenséges politikát. Ez teljesen valótlan. Sohasem tanácsoltam oly irány követését, amely a szakadékot közte (az orosz külügyminisztérium) és Bécs között mélyíthetné." Ez volt az a politika, amelyet Nicholson az egész krízis alatt következetesen követett. Hátra van még foglalkozni egy Grey ellen emelt váddal. A birodalmi kancellár által személyesen emelt vád az, hogy Sir Edward Grey kijelentette, hogy hite szerint az angol közvélemény Anglia háborúját Oroszország oldalán helyeselné. Grey sohasem tett ilyen nyilatkozatot a boszniai krízissel kapcsolatban, sem ebéd, sem pedig semmi más alkalommal. Nicholson összefoglaló jelentésében 1909 február 27-én többek között ezeket írja: „Ha Szerbia territoriális igényeit nem adja föl, háborúra kerül a sor". Izvolskitól októberben megtudtam, hogy ezeket az igényeket végül valószínűleg föl kell adni. Jeleztem, hogy mi Oroszországot támogatni fogjuk annak keresztülvitelében, amit diplomáciai támogatással el lehet érni, azonban a dolgokat nem engedjük a háborúig jutni. Később ezeket mondja: Azon a nézeten vagyunk, hogy nem volna arányban a kockán forgó érdekekkel Szerbia területi igényeiért háborúba bocsátkozni, amely esetben az európai kontinens legnagyobb része belebonyolódnék. A külügyi hivatal jelentése így végződik: Az 1908—09 évek diplomáciai följegyzéseiből szerzett benyomás az, hogy 1909-ben elhárítotátk a háborút, mert Oroszország a szerbek területi igényeit Ausztria-Magyarországgal szemben nem akarta egészen az európai háborúig támogatni. Ez az álláspont volt az angol kormány álláspontja is, amely sohasem tért el attól. Ha Németország 1914-ben, amikor a Szerbiával szemben támasztott osztrákmagyar követelést a szerb függetlenség meg- Francia, belga és angol jelentés: A sajtóhadiszállásról jelentik. (Franciaország. — Május 30, délután 3 óra.) A Maas balpartján tegnap estefelé megkettőződött a tüzelés hevessége a Mort Horgrae és Cumiéres között. Az ellenség röviddel utána az e szakaszokon levő összes állások ellen egy, a frontra újonnan érkezett hadosztállyal, nagyon erős támadást intézett. A francia vonal balszárnyán a Mort Hommetől keletre levő lejtők ellen irányuló rohamokat tüzelésünk megtörte. Innen keletre a Caurette-erdő tájékán a franciák, a németek több eredménytelen támadása után, amelyekben ez utóbbiak jelentős veszteségeket szenvedtek, a Bethincourt—Cumiéres-úttól délre vonultak viszsza. A balszárnyon a németeknek ismételt erőfeszítéseik ellenére nem sikerült a franciákat a Cumiérestől délre levő erdőszegélyből kiűzni. Az ágyúzás az egész éjszakán át heves volt. A Maas jobbpartján a tüzérségi harc igen élénk volt a Douaumont-erődtől nyugatra eső vidéken. A többi fronton az éjszaka aránylag nyugodt volt. (Este 11 óra.) A Maas balpartján igen heves ágyutűz a Mort Homme és Cumiéres vidékén. Tüzérségi tevékenység a Maas jobbpartján és a Voevre-síkon. A harcvonal többi részéről nincs jelenteni való. (Belgium.) Élénk tüzérségi harc a belga hadsereg arcvonalán. (Anglia, — Május 30.) Az ellenséges aviatikusok tegnap tevékenyebbek voltak, mint máskor. Egyik repülőgépünket lelőtték, mi is lelőtünk egy ellenséges repülőgépet. Guinchytől délkeletre egy aknát robbantottunk. Két német akna Soucheznél és Neuvillenél, árkainkban nem tett jelentős kárt Több nyugalom volt, mint máskor, gyalogsági harcok nem voltak, a tüzérségi tevékenység csekélyebb volt. Wilson békeközvetítése ellen. (Berlin, május 31.) A „Deutsche Tageszeitung"-nak New-yorkból jelentik szikratávirattal. A német-amerikaik nagy tömege mélyen fölháborodott azon, hogy a német nemzet Wilsont el akarja fogadni békeközvetítőnek. Wilson békeagitációja. (London, május 31.) A Reuter-ügynökség jelenti Washingtonból. Wilson május 27-iki beszédében egyebek között még ezeket mondotta: Ez a nagy háború mélyen érint bennünket. Nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is, hogy nagyon nyiltan beszéljünk erről és a civilizáció ama nagy érdekeiről, amelyeket érint.. A háború okai és céljaihoz nincs közünk. Nem érdekünk, hogy e hatalmas véráradat sötét forrásait kifürkésszük. A „Times" e nyilatkozatról ezt írja: Tiltakoznunk kell Wilson ama kijelentése ellen, hogy a háború okaihoz és céljaihoz Amerikának nincs köze és hogy Wilsonnal, vagy más a