Népszava, 1916. szeptember (44. évfolyam, 242–271. sz.)

1916-09-01 / 242. szám

NÉPSZAVA . * A románok támadása. * Új állásokba vonulás Csíkszeredától nyugatra is. (Az osztrák-magyar hadvezetőség hiva­talos jelentéséből. — Augusztus 31.) A Herkulesfürdőtől keletre fekvő ma­gaslatokon román támadásokat vissza­vertünk. A csiki hegyekben küzdő csá­szári és királyi csapatok a Csíkszeredától nyugatra fekvő magaslatokon levő új ál­lásokba vonultak. Egyébként a magyar harcvonalon a helyzetben lényeges vál­tozás nem állt be. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettesei Csíkszereda a határtól nyugatra, 38 kilomé­terre van. Rendezett tanácsú város Csik vár­megyében, 1910-ben vagy három és fél ezer lakosa volt. A város székhelye a vármegye törvényhatóságának, az adófelügyelőségnek, a tanfelügyelőségnek és van a városban tör­vényszék, ügyészség, járásbíróság, közjegy­ző­ség, telekkönyvi hatóság, államépítészeti hi­vatal, polgári leányiskola, gazdasági szak­iskola ésa többi. Herku­lesfürdő kisközség és fürdő Krassó-Szörény vármegye orsovai járásában; fél­ezer magyar, román, német anyanyelvű la­kosa van. Herkulesfürdő Magyarország leg­nagyobb szerű­ és legszebb fürdője. A fürdő­telep Mehádiától nyolcadfél kilométerre, a Cserna völgyében, 168 méter magasságban fekszik. A fürdő már Traján római császár idejében virágzott. 1852-ben épült, újjá, Her­kulesfürdő a határtól nyugatra 6 kilométerre, Orsovától északra 21 kilométerre van. A románok bevonulása Brassóba. Vasárnap este 9 órakor — írja a „Magyar­ország" — teljes bizonyossá vált Brassóban, hogy a tömösi szoros ellen Predeálnál megkez­dődött a románok előrenyomulása. A hivatal­béli urak Brassó további sorsáról is értesülést kaptak.­­ Ez értesülések szerint Brassóban az ottmaradt lakosság egész éjjel föntvirrasztott, sohsem tudták, hogy melyik pillanatban érkez­nek be a románok a városba. Minden utca sötét volt és a lefüggönyözött ablakok mellett várták a történendőket, csupán a városházán volt a polgármesteri hivatal kivilágítva, ahol a gazda­sági tanácsnok és nyolc öregebb­ városi polgár várakozott. Egész éjjel egyetlen egy puskalövés sem hallatszott a városba és egész éjjel egyetlen egy román katona sem tűnt föl az utcákon, ami arra mutatott, hogy a románok nagyon óvato­san közeledtek a város felé abban a hiszemben, hogy ott ellentállásra fognak bukkanni. Haj­nali 4 órakor a város déli külvárosából néhány ember szaladt be a város főterére, ahol elkez­dett kiabálni, h­ogy itt vannak a román katonák, ugyanakkor egy lovasküldönc, akit a románok érkezésének megfigyelésével bízott meg a város nyolc kiválasztott polgára, megérkezett a városháza elé és értesítette a polgármesteri hivatalban föntvirrasztottakat, hogy a temesi országútról nagyobbszámú román előcsapatok érkeztek Brassó alá és ezek az előcsapatok már el is szállásolták magukat a külvárosi parasz­toknál. Ekkor a nyolc kiválasztott polgár le­ment a városháza elébe, sorba állva várakozott, a városi tanácsnoknak pedig kezében volt az az írás, amelyben Brassó város hatósága őket bízta meg a megszállás idejére a városi ügyek­nek, polgári biztonságának gondozásával. Reg­gel 6 óra volt, amidőn a Kolostor­ utcán keresz­tül egy lovasszázad élén három katonatiszt érkezett a városháza elé. A román tisztekhez a városi tanácsnok magyar nyelven tartott beszé­det intézett, amelyben kérte őket, hogy kímél­jék Brassó épségét és polgárainak biztonságát és vagyonát. A tisztek kijelentették, hogy a város lakossága nyugodt leh­et a román had­sereg bánásmódjáról, egyebekben pedig az utánuk érkező tábornokkal való tárgyalásra utasították a tanácsnokot és a nyolc kiválasz­tott polgárt. Félóra múlva tárgyo­b­b töm­egű katonaság érkezett és a román ezredek zeneszó­val vonultak be Brassó főterére. * Huszonötezer ember maradt Brassóban. Brassó városát Fabritius Frigyes, a legöre­gebb városi tanácsos adta át a románoknak. Vele Brassóban maradt Vonnesel Rudolf rendőrfogalmazó is. A legutolsó menekült­szállító vonat hétfőn éjjel 11 óra tájban hagyta el Brassót. Ezen a vonaton mentek el a postá­sok és a vasutasok, valamint néhány visszama­radt utas. Néhány perccel 12 óra előtt a bras­sói állomást a levegőbe röpítették. A legutolsó utasok szerint a város visszamaradt lakossága, hozzávetőleges számítás szerint mintegy 25.000 ember, közöttük 10.000 románajku. A románok biztatták a magyarokat és szászokat, hogy ma­radjanak nyugodtan. :* A kiürített helységek. A román betörés következtében szükséges ki­ürítés — az esti lapok jelentése szerint — a kö­vetkező községek lakosságát érintette: Bereck, Bélafalva, Szárazpatak, Kézdi­szentlélek, Kézdivásárhely, Kézdiszentke­reszt, Lemhény, Kézdialmás, Kézdiszászfalu, Kézdimartonos, Nyújtód, Osdola, Kézdisár­falva, Oroszfalu, Hilib, Gelence, Imecsfalva, Zabolapáva, Kovászna, Szentkatolna, Ha­tolyka, Kézdimártonfalva, Alsó- és Felső-Csernáton, Ikafalva, Futásfalva, Torja, Petőf­alva, Dalnok, Kézdi-Albis, Sepsziszent­györgy, Csíkszereda és más oldalon Nagy­szeben. Románia fölkészültségéről. (Berlin, augusztus 31.) Az orosz határról je­lentik: A pétervári román kolónia már régóta teljesen mozgósította hadseregét éspedig oly módon, hogy hatszázezer embert állandóan fegyver alatt tartott. Az új behívásokat a sza­badságolások révén mindig kiegyenlítették, úgy hogy az állomány a hatszázezer főt soha meg nem haladta. A Tiraspol—Lasi- és Tiras­pol—Reni-vasútvonalon nagymennyiségű tü­zérségi anyagot szállítottak, amelyet nyomban Bukarestbe továbbítottak. A termés ma már csaknem teljesen be van takarítva. Az így föl­szabaduló munkaerők már rég utasítást kap­tak, hogy visszatérjenek csapattesteikhez. A tüzérségi és lőszerkészlet, bár igen nagy, leg­följebb négy hónapra elegendő intenzívebb hadviselés céljaira. Minthogy Románia nem is lesz abban a helyzetben, hogy az egész pótlást maga állítsa elő, Oroszország szállítására lesz utalva. '*' w. Az orosz front. * Nagy tüzérségi harcok. (A német nagy főhadiszállás hivatalos jelentése. — Augusztus 31.) Rigától nyugatra, a Dünaburgi hídfő­nél, a Stochod­ivben, Köveitől délkeletre, Lucktól délnyugatra és Bothmer gróf tá­bornok hadseregének egyes szakaszain élénk tüzérségi harcok folytak. A Kárpátokban a Kukul-hegy elfog­lalásánál egy tiszt és 199 főnyi legény­ség jutott fogságunkba. Az ellenség el­lentámadásait itt visszavertük. A lucki és toreyni katonai telepek el­len légi támadást intéztünk, amely alka­lommal repülőink három ellenséges re­pü­lőgépet lelőttek, egy másikat augusz­tus 29-én Lystopodnál (a Berezina mel­lett) tettünk harcképtelenné. Lu­dendorff,­ első főszállásmester. (Az osztrák-magyar vezérkar hivatalos jelentése. — Augusztus 31.) Az orosz arcvonalon az ellenség tüzér­sége számos helyen fokozott tevékeny­sé­­­get fejtett ki. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Erősítették a monarchia csapatait. (Genf, augusztus 31.) A „Daily Mail"-nak az orosz hadiszálláson levő tudósí­tója jelenti. 8

Next