Népszava, 1916. november (44. évfolyam, 303–332. sz.)
1916-11-01 / 303. szám
.1918 november 1. HÉPSZAVA tízezer román fogoly. BSamparIgingft&S és ©pss^ától északra wtssacawartéi* a rsKián támadtsakatt Esotormlasensssn nfescs w£5t«s*fis. — ps OFCsa front fSJsfe tocSjfcn heajfi sifsarcsSíffit arcvtCalc a Rémat'OSsSrSk-magyar ős 65» pSSí savejgek. — Sk SosremetáSi elétre feastfshansoSi esesn wáSSosCa&ják mug a fceiyMSteS 3 tjardun vidékén rnyugslom V09, — ak cí'Ttzxaíi tü2 alatt tartják a SossgormcHékí (fronloL * A S(atrr®iB«s«regi k6p*fSelwa« Kio«?3asa:§iyésp 45 a sse?SerekanjokeiS iswsSS vOsseanecéika .A románokkal való háborúban különösebb írság nincs. Nagyobb változást nem jelentenek sem a Höfer, sem Ludendorff vezérkari kommünikéi, sem az ellenséges (román és orosz) hivatalos jelentésekből ilyenre következtetni nem lehet. A keleti határhegyek vidékén tovább folynak a harcok, a mi hivatalos jelentéseinkből még mindig nem kivehetően, hol a déli határhegyek vidékén is, amelyeknek az óriási területéből a keddi hivatalos jelentések közelebbről csak két vidékről emlékeznek meg. Az orsovai szakasz vidéke az egyik, a Törcsvári-szorostól délnyugatra húzódó országút vidéke a másik. Az orsovai szakaszról vasárnap jelentette Höfer — Ludondorff nem —, hogy a románokkal való háború kezdete óta a románok kezén lévő Orsovától nyugatra emelkedő és a helységen uralkodó magaslatokat „meglopő támadással" elfoglalták a szövetségesek. Ma Ludendorff is jelent erről a vidékről: a Mehádia és Orsova között körülbelül a feleúton lévő Kürzénynél támadtak a románok és a támadásuknak az volt a célja, hogy a minta elvesztette fontos magaslatokat visszaszerezzék. Nem sikerült ez a támadás sem és az sem, amit a mai hivatalos jelentésekben szereplő másik vidéken, a Törcsvári-szorostól délre, a Kampo-aiungtól északra lévő vidéken elvesztett magaslatok visszaszerzéséért indítottak meg. Amott idegen területen, a térnyerés kiszélesítéséért, a hadiműveletek nézőpontjából fontos magaslatok megszerzéséért, emitt hazai földön, az ellenséges előrehaladás megakadályozásáért harcolnak. Aminthogy csak Orsova vidféjét nem tekintve, az egész déli határ hosszában román földön folynak a harcok, amint ezt napról-napra, bár térképen nem mindig kísérhetően, helységnevekkel jelenti a román vezérkar és néhány nap óta az orosz vezérkar is. Az október 29-iki orosz vezérkari kommüniké is még mindig a Kampolrigtól északra lévő vidékről szól, sőt azt az újságot is közli, amit ilyen pontosan Ludendorff és Höfer jelentéseiből nem tudtunk, csak sejthettünk, hogy a Szurdoki-szorostól délre, a határtól légvonalban vagy 35 kilométerre lévő Targu-Jiu felé nyomultak elő a Zsil-völgyben a támadó osztrák-magyar és német seregek. Itt (de ezt már közölték az osztrákmagyar és német vezérkarok október 30-iki jelentése), ha nem is ennyire délre, ennyire bent Romániában, a támadóknak egyik harci csoportját a románok néhány kilométerrel hátrább szorították. Román földről való helységneveket közöl erről a déli határvidékről a román vezérkar október 30-iki jelentése is és ebből tudjuk meg, hogy a Tömösi-szorostól délre, Sinaja irányában, a német jelentésben ugyancsak vasárnap szerepelt Azugától délre támadtak az osztrák-magyar és német csapatok. Nagy változást az utóbbi idők napjai nem teremtettek Dobrudzsában sem. A német és bolgár seregek utolérték az antant csapatai közül az oroszokat — úgy látszik, ezeknek a feladata a Dobrudzsa legészakibb részének a védelme, a német-bolgár előnyomulás föltartóztatása —, de a keddi jelentés még nem tartja, időszerűnek az arról való megemlékezést: fejlődtek-e már harcok és ha igen, milyen stádiumban vannak ezek. * Macedóniában, Monasztirtól délkeletre, a Cerna-hajlásban néhány nappal ezelőtt kiújultak a harcok, amelyek a múlt hetekben, a Sarrail-sereg kezdése folytán, olyan hevesek voltak. Amint a német nagyvezérkar hivatalos jelentése is nem egy ízben elismerte: a szerb csapatok a bolgár gyalogsággal szemben kezdetben értek el sikereket: megnagyobbíthatták azt a kétszáz négyzetkilométert, amit a központi hatalmak és bolgár szövetségesük kezére jutott Szerbia legdélibb részéből a múlt hetekben, nagy, ugyancsak erősen támadó francia segítséggel visszafoglalhattak. Az október 12-én kezdődött bolgár ellentámadás azonban Monaszter védelmét teljesen biztosította. De a Monasztir—Fiorina-vonalon, Monasztirtól keletre és délkeletre újra és újra nagy támadásokat kezdtek a szerbek, akiket kétségtelenül lelkesít az, hogy hazai földön verekedhetnek már és tüzelt az, hogy Monasz-tirban avisszahódított Szerbia részére székhelyet, fővárost szerezzenek. Az új nagy harcok október 27-én kezdődtek, de a bolgár és német hivatalos jelentések mind a szerb támadások visszaveréséről tudattak, sőt a 30-áról való bolgár jelentés sok „komoly", „erős" támadásnak „könnyen" való visszaverését állapította meg. Ezt erősíti most a keddről való Ludendorff-jelentés is: a kezdetben sikeres szerb támadásokat véres veszteségek okozásával verték vissza a bolgárok, akik a délnyugat, dél, délkelet, kelet felől egyaránt kikezdett Monasztir-vidéket nagy elkeseredettséggel és kétségtelenül nagy erővel és — eddig — eredményesen védik. A német jelentés helységnevet nem ad, de a legutóbbi bolgár és ellenséges jelentések adataiból megállapítható, hogy a frontvonal jó messze van az áhított Monasztirtól: délre 12 kilométerre Gradesnicán át, délkeletre 16 kilométerre Konalin át, még keletebbre 22 kilométerre Valjeselonál húzódik, a szerb határtól északra vagy ,a világoséng minlig jobban és észrevehetőbben terül szét az utca homálya fölött. Jó, hogy még nincsen nappal, zavarná azokat, akik az egylovason mennek. Hova is mennek, a leány lakásába, a finóba, vagy csak egy vadidegen házba? Olyan összeborulva ülnek, alig is lehet őket kettőnek látni, csak mert az ember sötét, a nő meg világos. Lehet, hogy a lelkükben fordítva van. A nőnek a nagy kalapja mind a kettőnek eltakarta az arcát. A bakon csúnya kövér aszszory ült, nem nézett hátra, csak hajtott. Igazán nem volt-e kíváncsi vagy régóta jöttek és eleget látta őket? Vagy szerette volna már letenni a fuvart és hazamenni? Úgy látszik, nem törődik semmivel. Hosszú és szomorít az út, tűire egy csiniva asszony eljut idáig, az élet szépségeivel szemben közömbös lesz. Nagykendőben meg kék kartonruhában, bőrtáskával, kosárnál a karjukon nők siettek. Gyalog mentek mind jobbról balfelé, egy sarkon befordultak, az egyik sántított. Volt köztük kicsi, nagy, öregebb, fiatalabb. Volt olyan is, akin kabát volt, az lehorgasztotta a fejét, a kenttösök eeryenesen tartották, nézték az utat és nem beszéltek. Papucsok, fatalak és rossz férficipők kopogtak és mentek a gyárba, ahonnan a gőztülök az egész városba el szokott hallatszani. Az első villamosról a sarkon rövidszoknyás, asszonyok jöttek, kék berliner harisnyában, posztócipőben, sárga kendő a fejükön, zöld kendő a mellük alatt, garabollyal, nehéz házikosárral. A vásárcsarnokba mentek. Nagy, friss falusi szépek : milyen más az arcuk, más a lelkük! Kövér és erős gyerekeik vannak, pedig ezek is reggeltől estig dolgoznak. A villzanaos tovább megy. Mártom, hogy álmos katonák az ablakra könyökölnek és fejüket a kezükre támasztják. A sarokban az ablaküveghez hajlítva fejét, alszik egy gyűrött arcú civil, az sem fog ma rendesen dolgozni! Éjjeli munkából jön haza, ahol kevés megszakítással, feszült figyelemmel kellett kísérnie valami finom csavar készítését. Délelőttre talán befekszik egy kétes tisztaságú ágyba, amiből most kelt föl valaki, azután mégis csak útnak kell indulnia. A tarka asszonyok összetalálkoztak a szürkék csapataival. Kölcsönösen lenézik egymást. A „kofa", a „szemtelen", „könyörtelen uzsorás", az ma a szegény proletárasszony irigyelt ellenfele. Mind a kettő küzd az életéért, dolgozik kora hajnaltól, de míg a kis kertes, megtermett lakisi asszony meg tudja ma szerezni családja részére a szükséges élelmet, addig a városi munkásasszony a legnagyobb erőfeszítés mellett éhezik és gyűlöli amazokat. A világos színek pár percig összevegyülnek a kopott szürke kendőkkel és megint csak a háttérre gondolok, ami mivelezeknek az asszonyoknak közösen a lelke mélyén rágódik. Mi történik otthon a gyerekkel ? Ki ad nekik enni ? Nem gyújtják-e magukra a szobáit ? Nem esnek-e a kutra. Nem kerülnek-e a villamos alá? Nem esnek-e le a lépcsőről ? A .«Türke és kietlen, kormos, lélektelen gyárvidék hangulatából életteljesen bontakozott ki ezeknek az asszonyoknak a küzdelme, keserű ellentéte az anyai hivatással, alázatosságba fojtott, helyenként lázadásba kitörő, szenvedő testi és lelki élete. Elvonultak az asszonyok, egy percre elcsöndesedik, egyedül marad az úton. A rendőr eltűnt. A nap fölkel. Vörös fénye a szolin közüil. ház felsőbblokára esik s inem lnt««», Irony «séf idő lesz. Az ég kék és az utca piszkos. Nemsokára jön a seprő kocsi, végigmegy és félretol útjából mindent, apróbb, nagyobb szemetet. Milyen jó dolog gondolják az emberek és menekülnek előle. Ezt a kocsit valammi tub világról jött nagy jelképnek szeretném látni, ami ebben a városban rendet csinál. De még nem tartunk ott. A varehősmester intézi el egyelőre a gyalogjárót, söpörni kezd és irigykedve néz a kocsi után, miközben majráil. A másik házból asszony ép ki és sokkal gyorsabban, tisztábban dolgozik, mint az ember. A szállóból is kijön a szolga, anjegat ásít, rágyújt, azután kissét tempóban, is hazaörött a munkához. Nem szeretnek söpörni. A házunkbeli trafikhoz már a nyolcadik újságos jött. Volt közte asszony, kisgyerek, munkás, egy mankós öreg, aki jobban sietett, mint akármelyik. Mindegyik bedobta a csomagját az „ajtónyitásba, azután tovább szaladt. Bizonyára már nekem is fölhozták a lapomat, de nem olvasom el. Úgy is tudom, hogy háború van. Biztosan van benne valami döntő vereség, öngyilkosság, sikkasztás is lesz vagy legalább egy szenzációs tárgyalás. Békehír is szokott lenni, már nemai hiszem el, de én is elolvasgatás más is. Az igazit szeretném olvasni. Azt az újságot aranyrámába foglalom, drágakövekkel kirakatom. Mindig azt hriszem, egyszer fölébredek és megtörtént. Ilyen az életem is, csupa várás —a halasatás. Álmos vagyok, valakinek kellene szólnom, hogy parancsoljon rám, feküdjem le. Joenak. Az asszony rózsaszín kartortbinzbatn, kosárnet az eariher lacpori karpátásan, saalmaknfc.ppr. L Suinté* a gyár falá. Ezek ami elkéstek. A kosár nagy és nehéz, az asszonynak gyereke lesz. Néha egymás mellett men- 3