Népszava, 1916. november (44. évfolyam, 303–332. sz.)

1916-11-01 / 303. szám

.1918 november 1. HÉPSZAVA tízezer román fogoly. BSamparIgingft&S és ©pss^ától északra wtssacawartéi* a rsKián támadtsakatt Esotormlasensssn nfescs w£5t«s*fis. — ps OFCsa front fSJsfe tocSjfcn heajfi sifsarcsSíffit arcvtCalc a Rémat'OSsSrSk-magyar ős 65» pSSí savejgek. — Sk SosremetáSi elétre feast­fshansoSi esesn wáSSosCa&ják mug a fceiyMSteS 3 tjardun vidékén rnyugslom V0­9, — ak cí'Ttzxaíi tü2 alatt tartják a SossgormcHékí (fronloL * A S(atrr®iB«s«regi k6p*fSelwa« Kio«?3asa:§iyésp 45 a ss­e?Se­rekanjokeiS iswsSS vOsseanec­éika .A románokkal való háborúban különösebb ír­ság nincs. Nagyobb változást nem jelente­nek sem a Höf­er, sem Ludendorff vezérkari kommünikéi, sem az ellenséges (román és orosz) hivatalos jelentésekből ilyenre követ­keztetni nem lehet. A keleti határhegyek vidékén tovább folynak a harcok, a mi hiva­talos jelentéseinkből még mindig nem kive­hetően, hol­ a déli határhegyek vidékén is, amelyeknek az óriási területéből a keddi hi­vatalos jelentések közelebbről csak két vi­dékről emlékeznek meg. Az orsovai szakasz vidéke az egyik, a Törcsvári-szorostól dél­nyugatra húzódó országút vidéke a másik. Az orsovai szakaszról vasárnap jelentette Höf­er — Ludondorff nem —, hogy a romá­nokkal való háború kezdete óta a románok kezén lévő Orsovától nyugatra emelkedő és a helységen uralkodó magaslatokat „meg­lopő támadással" elfoglalták a szövetsége­sek. Ma Ludendorff is jelent erről a vidék­ről: a Mehádia és Orsova között körülbelül a feleúton lévő K­ürzénynél támadtak a ro­m­ánok és a támadásuknak az volt a célja, hogy a minta elvesztett­e fontos ma­gaslatokat visszaszerezzék. Nem sikerült ez a támadás sem és az sem, amit a mai hi­vatalos jelentésekben szereplő másik vidé­­­ken, a Törcsvári-szorostól délre, a Kampo-­­a­iungtól északra lévő vidéken elvesztett ma­gaslatok visszaszerzéséért indítottak meg. Amott idegen területen, a térnyerés kiszéle­sítéséért, a hadiműveletek nézőpontjából fontos magaslatok megszerzéséért, emitt ha­zai földön, az ellenséges előrehaladás meg­akadályozásáért harcolnak. Aminthogy csak Orsova vidféj­ét nem tekintve, az egész déli határ hosszában román földön folynak a harcok, am­int ezt napról-napra, bár tér­képen nem mindig kísérhetően, helységne­vekkel jelenti a román vezérkar és néhány nap óta az orosz vezérkar is. Az október 29-iki orosz vezérkari kommüniké is még mindig a Kamp­olri­gtól északra lévő vidék­ről szól, sőt azt az újságot is közli, amit ilyen pontosan Ludendorff és Höfer jelen­téseiből nem tudtunk, csak sejthettünk, hogy a Szurdoki-szorostól délre, a határtól légvonalban vagy 35 kilométerre lévő Targu-Jiu felé nyomultak elő a Zsil-völgy­ben a támadó osztrák-magyar és német se­regek. Itt (de ezt már közölték az osztrák­magyar és német vezérkarok október 30-iki jelentése), ha nem is ennyire délre, ennyire bent Romániában, a támadóknak egyik harci csoportját a románok néhány kilomé­terrel hátrább szorították. Román földről való helységneveket közöl erről a déli határ­vidékről a román vezérkar október 30-iki jelentése is és ebből tudjuk meg, hogy a Tömösi-szorostól délre, Sinaja irányában, a német jelentésben ugyancsak vasárnap szerepelt A­zugától délre támadtak az osz­trák-magyar és német csapatok. Nagy változást az utóbbi idők napjai nem teremtettek Dobrudzsában sem. A német és bolgár seregek utolérték az antant csapatai közül az oroszokat — úgy látszik, ezeknek a feladata a Dobrudzsa legészakibb részének a védelme, a német-bolgár előnyomulás föl­tar­tóztatása —, de a keddi jelentés még nem tartja, időszerűnek az arról való megemlé­kezést: fejlődtek-e már harcok és ha igen, milyen stádiumban vannak ezek. * Macedóniában, Monasztirtól délkeletre, a Cerna-hajlásban néhány nappal ezelőtt ki­újul­tak a harcok, amelyek a múlt hetekben, a Sarrail-sereg kezdése folytán, olyan he­vesek voltak. Amint a­ német nagyvezérkar hivatalos jelentése is nem egy ízben elis­merte: a szerb csapatok a bolgár gyalogság­gal szemben kezdetben értek el sikereket: megnagyobbíthatták azt a kétszáz négyzet­kilométert, amit a központi hatalmak és bolgár szövetségesük kezére jutott Szerbia legdélibb részéből a múlt hetekben, nagy, ugyancsak erősen támadó francia segítség­gel visszafoglalhattak. Az október 12-én kezdődött bolgár ellentámadás azonban Mo­naszter védelmét teljesen biztosította. De a Monasztir—Fiorina-vonalon, Monasztirtól keletre és délkeletre újra és újra nagy tá­madásokat kezdtek a szerbek, akiket két­ségtelenül lelkesít az, hogy hazai földön ve­rekedhetnek már és tüzelt az, hogy Monasz-­­tirban a­­visszahódított Szerbia részére szék­helyet, fővárost szerezzenek. Az új nagy harcok október 27-én kezdődtek, de a bolgár és német hivatalos jelentések mind a szerb támadások visszaveréséről tudattak, sőt a 30-áról való bolgár jelentés sok „komoly", „erős" támadásnak „könnyen" való vissza­verését állapította meg. Ezt erősíti most a keddről való Luden­dor­ff-jelentés is: a kez­detben sikeres szerb támadásokat véres veszteségek okozásával verték vissza a bol­gárok, akik a délnyugat, dél, délkelet, kelet felől egyaránt kikezdett Monasztir-vidéket nagy elkeseredettséggel és kétségtelenül nagy erővel és — eddig — eredményesen védik. A német jelentés helységnevet nem ad, de a legutóbbi bolgár és ellenséges je­lentések adataiból megállapítható, hogy a frontvonal jó­ messze van az áhított Mo­nasztirtól: délre 12 kilométerre Gradesni­cán át, délkeletre 16 kilométerre Konalin át, még keletebbre 22 kilométerre Valjeselo­nál húzódik, a szerb határtól­­ északra vagy ,a világosén­g minlig jobban és észrevehetőb­ben terül szét az utca homálya fölött. Jó, hogy még nincsen nappal, zavarná azokat, a­kik az egylovason mennek. Hova is mennek, a leány lakásába, a finóba, vagy csak egy vadidegen házba? Olyan összebo­rulva ülnek, alig is lehet őket kettőnek látni, csak mert az ember sötét, a nő meg világos. Lehet, hogy a lelkükben fordítva van. A nő­nek­ a nagy kalapja mind a kettőnek elta­karta az arcát. A bakon csúnya kövér asz­szor­y ült, nem nézett hátra, csak hajtott. Igazán nem volt-e kíváncsi vagy régóta jöt­tek és eleget látta őket? Vagy szerette volna már letenni a fuvart és hazamenni? Úgy lát­szik, nem törődik semmivel. Hosszú és szo­morít az ú­t, tű­ire egy csiniva asszony eljut idáig, az élet szépségeivel szemben közöm­bös lesz. Nagykendőben meg kék kartonruhában, bőrtáskával, kosárnál a karjukon nők siet­tek. Gyalog mentek mind jobbról balfelé, egy sarkon befordultak, az egyik sántított. Volt köztük kicsi, nagy, öregebb, fiatalabb. Volt olyan is, akin kabát volt, az lehorgasztotta a fejét, a kenttösök eeryenesen tartották, néz­ték az utat és nem beszéltek. Papucsok, fa­talak és rossz férficipők kopogtak és mentek a gyárba, ahonnan a gőztülök az egész vá­rosba el szokott hallatszani. Az első villa­mosról a sarkon rövidszoknyás, asszonyok jöttek, kék berliner harisnyában, posztócipő­ben, sárga kendő a fejükön, zöld kendő a mel­lük alatt, garabollyal, nehéz házikosárral. A vásárcsarnokba mentek. Nagy, friss falusi szépek : milyen más az arcuk, más a lelkük! Kövér és erős gyerekeik vannak, pedig ezek is reggeltől estig dolgoznak. A villzanaos tovább megy. Mártom, hogy ál­mos katonák az ablakra könyökölnek és fejü­ket a kezükre támasztják. A sarokban az ablaküveghez hajlítva fejét, alszik egy gyű­rött arcú civil, az sem fog ma rendesen dol­gozni! Éjjeli munkából jön haza, ahol kevés megszakítással, feszült figyelemmel kellett kísérnie valami finom csavar készítését. Dél­előttre talán befekszik egy kétes tisztaságú ágyba, amiből most kelt föl valaki, azután mégis csak útnak kell indulnia. A tarka asszonyok összetalálkoztak a szür­kék csapataival. Kölcsönösen lenézik egy­mást. A „kofa", a „szemtelen", „könyörtelen uzsorás", az ma a szegény proletárasszony irigyelt ellenfele. Mind a kettő küzd az éle­téért, dolgozik kora hajnaltól, de m­íg a kis kertes, megtermett lakisi asszony meg tudja ma szerezni családja részére a szükséges élelmet, addig a városi munkásasszony a­ leg­nagyobb erőfeszítés mellett éhezik és gyűlöli amazokat. A világos színek pár percig össze­vegyülnek a kopott szürke kendőkkel és me­gint csak a háttérre gondolok, ami mivel­ezeknek az asszonyoknak közösen a lelke mélyén rágódik. Mi történik otthon a gye­rekkel ? Ki ad nekik enni ? Nem gyújtják-e magukra a szobáit ? Nem esnek-e a kutra.­­ Nem kerülnek-e a villamos alá? Nem esnek-e le a lépcsőről ? A .«Türke és kietlen, kormos, lélektelen gyárvidék hangulatából élettelje­sen bontakozott ki ezeknek az asszonyoknak a küzdelme, keserű ellentéte az anyai hiva­tással, alázatosságba fojtott, helyenként láza­dásba kitörő, szenvedő testi és lelki élete. Elvonultak az asszonyok, egy percre elcsön­desedik, egyedül marad az úton. A rendőr eltűnt. A nap fölkel. Vörös fénye a szolin közüil. ház felső­bb­lokára esik s inem­ lnt««», Irony «séf idő lesz. Az ég kék és az utca piszkos. Nem­sokára jön a seprő kocsi, végigmegy és félre­tol útjából mindent, apróbb, nagyobb szeme­tet. Milyen jó dolog gondolják az emberek és menekülnek előle. Ezt a kocsit valammi tub világról jött nagy jelképnek szeretném látni, am­i ebben a városban rendet csinál. De még nem tartunk ott. A varehősmester intézi el egye­lő­re a gyalogjárót, söpörni kezd és irigy­kedve néz a kocsi után, m­iközben majráil. A másik házból asszony ép ki és sokkal gyor­sabban, tisztábban dolgozik, mint az ember. A szállóból is kijön a szolga, anjegat ásít, rá­gyújt, azután kissét tempóban,­­ is hazaörött a munkához. Nem szeretnek söpörni. A házunkbeli trafikhoz már a nyolcadik újságos jött. Volt közte asszony, kisgyerek, munkás, egy mankós öreg, aki jobban sietett, mint akármelyik. Mindegyik bedobta a cso­magját az „ajtónyitásba, azután tovább sza­ladt. Bizonyára már nekem is fölhozták a lapomat, de nem olvasom el. Úgy is tudom, hogy háború van. Biztosan van benne va­lami döntő vereség, öngyilkosság, sikkasztás is lesz vagy legalább egy szenzációs tárgya­lás. Békehír is szokott lenni­, már nemai hiszem el, de én is elolvasgat­ás más is. Az igazit szeretném olvasni. Azt az újságot arany­rámába foglalom, drágakövekkel kirakatom. Mindig azt hriszem, egyszer fölébredek és megtörtént. Ilyen az életem is, csupa várás —a halasatás. Álmos vagyok­, valakinek kel­lene szólnom, hogy parancsoljon rám, feküd­jem le. Joen­ak. Az asszony rózsaszín kartortbinz­batn, kosárnet az eariher lacpori karpátásan, saalmaknfc­.ppr. L Suinté* a gyár falá. Ezek ami elkéstek. A kosár nagy és nehéz, a­z asszony­nak gyereke lesz. Néha egymás mellett men- 3

Next