Népszava, 1917. július (45. évfolyam, 164–189. sz.)

1917-07-01 / 164. szám

1917­­. Az orosz szociáldemokrácia­­. . A bolsevikiek fölfogása. (Stockholm, Jvnws 55. — Orosz tudósítón htól.) Mielőtt az­ orrosz szociáldemok­rácia föl­fogását vázolvánik, utalnunk kell arra, hogy a háború kitöréskor az orom szociáldemo­krácián belül két pára volt, még pedig a, bolsevik* és a «»emseviki. Bolseviki azokat jelenti, akik a többséghez, menseviki, akik a­ kisebbséghez tartoznak. Ez a megjelölés azonban nem felel meg a tagok számarányá­nak, mert a csoportokat egy szocialista kon­gresszuson való résztvételük arányában ne­vezték el így. Ennek a két pártnak a tevé­kenységét formálisan 1906-tól kezdve számít­juk, bár már régebben is mutatkoztak közöt­tük nézeteltérések. A főbb kérdések, amelyek a bolsevieket a mensevikiektől elválasztották a h­áború előtt, ezek voltak: a pártszervezet formája, a tömegeknek a jövő orosz forrada­lomra való előkészítésének módszere, a szo­ciáldemokatáknak a duma választásokban való résztvétel dolgában követett maga­tartása, a szociáldemokrácia magatartása a forradalmi kormánnyal és a polgári pártok­kal szemben. Ezeket­ a kérdéseket nem fogjuk itt megvitatni, részben azért, mert ez idő sze­rint nincsen már aktuális jelentőségük, rész­ben pedig, mert vissza kell térnünk rájuk, amikor a mostani nézeteltérésüket vázoljuk. Milyen kérdések választják el ma az orosz szociáldemokráciát? Vegyük előbb szem­ügyre a bolsevikiek fölfogását. Amint tudjuk, ennek az irányzatnak a főképviselője Lenin. A forradalom előtt a többség fölfogását a genti Sozialdemokrat képviselte. Amióta Oroszországban kivívták a politikai szabad­ságot, ez a lap átengedte helyét a Pétervárott megjelenő Pravda­-runk. Azelőtt a Sozial­­demokrat volt a többség (nem az egész párt) központi közlönye, most pedig a Pravda az. Ebben az összefüggésben arra kívánjuk figyelmeztetni az olvasót, hogy az orosz szociáldemoterista párt működő központi bi­zottsága csak a párt többségének a fölfogását képviseli- A kisebbség megfelelő szerve az orosz mxmodem­okr­rt a munkáspárt szervező bizottsága. A bolsevizmus, amennyiben abból a szem­pontból indul ki, hogy Oroszországban pol­gári forradalom van folyamatban, azt állítja, hogy a demokrácia, vagyis a munkásosztály és a parasztság az egyetlen forradalmárelem. A polgárság­ nem játszik forradalmárszerepet. Ellenkezően: reakciós hajlamok fertőzték meg és csak a saját előnyére igyekszik ki­használni a forradalm­árgyőzelem gyümöl­cseit, vagyis megszilárodítani igyekszik a saját osztályuralmát és megerősíteni a reakció helyzetét. Ebből kitűnik — mondják a bolsevikiek­­—, hogy szó sem lehet a­ prole­társágnak és a polgárságnak közös föllépésé­ről a politikai szabadságért, vagy a polgári liberalizmus támogatásáról; az ilyen támo­gatás, mint már említettük, a polgárság érde­keit szolgálja, de elhomályosítja a munkások osztályöntudatát, megerősíti a tömegekben azt a rögeszmét, hogy a tőke és a munka békés együttműködése lehetséges és ezért nem szabad a soci­ál dem­okr­áciának semmi­féle megegyezést kötni a­ polgársággal. A föntrázott nézeteknek megfelelően a bolsevik­raus a leghatározottabban meg­tagadja a proletárság támogatását az ideig­lenes polgári kormánytól, bár ez a forradal­már népnek a régi uralom fölött aratott győ­zelme eredményének tekinthető. A bolsevi­kiek helytelenítik a szocialistáknak a kor­mányba való lépését is. Bár a­z ilyen kor­mány — mondják — a forradalomból kelet­kezett és a forradalmárnép nyomása alatt működik, mégis állandóan forradalmár­ellenes és mindig küzdeni fog a demokrácia jogos követelései ellen. Milyen legyen a szociáldemokrácia viszo­nya a legfőbb állami hatalomhoz a forra­dalmi, átmeneti időben? Erre a kérdésre a bolsevikiek ezt felelik: A forradalmi idők­ben a demokrácia vegye a kezébe a hatalmat. Másszó­l: csak a munkásosztály és a parasztság képviselőiből álló kormányt ala­kítsanak, ennek a kormánynak kell biztosí­tania a forradalom minden vívmányait és megvalósítania a szociáldemokrata párt minimális programját: a demokrata köz­társaságot, a nyolcórás napi, munkaidőt és a földbirtoknak a parasztság javára való el­kobzását. A mai gyakorlati politika nyelvére átfordítva azt jelenti ez, hogy a szociál­demokrata pártnak meg kell buktatnia azt a kormányt, amelyben együtt ülnek a szociál­demokrata párt és a polgárság képviselői és olyan forradalmi kormányt kell alakítania, amely megvalósítja a pártprogram fönt­említett követeléseit. Ebben az értelemben dolgoznak a bolsevikiek szervezetei a külön­böző helyeken és ebben az irányban szerkesz­tik a Pravda című lapot. A bolsevizmus indigsúryonli a, mostani ha­lom imperialista jellegét, a legélesebben helyteleníti a­ honvédelem jelszavát és azt­ állítja, hogy a szociáldemokrata pártnak­­ jelen pillanatban az a feladata, hogy az im­perialista háborút polgárivá változtassa. kel együtt sortüzet adott a szörnyetegre és ime, amidőn a füst, eloszlott, a homonkulus ott áll sértetlenül, mint egy szobor. A golyók lepattogtak róla, mint nyilak az ércfalról. Az emberek mereven néznek, szemeikben rémség tükröződik, megborzadnak. A kato­nák elhajítják fegyvereiket és szent borza­lommal rebegik­: — Isten, isten, isten! S száll a hír ajkról-ajkra: — Isten jár a földön, jaj nekünk! Pánik támad a váróéiban. A klerikális tá­bor vérszemet k­ap és főpapjával az élén megindult a processzió istenhez, aki a­ földön jár. Szent képekkel festett zászlóerdeik, pa­pok teljes díszöltözetben, ti­arával a fejükön, mentek istent fogadni. Végre meglátták a szörnyeteget. Az emberek most is kábult fé­lelemteljes megalázkodással térdeltek előtte. A zászlóerdő meghajolt, a papok belekezd­­tek a szent zsolozsmákba és amidőn közelébe jutottak, egy főpap imigyen köszöntötte: — Üdvözlégy, atyánk, hogy el jő vér a földre. Az óriás szabálytalan njakán gúnymosoly vonult végig és tompán kérdezte: — Ki vagy, te maskara? A papok kísérete elszörnyedt e kérdésen. Suttogás hallatszott közöttük: — Ne folytasd, súgták, mert leleplez ben­nünket. A­ főpap swm toartotta a m­entést és imigyen válaszolt: — Legalázatosabb saolgéd vagyok, atyám­, eljöttünk, hogy hadaku­mikat bem'.wassuk és mély áhítattal köszöntsük jöttödét. — Tudom már, hogy kik vagytok — Mert a homonkulus. Isten szolgál, népek urai, zsarnokok, szemfényvesztők, az ördög komé­diáéra. Ki engedte meg, hogy istent kisajátít­sátok és üzérkedjetek vele. E láthatatlan semmi, amelyet ti korbács gyanánt­ használ­tok, jól jövedelmez, ugy­e? Lám, egész komé­diát csináltatok belőle a világ színpadán. A leg­raff­in­ált­abb kellékeket eszeltétek ki. Dol­goztok sülyesztővel, ha kell, csináltok szelet, vihart, villámlást, menydörgést. Ruhátok változatos, mint a szerep, amelyet eljátszo­tok. Színházatokba köteles beléptit minden ember és megfizetni dustan bernieteket. Bol­dog az, aki tapsol és jaj annak, aki pisszeg és nyelvét ölti rátok. — Oszoljatok, szemfényvesztő tömeg! Is­tennek nincs szüksége rátok.­­) nem kér alá­zatot az embertől, hogy naphosszat a szokott rigmusokban róla nyegdicséljen. Büszke da­cot­ kér ő, amely emberi, amely forrása az erénynek és ellensége minden szolgaságnak. Szét fogom törni a formákat, amelyeket já­romszer­űen alkalmaztak és nyakára húzták minden­ élő lénynek, akár ökör, ak­ár nem ökör. A papok­ fölháborodva szóltak: — Ha büszke dac kell, „Mester", azzal is szolgálhatunk, itt mi vagyunk az urak és is­ten csak általunk létezik. — Hallom kigyószisaegészek, ám engem meg nem martok — felelt az óriás. — Kot­ródjatok! ^ — Feszítsük meg! ~ zúgott a zászlóerdő. A papok összesúgtak: — Nem rossz gondolat, új Krisztus, uj hit, amely ujabb 2000 év bőségét jelenő.' 'A régi ügy is nagyon ütötti-vert, kopott és fak­é. — Engem nem lehet megfeszíteni! — szólt az óriás. — Nem-e? — szólt a főpapok egyike, majd elválik. A nagy választófejedelem egy ne­mese is így vélekedett és lám, reggelre puf­fadt testét himbálta a szél. — Fogjátok el — szóltak a papok a tö­meghez. Mint kopók a vadra, rohantak az óriásnak. S íme, csoda történt, a szörnyeteg ott állt, mint ércszobor­os kezének legyinté­sére , szakadozott díszruhák, bemocskolt tiarák sárba tiporva, megszentségtelenítve hevertek szanaszét. A papok­, mint vesztett csata vészhirnökei, rohantak vissza, a vá­rosba hangos jajgatással: — Az ördög, az ördög jár a földön. Az óriás pedig így szólt a térdeplő tömeg­hez: — Keljetek föl! Eljöttem hozzátok, hogy fölnyissam szemeiteket és megmutassam nek­tek az élet szépségeit. — Minden ember egyenlő a nagy termé­szetben. Joga van az élethez. Ne csináljatok magzatoknak faragott, képeket és ne imádjá­tok azokat. Övék mind a hatalom, a dicsőség, amelynek fénye tőletek ered. Parancsaikra hajtjátok igába fejeteket, mint barmok, amelyek a gazda földjét szántják. Csordák vagytok a világ buja rétjén, amelyet kari­kás ostor tart össze és terel tetszése szerint. Nem érzitek az élet szabadságához való­ jo­got. Nem érzitek a csodarendszer átkát, amely megfoszt bennetek a tisztánlátástól. Legyen hát világosság! * A fény lobbanása fölébre­szve a tudóst ál­mából, a sarokba nézett, a homonkulus ott állt mozdulatlanul. Paracelsus II elgondol­kozott, baltát kapott a kezébe és szétzúzta a gépember fejét. — Nem engedem, hogy istent csináljanak belőled, akiknek érdekei így kívánják. Nem engedem, hogy belédesimpnszkodjék az utó­kor klerikális tábora és védelmébe vegyen holmi aj kapók a Permifory-ek­ev­sület. NÉPSZAVA A bolsevikiek központi bizottsága kiált­ványban jelöli meg a nemzetközi szocióit­

Next