Népszava, 1917. augusztus (45. évfolyam, 190–216. sz.)
1917-08-01 / 190. szám
2 * * Stockholm. * Az angolok megegyeztek az oroszokkal. (Stockholm, július 30. — A Népszava kiküldött tudósítójának távirata.)Az angolok teljes megegyezésrejutottak az oroszokkal. Az angolok nyomatékosan fogják támogatni a franciáknál az oroszoknak azt a sürgős kívánságát, hogy a stockholmi értekezletet haladéktalanul megtartsák. Az angolok augusztus 22-ére kívánják az általános értekezlet egybefúvását. (Stockholm, július 31. — „M. T. I.") Az angol szocialista pártok és szakszervezetek vezető testülete elhatározta, hogy augusztus 10-ére az összes szervezetek általános kongresszusát hívja össze és ezen indítványozni fogja az annak idején a stockholmi konferencián való .ff ÉPEZAVA 1917 augusztus . M béke wita. * *: Az angol eftrt&rsak átúsztass 22-éra kérik a stockholmi kowff©irewc§a megn^ttfts&t '*' * A francia kamara az annenné ellen. — A hadkélok raviziója, Stockholmi tudósitónk nagyjelentőségű hirt közöl. Az angol elvtársak az orosz küldöttséggel teljes megegyezésre jutottak és ígéretet tettek arra, hogy a maguk részéről is mindent elkövetnek, hogy a francia elvtársakat a stockholmi konferencián való résztvételre bírják. Az angolok augusztus 22-ére kérik a konferencia megnyitását, nyilván azzal a gondolattal, hogy addigra biztosítani tudják majd úgy a francia, mint az amerikai munkásság képviselőinek megjelenését. Gompers távirati úton kérdezősködött Stockholmban a konferencia időpontjáról, amiből következtetni lehet, hogy az amerikai delegátusok biztosan megjelennek. Egyedül a franciák azok, akikről még nem jelenthetjük teljes bizonyossággal, hogy készek résztvenni a világ proletárjainak békekonferenciáján. De számos jel mutatja, hogy mire elérkezik az általános nemzetközi értekezlet ideje, a franciák is ott fognak ülni a zöld asztalnál, ahol a népek képviselői elhatározzák a döntő harcot a háború ellen. A francia nép már rájött arra, hogy igazi ellenségeit nem a harctéren kell keresnie. A francia kamara legutóbbi titkos ülésén tárgyalták a francia kormány magatartását a stockholmi konferencia és a szocialisták útlevele ügyében. A vita, amely e tárgy körül kikerekedett, olyan fordulatot vett, hogy a békekilátás legkedvezőbb reményét meríthetjük belőle. A békepárt Caillaux vezetésével rákényszerítette Ribot miniszterelnököt, hogy mutassa be a kamarának az orosz cári hatalommal kötött szövetségi szerződést. A titkos diplomácia e művének tartalma páratlan izgalmat keltett és Ribot a háborgó indulatok csillapítására azt a nagy horderejű nyilatkozatot tette, hogy a francia kormány a jövőben a nép tudta nélkül diplomáciai tárgyalásokat nem kezd és a francia nép jóváhagyása nélkül külpolitikai szerződéseket nem köt A miniszterelnök e nyilatkozata után napirendi indítványt fogadtak el, amelyben bizalmat szavaznak a kormánynak, amiért ünnepélyesen lemondott a hódító szándékokról és a titkos diplomácia módszeréről. Ezt a határozatot Stockholmban is nagyjelentőségűnek tartják és a legkomolyabb formában beszélnek arról, hogy a béke már nem lehet távol. Stockholmban általános az a vélemény, hogy a német kancellár leleplezései siettetni fogják a Poincaré-válság megoldását és úgy vélik, hogy Franciaország nevében — nem Poincaré fogja aláírni a békeszerződést. Mindenesetre örvendetes jelnek tekinthetjük, hogy stockholmi körökben, ahol lázas figyelemmel kísérik a béke ügyének minden mozzanatát, az utóbbi napokban határozott optimista hangulat alakult ki, amely nem látja oly sötétnek a helyzetet, mint azok, akik negyedik téli háborúról beszélnek, résztvétel ellen Manchesterben elfogadott határozatok felfüggesztését. A kongresszus hír szerint a résztvevés mellett fog nyilatkozni. Az említett testület egyik képviselője az oroszokkal Parisba ment, hogy a francia kiküldöttek részére kiállítandó útlevelek ügyében közbelépjen. Gompers érdeklődik az értekezlet iránt. (Stockholm, július 30. — A Népszava kiküldött tudósítójának távirata.) Gompers, illetve az amerikai szakszervezetek hangulata is megváltozott. Erre lehet következtetni Gompers táviratából, amelyben az általános értekezlet előkészítő irodájától felvilágosítást kért az értekezlet időpontja és feltételei felől. (Bern, július 31.) A Vorwärts-nek jelentik Stockholmból. Az amerikai munkásszövetség elnöke, Gompers táviratilag kérdezősködött Stockholmban a konferenciáról, amiből arra következtetnek, hogy az amerikai delegátusok is megjelennek. Az állandó bizottság nevében Haysmans azonnal visszatáviratozott. Az angolok kérték, hogy a konferencia megnyitását augusztus 22-ére halasszák el, amibe a bizottság beleegyezett. Valószínű, hogy a megnyitás néhány nappal még később lesz, hogy megvárják az amerikai kiküldöttek érkezését * * A fiantcélok tervül. * A német kancellár beszédének hatása. (Stockholm, julius 30. —A Népszava kiküldött tudósítójának távirata.) A német birodalmi kancellár nyilatkozata itten mély benyomást keltett, mert megmutatta annak a szükségességét, hogy a kormányok szép háborús jelszavaitól elfogulatlanul a proletárpártok önálló és nemzetközi politikájához kell jutni. Hogy a kancellár leleplezései ilyen irányban fognak hatni, azt remélnünk lehet a tudvalevően az antanttal rokonszenvező Branting vezércikkéből, amelyben a kancellár nyilatkozatáról „Franciaország hódító politikája a fancia nép háta mögött" címmel írt. E cikk szerint a birodalmi kancellár részéről a francia imperialista klikknek a cárizmussal folytatott intrikáiról tett leleplezés igen valószínűnek mutatkozik, de a francia képviselőház titkos ülése azzal végződött, hogy Ribot elismerte a nép szuverenitását a külügyi politikában is. Ilyeténképen a francia népképviselet maga utasította vissza az uralkodó osztályok gonosz hódító terveit. Hogy a kifejlett demokráciában a kulisszák mögött folytatott játékot semmivé lehet tenni, bizonyítja az, hogy Németországban a demokrácia nagy békekérdéssé lett. Egyébként Branting cikkében azt a véleményt fejti ki, hogy noha a kancellár nem is mondott le elvileg mindennemű hódító szándékról, kijelentése mégis nagy haladást jelent. A franciák titkos politikája. (Stockholm, július 30. — A Népszava kiküldött tudósítójának távirata.) Itteni körökben az a fölfogás, hogy a német kancellárnak a francia imperialisták titkos politikájáról szóló leleplezései tisztázni fogják a helyzetet a francia szocialista pártban és ez előnyére válik a stockholmi értekezletnek. Ezek a leleplezések azt mutatják, hogy a bulvársajtó ordítozása mögött komolyan számbaveendő klikkek állanak. A francia sajtó különben is folytatja uszitóüzelmeit, így például a „Matin" július 22-i számában azt írja, hogy Elszász visszaadása egyáltalán nem azt jelenti, hogy egy földdarabot kapjanak, hanem háborús célul Németország gazdasági megsemmisítését kell megvalósítaniuk. Itt azt hiszik, hogy a kancellár leleplezései következtében ki fog törni az eddig lappangó Poincaré-válság. Alig hiszi valaki, hogy Poincaré írja alá a békeegyezményt. Viszont nagyon sokan hiszik, hogy a béke máris a látóhatáron van, ha nem is mindjárt az egészen közeli látóhatáron. Thomas szerepe. (Stockholm, júdius 30. — A Népszava kiküldött tudósítójának távirata.) Megbízható helyről értesülök, hogy Thomas francia miniszter oroszországi utazásának szerepét tévesen fogták föl. Thomas állandóan határozott ellensége volt az agresszív politikának. A háború után megcáfolhatatlanul fogják bizonyítani ezt a valóságot. Ennek a bizonyára fontos részletnek a korrektúrájaként viszont arra lehet következtetni, hogy olyan körökben, amelyeket jól értesültnek szabad tartanunk, elismerik a birodalmi kancellár leleplezéseiben foglalt állítások hitelességét, ami különben Branting cikkéből is kitűnik. „Világosabban kell formulázni is" hadicélodat !" (Berlin, július 31.) A „Progres de Lyon" a párisi konferenciáról kijelenti, hogy tulajdonképen negatív formában a hadicélokról való kijelentéshez jutott. Hogy mit várnak a háborútól, azt nem mondják. Csak azt mondották, hogy minő feltételek mellett nem szabad békét kötni. A konferenciáról szóló nyilatkozatok azt a benyomást keltik, hogy a múlt évi londoni konferencia óta az antant-kormányok álláspontja ugyanaz maradt. Úgy látszik, hogy egyáltalán nem veszik fontolóra azt, hogy az orosz forradalom és Amerika beavatkozása a helyzetet teljesen megváltoztatta, másfelől úgy látszik, hogy a konferencia a németországi eseményeket teljesen figyelmen kívül hagyja. Mégis csak fontos dolog volna, hogy az antant-kormányok rendelkezzenek a szükséges energiával hadicéljaik világosabb formulázására. Jó lesz vigyázniok és meggondolniok, hogy a népeket nem lehet már többé ragyogó frázisokkal vezetni. Angol lapok Michaelis nyilatkozatáról. (Rotterdam, július 30.) A „Daily News" Michaelis kancellárnak a berlini hírlapírók előtt tett nyilatkozatairól a következőket írja: A német birodalmi kancellár Lloyd George beszédére a berlini hírlapírókhoz intézett nyilatkozatában válaszol. Ez a nyilatkozat teljesen kimerítő, de egyáltalában nem meggyőző, már amennyiben bizonyos pontokra vonatkozik, amelyeket Lloyd George vetett föl. Michaelis nyilatkozatában figyelemre méltó, hogy Belgium jövőjéről egyáltalában nem emlékezett meg. Asquithnak Belgiumra vonatkozó kérdése válasz nélkül maradt. Ez rossz jel. Ezt a baljóslatú hallgatást meg kell törni. A „Daily Mail" gróf Czernin külügyminiszter beszédével foglalkozik és ezt írja róla: Czernin beszéde kitér az elől az egyszerű kérdés elől, amelyet az angol alsóház a múlt héten intézett a központi hatalmakhoz: hogy várjon akarnak-e Szerbiából és Belgiumból visszavonulni, hogy a béketárgyalásokat előkészíthessük? Ha gróf Czernin és Michael is igazán akarja a békét, annak az elérésére csak egyetlen egy mód van: ha a hadseregeket ezekből az országokból visszavonják. Ezt azonban nem akarják megtenni. Az olaszok az antant hadicéljairól. (Lugano, július 30.) Az olasz lapok nem titkolják elégedetlenségüket amiatt, hogy a nyugati hatalmak egyre nagyobb jóindulatot tanúsítanak a monarchia iránt. A „Corriere della Sera" és a „Secolo" egész határozottan helyteleníti a legutóbbi angol és francia miniszteri nyilatkozatokat az antant hadicéljairól, mert e nyilatkozatok teljesen mellőzték Olaszország hadicéljait. A lapok hivatkoznak arra, hogy Olaszország beavatkozása döntő volt a háborúban és döntőnek kell lennie Európa jövő helyzetére is. Loebell mégis távozik. (Berlin, július 31.) A Wolff-ügynökség jelenti: Ama különböző lapjelentésekkel szemben, hogy a belügyminiszter elhatározta, hogy megmarad hivatalában, abban a helyzetben vagyunk, hogy megállapíthatjuk, miszerint Loebell úr még július 11-én benyújtotta lemondását és azt nem vonta vissza.