Népszava, 1918. március (46. évfolyam, 51–77. sz.)

1918-03-01 / 51. szám

­8 sége is a munkásosztályt fenyegető és sanyar­gató veszélyekkel szemben. Legyen ez a körül­mény — amely szerencsére igen kis területre szorul — mindnyájunk számára intő példa, hogy széthúzás, egyenetlenség és meg nem ér­tés ne gyöngíthesse meg sorainkat és szerve­zetünk ütőerejét. Éppen így meg kell tanul­nunk azt is, hogy ha nagyok lettünk, ha erőt gyűjtöttünk magunknak erkölcsiekben és anyagiakban, hát ezeket a javakat nem szabad könnyelműen elprédálnunk, nem szabad köny­nyelműen elfecsérelnünk. Nemcsak a nemes­ség kötelez, de a nagyság és az erő is. Erőnk és nagyságunk tudatában biztos cél felé kell törekednünk, de e célok nem haladhatják meg a lehetőségek határait, nem lehetnek olyanok, amelyeknek megvalósítása vagy megvalósu­lása elé általunk le nem győzhető akadályok gördülnek." Beszámol a jelentés azután arról az agitáló munkáról, amellyel a szövetség vezetősége a vidéki vas- és fémmunkások szervezkedését előmozdította. 1917-ben összesen 261 vidéki utat tettek meg a központi vezetőség megbízottai és ennek köszönhető, hogy 1917-ben a meg­szűnt vidéki helyi csoportok közül 9 újra föl­vette a működését és 19 új csoport alakult. Az év kezdetén a szövetségnek 37 csoportja volt, az év végén 66. Természetes, hogy a szövetség fejlődésével a vagyoni helyzete is kedvezően alakult A szö­vetség bevétele 1917-ben 1.046.000 korona és eb­ből az összegből csupán a tagdíjak 717.757 ko­ronát szolgáltattak. A bevételekkel szemben a kiadások összege 823.782 korona. A szövetség tiszta vagyona az év végén 1.091.493 korona. A szövetség és a vas- és fémmunkások ren­geteg sokat fordítottak a hadbavonultak csa­ládtagjainak segélyezésére. Bár a hadbavonul­tak családjainak segélyezésére­­alakult bizott­ságok még nem számoltak be valamennyien, a megállapíthatott számok is olyan magasak, hogy a vas- és fémmunkások büszkék lehetnek arra a szolidaritásra, amelyet hadbavonult testvéreikkel szemben tanúsítottak. 1915-ben 754.458 koronát, 1916-ban 707.109 koronát, 1917-ben 649.212 koronát fordítottak a hadbavonul­tak családjainak segélyezésére. A három esz­tendő alatt 2.110.000 koronát kaptak a hadbavo­nultak családtagjai. A betegek segélyezésére­­ jelzett időben 54.866 koronát fordítottak, a munkanélküliek segélyezésére 336.092 koron."'1­ ] Az összes segélyek meghaladják a két és millió koronát. Nagy eredményeket ért el a szövetség a ta­gok bér- és kereseti viszonyainak megjavítása dolgában. A jelentésben nincsen ugyan szám­szerű kimutatás az elért eredményekről és bár az is megállapítható, hogy a bérek emelkedése nem áll arányban a drágaság emelkedésével, mégis minden vas- és fémmunkás tudja, hogy csak a szövetség erejével lehetett annyira megjavítani a munkabéreket, hogy ma a vas-és fémmunkásoknak nem kell a legsúlyosabb ínséggel küzdeniök. Ha még megemlítjük, hogy a szövetség szaklapja magyar, német és tót nyelven 110.000 példányban jelenik meg, akkor mindenki tisz­tában lehet azzal, hogy a vas- és fémmunkások szövetsége milyen hatalmas tényezője a mun­kásmozgalomnak. A szövetség még ma is erős harcot folytat a hatóságokkal, amelyek a leg­törvénytelenebb eszközökkel dolgoznak azon, hog­y a vidéki helyi csoportok fejlődését meg­gátolják. Újabban a csendőrök erőszaka mel­lett még a keresztény-szociálisokat is alkalmaz­zák, hogy a csuhások m­aszlagolásával térítsék el a munkásokat a szervezettől. Megállapít­ható, hogy a hatóságok a vas- és fémmunkás­szövetség küldeményeit elsikkasztják és min­denhová a keresztény-szociálisok szennyiratait csempészik. A demokrata kormány igazságügy­minisztere elősegíti azt, hogy ez a munka ered­ményes legyen, mert a cenzúrája eltűr minden piszkolódást és rágalmat a keresztény­szociáli­sok lapjaiban, de megakadályozza azt, hogy a szervezett munkások ezeket a rágalmakat megcáfolják. Mindez azonban nem hátráltat­hatja a vas- és­­fémmunkások szövetségének további fejlődését. Nyolcvanezer szervezett vas- és fémmunkás dolgozik azon, hogy a mun­kásosztály ellenségeinek munkája ne járhasson eredménnyel! A grófon nemzete és a másik­ nemzet. Andrássy Gyula gróf királyi kihallgatása kapcsán a „Pester Lloyd­" a következőket írja: „Tisza és Andrássy grófok kihallgatásai azt a célt szolgálták, hogy a magyar nemzetnek a ro­mán békére vonatkozó egységes fölfogása do­kumentáltasssék." A német lap szerint tehát Andrássy és Tisza grófok a magyar nemzet egységes fölfogásá­nak képviselői; az, amit Tisza és Andrássy Gyula grófok mondanak, a magyar nemzet egységes fölfogása. A magyar irodalom egyik nagy szabadgondolkodója mondotta: „Nyelvé­ben él a nemzet". A „Pester Lloyd" szerint azonban így helyes­ez a mondás: grófjaiban él a nemzet. Tisza és Andrássy grófoknak semmi joguk sincsen arra, hogy a magyar nemzetnek bár­mily kérdésre vonatkozó fölfogásául a saját kü­lön nacionalista, feudális, militarista, grófi fel­fogásukat tüntessék föl. Nincsen meg tehát ez a joguk a román békekötés kérdéseire nézve sem. Amit ez a két úr minden más kérdésben és ebben a kérdésben is képvisel: az az ő grófi nemzeti fölfogásuk, de semmiesetre sem a magyar nemzet fölfogása. Feudális főurak se­hol sem alkotják a nemzetet, Magyarországon sem alkotják. Magyarországon ugyan a mi föl­fogásunk szerint túl sok gróf van és a magyar politikai élet berendezése miatt az a hamis látszat keletkezik, hogy a grófok a nemzet, de ez a látszat téves. Magyarországon ugyanis a grófokon kívül még körülbelül 20.000.000 ember él. S nem valószínű, hogy ezek az emberek, ezek az egyáltalán nem grófok úgy vélekedje­nek a politikai kérdésekről és a román békéről is, mint a két kihallgatott grófok. Magyaror­szágon néhány millió mezőgazdasági proletár és törpebirtokos él­ polgárok, ipari munkások milliói, több millió nem magyar anyanyelvű állampolgár —, és ezek mind tagjai a magyar nemzetnek, eltartói és föntartói a nemzetnek, az államnak és talán vannak olyan fontos al­kotó részei is a nemzetnek, mint a grófok ál­talában és a szóban forgó kettő különösen. En­nek a dolgozó, korunk eszméi szerint gondol­kodó nagy Magyarországnak és magyar nemzetnek nevében tehát nincsen joga a két grófoknak beszélniök és tudatosan meg­­hamisítja az ország közvéleményének képét az, aki, mint a „Pester Lloyd" azt állítja, hogy amit ez a két gróf és a hozzájuk csatlakozó egyéb grófok és grófi érdekeltségek bármely kérdésben és a román béke kérdésében is kép­­viselnek, az a magyar nemzet egységes föl­fogása. NÉPSZAVA . B­rest-Litovsfc* M­űbéke Mrei. * Megérkestek a bolgár és as oresz ktd­dffttek. (Brest-Litovsk, február 27.) A bolgár delegá­ció ma délután ideérkezett Az orosz holnap délelőtt érkezik meg. Ausztria-Magyarország, Németország és Bulgária delegációi ma dél­előtt és délután tanácskozást tartottak a béke­szerződés rendelkezéseiről. (Brest-Litovsk, február 28.) Az orosz küldött­ség ma délután érkezik Brest-Litovskba a béke­tárgyalások újból való felvételére. A bizottság a következő tagokból áll: Sokolnikov, a küldött­ség vezetője, Petrovski belügyminiszter s en­nek segédeiként Csicserin és Karad­an, Joffe, Alexejev, a földmivelésügyi miniszter segédje, a tengerészeti vezérkar részéről Altvater ten­gernagy, a vezérkar részéről Danilov, Adaski és Lipski, továbbá Terreterkovics, azonkívül megfelelő számú titkár és gyorsíró. ),E hét végén megtesz a béke Orosz­­országgá«." (Bécs, február 28. — „Meg.") Brest-Litovsk­ból érkezett hivatalos híradás szerint az orosz békedelegátusokat a mai nap folyamán várják oda. Amennyiben az orosz delegátusok ma megérkeznek, a német ultimátum szövege ér­telmében a békeszerződésnek három napon be­lül aláírva kell lenni. Ennek következtében 1918 március 1. legkésőbb szombatig: be kell fejezni a tárgyalá­sokat s szombaton már készen volna a béke­megállapodás. Miután a feltételeket az oroszok már elfogadták, a mostani megbeszéléseknél csakis az egyes részletek megállapításáról le­het szó. A „Presse" közlése szerint ezúttal fog­ják megszövegezni a hadifoglyok visszatérésére vonatkozó megállapodásokat is. Mindenesetre, írja a bécsi lap, e hét végén már végleges bé­kénk lesz Oroszországgal. A részleteket külön bizottsági tárgyalásokon fogják megállapítani. Hertling beszéde nem hozta köözelebb a békét — mondják az angol és amerikai lapok. (Rotterdam, február 27. — „Az Est") London­ból jelentik. A sajtó Hertling beszédét hűvö­sen fogadta. A legtöbb lap rámutat arra, hogy milyen különbség van Slertling megváltozott hangú beszéde és aközött, hogy a németek mi­lyen követelésekkel lépnek föl Oroszországgal szemben. A „Daily Express" szerint az a leg­nagyobb baj, hogy Hertling most is a külön­béke alapján áll, holott Wilson ezt a módszert elutasította. A német fölfogás és a szabad ha­ladás pártja között áthidalhatatlan űr van. A többi újságra nézve jellemző a cím, amelyet a Hertliner beszédével foglalkozó cikk elé írnak, így a „Daily News" címe: „Szavak és tettek", a „Daily Chronicle"-é: „Hogy bánt Németország az önrendelkezéssel"­. A „Daily Telegraph" azt mondja, hogy Hertling hangja változott csak meg, de a lényeg ugyanaz maradt. Csak a „Daily News" egyik vezető cikkében van arról szó, hogy Hertling beszédében van­ némi kis remény is. Ez a lap fölhívja az angol kormányt hog­y tegye közzé pontos békefölté­telről. Ha ez megtörtént volna már egy évvel ezelőtt akkor az orosz helyzet is másképen ala­kult volna. A newyorki reggeli lapok hangsúlyozzák, hogy Hertling beszéde mit sem változtat az eddigi állapoton, amint arra Oroszország ösz­szeomlása után számítani is lehetett Német­ország csak békülékeny álarcot vett föl. A la­pok azt írják továbbá, hogy teljesen meddő az az erőfeszítés, hogy éket verjenek Anglia és Amerika közé. A World­ szerint Hertling kí­sérlete egészen hiábavaló. Nem egyéb, mint játék, amelyben nyilvánvalóan semmit sem fog elérni. Hertling beszéde oly ember fecse­gése, aki részt vesz egy játszmában és türel­metlenül várja az alkalmat arra, hogy a játszmát érvénytelennek minősítse.­ ­Lloyd George válaszol Hertlingnekta (Bécs, február 28.) A „N. W. Tageblatt"-i­ak táviratozzák Genfből. A „Westminster Ga­zette" közlése szerint Lloyd George a legköze­lebbi napokban válaszolni fog Hertling kancel­lár legutóbbi beszédére. • Balfour nyilatkozata a központi hatal­mak annexiójáról. (London, február 28.) A „Central News" sze­rint Balfour kijelentette az alsóházban, hogy Románia, Örményország és Oroszország meg­szállott területeinek sorsáról az általános béke­konferencia fog dönteni. * * ( Az oroszországi hely­zet * Tart a német elffnyomulás. (Német jelentés. — Február 28.) KELETI HARCTÉR. A hadműveletek to­vább folynak. Estlandban a negyedik est­ezred is parancsnokságunk alá helyezkedett az or­szágban portyázó bandák leküzdésére. Minsk­ben 2000 géppuskát és 50.000 fegyvert zsákmá­nyoltunk. Nem az ukrán rada, hanem Podelia kor­­mányzója kéri a monarchia katonai segítségét. A cs. és kir. sajtóhadiszállásról jelentik a „Magyar Távirati Irodá"-nak február 28-án. Stepura dr., a podolisi kormányzóság biztosa és Nikolajev őrnagy, a délnyugati arcvonal fő­parancsnokának törzstisztje e hónap 25-én megjelent az 54-ik hadosztály parancsnokságá­nál és azt a nyilatkozatot tette, hogy a köz­ponti radával való összeköttetés hiányában ők kérnek segítséget az egész ukrán nép nevében a bolseviki rablók erőszakosságaival szemben és kérik, hogy osztrák és magyar csapatok vo­nuljanak be Ukrajnába. Stopura dr. és Nikola­jev őrnagy, akik megfelelően igazolták inagu­kat nyomatékosan kijelentették, hogy kérésü­ket az egész ukrán nép nevében terjesztették elő. Kétszáz kilométerre Pétervártól... (Genf, február 28.) A „Temps" jelentése sze­rint Estland és Livland teljesen a németek ke­zében van. A német előcsapatok már csak 200 kilométerre vannak Péter­vár­tól. *

Next