Népszava, 1918. április (46. évfolyam, 78–102. sz.)
1918-04-02 / 78. szám
9 visszautasították. Néhány fogoly vallomása szerint az ellenség állományának 50%-át elvesztette. Csupán egy századnak állása előtt kétszáz halott feküdt Március 30-án elűzték az ellenséget XJl Euvet magaslatairól és clientámadással visszautasították El Kafír mellett megkerülő támadásait Erős ellenséges támadások El Kafír, Dut és Bet Rina irányából szintén meghiúsultak. Az ellenséget Seieh Messad mögé vetettük vissza. A Jordánnál a nyugati parton egy ellenséges zászlóaljat tüzelésünkkel visszautasítottunk. Azonkivül itt egy ellenséges lovasosztagot visszatérésre kényszerítettünk. A Jordántól keletre nagyobb lovassági erőnket a Badi el Abiadon túl visszavetettünk és foglyokat ejtettünk. Tüzérségünk az ellenség utánpótlási útjait ezen a parton hatásos tüzelés alatt tartja. Az állásaink ellen való heves támadásokat megismételte az ellenség, de összes állásaink szilárdan kezünkben maradtak. Az ellenség itt is súlyos veszteségeket szenvedott» MEZOPOTÁMIA: A Tigrisnél megújult ellenséges felderítések. ^ A török kamara elfogadta a békeszerződést. (Konstantinápoly, március 29.) A kamara 133 szavazattal elfogadta azt a törvényjavaslatot amely felhatalmazza a kormányt hogy a békeszerződéseket aláírja. Lloyd George és a bányászott, (Bern, április 1.) Lloyd George a német offenzíva második napján beszédet intézett a bányászokhoz, hogy megnyerje őket a kormány azon tervének, hogy 50.000 bányászt katonai szolgálatra vonultasson be. Beszédében a miniszterelnök utalt a nyugati front harcaira és ezeket mondotta: „Tudjátok, mi történt ma? Ma reggel a német hadseregek 60 mérföldes fronton nyomasztó túlerővel megtámadtak minket Csodálkozom ilyen körülmények között, hogy köztünk tárgyalásokra van szükség, hogy segítségünkre jöjjenek-e a bányászok és a gépesek vagy sem. Ha el akarjuk kerülni a vereséget több emberre van szükségünk, hogy a fronton levő hadseregünket föntarthassuk. Sohasem hallottam még mondani, hogy csináljunk úgy, mint a bolsevikiek. Adják vissza a fronton levő seregeinket, engedjük át ágyúinkat az ellenségnek, hadd foglalja el Calaist és Boulognet gyűrje le Nagybritanniát és tapossa el Európát Kissé izgatottan beszélek, mert épp most kaptam hírt a németek nyomasztó támadásairól. Sajnálom, hogy ily körülmények között a kormány számára elkerülhetetlenül szükséges, hogy megvalósítsa azt az elhatározását, amelyre alapos megfontolás után jutott, hogy megvédje az országot a szerencsétlenségtől. Ha a németek offenzívája sikerül, akkor eljuthatnak Calaisbe. És erre mi azt válaszoljuk, hogy a bányászok nem akarnak harcolni?" A holland kormány nyilatkozata. Wilson proklamációjával kapcsolatban a németalföldi kormány ezt a nyilatkozatot tette közzé: „Hollandia kormánya és népe a legkellemetlenebb meglepetéssel olvasta az Egyesült Államok elnökének nyilatkozatát A holland kormány egy semleges kereskedelmi flottának akárcsak háború idejére való lefoglalását nemzetközi jogilag tarthatatlannak jelenti ki és olyan cselekedetnek, amelyet egy barátságos viszonyban álló nemzettel szemben nem lehet mentegetni" Japán és a bolsevikiek. (London, április 1.) A „Daily Mail"-nek jelentik Tokióból 26-i kelettel. A miniszterelnök kijelentette, hogy Japán a bolsevikiek irányában barátságos érzülettel viseltetik és nem tartja indokoltnak a jelenlegi viszonyok között fegyveres intervencióra elhatározni magát. A kormány nem szándékozik Szibériában nagy katonai műveletekbe bocsátkozni abból a célból, hogy német erőket elvonjon a nyugati harctérről «in iniimniimMilliWisc pitun. «»• mi uai.jia ii / NÉPSZAVA f » M politikai faarc és a munkásság* * M szocialista agitációs iratok 16-ik füzete. — Irta Gawami Ernő, — Ava 20 fülé f. — Kiadja a JVép szava - szönyvszerkeszkedés, Megnehezült az idők járása fölöttünk". Uj, nagy föladatok elé állit bennünket a jelen és még inkább a jövő. Magyarország gazdasági és politikai téren kezd közeledni a nyugati államok nívója felé, nemessége és polgársága, az arisztokrácia és burzsoázia összefog a föltörekvő munkásosztály demokratikus törekvései ellen, hogy akadályozza, hátráltassa a demokrácia érvényesülését a munkásosztály előbbrejutását A nemzetközi kapitalizmus fölidézte a háború szellemét, amely most már szemben találja magát egy nálánál is hatalmasabb szellem , a demokrácia szellemével, amely a dolgozó emberiség oldalán harcol a szebb, a jobb, a boldogabb korért amelyben a népek sorsa fölött nem dönthetnek többé aranygalléros potentátok és vérözönnel járó háborúk. E szellem hatása alól nem vonhatta ki magát Magyarország sem. A háborús konjunktúra megduzzasztotta az uralkodó osztályok vagyonát hihetetlen gazdagsághoz jutott a földbirtokosság és ipari vállalkozás egyaránt Az ipari vállalatok mögé sorakozik a hatalmas banktőke, a vállalkozások levetik kezdetleges állapotukat és berendezkednek a világversenyre, az európai kivójú tömegtermelésre, tömegkizsákmányolásra. Az ilyen termelés nagy munkástömegeket tételez föl, mert hiszen elegendő számú munkás nélkül nem képzelhető el sem az intenzív kapita lisztikus termelés, sem a világpiacon való versenyképesség. A gazdaságilag megerősödött arisztokrácia és burzsoázia egy osztályt képeznek a munkásosztállyal szemben, az érdekellentétek kiéleződnek és a munkásosztály, mint a gazdaságilag gyöngébb fél, csak a szervezkedése által jöhet abba a helyzetbe, hogy osztályérdekeit, amelyek egyúttal életérdekei is, a vagyonos osztállyal szemben megvédhesse. Szakszervezeteink hatalmas megerősödése, taglétszámunknak emelkedése bizonyítja, hogy a magyar munkásosztály szinte ösztönszerűleg megértetne ezt a helyzetet sietett be a gazdasági szervezetekbe, hogy ne álljon védtelenül a fokozódó kizsákmányolással szemben, hogy élettartása, színvonala a szükséges magasságban maradhasson vagy odaemeltessék. Ez a beözönlés a gazdasági szervezetekbe egyúttal azt jelenti, hogy nagy iskolázatlan tömegekkel áll szemben a munkásmozgalom, amelyek várják a kellő kioktatást várják azt hogy a szocializmus szellemével töltessenek meg, hogy ezáltal öntudatos, fegyelmezett osztályharcosaivá lehessenek a munkásmozgalomnak. E nevelőmunka szolgálatában áll a szocialista agitációs iratok legújabb 16. számú füzete: A politikai harc és a munkásság" címmel, amelyet Garami Ernő elvtárs irt meg és amelynek az a feladata, hogy olvasóival, a gazdasági szervezetek új, nagy tömegeivel megérttesse azt hogy a munkásnak nem elég gazdaságilag szervezve lenni, hanem szükség van arra is, hogy politikailag szervezve legyen. Szocialista munkásnak nem sok magyarázat kell ahhoz, mennyire fontos az, hogy a még nem szocialista munkás gazdasági szervezettsége mellett megértse azt, hogy miért kell neki politikailag is szervezkedni, a politikai szervezkedésbe is bekapcsolódni. De a füzet nem is azok számára íródott, akik már tudják, mi a munkásság gazdasági és politikai szervezkedése és szervezettsége, hanem azok számára, akik ezt még nem tudják és a munkásmozgalom öntudatos résztvevőinek az a feladata, hogy — mint minden agitációs füzetet — ezt fokozott mértékben igyekezzenek elterjeszteni új harcostársaink között A Garami elvtárs által írott agitációs füzet mindenképen alkalmas arra, hogy a kitűzött célt vele pártéletünk elérje. Untató hosszadalmasság nélkül, rövid 16 oldalán egy kis füzetkének vonul el szemünk előtt a munkásság gazdasági szervezkedése, a nehézségek, tévelygések sorozata, amelyeken keresztül jutott el a gazdasági szervezkedés és munkásság oda, hogy ma azt lehessen mondani: „Aligha van ma már Magyarországon sok munkás, aki ne tudná, hogy saját szakmai szervezete milyen nagy eredményeket ért el. Aki ne tudná, hogy helyzetének megjavulását köszönheti munkástársai szervezett gazdasági harcainak. Ma már nevezik a munkások azt, aki arról beszél, hogy a gazdasági szervezkedés csak bajokat és áldozatokat jelent nekik. Áldozatokat minden eredmény nélkül. Minden ipari munkás a saját béréről tudja, hogy a gazdasági harc, a szakszervezetek megerősödése mennyivel emelte keresetét; tudja azt, hogy a szakmai szervezetének erejével vívott harcok mennyivel rövidítették munkaidejét. Tudja azt hogy a befizetett néhány fillérnyi járulékból sok millió koronára rugó segélyt fizettek ki a szakszervezetek a munkanélkülieknek, a hadbavonultak itthonmaradottainak stb. Tudja azt hogy a szakszervezet hány fontosnál fontosabb életbevágó kérdésnél képviselte őt és társait képviselte őket teljes sikerrel stb." És ezekhez kapcsolódva átviszi Garami elvtárs füzete olvasóját a munkásság politikai mozgalmának színterére, ahol épp ugy, mint a gazdasági mozgalom kezdő éveiben, kételkedés és lebecsülés fogadta az öntudatos munkások komoly törekvését politikai agitációját de ahol épp ugy kellett és meg is volt a kellő kitartás és türelem ahhoz, hogy a kitűzött célból, a munkásság politikai szervezéséből, ne engedjünk, mert a politikai mozgalom szükséges, szerves része a munkásság gazdasági mozgalmának, biztosítéka a kiküzdött eredmények megtarthatásának és a további fejlődés lehetőségének. A „gyülekezési jog" — politikai kérdés, a „sajtószabadság" politikai kérdés, az „egyesülési szabadság", a „munkásság életszínvonalának biztosítása", a „munkaidő törvényes rendezése", a „szociális gondoskodás", mind-mind politikai kérdések, amelyeket csak a politikai jogok birtokában tud rendezni, megvalósítani a maga számára a munkásosztály. Mindezek a jelen, a közeljövő kérdései, feladatai, a ma folyó gazdasági küzdelem kellékei, a politikai téren. De a munkásság nemcsak a máért és nemcsak a holnapért küzd, hanem van nagy, magasztos távoli célja is, amelyért azonban már ma kell küzdenie. Ezt a föladatot Garami elvtárs e rövid néhány mondatban foglalja össze, acélos tömörséggel: „De minden munkásnak meg kell értenie azt is, hogy a politikai harc, ezen túlmenőleg, másért is kell. Kell egy magasabb, nemesebb, dicsőbb föladat teljesítésére. Kell az osztályuralom megdöntésére. Kell a munkásosztály fölszabadítására. Kell a legnagyobb és legmagasztosabb föladat teljesítésére — a szocializmus eszméinek megvalósítására." Proletár határozottság, férfias acélosság sugárzik ki e sorokból, amelyek megedzik a munkásnak lelkét, aki megérti és e megértés nyomán dicső lobogónk alá áll. El kell terjesztenünk a füzetet úgy, amint a tavaszi szellő széjjelhordja a termékenyítés hímporát Ne legyenek sorainkban olyan munkástársak, akik el nem olvasták ezt, akik a füzetből meg nem értették, hogy: a kenyér a — szabadság, a szabadság a — jog. És még valamit tartok szükségesnek: Garami elvtárs füzetét jelentesse meg a Népszavakönyvkereskedés német és tót nyelven is. Nagy érdekünk fűződik ahhoz, hogy ne csak a magyar nyelvű munkásságot termékenyítsük meg Garami elvtárs népszerű füzetének tartalmával, hanem német- és tótajkú munkástársaink lelkeit is. Pártérdekünkön kívül hatalmas kulturmissziót is teljesítünk ezzel. Vanczák János. Li Jiia 1.3 .• A svájci pártmozgalom, Lugano, március 20. (A Népszava kiküldött tudósítójától.) A semleges országok munkássága kisebb arányokban ugyanazon párt- és szakmozgalmi életet élte át ugyanazon jellegzetes változások között hányódik, mint a háborús országok munkássága. A munkásmozgalmak története a semlegeseknél s a háborút átszenvedőknél Európában egyént ez: a háború két első évében a gazdasági konjunktúra megromlása, a munkanélküliség s a legegészségesebb munkásanyagnak katonai szolgálatba való bevonása folytán a semlegeseknél is zuhanó visszaesést jelentett a párt s a szakszervezetek taglétszámában, a pártélet a szakmozgalom ellanyhult, a sajtó nem bírt a polgári sajtóval lépést tartani, de azután mind tűrhetetlenebbé kezdett válni a drágaság, a helyzetjavulás lehetősége mind messzebb tolódott a háborús iparban munkáshiány állott be, de a rengeteg háborús haszon mellett a munkásság csak nagy, szervezett erőfeszítésekkel tudott az éhenhalástól menekülni, ami hirtelen, elemi erővel keltette föl a szervezkedés vágyát a mozgalomtól eddig távol álló elemekben is, akiknek egy része egyenesen polgári táborokból tért meg oda, ahová való: a munkásság táborába. A háború harmadik éve Svájcban is a munkásmozgalom