Népszava, 1918. augusztus (46. évfolyam, 177–203. sz.)
1918-08-01 / 177. szám
2 Született mágnás tagjai. Boldogan vette tudomásul a Tisza—Wekerle-paktumot és olyan nagyképű és képtelen ostobasággal, amely valóban beillett volna diszpasszusnak a tudós akadémikus akármelyik kiválóan unalmas és kiválóan kompilált munkájába, kijelentette, hogy a választójog kérdésében való általános megnyugvás alatt ő mindig a parlamenti pártok egymás között való megegyezését értette, nem pedig valamely, a parlamenten kívül álló párttal történő megegyezést, ő ugyan a szociáldemokrata pártot, ha nincs is képviselete a parlamentben, már most is fontos politikai tényezőnek tartja, de nem tudja elfogadni azt a fölfogást, hogy a szociáldemokrata párttal való kompromisszumnak a parlamenti pártok alá kell hogy vessék magukat. A választójog kérdése nem csupán a szociáldemokrata pártot érdeklő, hanem az egész országot érintő kérdés. Ez a kijelentés nem csupán a magyar politikai életre jellemző, amelynek egyik „tekintélye" Berzeviczy Albert, hanem jellemző az egész főrendiházra, amely sokszorosan viharos helyesléssel fogadta a Berzeviczy szavait és jellemző a magyar tudományos akadémiára, amely elnökévé választotta ezt a nagyképűen üres embert. Nagy kegyesen azt is kijelentette Berzeviczy, hogy ő nem lát veszedelmet abban, ha a szociáldemokrata párt képviselve lesz a parlamentben, ellenben veszedelmet lát a nemzetköziségben és —• valósággal gyermekessé lett naivságában — óva intett a koráramlatoktól, mert hiszen az orosz forradalom is a koráramlatok eredménye. Mikor már ugy látszott, hogy a reakció egész szótára kimerült és minden frázispuffogtatása szétpuffant, akkor szólalt föl Prohászka Ottokár és annyi grófok után is sikerült letromfolnia a mágnásokat. Valósággal mulatságos volt, amikor tótos kiejtésével elkezdett sovinisztáskodni és antiszemitáskodni és kijelentette, hogy „nem akarom az én magyar népemet föláldozni", tehát szűkítsék meg a választójogot. Ha már az antiszemitizmusnál tartott, akkor természetesen gyors tempóban tért át Székesfehérvár püspöke a szocialista falusra. Kijelentette, hogy „a mi magyar szocializmusunk visszaél a vallással, folyton agyarkodik minden vallás ellen. Egyedüli kivétel a zsidó vallás, azt nem bántja, hanem a keresztény vallást folyton bántja". Azután azt a misztikus tételt állította föl, hogy „a magyar szociáldemokrácia vezetősége visszaél az osztályharccal is. A polgári társadalmat abból a szempontból nézik, hogy mily módon szedhetik rá." Kijelentette, hogy ő ugyan híve az általános, egyenlő, titkos választójognak, de mégis hiábavalónak tartja a jogkiterjesztést, mert a jövendőben a választásoknál a zsandárok helyébe a szocialista bizalmi férfiak állanak. Végül pedig azt a japi ialjdismeretével, úgy látszik, összeegyeztethető hazugságot kockáztatta meg, szögy"„keresztény-szociális alapon nem lehet szervezkedni — ki van mondva, Magyarországon meg van tiltva, hogy keresztény-szociális alapon szervezkedjenek". És ezt az állítást, ezt a durva valótlanságot meri hirdetni a főrendiházban egy pap, egy püspök, egy törvényhozó, azokban a napokban, amikor szociáldemokrata munkások szaklapjait sorra betiltják, amikor szocialista szakszervezeti vezetőket és bizalmiférfiakat üldöznek, elbocsátanak és bebörtönöznek és amikor a miniszterek boldogan fogadnak alamizsnamorzsákat kérő keresztényszociális küldöttségeket. Prohárszka Ottokár hosszú időkön keresztül moderneskedő hangon beszélt és a szocializmust sem utálta annyira, a zsidókat se találta olyan büdösöknek. Nagy színeváltozásának okát és dátumát pontosan meg tudjuk adni. Prohászka Ottokár a legsötétebb reakció legnyíltabb szolgái közé szegődött attól a pillanattól kezdve, hogy a Népszava megírta Jeszenák Pál báróné, született Csicseri Orosz Adriennel viselt dolgait. A főrendiházi tárgyalásoknak ez az egyetlen szerdája, tökéletesen elég anyag és érv ahhoz, hogy fundamentumul szolgáljon a szociáldemokrata párt régi programpontjának, amely a felsőház teljes eltörlését s az általános, egyenlő és titkos választójogon épülő egykamararendszer megteremtését követeli. NÉPSZAVA 1918 auguszticus ti Az ántant offenzívája. * 94.000 foglyot ejtettek a németek. * * A nyugati harctér. # Heves feareok a franciákkal és as angto ZofcSíaS. (Német jelentés. — Július 31.) Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Flandriában igen élénk felderítő tevékenység. Egy Merris ellen irányult megismételt ellenséges előretörés alkalmával a helység az ellenség kezében maradt. Alberttől északra és a Sommetől délre korán reggel erős tűzharcok. A nap csendesen folyt le. A német trónörökös hadcsoportja: Az ellenséges gyalogság a július 29-én Hartennel és a Fereen Tardenoistól nyugatra levő terület közötti egész csatamezőn Jüriki veresége után tétlen maradt. Saponay előtt az ellenségnek egy heves részleges támadását visszautasították. Déltájt a franciák ás angolok Fere en Tardenois és a Meuniére-erdő között újból mély tagozódások indultak rohamra. Támadásaik véresen meghiúsultak. Magában az erdőben hatszor omlott össze az ellenség rohama. Gyalogságunk a megvert ellenségnek több helyütt utána nyomult és vonalai előterepében megvetette lábát. Fere en Tardenoistól keletre az ellenség estefelé és az éjszaka folyamán eredménytelenül nyitotta meg a reá nézve veszteségteljes támadásait. Hasonlókép meghiúsultak ellenséges részleges támadások Pomignynál. Az utóbbi napok harcaiban 4000-nél több foglyot ejtettünk és így a július 15-ike óta ejtett foglyok száma. 24.000-nél többre emelkedett. Tegnap légi harcban 19 ellenséges repülőgépet lőttünk le. Löwenhardt, hadnagy 47-ik és 48., Bolle hadnagy 27. légi győzelmét aratta. * * tatják a partraszállást. Az eddig partraszállott csapatok számát 15—26.000-re becsülik. A Murman-vasút legészakibb részét, Kólától Kémig elfoglalták. A csapatok most déli irányban Kem felé menetelnek. A szovjet csapatok parancsot kaptak a visszavonulásra. A cseh csapatok, amelyek az Ural mindkét oldalán állanak, fegyelmezettségükkel, kitűnő felszerelésükkel, nem lebecsülendő ellenségei a bolsevikieknek. Számukat 10.000-re becsülik és hozzájuk csatlakozott a Dutov-kozákok 15.000 főnyi serege. A Murman-partokon és az Ural területén folyó hadműveletek végcélja, hogy összeköttetést teremtsen a partraszállt ántant-csapatok és a csehek között. Katsz.OfOs notkam a Mfcevmtéz*e eT>d& ben. Visszavert ittmatfások, — Julius IS, óta Az ©§asz haretér. Albániában vbnaszorították az ántánt-csapatokat. (Osztrák-magyar jelentés. —Julius 31.) A Sasso Rosso vidékén sikeres rohamcsapatvállalkozásból 25 foglyot szállítottunk be. Az egész velencei szakaszon igen élénk repülőtevékenység. Albániában tartós nyomásunknak engedve, az ellenség ma reggel több helyütt kiürítette legelőn lévő vonalait. * * ükz o roszországi állapotok- Salabanov elvtársnő — stockholmi követ. (Zürich, július 31.) A „Schweizerische Telegraphen-Information" pétervári jelentése szerint Balabanov Angelika szocialista írónőt, aki ezelőtt az orosz szociáldemokrácia egyik vezetője volt, a szovjet kormány Oroszország stockholmi követévé nevezte ki a visszalépett Vorovszki helyébe. K^nSn lesiapaedT (Genf, július 31.) Megbízható hírek alapján a „Zürcher Morgenzeitung" jelenti, hogy Lenin visszalépése küszöbön áll. A „Basier Zeitung" szintén azt jelenti, hogy a Lenin-féle epizód már nem tarthat soká. Livland és Brtiam elszakad Oroszországtól. (Bécs, július 31.) Münchenből táviratozzák. A „Münchener Zeitung" értesülése szerint a brest-litovski szerződés kiegészítése fölött megindított tárgyalások részben befejezést nyertek. A szovjet kormány beleegyezett, hogy Livlandnak és Estlandnak Oroszországgal való kapcsolatát fölbontsák. Ennek folytán a keleti tartományok közigazgatásában változás fog beállani. Kurlandot elválasztják az Ober-Ost közigazgatási területtől és Livlanddal, valamint Estlanddal egyazon vezérkormányzósággá alakítják. Ántánt-csap 3$<9k a Nispman-vidéken, (Berlin, július 31.) A „Vossische Zeitunig"nak jelentik Moszkvából: Arhangelszkben és a Murman-partvidéken az ántánt-csapatok foly Egyefe ftaá&^KAS Istreis» * A fransSassissiaSsSei ífíoSíraSák a kormányt 5ran tfeirdisának. (Genf, július 31.) Longuet képviselő vezetésével aratták Clemenceau ellenfelei a legnagyobb sikert a francia szocialisták nagygyűlésén. Longuet indítványa, amelyre 15.044 szavazat esett, Franciaország hadicéljainak haladéktalan megváltoztatását követeli, valamint elkerülhetetlennek tart semleges államban egybehívandó nemzetközi szocialista konferenciát. A határozat a legélesebben elítéli azt, hogy Thomas támogatja Clémenceau politikáját, amivel súlyosan károsítja a munkásság életérdekeit. Az antant részéről az orosz népbiztosok kormánya ellen tervezett akciót elítélik és a nemzetek általános szövetségének alakítását a legmelegebben pártolják. Renaudelnek az a javaslata, hogy a londoni szocialista konferencia határozatait újítsák meg, csak 11.072 szavazatot kapott. Ezzel a győzelemmel Longuet a francia szocialista mozgalom élére került. Kanadában is sztrájkolnak. (Bern, július 31.) A „Times" szerint Kanada ban is munkászavargások törtek ki. Kanadában a postatisztvieelők sztrájkba léptek. A HalvypSr. (Páris, július 31.) A bíróság tegnap Kerve Gusztávot hallgatta ki. A tanú Malvynak a munkásokkal szembeni magatartását helyeselte és kijelentette, hogy ez a per olyan ember ellen irányul, aki jóakaró politikát folytatott a nép irányában.' Kívüle még több tanú a, volt miniszter javára vallott, Wilson tájékozódást keres. (Bécs, július 31.) A „Telegraphen-Kompagnie" a következő genfi táviratot közli: Egy genfi lap hosszabb cikkben foglalkozik azzal a hírrel, hogy Sulzer washingtoni svájci követ Wilson elnöktől hivatalos megbízást kapott, hogy menjen Németországba bizonyos feltételek átvétele céljából, illetőleg azért, hogy ott érdeklődjék és tájékozódást szerezzen bizalmi útán a központi hatalmak békeföltételeiről. Amennyiben ez a híresztelés megfelel a valóságnak, írja a genfi lap, magából értetődött, hogy Sulzer svájci követ ezt a missziót nem vállalhatta anélkül, hogy a svájci szövetségtanács kifejezett hozzájárulását meg nem nyerte volna. A belgák békevágya. (Bécs, július 31.) Kölnből táviratozzák: A „Kölnische Volkszeitung" brüsszeli tudósítója „Belga békevágy" cím alatt hosszabb tudósítást küldött, lapjának, amelyben az alábbiakat közli: Minthogy a legolvasottabb belga lap, a „La Belgique" legutóbb annak a szükségét hangsúlyozta, hogy Belgiumnak határozott békemozgalmat kell kezdeményeznie. Henquienez ismert vallon pártvezér és a belga oktatásügy volt vezérigazgatója nyílt levelet intézett a belga királyhoz, felkérte, hogy járjon közbe a gyors békekötés érdekében. A vallon pártvezér levelét egy namuri lapban hozta, nyilvánosságra. A király keressen módot rá — mondja a fölhívásban —, hogy a belga népnek biztosítsa a békét. A nép erőinek végét járja, pedig Németország újból helyre akarja állítani Belgiumot, ha az ántánt hajlandó visszaadni a német gyarmatokat és biztosítani a gazdasági szabadságát. Az ántánt az összes frontokon of Senxi* vátkezik. (Genf, július 31.) A „Secolo" haditudósítója táviratozza az angol frontról: A hadsereg működésében beállott szünet a francia hadvezetőséggel való teljes egyetértésben történt.. Az angol csapatoknak döntő cselekedetei még csak most fognak bekövetkezni, ha megindul az antant egységes offenzívája egyidejűleg Franciaországban, Olaszországban, Albániában, Macedóniában és Mezopotámiában.