Népszava, 1918. szeptember (46. évfolyam, 204–228. sz.)

1918-09-01 / 204. szám

­4 A harcterek. * Tart a nyugati nagy küsdelüm. (Német jelentés. — Augusztus 31.) Rupprecht trónörökös és Boehn vezérezredes hadcsoportja: A Lystől kétoldalt előtéri csatá­rozások. Ellenséges felderítő osztagokat, ame­lyek a Laven keresztül előretörtek, visszaver­tünk. Az Arrastól délkeletre lévő csatatéren az angolok tegnap újból ki akarták erőszakolni az áttörést. Angol és kanadai hadosztályok nagy­számú páncélkocsi harcba­ vetésével korán reg­gel 20 kilométeres harcvonalon támadásra törtek előre az Arras—Cambrai-i út és a Ba­paumetól délkeletre le­vő terület között. Wü­rt­tembergiek az úttól délre vonalaik előtt visz­szaverték az ellenséget. Rajnai zászlóaljakkal egyetemben a Hendecourttól északra előrenyo­mult ellenséget ismét visszavetették. Hende­courttól délre lovassági lövészezredek az ellen­séges rohamot Vaux, Bra­ncourt és Fr­en­­­court között meghiúsították. Hendecourtot, amelyet átmenetileg elvesztettünk, ismét visszafoglal­tuk, majd az ellenséges támadás kivédése után magunk mentünk át támadásba és az ellensé­get Bulecourttól két oldalt a falu nyugati sze­gélyén át visszavetettük. Ecourttól délre nyu­szatporoszországi ezredek elkeseredett harcok­ban az ellenségnek több támadását visszaver­ték. Mann főhadnagynak a 175-ik gyalogezred századaival saját elhatározásából történt­­be­avatkozása­ lehetővé tette az átmenetileg el­vesztett Ecourt helységnek visszahódítását. Bapaumetól kétoldalt porosz, szász és bajor ez­redek meghiúsították az ellenséges rohamot. Délután az ellenség az Arras—Cambrai-i út mindkét oldalán új hadosztályokat vetett harcba. Páncélos kocsiknak és gyalogságnak újabb tömeges harcbavetésével döntést akart kierőszakolni. A csata késő este a mi javunkra dőlt, el. Az ellenségnek a Sensee-lapályról Eterpigny, Hancourton át és a Biss Cherisy-i úttól délre rohamozó sű­ra vonalai tüzünkben és elkeseredett közelharcban összeomlottak. Páncélos kocsikat is szétlőttünk. Az ellenséges gyalogság rendkívül súlyos veszteségeket szen­vedett.­­ Somme­tól északra Morvai és Chery között angol támadásokat visszavertünk. Ahol az el­lenség vonalainkat elérte, ott ellentámadásunk vetette vissza kiinduló állásaiba. Az Oisetól északra a franciák Libremont és a Noyontól északkeletre levő terület között vdtak, akinek kellett — „nem­ iigyért, ha­ pénzért" — s emiatt éppen az ő c­us tüzecs­kéjü­k körü­l volt legkövérebb az embergyi­kű­. A tű­z fölött három csajkában rotyogott az ennivaló, tulzsíros, ronda moslékok s aki enni akart, az itt minden percben talált valamit. Palkó is meg a pásztor is csak ugy félol­dalon könyököltek a tűz körül s félkézzel do­bálták, hintegették a holmit a gőzölgő vi­zekbe. Akik megkapták az ételt, jó vastag főzeteket, a markukban vagy valami tányér­félében fogyasztották. Nekiálltak egyenest a szájukkal, beletúrták az orrukat s mig na­gyokat faltak, könnyezett a szemük és hosz­szan, szortyogva szipákoltak. Hogy változa­tos legyen a koszt, a zsír­ott tömegek után fekete kávékat ittak rettentő fazekakból s nyomban utána újra kezdődött a kiadósabb ételek főzése. Palkó tartotta a lelket a ban­dában. Ő volt a híd a magyar derű és a szláv lelkek boruja között, általa érintkeztek ez ellentétes elemek ,s ahogy összekeveredtek, jobban megértették az osztrák jódlizást és az olaszok csengő nótáit. Azokban az apró szü­netekben, amelyekben a csajkákban még tőt­lenül zenélt az étel, egymásra, dőlve rikon­gattak a zabálás forró extázisában. Lanter­topf Konrád,­alsóausztriai gyalogos, költő és fűszeres, füttyentve ugrott föl és kuplózva táncolt a társaság előtt. A versek minden sora az átélt nyomorgás vásott kölyke volt, fog­csikorgatás vagy egetverdeső röhögés, óda a tetű­höz vagy lirai ellágyuló, a kenyérnek sütött fűrészpor fölött. Valami monoton, sza­való muzsikával az „abc" minden betűjén végigment Lautertopf úr. Eleinte ámulva, nagy röhögésekkel hallgatták, aztán ordítva, iltemes tapsolással ismételgették a sorait: J.­­.­­" Vs lebe hoch di Artillerie! nagy erőkkel megtámadták a csatorna szaka­­­­szát. Támadásaikat tüzelésünk többnyire már a nyugati parton megállította. A keleti parton Chevillyból az ellenséget kemény harc után kivetettük. Noyontól több izben indított táma­dások tüzünkben és ellenlökésü­nk következté­ben meghiúsultak. Heves tüzérségi harc, gyalogsági csatározá­suk az Ailette mentén. Soissonstól északra a Passy-csúcsig kiugró harcvonalszakaszt vissza­vettük a­­Tuvigny—Busy—Leroy-vonalra. Ju­vigny a tegnapi támadások alkalmával az el­len­sen kezén maradt. S*n t yawgolois eSSrajfwmvCi&sS fefsntentti«« (Angol jelentés. — Augusztus 30.) Előcsapataink a hidak elpusztítása ellenére is átkeltek a Somme-folyón Perronetól délre éra nyugatra. Ciery sur Hom­­me és Combles váro­sát elfoglaltuk. Csupán ezen a szakaszon 200-nál több foglyot ejtettünk tegnap és néhány ágyút zsákmányoltunk. Baparmetól északra csapataink tegnap délután jelentékeny hala­dást tettek a Sensée-folyótól keletre, elfog­lalták Bullecourt és Heidecourt helységeket a hatalmas német árokhálózat ellenére, amely e falvakat védte. Arról a támadásról, amelyet kanadai csapatok hajtottak végre ma reggel Heidecourt ás az Arraeból Cambraiba, vivő út között, azt jelentik, hogy kedvezően folyik. An­gol és skót hadosztályok folytatták tegnap délután a Scarpe mentén előnyomulásukat és területet nyertek Terpeguey, Dambalin, Le­preus és Fleuvein irányában. Remy falut tart­juk. E vállalkozásokban foglyokat ejtettünk. A Lave és a Lys völgyében csapataink folytat­ták előnyomulásukat. Német elznk­i támalitásu­k az Aisnegit£l. (Francia jelentés. — Augusztus 30. délután.) A Somme mentén és az északi csatorna kör­nyékén semmi változás. Az Ailette és az Aisne között több német ellentámadást visszavertek a franciák. Passytól teletre megtartották terü­­letnyereségüket. A Ven­­e mentén és a Cham­mineban a német rajtaütések eredménytele­nek maradtak. A többi arcvonalon nyugodtan múlt el az éjszaka. Here a Ironie Mamnfiri. (Osztrák-magyar jelentés. — Augusztus 31.) A Judikariákban eredményes felderítő har­cok. A Monte Majo (Pasabiotól nyugatra) teg­nap átmenetileg az­ ellenség birtokában volt. Több mint kétórás tüzérségi és aknatűz árasz­totta el védőőrségi vitcét, mire az olaszoknak sikerült árkainkba behatolni. Védőszakasz­tartalékjára és pedig a 3. tiroli császárvadász­ezred és a császárvadász-rohamzászlóalj oszta­gai azonnal ellentámadásba mentek át és a császárvadász-hadosztály ütegei, valamint a 40. honvédtüzérezred ütegei által hatásosan tá­mogatva, az elenséget rövid idő alatt elkesere­dett harc után ismét kiűzték. A 20. bersaglieri ezred kudarccal végződő vállalkozásáért több mint 200 halottal és 100 fogoly elvesztésével la­kott. ALBÁNIÁBAN nincs újság. frí­ neva esti JelfenSéB. (Francia jelentés. — Augusztus 30. este.) A nap folyamán visszavetettünk az északi csatorna keleti partján ellenséges osztagokat, amelyek ellenállást fejtettek ki. Chavigny sur Mutz kezünkön van. Csapataink további hala­dásuk folyamán két helyütt áll,éltek a csator­nán. Chavignyvel és Beubraignessel szemben elfoglalták Chevilly helységet és a 89. számú magaslatot és benyomultak Genoryba. Tovább délre elkeseredett harcok volta­­ a Noyortól­keletre és északkeletre levő vidéken. Hepplin­courtot és a St. Simon-hegyet tartjuk. Ebben az ütközetben több száz foglyot ejtettünk. Az Oise és az Aisne között ugyanilyen élénk volt a harc. Az Aulette északi partján elfoglaltuk Champs­­aint. Soissonstól északra megszálltuk (havig),' és Caffies helységeket és rónaiun­kat előbbre voluk Crony nyugati széléig.­ ­Elsüllyesiztett vm­lőik. (Német tengerészeti jelentés. — Augusztus 31.) Az Anglia körül elzárt területen 19.000 brutto­tonna ellenséges hajóteret sü­lyesztettek el ten­geralattjáróink NÉPSZAVA 1918 szeptember 3- A banda tapsolt es őrjöngött... Hoch, hoch, hoch die Artillerie!... Volltreffer ist jeder Schuß! Aber nick unsrer — sondern des Russ'ü A fülszokgató ricsajba hirtelen mély ágyú­zás dörgött bele, majd éles, lélekdermesztő rotyogás, mint amikor bombák zuhannak alá ezerméteres magasságokból. Lautertopf­er úgy meredt meg ijedtében a társaság előtt : félbenmaradt grimasszal az orrán s tánc­lépésbe emelt görbe lábaival. Végig a lankák lejtőin elnémult a zsibongás. Valami nagy, láthatatlan tenyér tapadt a fecsegő szájakra. Az embereket átjárta a hideg s minden vér kiszaladt az arcukból. Pillanatnyi csönd s benne kavargó, émelyítő gondolatok. Tán jök­­nek a mieink ! Újra kezdődik az egész ! Újra ?... Kefeszakállu olasz legény ugrott talpra leg­előbb­ . — Semmi az egész, gyerekek! Csak gyakor­lat! Csak kipróbálják az ágyúinkat, amikről azt hittük, hogy végleg megdöglöttek ... Fölkapott egy csajba olvasztott zsírt, s nagyot kortyán­zott belőle. — ... Semmi! Semmi! és hoch — evőé — hurrá!... élni fogunk, gyer­ekek! Lautertopf orrán újra nekiiramodott a grimasz s mint valami élő, pillanatonként változó kacagtató ornamens, rajzolta tovább fiatal arcára a fölszabadult lélek szilaj örö­mét. Újra kezdődött a zsibongás, a félbe­szakadt nótákat továbbénekelték s mire eljött az est, újra kigyúltak a földeken az apró tüzek. Mint széles víztükör, amiben a csillagos ég nézegeti magát. Mündhen előkerült a batyukból, amit bennük rejtegettek. A csajkák itt meg uj ételtömege­ket ontottak magukból s a zabálás bágyasztó, nehéz részegségében most már ész nélkül mindent összekevertek. Emuba főzött rizs­kására csipős krumplipálinkát locsolgattak s mert nem volt kenyerük,­ dagadtra főtt ló­tüdővel ettek a kakaóval meghintett sza­lonnadarabokat. A kis pásztor ragadozó­étvágya nem talált megnyugvást. Amikor már mind elnyúlt a földön s hortyogó, mély álomban emésztettek körülötte, ő szép lassan még mindig evett. Közelebb tolta magát a tűzhöz, hanyatt feküdt a földön s ahogy mély borúval a csillagokat nézegette, az ujjaival bele-belemászott a csajkákba. Boldog mélá­zással tömködte tele a száját s e pillanatban csak az a vágya volt, hogy még egyszer kukoricakását ehessen odahaza pirított, sza­lonnával. S ah­ogy rágondolt a hazai szalon­nára, a szive nehéz bánattal telt meg s értel­mének lassú fölpislákolásával csöndesen hazaballagott a borsodi hegyek völgyeibe. A kutyája ugatva szaladt eléje s bolondos örömében százszor is körüliramodta rég látott gazdáját... A tömzsi ember odábbrugott egy nyurga német legényt, mintha csak az állott volna útjába, amikor be akart nyitni a kis­kapun. A márciusi éjszaka hideg, dermesztő szelekkel lepte meg a tábort, egymásután oltogatta ki a tüzeket s a csajkák, mint ásitó torkok, üresen meredtek az ég felé. Beletapo­gatott­ az ujjaival valamennyibe s hogy nem talált bennük semmit, dühösen messzirúgta mind a hármat. Hej, te igaz:­ágos úristen, mikor lesz már egy kis jó étel a számba! Nagyon ellágyult a kis pásztor. Kibugy­gyant a könyű­ a szeméből s a szája, reszke­tett, mint az árva gyereké. Aztán fültapasz­kodott a földről s püffedt bendője terhét cipelve, halk káromkodással elindult az éjszakába valami ennivalót keresni. * * Hkx ántánt beava­to:é­ ra akarja bízni $p«s9»yoÍGírsMtá®ot. (Berlin, augusztus 31.) Ideérkezett jelentések szerint a Madridban székelő ántánt-diplom­a­ták mindent elkövetnek a spanyol-német kon­fliktus kiélesítése­­érdekében. Minden, am­i az ántánt részéről az utóbbi időben Spanyol­országban történt, odairányult, hogy a köz­hangulatot megnyerjék a­ háborúba való be­avatkozás eszméjének. Az utóbbi hónapok óriási propagandamunkája, sir Harding angol és Tuierry francia nagykövetnek tüntető uszí­tásai, az amerikai beözönlés amellyel rávetet­ték magukat az ipari és vasúti üzemekre: min­dent eddig győzelmesen leküzdötte a kormány becsületes semlegességi politikája , és a király rendíthetetlen békeakarata. A nén természete­sen a­ legnagyobb ellenszenvvel kísér minden törekvőt, amely a bék­epolitika megbuktatását tűzte ki céljául. Az ántant meg eb!»«w­as evl­«n 3?éHAt »Ihar. (Zürich, augusztus 31.) A „Neue Zürehe? Nachrichten" az ántánth­oz közelálló forrásból eredő információt közöl a helyzetről. Az anntánt­államok eszerint komolyan törekszenek arra, hogy az ötödik téli háborút elkerüljék és a há­ború még ebben az esztendőben véget érjen. Új feltételeken dolgoznak, amelyek alapján a !

Next