Népszava, 1918. december (46. évfolyam, 285–309. sz.)
1918-12-13 / 295. szám
ZIVL évfolyam. Budapest, 1918 december 13. péntek. 295. ffdm. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évr» ........ It-— kor. jegyed évr«. .... 1S.fél évi* J«.- kor. j egy hór» ».err hétre l.H koron«. Y» "OYE3 SZE X ÁRA 24 FILLÉR. A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÓJJVL Megjelenik hétfő kivételére minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VfflH COim-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VUL, COITI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) A válság lényege. A mai politikai válság egészen felületes szemlélői személyi okokat keresnek. A valamivel mélyebbre menők szerint a politikai válságnak két oka van: Személyi és tárgyi Valójában ennek a válságnak csupán tárgyi okai vannak, mert igazán nem személyi, hanem tárgyi kérdés az is, hogy a forradalom elveit megfelelő emberek képviselik-e fontos, politikailag rendkívüli kihatású helyeken. A politikában a program nagyon keveset jelent, ha nincs megfelelő ember, aki azt végrehajtja. Ha a közigazgatás a régi kezekben marad, ha a régi rend emberei ülnek azokban a pozíciókban, amelyektől függ minden az országban, akkor édeskeveset jelent az új rendszernek, a rezsimváltozásnak a puszta jelszava. Nagyon jól tudják azok az áldemokrata, de velejükben reakciós lapok, amelyek szemforgatva szólítják föl a politikai pártokat, félre a személyi ellentétekkel. Fogjunkössze, dolgozzunk és ne veszekedjünk. A szent harmónia azt jelenti, hogy mindenki marad a helyén és ez azt jelenti, hogy minden marad a régiben. Ez a válság csak felszínre hozta azt a mélyreható tárgyi ellentétet, amely megvolt a kormányzó pártokon belül. Hozzátehetjük: a kormányzós nem a forradalmi pártokon belül. A kormányzó pártoknak azok a személyei, akik a forradalomnak előkészítői, végrehajtói és nem haszonélvezői voltak, egyetértettek abban, hogy radikálisan számolni kell a feudális Magyarország régi bűneivel. De amikor a forradalom diadalmaskodott, nagy csomó ur fölfedezte az ő forradalmi lelkületét. Andrássy-pártiak, Wekerlepártiak voltak a forradalom előtt s a diadalmas forradalom egyszerre Károlyi-pártivá tette őket. Károlyi-pártiak lettek, nem azért, hogy a Károlyi-párt forradalmi törekvéseit erősítsék, hanem azért, hogy megmentsenek a régi Magyarországból annyit, amennyi megmenthető. Tudták, hogy a forradalom rendkívüli sebességgel dobta a magyar politikai életbe a földnek, az adózásnak és a nemzeti kérdésnek izzó problémáit, ők arra törekedtek, hogy ezeknek a forradalmi kérdéseknek a megoldása legyen minél kevésbé forradalmi. Midőn a szocialista párt részt vett a népkormány megalakításában, akkor tisztában volt azzal, hogy ez a forradalom még nem a szociális forradalom, de Magyarország régi állapotával szemben igen komoly, igen jelentős forradalom. Nagyon nagy föladat a feudális és plutokrata Magyarországot a teljes demokrácia és a leghaladottabb szociálpolitika Magyarországává átvarázsolni. Nagy és forradalmi föladat, amelynek sürgős megoldása a munkásosztály közvetlenül égető célja és érdeke volt. Mikor pártunk résztvett a kormányban, akkor a Kommunista Kiáltvány szellemében járt el. A kommunisták a manifesztum szerint „a munkásosztálynak közvetlenül égető céljaiért és érdekeiért küzdenek, de egyben a jelen mozgalmai közepette képviselik a mozgalom jövendőjét". A mozgalom jövendője és a munkásosztály jelenlegi égető érdekei szempontjából rendkívül fontos részünkre a legradikálisabb demokrácia megvalósítása. De egyáltalán nem érdekünk segédkezet nyújtani ahhoz, hogy a régi rendszer szelleme és emberei uralkodjanak, hatalmukat megnövelve a forradalom és a szocialista támogatás presztízsével. Egészen természetes, hogy a konzervatizmusnak mi nem lehetünk támogatói sohasem. Ellenfeleink azzal vádolják a népkormányt, hogy az most közvetlenül meg akarja valósítani a szocializmus végső céljait. Sajnos, még nem tartunk ott. Az álforradalmárok, a konzervatívok, a radikális polgári reformtól azzal akarják elijesztetni a polgárságot, hogy a birtokkérdés, az adókérdés és a nemzeti kérdés gyökeres megoldása szocialista forradalmat jelent. Ha ezek a reformok szocializmust jelentenek, akkor szocialista Lloyd George, akkor szocialisták a francia radikálisok, akkor kommunista a cseh népköztársaság, amelynek a programjában mind benne vannak azok a követelések, amelyek megvalósításáért jelenleg a forradalmi pártok igazán forradalmi elemei küzdenek. Ellenünk vetik, hogy ezeknek a nagy kérdéseknek a megoldásával várhatunk a nemzetgyűlés megalakultáig. Mi a nemzetgyűlés igen gyors összehívása mellett vagyunk. De bármennyire is akarjuk a nemzetgyűlést, a forradalom fölvetett nagy csomó olyan problémát, amelyek megoldásával azért nem várhatunk, mert igen sürgősen kell az első segélyt nyújtani, ha nem akarjuk, hogy Magyarország belepusztuljon a várakozásába. Mi csak arra figyelmeztetjük azokat az aggodalmaskodókat, akik várakozásra és türelemre intenek bennünket, annak a demokráciának a nevében, amelynek sohasem voltak a hívei, hogy vessék föl a kérdést: mi alkotmányosabb, annak a Wekerle-pártnak az uralma, amelyik rendkívül csekély részét képviselte az ország polgárságának, annak a munkapártnak az uralma, amelyik még a régi választók többségét sem fejezte ki vagy azoknak a demokratikus pártoknak az uralma, amelyekről mindenki tudja, hogy a nemzet nagy többsége bizalmának a letéteményesei. Nekünk igen gyors megoldásokra van szükségünk, ha azt akarjuk, hogy a körülményekhez képest a legzavartalanabbul folytatódjék a gazdasági élet. Ha azt akarjuk, hogy külföldön ne vessék szemünkre, itt csak a jelszavak, nem pedig a szellem, az intézmények, az emberek változtak meg. Mi nem azoktól félünk, akik azt találják mondani, hogy túlságosan radikális a népkormány, mi attól félünk, hogy a demokratikus külföldi közvélemény, amely a mi számunkra egyedül fontos, azt fogja mondani, hogy a népkormány túlságosan konzervatív, hogy itt a régi rezsim emberei régi politikájukat folytatják a forradalom lobogója alatt. És épp ezért kell megbuknia annak az ellenforradalmi mozgolódásnak, amely a fordalomhoz csatlakozott konzervatívok köreiből indult ki. Épp ezért kell megszilárdulnia a forradalom igazán forradalmi kormányzatának és ezért kell személyi változásban is kifejezésre jutni annak, hogy Magyarországon most nem névcseréről van szó, mint a belfodogult koalíció idején, hanem a dolgok, a szellem cseréjéről. Épp ezért kell igazolnia ennek a válságnak, hogy Magyarországon valóban győzött a forradalom. l A budapesti helyőrség tüntetése. Budapest katonáinak ezrei hatalmas tüntetést rendeztek csütörtökön délelőtt A tüntetés éle Bartha hadügyminiszter és a militarista reakció ellen szegeződött. Gyalogos ezredek, tüzérütegek és tengerészcsapatok vonultak föl tökéletes rendben, zárt sorokban, teljes fegyverzetben, ágyúikkal együtt. Mi váltotta ki ezt a spontán tüntetést, micsoda okok mozdították meg a katonatömegeket? Az utolsó hetekben egyre vakmerőbben lépett előtérbe mindenfajta ellenforradalmi izgágáskodás. Az aktív tisztek egy kis része titkos ülések egész sorát tartotta és már-már mind nyíltabban kifejezést adott reakciós érzelmeinek. Megtörtént, hogy tisztek kijelentették, hogy nem ismerik el sem a köztársaságot, sem a magyar vezényszót, hanem csak a bécsi közös hadügyminisztérium parancsait akarják elfogadni. Megtörtént, hogy egy ezred aktív tisztikara elhatározta, hogy gépfegyverekkel erősíti meg a kaszárnyát a legénységgel szemben. Megtörtént, hogy olyan generális, aki fegyverrel akarta leverni Budapest forradalmát, újra vezető szerephez juthatott. Tisztek mindenfelé gyanús módon különféle tiszti századokat alakítgattak és épp a legutóbbi napon a hadügyminisztérium pártfogásával riadó századokat szerveztek. Ugyanekkor a hadügyminisztériumot ellepte a vezérkari tisztek egész raja és a leggyanúsabb, a dezorganizációt valósággal mesterségesen előmozdító intézkedések és rendelkezések egész sorát adta ki. Ahogyan a tüntető katonák memoranduma megállapítja egyfelől súlyos büntetésekkel kényszerítették ki az öt fiatal korosztály bevonulását és szigorú rendszabályokkal fenyegették meg azokat a munkáltatókat, akik katonaköteleseket alkalmazni mernek, másfelől azonban a katonai hatóságok titkos parancsokat adtak ki, amikkel a budapesti ezredek létszámát egyharmadra és egynegyedre akarták csökkenteni és mesterségesen munkátlanná tett katonák százait zsold és illeték nélkül szabadságolták(".Egyfelől teli voltak az újságok a hadügyminisztériumnak kaszárnyába csábító közleményeivel, másfelől hiábavaló volt a katonák bizalmi férfiainak minden fáradozása, mert a laktanyák továbbra is szennyesek, férgesek, lakhatatlanok maradtak Egyfelől állandó volt a siránkozás azon, hogy nincsen fegyelem, a ka Lapunk mai száma 10 oldal