Népszava, 1919. március (47. évfolyam, 52–76. sz.)

1919-03-16 / 65. szám

2 zonyos, hogy a joghoz jutottak egy része még nem szerezte — nem is szerezhette — meg a szükséges politikai érettséget és alig áll a politi­kai érettségnek magasabb fokán, mint a régi cenzusos választók. Igazi politikai iskolázott­sága csak a huzamosabb idő óta szervezett munkásságnak van, amely szak- és párt­szervezeteiben állandóan foglalkozott nem­csak a napirendre kerülő gazdasági és politikai kérdésekkel, hanem a politika tudományával és segédtud­ományaival álta­lában. Amíg a polgári osztály tagjai a kávéházak és kaszinók ivó- és kártyaasztalai körül töltötték idejüket, amíg az öntudatlan proletárok a kocsmákban alkohollal és a tem­plomokban tömjénfüsttel tompították az agyu­kat, addig a szocialista munkásság öntudato­san készült az államhatalom megszervezésére és átvételére. A polgári osztályok politiki kiskorúsága nem nagyon aggaszt bennünket. De a prole­tárok nagy részének politikai iskolázatlanságá­val szemben komoly, nagy kötelességünk van: oktatni, fölvilágosítani, öntudatossá tenni pro­letártestvéreinket és pedig elsősorban a szak­os pártszervezeteken belül, e mellett azonban a szervezeteken kívül is. A szervezetek tagjai között nagyon sok az újonc, akit a legutóbbi év eseményei sodortak mihozzánk. Kétségtelen, hogy ezek az újoncok a választásokon nagy lelkesedéssel fognak ve­lünk szavazni, de minekünk arra kell töre­kednünk, hogy ne csak most szavazzanak ve­lünk, hanem örökre megmaradjanak a mi tá­borunkban, sőt arra kell törekednünk, hogy ősz maguk is terjesztőivé, agitátoraivá váljanak a szocializmusnak. Ezt csak tanítással, egész gon­dolkodásuk és világnézetük teljes átformálásá­val érhetjük el. A választásokig hátralevő pár hét tehát a szakadatlan oktatásnak az ideje le­gyen. Az élő szó és a nyomtatott betű minden hatalmát föl kell használnunk, hogy az újon­nan szervezett munkásokat meggyőződött szo­cialistákká neveljük. Szocialista újságok, röp­iratok és füzetek millióival, előadások és agi­tációs beszédek szakadatlan sorozatával kell a közénk jött új fajtársakat igazi elvtársakká formálnunk. Az agitációnak ezt a módját ki kell terjesz­tenünk a kívül­állókra is. A nyilvános gyűlé­sek, a műhelyi és házi agitáció módot adnak arra, hogy hozzáférjünk a még szervezetlen proletártömegek lelkéhez is. És mi meg va­gyunk győződve, hogy ha hozzáférünk, akkor nyert ügyünk van. A mi igazságaink olyan vi­lágosak, hogy előlük alig zárkózhatik el valaki; az idők tapasztalatai annyira gondolkodásra serkentők és annyira igazolják a szociáldemo­kráciát, hogy amelyik proletárt egyáltalában rá­ lehet bírni a közügyekkel való foglalko­zásra, annak okvetlenül a mi táborunkba kell jönnie.­­ Ha tehát a rendelkezésre álló rövid időt jól használjuk föl, akkor nem kell félnünk a vá­lasztás napjától. A mi választási agitációnk kitűnő politikai iskola; azok a tömegek, ame­lyek keresztül mennek rajta, öntudatosan, lel­kesedéssel fognak leszavazni a szociáldemo­kráciára. TÁRCA * * * M márciusi akarat.*) Még itt is él ő, még itt is arat A hó alatt, a jég alatt. Sziklákat váj és töri a falat, — Testvér, testvérem, — itt is él A márciusi áldott akarat. Napfényre vágyni jégburok alól A füvek lelke, mondd kitől tanul? S hogy kelyhét a napnak kitárja. Ki kényszeríti rá a gyöngyvirágra! Ki pattant rügyet a fa gályán? S a sebzett törzs, a bus aggastyán, Kinek parancsát hajtja végre, Mikor friss vesszőt küld ki a napfényre? Fában, gyökérben, földben, föld alatt Mindenütt ő él, ő vet, ő arat, Testvér, testvérem, hisz látod magad, Burkokat tör és minden bus falat A márciusi akarat. Napfényre jutni, mint a réti fü­; Lelket kitárni, ó, mily gyönyörű: Megfényesülni, mint a színarany ; Kívánni, ami mocsoktalan; Napban fürödni tiszta hajnalon; Rettegni, ami szennyh alom; Sóvárogni egy tisztább lakot, Hol nincs gonosz szív, nincs Csak meghatott. Nincs önzés; testvért gázoló, S boldog partot mos a folyó; Nincs lenézett zsidó, paraszt; S könnyet csak a hála fakaszt. Hol ember teste nem piaci jószág. S egy isten parancsol: a Jóság; Hol a legszebb szó:­adni, adni, adni­­És egy a törvény: testvérül fogadni. ~ Amibéria' fogsétrha» irt »WkMI, . 1918. Gyóni Géza. * * * KutyaMszóvia. 3n*a Farkas Antal. A márciusi napsugár kicsal bennünket a ház elé. A napsugár igazam csaló, mert amint kibujunk, elhelyezkedünk, hogy majd egy kicsit fölmelegszünk, a napsugár rög­tön elbújik és a szürke fellegeket hajkurászi szél megborzongat bennünket. Mi is becsap­hatnánk a napsugarakat úgy, hogy amire kibukkan az égbolt takarója elől, visszabúj­nánk a jól fűtött szobába, d­e mostanság a szobák veszettül hidegek: nincs mivel fű­teni. Maradunk hát a ház előtt és várjuk a napsugarat. Ketten kucorgunk a ház előtt és mind a ketten nyavalyások vagyunk. Csakhogy én nem vagyok annyira nyavalyás, mint a tár­sam. Én tudok jönni, menni, de a szomszé­dom már nem tud: szalmával bélelt kosár­ban didereg a takarónak előléptetett pokróc alatt. A foga össze-összevacog és néha fáj­dalmasan fölsír, amit szűkölésnek is ne­veznek. Mert ne felejtsük el, hogy a szom­szédom, a nyavalyás társain, a négylábúak osztályába tartozik és polgári foglalkozá­sára nézve kutya. Hiszen éppen ez a baj, mert csak két lába van. Ha ember lenne, elég volna neki a két láb is, de mint kutya négyet szeretne igénybe venni, hogy valamennyire boldogul­hasson. Csakhogy a két hátulsó lábát va­lami baj érte. Orvosi tudomány kijelentése szerint megütötte a guta és most a hátulsó részét — éppen a felét az egész kutyának — nem használhatja. A bénaság arra kárhoz­tatja, hogy üljön vagy feküdjék, ami neki igen nehezére esik. Azt mondják az állategészségügy tudósai, hogy vérszegénység mián történt ez a szo­morú eset Meglehet Utóvégre is kutya volt ő, nem püspök, tehát nem nyitott alkalma olyan bő táplálkozásra, hogy amiatt ütötte volna meg a guta. Talán a rossz táplálkozás­szülte vérszegénységnek köszönheti a baját. Az is meglehet, hogy bélféreg szívta a vérét, vagy meghűlt. Nem lehet az ilyesmit pontosan tudni. Jet­tiben-m­entiben hallja az ember: — Nem tudom, mi lelte az egyik lovamat, ma reggel óta nem tud fölkelni. Szaladok a doktorért. — Nálam a tehén járt így. A tanyán, a só­goroknál a magló. A doktor azt mondja, hogy járványos nyavalya. Ezt is megengedem. Hiszen a mellettem szűkölő társamat a kutyaklinikán már csak tudós emberek nézegették, forgatták, de még­sem tudtak a baján segíteni. No, akkor a magamfajta hozzá nem értő ember mit kon­tárkodjék bele a professzor urak tudomá­nyába? Nem igaz? NÉPSZAVA 1919 március 16. A szocialista társadalom megvalósulása felé hatalmas lépésekkel köze­ledik a német birodalom. Az egyik lépés a szo­cializálási törvény megalkotása, a másik a szocializálást előkészítő munkástanácsoknak a német alkotmányba való beillesztése. Mindinkább kétségtelenné válik, hogy Kö­z­épeurópa forradalma alapjában véve szociális forradalom. A szocialista gondolat napról- napra jobban diadalmaskodik. A szocializmus lényege: az egész társadalom újjáépítése. Az igazán teremtő szocializmusnak óriási előnye a rendszeres, a társadalom javáért folyó ter­melés. Szocializált ipar, szocialisztikus terme­lés kétségtelenül többet és jobban termel és a termelvényeket igazságosabban osztja el, mint a kapitalista rend. De a szocializálá­ssal is úgy vagyunk, mint az orvosságokkal. Az orvosság megfelelő adagokban kitűnő hatása. A szocia­lizálás is a világháborúban meggyöngült, csak­nem fölbomlott társadalmi szervezetet meg­gyógyíthatja. De ha nem megfelelő adagokban nyújtuk, akkor az orvosság él. A szocializálás is akkor, ha nem történik okos terv szerint, a társadalmi gazdaság egész szervezetének figye­lembe vételével, a lerombolt kapitalista szerve­zet helyett új szocialista organizáció k­ém­zésé­vel, akkor nem építő, hanem romboló listáju­. Hisszük, hogy a német munkásmozgalom a tervszerű, a teremtő szocializmust fogja meg­valósítani. A szocialista alkotás nagy munkája Magyar­országon is mielőbb kezdetét veszi. A Munkás­tanács egyik legutóbbi ülésén elhatározta a szocializálási bizottság kiküldését. A kormány értesülésünk szerint egy-két napon belül a bi­zottságot kiküldi. Ennek a bizottságnak a fel­adata, hogy megállapítsa a szocializálási folya­mat alapelveit és előkészítse a szocializálás Testvér, testvérem, hol leszen e hon, Melyről rabéjen álmodom ! Testvér, testvérem, nagy messze, ahol A szent fák ága most vérbe hajol. Kárpátok ölén, szent folyók felett Veri már fényét ez a kikelet Testvér, vetve már az ágy. Hol testet ölt a messiási vágy, Mely Golgotát járt annyi-annyi százszor: Mi Eldorádónk — egy akol, egy pásztor. Testvér, kit zárnak bus börtönfalak, Testvér, testvérem, el ne hagyd magad! Hisz itt is él ő és arat A hó alatt a jég alatt — Csak szivel neki add­­magad, S börtön alján is vigaszod marad, Mert öröktől volt és munkál örökre Szebb napra vágyó tavaszod­ás lelke: A márciusi áldott akarat­ előföltételeit. A termelési viszonyok pontos is­merete nélkül Magyarországnak a szocializá­lás szempontjából számba jövő üzemeiről ké­szült megbízható felvétel nélkül a szocializálás csak elhamarkodott munka lehet. A szocializá­lás komoly, tudományos előkészítésének sür­gősen meg kell indulnia. Németországban a szocializálás előkészítésé­vel foglalkoznak a német alkotmányba beil­lesztendő munkástanácsok is- A német mun­kástanács nincs ellentétben a parlamentariz­musnak, a demokráciának alapelveivel. Annak a proletariátusnak, amelyik jelentékeny ré­szében át van hatva a szocializmus gondola­tától, nem is kell félnie a­ demokráciától. A parlament mellett azonban szüksége van még a munkásságnak külön érdekei képviseletére. Még a forradalom előtt hangsúlyoztuk a mun­káskamarák fölállításának szükségét. A forra­dalom előtt törvényes érdekképviselete volt az ipari és kereskedő kapitalistának, de nem volt képviselete a munkásságnak. A forradalom után a parlament mellett kétségtelenül erősen ki kell építeni a munkásság törvényes érdek­képviseleteit is. A munkásság súlyának meg­felelően ezeknek a testületeknek természetesen nagyobb gazdasági és politikai befolyást kell biztosítani, mint a kapitalista érdekképvisele­teknek. A munkáskamara gondolata a csírája azoknak a munkástanácsoknak amelyeket most a német nemzetgyűlés el fog ismerni és ame­lyekre nagy szerep vár a szocialista társada­lom előkészítésének művében. A forradalom új társadalmi formákat vet fölszínre. A szocialista társadalom előkészítése, a mi nemzedékünknek ez a világtörténelmi föladata mindjobban halad előre. Ha a célok világos szocialista fölismerése, szocialista tudás és fegyelem -vezeti majd a proletariátust mun­kájában, akkor bizton remélhetjük a mi nagy föladatunk megoldását, a világháború által szétdúlt társadalom romjaiból a szocialista társadalom fölépítését. re.osa fcSenít megi Mit olvassunk? sime Sirátionjegyzék Ara 10 fill. Az ü­sszeg bélyegekben beküldhető. Kapható a N­épszava - könyvkereskedésben Budapest, Erzsébet­kiirnt 35. szám, valamint a szervezeti könyvárnászoknál

Next