Népszava, 1919. március (47. évfolyam, 52–76. sz.)
1919-03-04 / 54. szám
4 tonatanácsok kormánybiztosa mondott rövid beszédet a lelkes hangulatú, Hatalmas tömeghez. — Én ide lázitani jöttem. Lázitani mindazok ellen — mondotta —, akiknek uralmát megdöntötte az októberi forradalom. Lázitani nőttem, gyújtani, bujtogatni azok ellen, hogy soha többé föltámadásuk ne lehessen ebben az országban, hogy soha többé a régi rend lovagjai ide vissza ne térhessenek. Itt csak gyűlölet, megvetés, utálat és undor fogadja őket. Én ide lázítani jöttem mindazok ellen, akik a nép elnyomói, a nép munkájának haszonélvezői, azok ellen a nagybirtokosok, nagytőkések, hadseregszállítók és főpapok ellen, akik kizsákmányolják ennek az országnak dolgozó népét. De lázítani jöttem azok ellen a cseh burzsoák és román nagybirtokos bojárok ellen is, akik épp oly ellenségei a magyar népnek, mint a saját bojáraink. Lázítani jöttem azok ellen, akik a magyar nép egységét meg akarják bontani. Nem szabad megtörténnie annak, hogy most magyar és székely külön szervezkedjék. Nincsen külön székely nemzet és külön magyar nemzet, csak székely dolgozó testvérek és magyar dolgozó testvérek vannak. A budapesti szociáldemokrata katonák éppen úgy szemben állanak a cseh burzsoáziával és a román bojárral, mint a székely és az egyéb magyar csapatok. Ne higgje nek annak, aki azt meri állítani, hogy szociáldemokrata és magyar nem jelent egyet. Magyarországot csak a nemzetközi szociáldemokrata eszme mentheti meg, csak a világforradalom egységes frontja. A dolgozóknak össze kell tartaniok, aert riután paraszt, magyar proletár, tót paraszt, orosz munkás francia, angol proletár mind testvér. „A Magyarországi szétdaraboló feércét nem írom alá!" Ugron Gábor beszélt még röviden, majd az elnök tv. a hadügyminiszter megszemlélték , kivonult székely századokat. Itt, a székely katonák kezeit mondotta Károlyi egyebek között a következőket: — Ha a wilsoni eszmék nem válnak valóra, ha a megegyezéses béke és az önrendelkező jog eszméjét meghazudtolják és olyan békét akarnának velünk aláíratni, amely Magyarország szétdarabolását jelenti, akkor én azt mondom nektek, katonák, hogy én ezt a békét nem fogom soha aláírni. • A szemle befejezése után banker volt, amelyen szintén beszélt Károlyi, mondván egyebekben a következőket: — Magyarország képviselői rövidesen ott lesznek a párisi békekonferencián. Rajtunk lesz minden szem, amely azt fogja csak figyelni, megvédelmezzük-e a pacifizáus gondolatát. Az, hogy mi a békekonferencián sikert arathassunk, nemcsak rajtunk múlik. Szükség van arra, hogy legalább azon pár héten vagy pár hónapon a visszavonásnak semmi jele ne mutatkozzék ebben az országban. Legyen az egész ország egy oiveses és támogassa, a konferencián nem Károlyi Mihályt, nem a minisztereket, akik oda kiutaznak, hanem a magyar köztársaságot, annak kiküldötteit. A bankét után Károlyi elnök é. Böhin elvtárs egész kíséretükkel a demarkációs vonalon jelentek meg és szemlét tartottak az ott fölállított katonai erők fölött. Az elnök beszédet intézett a katonákhoz és arra hívta fel őket, hogy ne provokáljanak a szemben álló román csapatokkal fölösleges összeütközést és vérontást. Böhm hadügyminiszter beszédet intézett a katonákhoz: — Azért jöttünk ide — mondotta —, hogy kitartás! és lelket öntsünk belétek. Tíz kilométerre innen román bojárok katonái ütlegelik, botozzák a népet. Széles Magyarországon, ahol a magyar köztársaság győzedelmeskedett, jogot és földet adnak a népnek. Azt kérdezem, mit akar a nép, a román bojárok botozását vagy a magyar népköztársaság demokratikus intézményeit? — Éljen a magyar népköztársaság! — kiáltották a katonák. — Azt mondom nektek — folytatta a hadügyminiszter —, akik itt álltak ott a demarkációs vonalon, hogy a népek nem ellenségei egymásnak, nem a román nép a mi ellenségünk, hanem a román bojárok és a román tőkések, akik a román népet épp úgy kizsákmányolják, mint ahogy el akarják nyomni testvéreinket Erdélyben. Amikor ti itt kötelességeket teljesítitek, veletek van a magyar nép és a kormány. Mindnyájan egyet akarunk: a demokratikus magyar népköztársaságot. A székely katonáik lelkesen megéljenezték az elnököt és a hadügyminisztert. Kratochwill ezredes Erdély katonai parancsnoka ismertette az elnökkel a demarkációs vonal helyzetét, majd az elnök ismét beszélgetésbe elegyedett a a katonákkal. Az egyik katonától tudta meg. HÉT SZAVA 1919 március hogy egy szombati csetepaté alkalmából Ungvári Lajos tizedes román golyótól találva elesett. Az elnök kíséretével azonnal bement Szinérváraljára és részt vett az elesett székely katona végtisztességén. Szinérváraljáról a vendégek estefelé utaztak vissza Szatmárra. Útközben Apa község pályaudvarán a falu magyar népe fogadta az elnököt. Szatmárra való visszaérkezésük után Károlyi Mihály elnök és Nagy Vince belügyminiszter feleségükkel megjelentek a szatmári jótékony nőegylet teadélutánján, Böhm hadügyminiszter és Pogány kormánybiztos elvtársak pedig a Katonatanács ülésén. Este az elnök és kísérete visszautazott a fővárosba. a POLITIKA HÍREI. & * * A földmivelésügyi és a népgazdasági miniszter a földosztásról. Buza Barna földmivelésügyi és Szabó István népgazdasági miniszter a földosztás ügyében hosszasabban nyilatkozott „Az Est" munkatársa előtt, akinek a többek között a következőket mondották: — A földmives nép várja be nyugodtan a birtokrendező biztosok érkezését. Nincs ok semmi nyugtalanságra, mert az 1919. évi XVIII. néptörvény biztosítja a népnek a földhöz való jogát örök időkre. Ezt a jogot többé, nem veheti el a néptől semmiféle hatalom. Nincs ok semmiféle aggodalomra. Várja meg hát mindet község teljes nyugalomal, teljes rendben, amíg a bizottság a helyszínére érkezik és a parcellázást a. földmives népből választott birtokrendez.ő választmánnyal együttesen tervszerűen előkésziti. Terv nélküli Fölosztása a földnek rettenetes nyomorba és éhínségbe és társadalmi zavarokba lökné az országot. Akik egyszerűen beülnek a gazdaságokba, ezt a foglalást a kormány nem ismeri el és egész Hatalmát latba fogja vetni, hogy gátat vessen annak a foglalási láznak, amely egyes vidékeken, főleg a dilettáns városi elemeket megszállotta és amely felelőtlen izgatással ilyen birtokfoglalásra izgatja a földmives népet. Nem engedheti meg a kormány, hogy RO—40 uradalmi cselédminkás és alkalmazott szövetkezet alapításának ürügye alatt lefoglalhasson a kormány előzetes tudta és beleegyezése nélkül 8—10.000 holdnyi uradalmat és 40—50 milliót érő népvagyont. Uradalmakat és instrukciót csakis a kormánynak vagy a kormány által megbízott hatóságnak van joga lefoglalni. Törvénybe ütköző cselekményt követ el, aki a birtokok jogtalan elfoglalására izgat vagy azt végrehajtja. Azokról az esetekről, amelyek ellen a kormánynak egyszerre két tagja is szükségesnek tartotta az erélyes föllépést, mi nem tudunk, viszont nem hisszük, hogy a nyilatkozó miniszterek a Somogy megyében most folyó és a Népszavában már ismertetett birtokrendezésre gondolnak. Ott ugyanis teljesen az 1919: XVIII. rendkezései szerint járnak el: jelen van a rendezésnél a földmivelésügyi minisztérium képviselője, legálisan megválasztott birtokrendező választmány intézi az ügyeket és a földben való remeltetésből egyetlen olyan kategória sincs kizárva, amelyet a törvény megállapít. Az állam átveszi a cukorgyártást. Szombaton értekezlet volt a pénzügyminisztériumban, amely az ez évben végzendő cukorrépatermelés és feldolgozásának kérdéseivel foglalkozott. Az értekezleten megjelent termelő és gyári érdekeltségek képviselői azt az álláspontot képviselték, hogy répát csak akkor termelhetnek, illetve a répát cukorra csak akkor dolgozhatják föl, ha a termelés és gyártás minden kockázatát az állam vállalja és ugyancsak az állam adja a magasabb termelési költségek folytán követelt áremelések egész különbözetét is. A kormány képviselői ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ha már az államnak kell a termelés és gyártás minden kockázatát viselnie, úgy az állam a maga számára akarja a gyártás minden előnyét is biztosítani. Ennek folytán azt a megoldást ajánlotta, hogy a kormány átveszi a gazdáktól a mainál magasabb áron egész répatermelőinket és a répát a cukorgyáraknak fizetendő fix gyártási összegért a saját számlájára földolgoztatja és az így előállított, cukrot a saját intézményei útján hozza forgalomba. Az érdekeltek ezt a megoldást elfogadták. Ennek következtében a közelebbi napokban az országos répaügyi tanács közreműködésével megállapítják az új répaárakat. A cukorgyárak részére fizetendő gyáraz ellenforradalmi törekvések ellen. Székesfehérvárról jelentik a „.Politikai Hiradó"-nak. A székesfehérvári könyvnyomdászok t.-/.j hadszervezete arra való tekintettel, hol.» fejérmegyében olyan jelenségek mutatkoznk, amelyek a forradalom vívmányait veszélyeztetik, egyhangúan elhatározta, hogy tudtul "lja ••A lapok szerkesztőinek, kiadóinak, nyomditulajdonosainak, hogy a felekezeti békét melgpontani kívánó, a köznyugalmat megsarvazó, a termelés folytonosságát megakadályozó és ellenforradalmi célzatot szolgáló cikkeknek, röpiratoknak, plakátoknak kiszedését vagy nyomását megtagadják. A helybeli uj girókszabadszervezete tudomásul vette u. sig. i •'•••.»ok szabadszervezetének határozatát és mindenben azonosította magát vele. A vallásügyi miniszter az oktatás kérdésére is nyilatkozott az egri Károlyi-párt vasárnapi nagygyűlésén. — Több fölfogás van az oktatás kérdésében — mondotta. — Az egyik teljes szaliulát akar biztosítani. A másik — és ez jut mindinkább előtérbe — az állami oktatás akarja, mert az állam érdeke az, hogy polgárát saját szellemében nevelje. De itt is három irányzat van. Az egyik kötelező vallásoktatást akar, a másik a szülőkre akarja bízni, a harmadik pedig ki akarja küszöbölni fi. vallásoktatást. Előbbi állásfoglalásomból önként következik, hogy én azt tartom: a vallásoktatásnak éppen úgy helye van az iskolában, mint bármely más oktatásnak. Ez álláspontom mellett szilárdan kitartok, mert tudom, hogy a valláserkölcs egyik nagy pillérje az állam föntartó erejének. Nem lehet célunk az, hogy a vallást zugiskolákba üldözzük, mert nem lehet tudni, hogy ott a vallás ürügye alatt minő tanokat hirdetnek. Ebből a nyilatkozatából azt látjuk, hogy a vallásügyi miniszter végre eljutott ahhoz a megismeréshez, amely szerint az oktatás államosítása elsőrendű állami érdek. Ezen az úton tehát el kell jutni ahhoz a belátáshoz is, hogy a vallásoktatásnak az iskolából való kiküszöbölése és magánútra terelése éppen úgy érdeke az államnak, mint az államosított oktatás. Különben úgy érezzük, hogy ezekben a kérdésekben elmúlt az érvelések és a kapacitációk ideje. Az események szorítanak majd mindenkit olyan megismerésekhez, amelyekhez olyan óvatosan és félve közelednek vagy egyáltalán nem közelednek. tási bérösszeget külön bizottság fogja megállapítani. A gyárak szénszükségletének ellátását is a kormány vállalta magára. Az idei gyártási és kereskedelmi tapaszk ,!.. A alapján fog a kormány dönteni arról hog megvalósítsa-e a cukorgyártási monopólium?. t . A Munkástanács ülése. # Jf. vita folytatása az pfssztíg gazdasági metS'zetőJ'&t, — Metoimmzunistáfe beadványa a párttvezatifiségfiez. Hétfőn este folytatta a Munkástanács azt a vitát, amely Böhm Vilmos elvtárs legutóbbi munkástanácsi nagy beszéde körül, kifejlődött. A Munkástanács üléséről szóló tudósításunk alább következik: Preusz Mór elvtárs nyitotta meg a Munkástanács ülését. Napirend előtt bejelenti, hogy február 23-án a kommunisták magyarországi pártjának központi vezetősége beadványt nyújtott be pártunk vezetőségéhez, amelyben egyrészt tiltakozik a brutalitások ellen, másrészt a kommunisták pártjának álláspontját fejti ki. A beadvány szerint a kommunista párt vezetőségének semmi szerepe sem volt a Népszava előtti harc rendezésében. Senkinek tényleges bizonyítékai nem lehettek és nincsenek is arra,hogy a Népszava elleni támadást a kommunisták pártja rendezte. Ellenben számos jelenség és teljesen megbízható tanúvallomások bizonyítják, hogy a Népszava előtti harcot azok az agent provokatőrök rendezték, akik már korábban is fegyveres összeütközést akartak provokálni, hogy ürügyük legyen a polgári társadalmi rend megvédésére. Bennünket — mondja tovább a beadvány — a fehér terror semmiféle eszközeivel nem lehet utunktól eltéríteni. Ha a nyílt küzdőtérről lekényszerítenek bennünket, leszállunk a földalatti rejtekhelyekbe és onnan folytatjuk harcunkat a polgári társadalom ellen. Vezéreink elfogatása nem változtatott harci készségünkön és ha e harcunkat a magyar népkormány a cári uralom eszközeivel akarja letörni, kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a forradalmi proletártömegek hasonló eszközökkel válaszolnak majd a nyílt provokálásra. Ha a magyar népköztársaság kormánya haladéktalanul meg nem szünteti a kommunista politikai véleménynyilvánítás üldözéseinek minden formáját , ki nem bocsátja a