Népszava, 1919. május (47. évfolyam, 104–129. sz.)
1919-05-01 / 104. szám
2 A kishitűek még kételkednek. De tekintsenek csak egy arasznyit hátra és egy arasznyit előre. Tavaly ilyenkor egyedül állott az orosz tanácsköztársaság, egyedül a nagy világrengésben; még a nyakán taposott Vilmos császár csizmája; még diadalmasan marták a belső és külső ellenforradalom zsoldos seregei, mint vérelnek a hajszolt vadat; segítség m még semi erről sem mutatkozott ítéki; az orosz proletárság — úgy vélték a nyulhitűek — reménytelenül vivja titáni harcát, melynek meddő elvérzés lesz a vége. Ma a proletárok Szovjet-Oroszországa diadalmasan veri a burzsoá ellenforradalom csordáit mind a négy világtáték felé, egyik lábával északon, a másikkal délen hág rá az ántártiimperialisták hatalmára, nyugaton visszakergette a bojárok rabszolgahadait, keleten diadalmas, végső leszámolásba kezdett" Kolcsak tábornokkal, a világ imperialistáinak reménységével; és a gyilkos német militarizmus, amely az orosz proletariátussal szemben az antant-imperialisták ügyét is szolgálta, immár föloszlott hulla; és itt van már a Magyar Tanácsköztársaság,a kapitalizmus jármától megszabadult magyar proletariátus, mint második láncszeme a Tanácsköztársaságok Világszövetségének; és itt van a bajor tanácsköztársaság mint harmadik láncszem; a két fiatal testvér még kemény harcokat folytat a létért, még a belső és külső ellenségek győzhetetlennek tetsző hatalmával kénytelen viaskodni, de ma egy éve orosz testvéreink sorsa sem volt könynyebb a miénknél és ime, mégis milyen "diadalmasan lobogtatja ma már a szovjetek vörös zászlaját a Jeges-tenger és a Feketetenger, az Ural és a Kárpátok széle! Csupán egy esztendővel kellett hátranéznünk, hogy csodát lássunk. És ha most előre láthatnánk, hogy mi lesz mához esztendőre! De hiszen láthatjuk: hasztalan minden erőszak és fortély, hasztalan az imperializmus minden kétségbeesett erőfeszítése, a kapitalista rendszer csődjét és a proletariátus diadalmas előretörését nem lehet föltartóztatni. Német-Ausztria proletársága vad energiával feszegeti az erőit lenyűgöző láncokat, Csehországban minden pillanat meghozhatja a robbanást, Németországban a lezajlott nagy harcok sejtetik, hogy mi parázslik a mostani látszatos nyugalom hamuja alatt. Francia- és Olaszország háborútól tönkrenyomorított proletárságának Európát megrázó kirobbanása elmaradhatatlan és azt csaksiettetni fogja az imperialista-nacionalista őrület, amely uj háborúba akarja őket sodorni, öt esztendőnek borzalmai után megint vágóhídra akarja őket hajtani. És azután nincs megállás. Nincs megállás, amíg a Tanácsköztársaságok Világszövetsége, a dolgozó emberiség boldogsága élő valósággá nem vált. Mi minden történhetik — és fog történni — egy év alatt! Micsoda nagyszerű május lehet, majd az, amely a mostanira következik! '...', De ingyen semmiféle nagy dolog nem adódik a szenvedő emberiségnek. Minden nagy haladás, minden forradalom csak vérnek rémítő tengerén, pusztító tüzek pokoli kohóján keresztül jutott el a győzelemhez, így lesz most is. Mert nem lehet másképen mindaddig, amíg ellentétes osztályérdekek állanak szemben egymásal, amíg lesz egy kiváltságos kisebbség, amelynek érdekében áll, hogy atöbbséget békéban tartsa, kizsákmányolja, az emberi kultúra vívmányaitól megfossza. Csak osztálykülönbség és osztályellentétek megszűntével válik majd lehetségessé, hogy minden nagy haladás, minden nagy átalakulás véráldozatok nélkül valósuljon meg. Gyönyörűen fejti ki Lassalle, hogy az uralkodó osztály — ha mint ilyen, fönn akar maradni — miképen kénytelen szembehelyezkedni minden szép és nagy eszmével, amely az egész nemzetet az önző osztályérdek rovására vinné előbbre. Majd ha, nem lesz ilyen kerékkötő osztályérdek, akkor az emberi haladás szekere akadálytalanul fog előre rohanni. Nincs más mód: lerombolni, összetörni, eltaposni mindent, ami a dolgozó emberiség fölszabadulásának útjában áll, kerüljön bármibe is.Ezzel tisztában kell lennünk ezen a nagy májusi napon, amelyet a világ proletariátusa élén három tanácsköztársaság harcos, lekes és reménykedő proletariátusa köszönt. Vérrel kell megváltanunk szabadságunkat, ma még nem lehet másképen. Ma, egy éve az orosz proletariátus volt a mienkhez hasonló helyzetben. Ellenség és ellenség mindenfelől, kivül és belül. Orosz testvéreink tudták mit, és hogyan kell tenniök. „Vörös hadsereget kell alkotni — írta Nikoláj Bucharin — vörös hadsereget nem a rablás munkájára, hanem a szocializmus védelmére. Nem a meggazdagodottak hazájának megvédésére, amelyben minden a tőke és a földbirtokosok kezében volt, hanem a szocialista haza védelmére, ahol minden a munkások kezébe jutott. Nem idegen államok szétdarabolására, hanem a nemzetközi kommunista forradalom segítségéreEzt a példát követi a Magyar Tanácsköztársaság. Vörös Hadsereget szervez a belső ellenforradalom és a kívülről reánk törő rabló-imperializmus ellen. Vörös Hadsereget nem a rablásra — ahogy a világ, polgári sajtója orosz testvéreink hadseregéről hirdette —, hanem a szocialista haza védelmére, amelyet a burzsoázia elárult. Ez a mi Vörös Hadseregünk már élő valóság és állja a harcot a mindenfelől reánk törő ellenséggel szem-ben. Azonban aki a harctéri jelentéseknek pusztán a szavait olvassa, azt hiheti, hogy a magyar proletárhadsereg küzdelme meddő és céltalan. Nagy tévedés! Ez a hadsereg egyrészt magára vonta nagy részét azoknak az imperialista haderőknek, amelyek orosz testvéreinket, akarták meggátolni abban, hogy belső ellenforradalmukat eltiporják, másrészt reménysége osztrák, cseh és német elvtársainknak, akik a kellő pillanatot várják és akiknek elhatározását nagyban megkönnyítheti az a tudat, hogy a proletárellenes erők nagyrészét mi lekötve tartjuk és igy az ő föllépésük sikerét megkönnyítjük, biztosítjuk. És így nem megszállott vagy kiürített városok és hídfők döntik el a mi Vörös Hadseregünk munkájának fontosságát, hanem az a tény, hogy van, hogy küzd, hogy egyre erősbödik számban és fegyelemben, hogy készen várja szomszédos proletártestvéreink csatlakozását, hogy kristályosodási pontjául szolgálhat a középeurópai proletárforradalmaknak. Nemcsak a magyar proletariátusért, hanem a nemzetközi proletariátus fölszabadulásáért is küzd ez a hadsereg és bár első meggyőződését itthonról, a magunk áldozatkészségétől és győzniakarásától kell kapnia: igazi meggyőződését a nemzetközi proletárság csatlakozása fogja megadni, a végső győzelmet ez fogja meghozni." " A mi munkánk nem körinyű. Léptennyomon nehézségekbe, akadályokba ütközünk saját sorainkon belül is. De ez nem új dolog és nem a magyar proletárság saját külön hibája. Bucharin is, panaszkodik: „Sok olyan van most is a saját sorainkban, ami nem jó, mert sok jött-ment ember került hozzánk, olyanok, akik pénzért eladják magukat akárkinek, csak halászhassanak a zavarosban .. .• De mi, kommunisták tudjuk, hogy a munkásosztály saját hibáin tanul. Mi hisszük és valljuk, hogy a munkásosztály kitakarít minden tisztátalanságot a saját soraiból, mindent, ami hozzája tapadt; tudjuk, hogy igazi, kívánatos szövetséges csatlakozik hozzá: a világ proletariátusai, magyarországi proletárok is el fogunk hárítani, utunkból minden külső és belső akadályt, le fogunk a magunkról rázni minden koloncot és tudjuk, hogy hozzánk fog csatlakozni a világ proletariátusa. Ma egy éve orosz testvéreink a legsúlyosabb helyzetben, a világháború tombolásának legőrületesebb zűrzavarában tudták, hogy minek kell következnie, tudták, hogy a proletárforradalom tüze tovább fog terjedni, a világon végig fog száguldani. És ime, a tűz már itt lobog. Európa közepén, itt nálunk a legcsökönyösebb reakció klasszikus földjén és odébb Bajorországban, a klerikalizmustól legalaposabban, legminsszerűbben megdolgozott földön... Meg fog-e ez a tűz állani! Nem fog-e olyan rohamosan terjedni, mint az augusztusi vörös kakas a Tisza-menti falvak nádfedeles házain? Nem gyúlékonyabb-e Európa szuvas, ócska társadalmi rendszere a magyar kunyhók nádfedelénél? Nem éleszti-e a föllobbant tüzeket tele szájjal az antant-imperializmus őrült hódító és elnyomó politikája? Nem bízhatunk-e teljes bizalommal összes proletártestvéreink csatlakozásában!... Erőnk, elszántságunk és történelmi nagy hivatásunk tudatában, határtalan bizalommal és piros reménységgel köszöntjük tehát ezt a nagy májusi napot és ezt a nagy- szerű korszakot, az emberiség legnagyobb forradalmának korszakát. Megyünk előre vörös zászlóinkkal s el nem bukhatunk. Ittott megbotolhatunk, érhetnek bennünket kis és nagy vereségek is: alig isiher a történelem "nagy forradalmat, amely ne a botlások, vereségek, bukások iskoláján keresztül jutott volna el a győzelemhez. Valószínű, hogy a mi forradalmunk sem lesz kivétel. De a győzelem bizonyos, mert a világháborúban gyors tempóban nagykorúvá serdült proletárság soha, de soha nem fog többé visszatérni a kapitalista kizsákmányolásigájába, soha, de soha nem fog többé beír, illeszkedni, abba a rendszerbe, amely a k kapitalista profiért proletárok millióit hajtja a vágóhídra és taszítja a legszörnyűbb nyomorúságba. Soha, de soha! Ez, ez a nagy fogadalom íródik ma, a nagy május első napján, a proletárság zászlajára és immár nem a három nyolcas, nem a munkásvédelem, nem a hatalom lépésről-lépésre való meghódítása, nem a csigalépésben járó reformpolitika, hanem ez és csak ez: soha, de soha a régi igába vissza nem térünk! JftP SZAVA 1919 május 1.