Népszava, 1919. május (47. évfolyam, 104–129. sz.)

1919-05-01 / 104. szám

2 A kishitűek még kételkednek. De tekint­senek csak egy arasznyit hátra és egy arasznyit előre. Tavaly ilyenkor egyedül állott az orosz tanácsköztársaság, egyedül a nagy világ­rengésben; még a nyakán taposott Vilmos császár csizmája; még diadalmasan marták a belső és külső ellenforradalom zsoldos se­regei, mint vérelnek a hajszolt vadat; segít­ség m még sem­i erről sem mutatkozott ítéki; az orosz proletárság — úgy vélték a nyulhi­tűek — reménytelenül vivja titáni harcát, melynek meddő elvérzés lesz a vége. Ma a proletárok Szovjet-Oroszországa diadalma­san veri a burzsoá ellenforradalom csordáit m­ind a négy világtáték felé, egyik lábával északon, a másikkal délen hág rá az ántárti­im­perialisták hatalmára, nyugaton vissza­kergette a bojárok rabszolgahadait, keleten diadalmas, végső leszámolásba kezdett" Kol­csak tábornokkal, a világ imperialistáinak reménységével;­ és a gyilkos német milita­rizmus, amely az orosz proletariátussal szemben az antant-imperialisták ügyét is szolgálta, immár föloszlott hulla; és itt van már a Magyar Tanácsköztársaság,­­a kapi­talizmus jármától megszabadult magyar proletariátus, mint második láncszeme a Ta­nácsköztársaságok Világszövetségének; és itt van a bajor tanácsköztársaság mint har­madik láncszem; a két fiatal testvér még ke­mény harcokat folytat a létért, még a belső és külső ellenségek győzhetetlennek tetsző hatalmával kénytelen viaskodni, de ma egy éve orosz testvéreink sorsa sem volt köny­nyebb a miénknél és ime, mégis milyen "dia­dalmasan lobogtatja ma már a szovjetek vö­rös zászlaját a Jeges-tenger és a Fekete­tenger, az Ural és a Kárpátok széle! Csupán egy esztendővel kellett hátra­néznünk, hogy csodát lássunk. És ha most előre láthatnánk, hogy mi lesz mához esz­tendőre! De hiszen láthatjuk: hasztalan minden erőszak és fortély, hasztalan az im­perializmus minden kétségbeesett erőfeszí­tése, a kapitalista rendszer csődjét és a pro­letariátus diadalmas előretörését nem le­het föltartóztatni. Német-Ausztria prole­társága vad energiával feszegeti az erőit le­nyűgöző láncokat, Csehországban minden pillanat meghozhatja a robbanást, Német­országban a lezajlott nagy harcok sejtetik, hogy mi parázslik a mostani látszatos nyu­galom hamuja alatt. Francia- és Olaszor­szág háborútól tönkrenyomorított proletár­ságának Európát megrázó kirobbanása el­maradhatatlan és azt csak­­siettetni fogja az imperialista-nacionalista őrület, amely uj háborúba akarja őket sodorni, öt esztendő­nek borzalmai után megint vágóhídra akarja őket hajtani. És azután nincs meg­állás. Nincs megállás, amíg a Tanácsköztár­saságok Világszövetsége, a dolgozó emberi­ség boldogsága élő valósággá nem vált. Mi minden történhetik — és fog történni — egy év alatt! Micsoda nagyszerű május lehet, majd az, amely a mostanira követ­kezik! '...', De ingyen semmiféle nagy dolog nem adódik a szenvedő emberiségnek. Minden nagy haladás, minden forradalom csak vérnek rémítő tengerén, pusztító tüzek po­koli kohóján keresztül jutott el a győze­lemhez, így lesz most is. Mert nem lehet másképen mindaddig, amíg ellentétes osz­tályérdekek állanak szemben egymásal, amíg lesz egy kiváltságos kisebbség, amely­nek érdekében áll, hogy a­­többséget béké­ban tartsa, kizsákmányolja, az emberi kul­túra vívmányaitól­ megfossza. Csak osztály­­különbség és osztályellentétek megszűnté­vel válik majd lehetségessé, hogy minden nagy haladás, minden nagy átalakulás véráldozatok nélkül valósuljon meg. Gyö­nyörűen fejti ki Lassalle, hogy az uralkodó osztály — ha mint ilyen, fönn akar ma­radni — miképen kénytelen szembe­helyezkedni minden szép és nagy eszmé­vel, amely az egész nemzetet az önző osz­tályérdek rovására vinné előbbre. Majd ha, nem lesz ilyen kerékkötő osztályérdek, ak­kor az emberi haladás szekere akadályta­lanul fog előre rohanni. Nincs más mód: lerombolni, összetörni, eltaposni mindent, ami a dolgozó emberiség föl­szabadulásá­nak útjában áll, kerüljön bármibe is.­­Ezzel tisztában kell lennünk ezen a­ nagy májusi napon, amelyet a világ proletariá­tusa élén három­ tanácsköztársaság harcos, lekes és reménykedő proletariátusa kö­szönt. Vérrel kell­ megváltanunk szabadsá­gunkat, ma még nem lehet másképen. Ma, egy éve az orosz proletariátus volt a mienkhez hasonló helyzetben. Ellenség és ellenség mindenfelől, kivül és belül­. Orosz testvéreink tudták mit, és hogyan kell tenniök. „Vörös hadsereget kell al­kotni — írta Nikoláj Bucharin — vörös hadsereget nem a rablás­ munkájára, h­a­nem­ a szocializmus védelmére. Nem a meg­gazdagodottak­­ hazájának megvédésére, amelyben minden a­ tőke és a földbirtoko­sok kezében volt, hanem­ a szocialista haza védelmére, ahol minden a munkások kezébe jutott. Nem idegen államok szétdarabolá­sára, hanem a nemzetközi kommunista for­radalom segítségéreEzt a példát követi a Magyar Tanácsköztársaság. Vörös Had­sereget szervez a belső ellenforradalom és a kívülről reánk törő rabló-imperializmus ellen. Vörös Had­sereget nem a rablásra — ahogy a világ, polgári sajtója orosz testvé­reink hadseregéről hirdette —, hanem a szocialista haza védelmére, amelyet a bur­zsoázia elárult. Ez a mi Vörös Hadsere­günk már élő valóság és állja a harcot a mindenfelől reánk törő ellenséggel szem-­­­ben. Azonban aki a harctéri jelentéseknek pusztán a szavait olvassa, azt hiheti, hogy a magyar proletárhadsereg küzdelme meddő és céltalan. Nagy tévedés! Ez a had­sereg egyrészt magára vonta nagy részét azoknak az imperialista haderőknek, ame­lyek orosz testvéreinket, akarták meggá­tolni abban, hogy belső ellenforradalmukat eltiporják, másrészt reménysége osztrák, cseh és német elvtársainknak, akik a kellő pillanatot várják és akiknek elhatározását nagyban megkönnyítheti az a tudat, h­ogy a proletárellenes erők nagyrészét mi le­kötve tartjuk és igy az ő föllépésük sikerét megkönnyítjük, biztosítjuk. És így nem megszállott vagy kiürített városok és híd­fők döntik el a mi­ Vörös Hadseregünk munkájának fontosságát, hanem az a tény, hogy van, hogy küzd, hogy egyre erősbödik számban és fegyelemben, hogy készen várja szomszédos proletártestvéreink csat­lakozását, hogy kristályosodási pontjául szolgálhat a középeurópai proletárforra­dalmaknak. Nemcsak a magyar proletariá­tusért, hanem a nemzetközi proletariátus fölszabadulásáért is küzd ez a hadsereg és bár első meggyőződését itthonról, a ma­gunk áldozatkészségétől és győzniakarásá­tól kell kapnia: igazi meggyőződését a nemzetközi proletárság­ csatlakozása fogja megadni, a végső győzelmet ez fogja meg­hozni." " A mi munkánk nem körinyű. Lépten­nyomon nehézségekbe, akadályokba ütkö­zünk saját sorainkon belül is. De ez nem új dolog és n­em a magyar proletárság saját külön hibája. Bucharin is, panaszkodik: „Sok olyan van most is a saját sorainkban, ami nem jó, mert sok jött-ment ember ke­rült hozzánk, olyanok, akik pénzért eladják magukat akárkinek, csak halászhassanak a zavarosban .. .• De mi, kommunisták tud­juk, hogy a munkásosztály saját hibáin tanul. Mi hisszük és valljuk, hogy a m­un­­kásosztály kitakarít minden tisztátalansá­got a­ saját soraiból, mindent, ami hozzája tapadt; tudjuk, hogy igazi, kívánatos szö­vetséges csatlakozik hozzá: a világ prole­tariátusa­i, magyarországi proletárok is el fogunk hárítani, utunkból minden külső és belső akadályt, le fogunk a ma­­gunkról rázni minden koloncot és tudjuk, hogy hozzánk fog csatlakozni a világ pro­letariátusa. Ma egy éve orosz testvéreink a legsúlyosabb helyzetben, a világháború tombolásának legőrületesebb zűrzavarában tudták, hogy minek kell következnie, tud­ták, hogy a proletárforradalom tüze to­vább fog terjedni, a világon végig fog szá­guldani. És ime, a tűz már itt lobog. Európa közepén, itt nálunk a­ legcsökönyö­sebb reakció klasszikus földjén és odébb Bajorországban, a klerikalizmustól legala­posabban, legmin­sszerűbben megdolgo­zott földön... Meg fog-e ez a tűz állani­!­ Nem fog-e olyan rohamosan terjedni, mint az augusztusi vörös kakas a Tisza-menti falvak nádfedeles házain? Nem gyúléko­nyabb-e Európa szuvas, ócska társadalmi rendszere a magyar kunyhók nádfedelé­nél? Nem éleszti-e a föllobbant tüzeket tele szájjal az antant-imperializmus őrült hódító és elnyomó politikája­? Nem bízha­tunk-e teljes bizalommal összes proletár­testvéreink csatlakozásában!... Erőnk, elszántságunk és történelmi nagy hivatásunk tudatában, határtalan bi­zalommal és­ piros reménységgel köszöntjük tehát ezt a­ nagy má­jusi napot és ezt a nagy-­ szerű korszakot, az emberiség legnagyobb forradalmának korszakát. Megyünk előre vörös zászló­inkkal s el nem­ bukhatunk. Itt­ott megbotolhatunk, érhetnek bennünket kis és nagy vereségek is: alig isiher a történe­lem "nagy forradalmat, amely ne a botlá­sok, vereségek, bukások iskoláján keresztül jutott volna el a győzelemhez. Valószínű, hogy a mi forradalmunk sem lesz kivétel. De a győzelem bizonyos, m­ert a világhábo­rúban gyors tempóban nagykorúvá serdült proletárság soha, de soha nem fog többé visszatérni a kapitalista kizsákmányolás­igájába, soha, de soha nem fog többé beír­, illeszkedni, abba a rendszerbe, amely a k ka­pitalista prof­iért proletárok millióit hajtja a vágóhídra és taszítja a legszörnyűbb nyomorúságba. Soha, de soha! Ez, ez a nagy fogadalom íródik ma, a nagy május első napján, a proletárság zászlajára és immár nem a három nyolcas, nem a munkásvédelem, nem a hatalom lé­pésről-lépésre való meghódítása, nem a csigalépésben járó reformpolitika, hanem ez és csak ez: soha, de soha a régi igába vissza nem tér­ün­k! JftP SZAVA 1919 május 1.

Next