Népszava, 1919. június (47. évfolyam, 130–153. sz.)
1919-06-01 / 130. szám
ellenforradalom csapatai ellen, vérét ás életét áldozza a forradalomért, az egész magyarországi proletariátusért és enter-' giáit, harci elszántságát még nem lankasz-' totta el az inség, ami mögötte a városokban fölütötte a fejét. A harc áll tovább és viharaiban ott van sziklabélárd gátként az ellenforradalom csapatai előtt a városok munkássága. A forradalomés a forradalom által elért eredmények azonban nemcsak az ipari munkásságot kötelezik arra, hogy a harcból kivegye a részét és a szivósság hősies elszántságával minden körülmények között kitartson. A forradalom mindenkit kötelez, akinek a forradalom valamit hozott és különösen kötelezi azokat, akiknek mindent megadott. Az elnyomott és fölszabadított, majd uralomra jutott dolgozó népesség, minden rétegére életkérdés az, hogy a harcból a maga módja szerint kivegye a részét. A forradalommal, ha ideig-óráig is elnyomják, minden elvész, amit eddig kiverekedtünk és megalkottunk és a hatásos napszámok, a tőke és a földbirtok despotizmusának nyomorából kezdhetjük újra a fölszabadítás harcait. " Értsük meg jól egymást most, amikor a falu és a város találkozik. Az a testvéri érzés, amely a városok munkásságában duzzadó erővel élve, mindig magával vitte a falvak népét a fölszabadulás útján, kopácsolja szorosabbra a proletariátus e két rétegének szövetségét, és találja meg az ínség megszüntetésének leghatékonyabb módszereit. A helyzet világos. A kötelességek és a feladatok vele szemben adva vannak. "A város éhezik és a föld népe nemnézheti a közömbösség könnyelműségével, hogy a forradalmi erők forrása gyöngül és apad. A föld proletariátusának ki kell vennie a részét a forradalom harcaibólésa maga módja szerint úgy kell kivennie, hogy élelmiszereinek fölöslegeit átadja városi testvéreinek. Ahogy egységesek voltunk a fölszabadítás harcaiban, egységesnek, megértőnek, testvéreknek kell lennünk továbbra is, amikor a forradalom eredményinek és magának, a forradalomnak a megmentéséről van szó. Az országos földműveskongresszus meg fogja, ismerni a helyzetét úgy, amint van. Meg fogja ismerni a kötelességet is, amelynek általa a falvak népére vár. És mi bízunk abban, hogy testvéri együttérzéssel fog sietni a városok proletariátusának segítésére, mert a maga legfontosabb életérdeke is azt parancsolja, hogy ezt a segítséget gyorsan, mennél előbb adja meg. ¿ Üdvözlet a magyar . .. pl.Rnip elvtársnak ezt a cikkét Szamuely Tibor népbiztos elvtárs hozta el repülőgépen Moszkvából.Üdvözlet a magyar munkásoknak! Elvtársak! A hírek, amelyeket a magyarországi tanácsok vezetőitől kapunk, örömmel és boldogsággal töltenek el bennünket, összesen csak két nem hosszú hónap óta sörtenik Magyarországon a tartáshatalom, de szervezettségét tekintve, a magyarországi proletariátus, úgy látszik, fölülmúl bennünket. Ez érthető, mivelhogy Magyarországon a lakosság általános műveltségi színvonala kapossabb, emellett az ipari munkások százzalékos aránya az összlakossághoz képest hasonlíthatlanul magasabb, mint nálunk, végül az átmenet a tanácsszervezethez, a proletariátus diktatúrájához." Magyarországon hasonlíthatatlanul könnyebb és békésebb volt. . ..... • • .... Ez utóbi körülmény különösen fontos. A szocialista vezérek többsége Európában úgy a szociálsoviniszták, mint" a kautskyánusirányzatuak annyira lealjasodtak a tiszta" kispolgári előítéletekbe, akik a viszonylag „békés" kapitalizmus és burzsoá parlamentarizmus évtizedei alatt nevelődtek, hogy a tanácshatom és a proletárdiktatúra megértésére képtelenek. A proletariátus nem képes végrehajtani az ő világra szóló, históriai fölszabadító misszióját anélkül, hogy ne takarítaná el ezeket a drága vezéreit az útból .Ezek az emberek, elhitették egészben vagy részben az oroszországi szovjethatalomról szóló , burzsoá hazugságokat és nem tudták megkülönböztetni az újnak a lényegét, a proletárdemokráciát v.t a dolgozók számára, amely megtestesült a szovjethatalomban, a burasoáderitokráciától, amely előtt rabszolgamódra meghajlottak, elnevezve azt tiszta demokráciának vagy demokráciának általában. ' " ' Ezek a habozó emberek,akik telve voltak burzsoáelőítéletekkel, nem értették meg a világhistóriai átalakulást, mely a burzsoádemokráciától a proletárdemokráciához, a burzsoádiktatúrától a proletárdiktatúrához, vezet, összetévesztették az orosz szovjethatalomnak ezt vagy azt a különlegességét, az orosz történelemnek fejlődését a szovjethatalommal, annak nemzetközi jelentőségével. A magyarországi proletárforradalom pláne még segíti a haborókat. A proletárdiktatúrához való átmenet formája Magyarországon egyáltalában nem az, ami Oroszországban: a burzsoákormány önkéntes távozása, a munkásosztály egységének pillanatnyi helyreállítása, a szocializmus egysége kommunista program alapján. A szovjethatalom lényege most annál világosabban lép előtérbe: semmiféle más hatalomnem lehetséges ma sehol a világon a szovjethatalmon, a proletárdiktatúrán kívül, amit a dolgozók és a proletariátus támogathatnak. Ez a diktatúra megköveteli a kíméletlen és szigorú, a gyors és elhatározott erőkifejtést a kizsákmányolók, a kapitalisták, a nagybirtokosok és az ő uszályhordozói ellenállásának letörésére. Aki nem értette meg ezt, az ellenforradalmár, azt el kell távolítani, ki kell verni a vezető helyekről és aproletariátus tanácsadóinak sorából. v '•'•' De nemcsak egyedül, az erőszakban van a proletárdiktatúra lényege és nem elsősorban az erőszakban. A legfőbb lényege a dolgozók előharcos csapatának, azok avant gardejának, egyedüli vezetőjének, a proletariátusnak szervezettségében és fegyelmezettségében van. ... • Célja fölépítési''' a szocializmust, megsem- misíteni a társadalomnak osztályokra való szakadását, a társadalom minden tagját dolgozóvá tenni, kiküszöbölni ember ember abta való kizsákmányolásnak alapját. Ezt a célt lehetetlen egyszerre megvalósítani, ez meglehetősen tartós átmeneti, periódust követel meg a kapitalizmustól a szocializmusig — és: azért, mert a termelés átalatdtága nehéz dolog és mert idő kért az élet minden területének gyökeres átalakítására és azért is, mert óriási erő, amelyet a kispolgári és burzsoágazdaságokban rejtőznek, csak hosszú és alapos harcban küzdhetők le: éppen ezért beszél Marx a proletariátus diktatúrájának egész periódusáról, mint a kapitalizmus és a szocializmus közötti átmenet korszakáról. Ezen egész átmeneti idő folyamán az átalakulással szemben ellentállást fognak tanúsítani e kapitalisták és velük egy sorban a burzsoázia ,intelligenciájának nagyszámú vezetői is, akik öntudatosan állásai ellen. Ezeken kivül öntudatlanul áll ellent a kispolgári hagyományokban " fölnevelkedettek széles tömege." Ezek soraiban a parasztság" .... Az ingadozás ezekben a rétegekben kikerülhetetlen. A parasztok, mint dolgozók, a szocializmushoz hajlanak és inkább részesítik előnyben a munkások diktatúráját, mint a burzsoázia diktatúráját. A parasztok, mint gabonaeladók, azonban a burzsoáziához hajlanak a szabadkereskedelemhez, vagyis vissza a régi, jó, kipróbált kapitalizmushoz. l£ell< a proletariátus diktatúrája, egyetlen osztálynak a hatalma, amelynek ereje fegyelmezettségében és centralizált erejében van, amely támaszkodik a kultúra, a tudomány és a kapitalista technika minden vívmányára, támaszkodik minden dolgozó pszichológiájának a proletariátushoz, való közelségére, amelynek tekintélye a szétszórt kevésbé fejlett, munkában és politikában kevésbé iskolázott falusi vagy kisüzemek emberei fölött annyira nagyobb, hogy a proletariátus magával tudja ragadni a parasztságot és a kispolgári rétegeket általában. Az egész frazeológia a demokráciáról általában, az egységről vagy a munkásdemokrácia egységéről, valamennyi dolgozó ember egyenlőségéről és így tovább és az ehhez hasonló, e® a frazeológia, amelyben úgy kitűnnek a szocialista soviniszták és a kautskyánusok, ez a frazeológia nem vezet a cselekvéshez, csak elhomályosítja ez a frazeológia a szemet, megnehezíti a megismerést, erősíti a régi butaságot, megcsontosodást, a kapitalista rutint, a parlamentarizmust, a burzsoádemiferáciát. ''• Az osztályok" megsemmisítése hosszú, nehéz, alapos osztályharc munkája lehet csupán, amely ,a kapitalista hatalom letörése után, a burzsoáállam uralmának megsemmisítésesem, a proletárdiktatúra intézményesítése után nem merül ki (mint elképzelik, a régi szocializmustól, régi szociáldemokráciától tetelakatlan.-Bem .tudók).Megváltoztatja formáját, és sok tekintetben még kegyetlenebb lesz. Az osztályharc a burzsoázia ellentállásával, megcsontosodottságával, határozatlansgával, a kispolgárság, ingadozásával szemben aproletariátusnak szembe kell állítania saját hatalmát meg kell erősítenie saját szervezett befolyását, el kell érnie ama rétegek s semlegesítését, amelyek félnek otthagyni a burzsoáziát és csak ingadozva mennek együtt a proletariátussal. Meg kellerősítenie, az uj fegyelmet, a dol.Smók elvtársi fegyelmét, szoros összeköttetést a. proletariátussal, mindenkinek a proletariátus körül való csoportosulását, ezt az uj fegyelmet, .a.társadalmi kapcsolatnak uj alapjait, amely a középkori jobbágyfegyelem, az éhség fegyelme, a kapitalizmus „szabad" bérrabszolgája fegyelmének helyére lépett. Hogy megsemmisítsük az osztályokat, szükséges egy , osztály diktatúrájának, nevevezetesen az elnyomott osztályok diktatúrájának periódusa, amely nemcsak a kizsákmányolók megsemmisítésére, nemcsak ellentállásuk kisméletlenletörésére képes, de arra rá is, hogy lerombol.!«, eszmeileg is az egész burzsoá-demokrattikus ideológiát, az egész, a szabadságra és egyenlőségre vonatkozó frazeológiával? együtt. (Valójában, amint márrégen kimutatta Marx, ez a frazeológia az árutulajdonosok szabadságát és egyenlőségét jelenti.) u .Ez még mi'nd kevés. Az elnyomott osztályok közül csupán p.z képes diktatúrájával megséríti frisisen]"' az osztályokat, amely tanult, szervezkedett,, nevelődött, megedződött tőke ellen"folytatott évtizedes sztrájkokés politikai harcokban, csak az az osztály, amely elsajátította a városi, az ipari, a nagykapitalista kultúrát, határozott és képes