Népszava, 1919. szeptember (47. évfolyam, 188–189. sz.)
1919-09-28 / 188. szám
nak, amely a kántánttól a választások megejtésének lehetőségét kieszközölni képes és amely a választásokat a társadalmi béke és kiegyenlítés programjával ejti meg. Mindegy, hogy eiből áll ez a kormány, csak alkalmas legyen e cél megvalósítására. A személyi tekintetek ma nem irányadók; ma mindenkinek az a kötelessége, hogy a személyét a hazának föláldozza, akár odaállás, akár félreállás formájában. Alakuljon ez a kormány minden számbavehető pártból, ez felel meg a versaillesi sürgöny tartalmának, tehát az antrrt kívánalmának, de ez felel meg a nemzet, érdeknek is. Ezt a szerencsés összetalálkozást irtózatos és helyrehozhatatlan bűn volna föl nem használni! Ezért fordulok a tizenkettedik órában esdeklő szóval a magyar társadalom minden rétegéhez, minden tényezőjéhez, segítsen létrehozni ezt az egyetlenkibontakozási módot, a nemzet inlegmentésének ezt az egyetlen és utolsó lehetőségét. Ne nyújtsuk az idefigyelő világnak azt a szörnyű látványt, hogy a haldokló édesanyának, a hazának, betegágya körül gyítrekesző gyermekek bologban tépik le anyjuktestéről,az utolsó könhogy annak foszlányain marakodva osztozznnk! Költözzék be szivünkbe a gyűlölködés helyébe a hazaszeretet és az emberszeretet; kapcsoljuk össze e két nemes eszmét egymással és akkor a két erény segítségével talán megmenthetők Veszendő hazánkat!" Forradalom és el váltakozva száguldoznak végig az országon, át és átjárják beteg testét és nagyon is alapos az az aggodalom, hogy sohá az ország ezt a szörnyű lázállapotot már nem bírja. Okos és bátor elhatározásokra volna szükség mindazok részéről, akik valóban az ország megmentését tekintik céljuknak és akik az ország alatt annak egész népét értik, nemcsak néhány, száz birtokost és annak, pereputtyát. Okos és bátor emberek kellenének ide. Az okosságuk abból álljon, hogy mindenekelőtt — mint a jó orvos, aki a helyes diagnózis megállapításán kezdi a dolgot — helyesen állapítsák meg az ország eddigi lázállapotának igazi okait. Háborúnak és két forradalomnak szörnyű vihara vágtatott végig az országon. Olyan bajok ezek, hogy egy is sok lett volna belőlük. A háború okainak és okozóinak kutatása — sokak szerint — most már talán fölösleges fáradság, de sohasem lehet "fölösleges az arra való emlékeztetés", hogy a magyar munkásosztály lángszavakkal óvta és intette a hatalmon lévőket e véres kockajátéktól és a Véráldozatig menő elszántsággal küzdött úgy a háború megindítása ellen, mint annak megrövidítése érdekében. És amennyire fontos ennek a történelmi ténynek a leszögezése, annyira szükséges annak a megállapítása, hogy ezzel a magatartásával a munkásság a múltnak az átkos, bűnös politikáját akarta elsősorban megbélyegezni, amely ehhez a háborúhoz vezetett. .. . „ A múlt évi novemberi forradalom is csak ezérá a politika ellen való lázadás volt; megbüntetése azoknak, akik a sokévi háború leírhatatlan nyomorát és baját az ország népére rázúdították. A második — a március 21-iki — forradalomtól a sors talán megkímélte volna az országot, ha életerejét és ellenállóképességét ki nem szívták volna azok a rettentő bűnök, amelyek a háborúba is belesodorták. Mert nem véletlen ám és nem csak gonosz szándékúi emberek munkájának tudható be, hogy amúgy is túlontúl leromlott állapotában még a bolsevizmus betegsége is el tudott harapódzni az ország testén. Nem tagadjuk mert igazságot keresünk rá, hogy a magyar munkásság csak nehezen jóvátehető bűnt követett el már azzal is, hogy gyöngeségének egy pillanatában a bolsevizmus elfogadásával lehetetlent akart. De ezerszer nagyobb bűnösök azok, akik évtizedeken keresztül folytatott munkásgyűlölő, szűkkeblű politikájukkal belehajszolták a magyar munkásságot abba. A Friedrichék szócsövei nagy, diadallal hirdették a Lovászy-párt határozatát, amely úgy szólt, hogy az minden párttal és kormánnyal tárgyalásokba bocsátkozik. Most azután előttünk fekszik a Lovászy-pár t határozata, amely Lovászyék programját és az általukkezdeményezett kibontakozás útját jelöli meg. Ennek minden sorából az a tény világlik ki, hogy a Lovászy-párt minden politikai párttal járhat együtt, csak éppen Friedrichékkal nem. A határozat, amelyet a fügetlenségi és 48-as párt szeptember 24-én tartott közgyűlése Lovászy Márton elnök indítványára hozott meg, az általános elvek megállapítása után a következőket jelentik: A Függetlenségi és 48-as Párt minden olyankormányt támogat, amely 1. a legnagyobb eréllyel szembeszáll a régi közjogi kapcsolat és a Habsburg-uralom helyreállítására irányuló törekvésekkel, 2. összetételénél fogva alkalmas arra, hogy a győztes antánhatalmak bizalmát oly mértékben megnyerje, hogy a nemzetgyűlési választások elrendelése és megejtése számára lehetővé váljék; 3. olyan belpolitikai programmot vall magáénak, mely a megzavart társadalmi béke és egyensúly helyreállítását az osztály-, faj-és felekezeti harcok ellenőrzését és a gyöngéknek védelmét tűzi ki céljául és ezen célok megvalósítására alkalmas, 4. a proletárdiktatúra létrehozásáért és föntartásáiért felelős elemeket a közélet teréről távoltartja, 5. a proletárdiktatúra alatt elkövetett visszaéléseknek és Minőknek a legszigorúbb törvényes megbüntetéséről gondoskodik." 6. el van határozva mindenver,ill .önlíráskodás és fölforgató törekvés meggátolására és megtorlására, a közrend és nyugalom helyreállítására. „A kibontakozásnakezen az egyedül lehetséges alapon leendő megteremtése végett — mondja a határozat — elhatározza a párt, hogy e kezdeményezést megtagadja és e célból fölhívással fordul a haza minden jóérzésű, rendet és nyugalmat akaró polgárához a sorakozásra és tömörülésre, másrészt megbízza a párt elnökségét azzal, hogy a többi pártokkal és a kormánnyal a tárgyalásokat erre a célra azonnal indítsa meg. A párt kimondja, hogy jelen határozatát minden alkalmas módon nyilvánosságra hozza és az antant-missziókhoz is eljuttatja." Ezt a határozatot elolvasva, Friedrich® csüggedten ejtik le ölelésre kitárt karjaikat. Hiszen, ami ebben a határozatban benne van, homlokegyenest ellentétben van minden szavukkal és cselekedetükkel. Friedrichék első lépése az volt, hogy a Habsburgokat akarták visszahozni az ország nyakára és ezzel eleve elveszítették az ántárit bizalmiak, amely nélkül képtelen megtartatni a nemzetgyűlési választásokat. Belpolitikai tevékenységük eddig a társadalmi béke teljes foldulása, az osztály, faj és felekezeti harcok lehető legnagyobb mértékben való kiélesítése volt. A proletárdiktatúrát a legszörnyűbb bűntettek tömeggyilkosságok, rablások és politikai üldöztetések ürügyéül használták föl és mi sem áll távolabb tőlük, mint annak a föltételnek teljesítése, hogy a proletárdiktatúra alatt elkövetett visszaéléseket és bűnöket törvényesen megtorolják és a közrendet és nyugalmat önbíráskodás és fölforgató törekvések meggátolásával és megtorlásávalhelyreállítsák. A függetlenségi és 48-as párt elnöksége tárgyalásokat kezd a többi pártokkal és a kormánnyal. Azokkal a pártokkal, amelyeknek a törekvései becsületesek, sikerre kell vezetniök ezeknek a tárgyalásoknak, de a Friedrichékkal való tárgyalásoknak csak egy lehet a következménye, hogy ezek azonnal hagyják ott az erőszakkal megkaparintott és megtartott kormányhatalmat és adják azt azoknak, akik ezt a sokat sanyargatott országot ki akarják és ki tudják vezetni ebből a végzetes kátyúból. De nemcsak a Lovánszy-párt, hanem a magyar dolgozó és termelő társadalomnak a munkásság mellett leghatalmasabb rétege, a kisgasdák sem mehetnek együttFriedrickékkel. A sokorópátkai fogással már tisztában vannak a kisgazdák, tudják, hogy a sokorópátkai Szabó Istvánnak és gazdáinak teljesen ellentétesek a céljai, mint a nagyatádi Szabó Istvánnak és az eköré sereglő kisgazdáknak. A sokorópátkai a nagybirtok szolgálatában áll, a nagybirtok uralmának visszaállítására és megszilárdítására törekszik. Friedrichék eredendő céljaival éles ellentétben áll minden becsületes birtokreform és ha az ő belátásukra biztuálk az ország adópolitikáját, úgy ez a magyar kisgazdatársadalom teljes tönkretételét jelentené. Az óriási terhek alatt görnyedő Magyarország gazdasági életében mlég sokszorta nagyobb fontossága lesz az adózás kérdésének. A legfel dit.. .tisztában vannak azzal, hogy a nagybirtokosok a múltban, amikor a Habsburgok jóvoltából korlátlanul uralkodtak, mennyire igazságtalan és antiszociális földadókedvezményeket erőszakoltak ki a magaik számára , és a kisbirtokosok rovására és hogy ezeknek a kedvezményeiknek föntartása egyenesen kipusztítaná őket- A magyar kisgazdák általánosságban soha sem voltak kaphatók arra, hogy olyan nemtelen hajszák céljaira használtassák föl magukat, mint amilyeneket mostanában a fehér terroristáik, Friedrichék jóvoltából rendeztek a Dunántúl. Ezen a liberalizmuson kívül azonban létérdekeik is követelik, hogy a habsburgi és nagybirtok uralmat visszahozó Friedrichék takarodjanak a helyükről. Ennek egyébként egy nyilatkozatáiban már a kisgazdáik igazi vezére, nagyatádi Szabó István is kifejezést adott. AAAAfuwwwwwirtwwví -V- ^wiftAAMWvtAAAAAASWW^A^WM, A Lovasagyepárt határozata» * '* A kisgazdák és a ?lilS&mtars§t politika. avast öss! NÉPSZAVA hogy az időszerű reformok, a fejlődésszabta lehetőségek politikáját vagy meg se ismerhesse, vagy annak semmiféle hitelt ne adjon. Most tehát olyan politikusokra van szükség, akik elég okosak, hogy ezt a történelmi igazságot legalább utólag belássák. De az új politikához az okosságon kívül bátorság is kell. Legalább is annyi bátorságot mutassanak a jövő emberei, hogy a bűnös háborút követő két forradalomnak tanulságát bátran levonják. Higgyék el, hogy a magyar munkásság a maga részéről máris levonta a szükséges tanulságot, fölismerte eltévedését és készen áll arra, hogy most már az alkotó munkának szentelje minden erejét és akaratát. Ámde sehol sem látjuk annak elegendő jelét és nem látjuk még a komoly szándékát sem annak, hogy erre az útra akarnának térni a barrikád másik oldalán! Az „ellenforradalmasdit" játszó társaság eszközei és törekvései is hatovább is érvényesülhetnek —s végképpen a pusztulás érvénybe sodorják ezt a szerencsétlen országot. A tűzzel való oktalan játék ez a feltét, ellenforradalom; kívánatos, hogy minél előbbi gyors eltaposásában és elfojtásában találkozzanak mindazok, akik még az ország érdekeivel is törődnek valamit és nem csiupán a maguk hatalmi érdekeit hajszolják. (B. M.) A volt monarchiából alakult államok kereskedelmi szerződése. Versailles-i távirat szerint az ötös tanács ma délelőtt Cambon elnöklésével ülést tartott. Jóváhagyta azt a szerződési tervezetet, amelyet az Ausztria örökébe lépő államok egymás közt fognak megkötni abból a célból, hogy kereskedelmüket, átvitelüket és forgalmukat javítsák.