Népszava, 1919. október (47. évfolyam, 190–216. sz.)

1919-10-01 / 190. szám

im ouster % N£P$SZJAVA 5fc jbtgT&a&am e^ywaZtUd ««ntfcs mtsfs^PAot* 'Ii«­ Vsma­ £r'&sz.m$a»a­tk XTteiforasdSfften­^* &nszés*t* SKtt*af/k alatt. (Amsterdam, u&ptsmb&r £8. „M. T. L") A .(Bfcutei-Lfwi» jelestül Az angol kormá­ny a tyosuji sztrájkkal essamlben tanúsított magatar­­tásával azt juttatja kifejezésre, hogy ason an járát­ionnan vaól, hogy az országra a mostani­­időpont bár­mi mtm labet károsabb, mint egy JiaKT vasr­ifcA esztráda Az ország éppani most Jbesui­a, hábo­rú élet kimerü­ltsége után helyre-Az ipar schaetelése mostan természete­sen különösen ikar­ozatos volna. A sztrájkot Hagy­elhpjuaThodofdtsírával mondották ki, mert a ve Totasofaiak teljes bistositáltak es arra, ahogy a mostani bérek továbbra is érvényben tanr-ftan­ak. Á­­s.máj­ teak 6 pillanatban való pottén­amilána kimélstienségre mutat Most, h­­igyi eléita ezt a stádiumot, a sztrájkot as orszá­gi rend elkülsésére álló minden erő'. el la kell kuakml A kormány reméli, brr a K­riöa belső kavarok nélkül lesa meg­'öltiható, el vsa azaniya» tökélva, hogy vállal­koz'niak­ égiszen végrehajtja. Az önként jelent­kezőknek a korm­ány eljátrásokoái védelmet Bjrajt. (K­erUn... nxapiender 00.) A „Deutsche Allge­­meine Zeitungénak jelentik Bagdból. Az an­gol kormány megtiltotta, hogy Angiidból kő­szenet kivigyenek, hogy ezzel is megnehezítse a vasutasok sztrájkját. A „Daily Herald" című lap azt mondja a kormány katonai intézkedé­seiről, hogy a munkások valamennyi szállítói és bányamunkás azonnali­­sztrájkjával torol­nák meg, ha a kormány katonaság segítségével­­akarná a mostani sztrájkot megtörni. (Hamburg, szeptember 28.) A tengerészsztrájk oka ír még nincs növerítve, d­e úgy látszik, hogy a dolgozni akarók száma növekszik. Erre en­ged következetést az, hogy a nap folyamán több eőzés kifutott. A halászati gőzhajéforga­lomban is javulást várnak, Ouxhtovembór jelen­ítik, hogy egy halászgözcs kifutott és ezzel a ba­léezgőssösek forgalma újra megindult. Ezzel szemben, mint a lapok jelentik, a munkásszö­rzetiségben s­zervezett baloldali radikális kikötő­munkások elhatározták, hogy a hajósokkal szo­lidaritást vállalnak és a hajósok által elha­gyott hajót nem raknak ki. A hajósszövetség erre elhatározta, hogy folytatja­­a harcot. (Bécs, szeptember 29. — A „Magyar Távirati Iroda" magá­njelentése.) Az ipari alkalmazátak szövetsége annak idején a nagy iparvállalatok­kal szerződést kötött, amelyeknek legtöbbje ez évi au­gusztus végén lejárt. A szövetség most a német-osztrák ip­ari munkáltató szövetséghez "fordult azal a kárelemi­tel, hogy új javaslatát vegye alapul az új szerződés elkészítésénél és annak megkötéséig hosszabbítsa meg az eddigi szerződéseket. A német-osztrák iparosok szövet­sége azonban, mint a bécsi esti lapok jelentik, megtagadta azt, hogy tárgyalásokba bocsátkoz­zék, még­pedig az okok megjelölése nélkül. Erre a szervezett ipari alkalmazottak vezetősége ha­tározatot hozott, amelyben arra­­az esetre, ha október 4-ig a tárgyalások még neon indulnak, valamennyi ipari alk­almazott sztrájkjával fe­nyegető­dzik. (Berlin, szeptember 30.) Wermuth polgár­mester tanácskozásra hívta tegnapra a város­házára a fémipari munkáltatókat és munkáso­kat a sztrájk dolgában. A tanácskozást ma folytatják. (Bécs, szeptember 30. — „M. T. I.") A krakói fcCast című lapun­k jelentik Varsóból. A me­­zőgazdasági munkásokon kívül, akik október 1-ére sztrájkot jelentettek be és a varsói mun­kástanácson kívül, amely ultimátumban jelen­tette be V-7 általános sztrájkot, ha október 1-éig meg nem szüntetik Keleten a hadműve­leteket, a varsói városi munkások is újabb b­evet­ülésekkel lépnek föl és sztrájkkal fenye­getődznek. (Berlin, szeptember SS.) Az esti lapok jelen­tése szzerint a fémipari munkások sztrájkja ma ismét terjedt. a­rs «» „parist avagy á. Nagyon természetes, hogy m­a, amikor nemcsak Magyarország, hanem minden le-f­őzött ország kénytelen Nyugat felé, a győr­i nyugati hatalmak felé orientálódni, na­gyon fontos az, hogy mi történik ebben a szerencsétlen, útját, helyét és akaratát nem lelő országban. Olvassuk a vidéki postáit, a vidéki lapokat és ebből a szempontból ra­gadja meg a figyelmünket Horthy Miklós soproni látogatása. Horthy Miklós „Károly király őfelsége haditengerészetének" volt az altengernagya a világháború során és a ma­gyar seregek fővezérévé még József főher­ceg nevezte ki Friedrich István miniszter­elnök helyeslő vagy megerősítő ellenjegyzé­sével. Ha egy ilyen fontos állást betöltő ka­­tona valamit mond, különösen ha politikai dolgokban mond valamit, az hivatalos nyilat­kozatnak látszik.­­ A „Soproni Hírlap" szeptember 23-iki száma szerint Horthy fővezér urat nagy dísszel fogadták Sopronban, üdvözlésére megjelentek a hatóságok képviselői is és hosszabb-rövidebb beszédeket intéztek hozzá. A fővezér az üdvözlő beszédekre meglehető­sen röviden válaszolt. Örömének adott kife­jezést, hogy a „sors Sopront megkímélte az idegen megszáll­ás­tól", majd kijelentette, hogy „itt szabadon mozoghatunk, itt tehát dolgoznunk kell!" Majd ezeket mondta: „­ Magyarország területi épsége történelmi valóság és természeti szükség, ezt a világ­rendet még egy párisi ügyvéd hatalmi té­bolya sem fogja tudni feje tetejére állítani. Nekünk nincs szükségünk még csak népsza­vazásra sem, mert még a látszatát is kerülni akarjuk a jogföladásnak. Ellenségeink ezt a kérdést, mint Párig al­máját közénk akarják dobni, hogy a veszeke­désben egymás fejét törjük be. De mi átlá­tunk a szitán. E kérdés megoldásának csak egy módja van és ez: a békés megegyezés. Mi az integritá­s alapján­ állunk (szűnni nem akaró éljenzés) és megvannak eszkö­zeink, hogy álláspontunknak érvényt is tud­junk szerezni. Ausztriával mi nem akarunk háborút viselni, ez a szándék teljesen távol áll tőlünk, de ha osztrák csapatok be mer­nék tenni lábukat a hazai földre, akkor azok­kal mint betörő bandával bánnánk el. A dolog mégis úgy áll, hogy nekünk békét kell kötnünk és éppen azzal a békekonferen­ciával kell békét kötnünk, amelyiknek a „párisi ügyvéd" az elnöke. De hát mit gon­dolunk, mit gondolnak a béke után vágyódó ország mostani felelős vezetői: tudunk majd igy békét kötni". Tudunk majd igy olyan bé­két kötni, amit el is viselhetünk­? Nem mindegy, hogy melyik Szabó István van a kormányban, hogy a sokorópátkai vagy a nagyatádi-e. Friedrich István, aki a magyar földmívesnépet csak a mezőgazda­sági gépek ügyes eladása révén szerzett ta­pasztalatokból ismerte, azt hitte, hogy ezzel a kis névtrafikálással sikerül félrevezetnie a magyar kisgazdákat. De nem sikerült. A kis­gazdák a névhasonlatosság ellenére is föl­ismerték, hogy az a kormány, amelyet neki Friedrichék áriensei kínálnak, nem az ő kormánya, bármennyire is ragyog rajta a „Szabó István" vignetta. Már tudják, hogy ez nem az ő Szabó Istvánjuk és nem ülnek föl a csalásnak. Hogy mennyire tudja ezt a magyar falvak gazdanépe, annak jellemző bizonysága a következő eset: A Dunántúl déli és délnyugati részében, amelyen a meg­szálló csapatok szerepét eddig Horthy Miklós hadserege játssza, kétségtelenül a kormány tudtával, sorozások, toborzások folynak. Horthy Mildós, mint a magyar hadsereg fő­vezére, rendelte el a sorozást. Somogyország 34 községében fölkerekedtek erre a falu ve­zető emberei, följöttek Pestre vezérükhöz, Szabó Istvánhoz, nem a sokorópátkai­h­oz, hanem a nagyatádihoz és megkérdezték tőle, mint vélekedik a sorozásról. Szabó István elmondta véleményét a sokorópátkai Szabó Istvánok politikájáról. A 34 község megbí­zottai erre levelet írtak a sorozó bizottságok­hoz, amelyben értésükre adják, hogy a sokorópátkaiak és társaik rendelkezéseit respektálni nem hajlandók és a sorozásokon csak az esetben jelennek meg, ha erre őket a valódi Szabó István, a nagyatádi és az en­nek vezetése alatt álló valódi kisgazdapárt szólítja föl. as ötszázmíté­s &etu&Se&Scsim Annal a pénzjegyminitesteri­ nyilatkozattal kapcsolatban, amely a0­y 50 százalékos de­valváció tervéről semmit sem akar tudni, jelentek meg azok a hírek, amelyek a Fried-­­­rich - kormány­nak nyújtott ötszázmilliós bankkölcsönről értesítik a nyilvánosságot. A devalváció kártékony és veszedelmes ter­vével úgy áll vonatkozásban a bankkölcsön publikálása, hogy a devalvációs tervet nem ejtették el, csak ehal­asztották. Eszyenesem a kölcsönt folyósító bankok kérésére halasz­tották el, amelyek ezzel, a kormánnyal kö­zösen Meszelt, manőverrel elbocsátandó tisztviselőik kárára akarnak — a végkielé­gítések kifizetésénél — tekintélyes összege­ket megtakarítani. A kormány a rögtönös devalváció revolverét szegezte a bankoknak s ezek csak úgy tudtak a devalvációtól az elbocsátások idejére menekülni, hogy a rög­tönös devalvációt rögtönös bankkölcsönnel váltották meg. Minden cáfolat ellenére is úgy áll azonban a­ dolog, hogy a devalvációt csak elhalasztották, de nem ejtették el. A Friedricch-kormánynak szüksége van pénzre. Nem azért, hogy a lakosság pénzének elvett feléből az ország bankjegy adósságát ren­dezze, hanem abból az okból, hogy a saját politikai adósságainak törlesztését ezzel a pénzzel­­ tegye elfogadhatóvá. A „Nemzeti Újság", amely régi ismerősünknek, az „Al­kotmány"-nak az utóda és szintén naponként megjelenő istenkáromlás, teljes hévvel és teljes gőzzel pártolja a devalváció tervét. „Radikális kényszerkölcsön"-nek nevezi az ügyet, amiből az is kitetszik, hogy ezen a téren szívesen hódol a radikalizmusnak, mert nemcsak a ,,nemzeti" kormánynak, ha­nem a „Nemzeti Iíjság"-nak is kiadós haszna származnék belőle. Kormányválság Németországban, Berlinből táviratozzák, hogy a birodalmi kormány, tagjai hétfőn tanácskoztak a többségi pártok vezetőivel a birodalmi kancellár elnöklésé­vel a kormány átalakításáról. A „Münchener Pest" jelentése szeriett Bajorországban kor­mányválság állott be. A szociáldemokrata párt országos értekezlete Bambergben tar­­­­tott kétnapos ülése alatt behatóan foglalko­zott a szociá­l­demokrata párt politikai nehéz­ségeivel. Az országos konferencia a minisz­ter urumban levő szociáldemokrata képvise­lőknek legteljesebb bizalmát fejezte ki. A­ konferencia B­ajorország szociáldemokrata pártja különös nehézségének tartja, hogy a Hoffmann-kormányt szociáldemokrata kor­mánynak tekintik, holott világos, hogy az országos kormány és az­ országgyűlés össze­állítása kiizárja a tiszta szociáldemokrata po­litikát. Ezért az országos konferencia a mi­nisztérium­ alapos átalakítását követeli. A konferencia fölhatalmazta Hoffmann, Lo­gatsch és Endres elvtársakat, hogy a kor­mányban vállalt mandátumukról lemondja­nak,, ha a kormánynak az országos konferen­cia által szükségesnek tartott átalakítása nem lesz végrehajtható. A szociáldemokrata pártnak e döntése — a „Münchener Post" megjegz­zése szerint — kormányválságot je­lent. Az október 1-én összeülő országos ülés­nek abban kell látnia első feladatát, hogy a minisztérium újjáalakításához "lásson. Népszavazás Luxemburgban, Luxemburg­ból jelentik, hogy a dinasztia megtartásá­ról s a Franciaországhoz vagy Belgiumhoz való gazdasági csatlakozásról elrendelt nép­szavazás teljes nyugalommal folyik. Azt hiszik, hogy a szavazatok hetvenöt száza­léka a nagyhercegség föntartása mellett fog szólni. A szabadelvű sajtó és a katolikusok a Belgiumhoz való gazdasági csatlakozást követelik, a szocialista­­vezérek fölfogása megoszlik. A Gráci jelentés szerint a stájer tartománygyűlés sürgősségi indítványt fo­gadott el, amely követeli, hogy a nemzetek­nek mindenütt megadják az önrendelk­ezés jogát és a németeknek is engedjék meg, hogy maguk határozzanak sorsuk felé. Vé­gül­­ követeli, hogy Nyugatmagyarország ama részén, amelyet Német-Ausztriához csatolnak, német közigazgatást rendezze­nek be. A német hadsereg ellenőrzése. Párisi lapok a Rauter-ügynökség következő jelentését közlik: A legfelsőbb­ tanács elfogadta Foch tábornok javaslatát, hogy minden negyedév végén kato­nai szakértők menjenek Németországba és­ állapítsák meg a német hadsereg létszámát.

Next