Népszava, 1919. november (47. évfolyam, 217–242. sz.)

1919-11-01 / 217. szám

ígn­) november 1. NÉPSZAVA # * # Renner a Kommunistái­ ellen. SSevncfn­pr&Kl&t a&esvwnfo és Kens. CF&szg&CÉ, Dr. Renner kancellár pénteken rendkívül éles beszédet mondott egy bécsi gyűlésen a komunisták ellen. Beszédét már az első szó után félbeszakították közbekiáltásokkal. Az első incidens után dr. Reimer a következőket mondotta: — Ma már nem kell elméleti alapon beszél­nünk, mert előttünk vannak, a Magyarorszá­gon és Oroszországban szerzett tapasztalásokr­a már a valóságok beszélnek. Eszembe sem jut, hogy külföldi elvtársaknak szemrehá­hányást tegyek, mert csak a saját országuk­kal szemben felelősek. Egészen másképen van a dolog azonban azokkal az emberekkel szem­ben, akik bennünket akarnak kitanítani ar­ról, hogyan kell dolgoznunk. Hónapokig kel­lett küzdenünk olyan kísérletek ellen, ame­lyek nemcsak érveket vittek a harcba, ha­­nemi pénzzel is dolgozták és egyik munkást a másik ellen igazították. Ezt a kijelentést újabb zaj követte, amely miatt hosszabb ideig nem lehetett folytatni a tanácskozást. Az izgatottság még inkább fo­kozódott, amidőn egyik rendezőt a fején meg­sebesítették Nők és férfiak tódultak a tri­bünre s az elnök kénytelen volt a gyűlést föl­függeszteni. Néhány perc múlva, miközben néhány közbeszólót eltávolítottak a teremből, folytathatta Renner dr. a beszédét. — Nagy különbség, mondta, hogy egy , or­szágban olyan miniszterelnök van, mint Friedrich, akit tisztek és katonák vesznek kö­rül, aki csak fogházzal boldogítja a népet, vagy olyan népképviselet, amelynek kancel­lárja idejön önök közé fegyvertelenül, föl­emelt fővel és számot ad mindenről az össze­gyűlt népnek Amidőn önök, kommunisták szidalmazzák a munkások bizalmából megvá­lasztott hivatalnokokat, maguk adnak jelszó­kat a reakció szájába. Ha azok, akik mindenit jobban tudnak, elérnék céljukat, akkor nem önök látnák ennek­ a hasznát, hanem azok, akik a határon leskelődnek hogy mikor állít­hatják vissza a Habsburgok uralmát. — önök osztályuralmat akarnak, erősza­kos uralmat, mi a demokráciát akarjuk. A kommunisták azt követelik tőlem, a diktatúrát valósítsam meg. Azt akarják, hogy ráerősza­koljam akaratomat a másképen gondolkodókra is, tekintet nélkül arra, hogy azok vannak nagy többségben. Azt is akarják természete­sen, hogy egyúttal rögtönösen kihirdessem a szocializmus egyedüli uralmát. Ez igazságta­lan és teljesíthetetlen kívánság. A szocializá­lást nem lehet rögtönösen végrehajtani, erre a diktatúra sem képes. A kancellár végül Ausztria jövőjéről beszélt. — Ha nem adják meg nekünk az élet lehető­ségét — mondja —, akkor a nép tömegei min­den ellenállást, megtörnek és követelni fogják a Németországhoz való csatlakozást. — Ma már nyugodtan elmondhatjuk: a vi­lág visszanyeri nyugalmát és az antant négy államának uralma alatt helyreállítják a köz­lekedés szabadságát. A népszövetség hatalma lehetővé teszi ismét a­z államoknak egymással való érintkezést. Mi kis állam leszünk otívan, de dolgozni fogunk és megélhetünk és túléljük ezt a rettentő összeomlást. Renner hosszantartó, viharos tetszészajban fejezte be a beszédét és összetartásra szólította­­föl a jelenlevőket.­­ * * * A washingtoni munkásvédelmi értekezlet A nemzetközi munkás­ügyi értekezletet csü­törtökön délelőtt Wilson titkára megnyitotta. Harminc ország kétszáz megbízottja volt je­len. A konferencia belga csoportja úgy hatá­rozott, hogy a konferencián német és osztrák tagok is részt vehetnek. A belga kormány hozzájárult ehhez a határozathoz. A párisi lapok kiemelik azt a sajátságos körülményt, hogy az Egyesült Államok nem vehetnek részt a most Washingtonban megnyíló nem­zetközi munkásügyi értekezleten, mert Ame­rika még a békeszerződést nem hagyta jóvá. Az „Echo de Paris" washingtoni különtudó­sítója jelenti: A nemzetközi munkásügyi kon­ferenciával egyidőben nemzetközi szakszerve­zeti kongresszus is lesz Washingtonban. Ez a kongresszus valójában a júniusban Amster­damban tartott nemzetközi szakszervezeti kongresszus folytatása lesz. A békeszerződés életbeléptetése. Harms­worth angol alállamtitkár kijelentette az alsóházban, hogy a békeszerződést november 11-én, a fegy­verszünet megkötésének évfordulján fogják ratifikálni és ugyanezen a napon lép életbe. A legfelsőbb tanács a­ békeszerződés életbe­lépése előtt megintette Németországot a fegy­verszünet bizonyos feltételeinek megszegése miatt. A hadsereg részéről Foed tábornagyot, a tengerészet részéről Fuller angol hajóskapi­tányt, a pénzügyi kormány részéről pedig Gel­­lest küldték ki az ügy megvizsgálására. Né­metország azzal sértette meg a fegyverszünet feltételeit, hogy megszállta a balti tartomá­nyokat, hogy a Seaparlow-öbölben német ten­gerészek elsülyesztettek német hadihajókat, amelyeket át kellett volna adni az antantnak, azonkívül nem fizette meg egészen a megszálló csapatok f­eltartására szükséges összegeket. A különböző anyagok átadása körül is követtek el mulasztásokat a németek. A Hollandiának eladott öt hajón kívül negyvenkét lokomotív és több ezer vasúti kocsi is hiányzik. _ A német költségvetés. A német nemzetgyű­lés csütörtöki ülésén a költségvetés harmadik olvasásának kezdetén Erzberger pénzügymi­niszter szólalt föl és kifejtette, hogy fontosnak tartja, hogy új­r a külföld, mint a belföld lehető tiszta betekintést nyerjen Németország pénz­ügyi helyzetébe. 1918. év költségvetésének ösz­szes kiadása 79 milliárd márka volt, ami két és fél milliárd kiadási többletet jelent. Ez volt a legnagyobb költségvetés, amely valaha Német­országra nehezedett. Ez a maximum remélhe­tően soha sem fog többé előfordulni. Eddig — mondotta a miniszter — bőkezűen gazdálkod­tak. Ez most megszűnt. Az 1919. évi költségve­tés végösszege összesen 7417 millió. Vájjon az 1919. évi tervezetet be fogják-e majd tartani? A kiadásokra vonatkozóan a birodalmi pénz­ügyminiszter kijelentette, hogy szigorúan a Ház határozataihoz fog ragaszkodni. De vár­jon be fognak-e majd folyni a bevételek? Az első öt hónap eredményei után ítélve, erre a kérdésre igennel­­lehet felelni. Gondos mérlege­léseknek megfelelően, a régi adók, amint azt a javaslat előirányozza, hat milliárdot fognak jö­vedelmezni. Az új adók is meg fognak felelni a várakozásoknak. A békeszerződés pén­zügyi végrehajtását illetően határozott összeget nem lehetett a költségvetésbe fölvenni, mert ezt az összeget nem tudjuk fölbecsülni. A nemzetgyűlés végül megszavazta a költ­ségvetést. Néhány kisebb javaslat elintézése után az üléseket november 20-ig elnapolták. A "keresztény'a­ blokon bekövetkezett az első hasadás. Giesswein és hívei, a keresztény­szociálisok, nem olvadnak be az újdonsült "Keresztény" Nemzeti Pártba, hanem külön­állóan fön­tártját a keresztény-szociális pár­tot A Népszava már ismertette ennek a kü­lönmaradásnak az előzményeit: a keresztény­szociálisok nem akarnak a bevallottan nagy­birtokok és főpapi érdekek védelmére és ér­vényesítése céljából alakult „Keresztény" Nemzeti Egyesülés Pártjába beolvadni és ki­mondták, hogy a „keresztény" blokon kívül tovább is föntartják a keresztény-szociális gaz­dasági pártot. Ugyanekkor megválasztották a párt tisztikarát. Elnökük lett Giesswein Sándor. Elhatározták ugyan, hogy törekedni fognak teljes egyetértésben működni a „ke­resztény" pártokkal, de ez sem enyhíti a „Keresztény" Nemzeti Egyesülés belierének a különmaradottak iránt való hangulatát. Lap­j­uik, a „Nemzeti Ú­jság" állapítja meg, hogy az egyesültek pártja ,"nagy megütközéssel érte­sült az egység megbontásáról". És tudósításá­ban folytatja: „A jelenlevők mindjárt ki is jelentették, hogy nem is hajlandók azokkal együttműködni, akik ezekben a nehéz időkben széthúzásokat idéznek elő". Úgy látszik azon­ban, hogy Giess­weinék nem hederítenek erre a nagy haragra, kimondták ugyanis, hogy a párt álláspontját a most folyó politikai tár­gyalások során is iparkodni fognak érvénye­síteni. Vidéki előfizetőink fi­gyelmébe! A pénzes utalványküldemények szünetelésére való tekintettel tisztelettel kérjük vidéki elő­fizetőinket, hogy az előfizetés összegét a hely­beli bank útján utalják át a Pesti Magyar Ke­reskedelmi Bank Rákóczi­ úti fiókosztályánál vezetett folyószámlánk javára. A befizetés­ről külön értesítést kérünk. Lapun­kat csak azoknak küldhetjük meg, akik gon­doskodnak arról, hogy az előfizetés összege idejekorán átutaltassák hozzánk. Tisztelettel A Népszava kiadóhivatala. 3 A demokraták vezérei a Friedrich-rezsimről mondták el véleményüket azon a társas vacso­rán, amelyet abból az alkalomból rendeztek a Liget-klubban, hogy a VII. kerület összes pol­gári köret csatlakoztat rá Nemzeti Demokrata Párthoz. A megjelenteket Márkus Jenő, a klub elnöke üdvözölte. Mi, liberális és demokraitikus polgá­rok — úgymond —, aggódó szívvel látjuk a kormány reakciós politikáját és napról-napra jobban bebizonyosodik előttünk, hogy ez a politika az ország végleges katasztrófájához vezet. Bárczy István beszédében kijelentette: A magunk részéről nem arra helyezzük a fő­súlyt, hogy minden pártnak legyen minisztere a kormányban, hanem, hogy a kormány ne űzzön egyoldalú pártpolitikát. Ezután Vázsonyi Vilmos emelkedett szó­lásra, akit a jelenvoltak lelkesein ünnepel­tek­. Beszédében többek között a következőket mon­dotta : A polgári társadalomnak legyen elve, legyen gerince és csak azokat becsülje meg, akik meg­győződésük mellett szilárdan megállottak, akik nem törődtek a konjunktúrával és a politikai divatokkal. A politikában pedig ne merjen vezetni és ne merje a száját kinyitni az, aki a súlyos és veszedelmes időkben félreáll, les­kelődik, spekulál és a­­konjunktúráit kihiai­sí­nálja. A magyar r­eakció előrenyomulásában éppen oly­an bűnösök azok a kisebb emberek, akik a reakciót csinálják, mint azok a nagyob­bak, a­kik félre­álljanak és spekulálnak. Jegyez­zük meg magunknak jól azokat, akik ezekben az időkben félreálltnak és azokat, akik külön­böző hivatalokban, különböző konjunktúrák szerint, egyszer választójogellenesek, másszor vála­sztóidgi liberálisok, majd forradalomelle­nesek, forradalmiak, szocialisták, bolsevisták és végül fehér­­terroristák lettek. Mi tisztában vagyunk azzal, mert ismerjük a magyarság lelkét a históriából, hogy a re­akció ebben az országban csak múló sikereket érhet el. Tisztában vagyunk vele, hogy nem a magya­r nép csinálta azt a reakciót, amely Ma­gyarországnak épp oly szégyene, mint a bol­sevizmus. A magyar nép lelkében szabadelvű, a magyar­ földmives toleráns, a magyar föld­mives a szabadságnak és a demokráciának h­íve és csak az uri társadalom egyes hazardőr tag­jai voltak­­a­zok, aki­k a magyar népet ebbe az irányba szerették volna vezetni de nem vezet­hetik soha! A mi jelszavunk i® a keresztény Magyarország, amely azonban, a keresztény­ségben a szeretetet és az igazi vallásosságot találja meg. Igenis, kívánjuk a magyar keresz­tény demokráciáit, a magyar földmivesség ál­tal képviselve, nem pedig ari izgatók által! A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Ugrom Gábor szólalt föl, miután visszautasí­totta a személye ellen szórt rágalmaikat, így szólt: ... Amint önhitt embernek a vállalkozása ilyen időkben vakmerőség, öntudatos ember vállalkozása a legnagyobb bátorság. És ami­kor ilyen alkalmas embereket keresünk, akkor konstatálnunk kell azt, hogy viszont nincs veszedelmesebb egy országra nézve, mint az olyan ember, akit a kormányzásban nem a józan ész, hanem a szenvedély vezet. Az ilyen emberek az országokat mindig a szélsőségek meredekeire vezetn­k és az ilyen emberek nem tudnak ugy szabadságjogokat hirdetni, ho­­y rögtön vagyonközösséget is ne hirdessenek és nem tudnak a rend barátai lenni anélkül, hogy ugyanakkor a legnagyobb deszpotizmus szolgáivá ne legyenek. („Úgy van!" Taps.) Az ilyen emberek vagy forradalmárok, vagy pe­dig zsarnokok. Emberek, akik így gondolkoz­nak, ha öntudatlanok, akkor veszedelmes ál­modozók, de ha öntudatosak, akkor veszedel­mes kalandorok. Mindkét esetben észellenesen és az ország érdekei ellen cselekszenek. A lelkes éljenzéssel és tapssal fogadott be­széd után Varjassy Lajos szólalt föl Ha gon­dolkozunk azon — úgymond —, hogy mi az oka annak a konokságnak, amellyel a most kormányon levők ragaszkodnak a bársonyszé­keknek azoknak a foszlányaihoz, amelyeket a kommunisták miérg meghagytak, azt látjuk, hogy annyi bűnt követtek el ez alatt a három hónap alatt, hogy most félnek a leszámolástól, félnek attól, hogy ha olyan kormány jut ura­lomra, amely a demokrácia és igazságosság alapján áll, számon fogja kérni ezeknek az uraknak cselekedeteit. A másik okát ennek ab­ban látjuk, hogy ők exponensei olyan társa­dalmi osztálynak, amely elérkezettnek tartja­­az időt arra, hogy Magyarországon állandó uralomra berendezkedjék. Elárulom azt a tit­kot is, hogy amikor ezek az urak antiszemitiz­musra és hazafiságra hivatkoznak, nagyon szí­vesen szövetkeznek a szemita kapitalizmussal. Törvény a Habsburg-ház száműzetéséről. Az osztrák nemzetgyűlés elfogadta a Habsburg­ház tagjainak száműzetéséről és vagyonuknak állami birtokbavételéről szóló törvényhez be­terjesztett kiegészítő javaslatot.

Next