Népszava, 1921. január (49. évfolyam, 1–24. sz.)
1921-01-01 / 1. szám
- KS 1921 január 1. — Mondd, szolga, miért oly soványak az én muraenáim ? — Azért ur.%) — felel f.. szolga —, mert nem etetjük őket ugy, mint Elodius mester. Nem szólt erre Lucullus, hanem elmenő Tylodhts uramhoz nnoa szándékkal, hogy megkérdezze őt magát e dologról. Amidőn pedig belép a haltenyésztő kertjébe, ott látja Klodiust a halastava előtt, amint éppen a halakhoz beszél. A tó vizében hol itt, hol ott fölüti fejét egyegy kövérre hízott muraena. Némelyik közel három láb hosszú, nehéz állat, olyan, hogy pompás ránézni. — Édes kis halacskáka — imigyen szóla Klodius a kisvér muraenákból —, hízzatok, szaporodjatok, mert ti vagytok az én reménységem, ti vagytok nékem a drága, imádott haszon. Hízzatok, mert ha ti hiztok, kövér leszen az én jövedelmem, dusosz az én hasznom. Ekkor a buzgó férfiú tán azt képzelte, hogy a halak sopánkodnak a táplálék kevés volta miatt, mert igy folytatá: — Ó, ti telhetetlenek, hát nem táplálak-e benneteket" Nem kaptok sokcsi eleget? Nem elég, hogy minden nap fölfaljátok egy rabszolgámat? A legkedvesebb jelisiet faljátok föl, ti hálátlanok, a legöregebb rabszolgáimat áldozom föl nőttek és ti mégis zúgolódtok?... Persze! Fiatal hús kéne a fogjatok alá ugye? Ó, ha nem válnátok olyan ennivalóan szépek, talán, megölni? a szánalom azokért a szegény párákért, akiket fölfaltok naponta... Jiucullu'Seiáhttal sem szólt, hanem hazatért. Azontúl az ő halastavában kövérebb muraenák úszkáltak, mint Klodiussban és konyhája híresebb len, mint valaha volt. Kétezer esztendővel ezelőtt a nagyok néha a jelentéktelen embertől is tanultak. Ma sok jelentéktelen nem akar a langyok előtt meghajolni. . NÉPSZAVA Hunka^elkONses ÉS mil .1»«A Uli Az í^lt válsása — A gySiriH^siin W-ÜB szántaSáSs^ssS ssáitíkc»sScSfié51 ffäraCaEsScgs)Sx&nüüH a S«acísére«2S?e. Az egyik amerikai szocialista napilap írja a következőket: ..Rohamosan fokozódik az amerikai kapitalizmus válsága. A keleten ezideig nagyobb ára a szövőiparból kerültek ki a munkanélküliek, ellenben a középnyugaton márkiterjedt a válság az ipar valamennyi ágára. Az automobil ipar, amelynek középpontja Detroit, amennyire azt a jelentésekből megállapíthatjuk, körülbelül 50%-kal redukálta az üzemet. Az acéltröszt jelentése közel 10%-os redukálásról ad számot. A földmivelőmunkák véget értek és az úgynevezett vándormunkások tömegei a városokba tódulnak, szaporítván a munkanélküliek táborát. A mankanélküliek egy részét feliárják azok az iparágak, amelyeket eleinte nem érintett a válság. Azonban most már nincs egy iparág sem, amely fölszívhatná a többi iparágban fölöslegessé vált munkaerőt. A munkanélküliek számának szaporodásával megindult a munkabérek redukálása, sőt sok helyen, a munkaidő emelése is. A kereslet és kínálat szerint be kellett következnie a bércsökkenéseknek. A minikasszervezetek, amelyek éppen úgy szabályozták a munkaerő árát, mint a monopóliumok az egyéb áruk árát, súlyos dilemma elé kerülnek. "Nagy belenyugszanak a bérheazállításokba, a munkaidő emelésébe, ami azt jelenti, hogy beismerik tehetetlenségüket, vagy hadat üzennek a kapialisták elnyomó törekvéseinek a lehető legrosszabb ipari viszonyok közepett, amelyek a kapitalistáknak kedveznek a harcokban." . Ugyancsak a munkanélküliség problémájával kapcsolatosan az amerikai Előre című pártlap „Beszcnlás a hadseregbe. A fegyverszünet óta soha isy nagy nem volt a jelentkezés" címmel szó szerint a következőket írja: November 10-től 20-ig több ember jelentkezett hadseregszolgálatra, mint a fegyverszünet óta bármely más hasonló időtartam alatt. A hadügyminiszterusan jelentése szerint összesen 8300 ember jelentkezett szolgálatra a különböző fegyvernemekhez. Amerika fiatalsága pedig kiábrándulhatott volna a katonaságból. Jó háborúba való beavatkozáskor sok mindenfélét ígértek a visszatérő "Jiesök"-nek. A rokkantaknak életfogytig való gondoskodást, az egészségeseknek farmokat, jó munkaalkalmakat és a többit. És mit kaptak mindebből a szép ígéretekből? Amint Bostonból jelentik a háború vakjainak a kereskedők munkát adnak üzleteikben. Hogy lehet az, hogy mindezek ellenére mégis úgyszólván özönlenek a hadseregbe? Egyszerű magyarázat. Milliókra rúg a munkanélküliek számla. Kereset nélkül maradva, kevés megtakarított pénzük egy-kettőre elfogy; semmi kilátás arra, hogy a helyzet hamarosan javuljon. Közeledik a tél minden nyomorával és nélkülözéseivel. Mit csináljon a szegény proletár, hogy elkerülje a fenyegető nyomort. Megragadja az első kínálkozó alkalmat, hogy biztosítsa létét. A munkanélküliség, a nyomor hajtja azembereket a hadseregbe." Tisztelt olvasóink figyelmébe! A Népszava kiadóhivatala fokozottabb mértékben kívánja az olvasói érdekeit kielégíteni, ezért kéri, hoz. Ha valaki előfizetni akar, Ha valakinek címváltozása van, Ha korábban akarja a lapot, Ha nem kapja a lapot, ha a kézbesítés körül panasza van, forduljon azonnal a Népszava kiadóhivatalához (Budapest, Conti u. 4). Telefon József 3-31 és József 3-32 3 Az a bizonyos kilencedik óra. A háború okozta gazdaságikatasztrófa világszerte, ha főleg a legyőzött államokban rendkívüli intézkedéseiket és rendszabályokattesz szükségessé. A termelés és a gazdasági irányítás háború előtti módszerei változatlanul nem alkalmasak a szétdúlt gazdasági rendszer rekonformálására, más módszerek kutatása ésalkalmazása vált szükségessé s ennél a kutatásnál olyan ötlet merült föl, amely nemcsak a tőkét, de a munkát is bizonyos áldozatokmeghozatalára, akarja serkenteni. Az áldozatok követelése helyes. A pozitív értékek tulajdonosai áldozzanak. Kötelességük nemcsaik a közzel, hanem önmagukkal szemben is. Hiszen az ország intakt gazdasági helyzete elsősorban ezeknek a pozitív javaknak a reális értékét emeli s könnyen úgy alakulhat a helyzet, hogy például, ha a létező egész pozitív vagyon egy tekintélyes hányadával megszilárdítják a k, orszinte közgazdasági helyzetét, a magántulajdonba is megmaradt rész viszonylag nagyobb értéket képvisel, mint a tranzakció előtti teljes vagyonállag. De nem üzleti szemmel mérve is, elsősorban a vagyon köteles áldozni, vagyis, onnan kell venni, ahol van. Más a helyzet a munkával, amely a legnagyobb érték ugyan, de a munkás szempontjából csak negatív érték. Pozitív érték tulajdonképe a nem maga a munka, hanem a munka eredménye, ez pedig létrejötte után azonnal elszármazik a munkástól. A munkás a munkáját a termelőeszközök és a nyersanyag tulajdonosok rendelkezésére bocsátja, munkájáért bért kap, sohasem többet, mint amennyi az élet föntartására szűken elegendő. A munkástól tehát jog szerint nem is lehet áldozatot követelni, egyszerűen azért, mert ahol nincs, onnan nem is lehet sem adni, sem venni. Egyébként a munkásság egyebet sem tesz, mint áldozatokat hoz. Anélkül, hogy a termelésből, a termelés hozadékából a puszta munkabéren fölül valamit is remélhetne, kockára teszi a termelés érdekében egészségét, testi épségét és életét: számok bizonyítják, hogy a kapitalista termelés több áldozatot követelt már, mint a világ valamennyi háborúja, együttvéve. A háború fokozta az áldozathozatalnak ezt a fajtáját s ujabb fajtákat zúdított a munkások nyakába: a munkások életszínvonala, amely pedig még el sem érte volt azt a fokot, amelyet emberinek lehetne nevezni — fokozatosan örökként ma körülbelül egy tizede a háború előtti életcáínvonalnak. Minőségre és mennyiségre nézve egyaránt. A kapitalizmus azonban találékony, amidőn a saját kíméléséről van szó: adjatok a negativ értékből! Dolgozzatok naponta egy órával többet a köz javára — mondja a kapitalista ötletesség. A felületes bírálóknak imponál az ötlet s ugy üdvözlik, mint a gazdasági megváltást s kezd hódítani «« a nézet- hozzy erre az áldozatra ,s munkár ág úgyszólván köteles. Teiji-1-071 téves és elhibázott, fölfogás. Eltekintve a föntebb említett okoktól, amelyek szerint lehetetlen dolog attól áldozatot követelni, ""TezzziiiL'IT^^ akinek semmije sincs, az a bizonyos kilencedik óra nem is képvisel reális értéket. Számszerű szempontból talán igen, mert ennek az egy órának a dijtáit valahová eljuttatjuk, a valóságos javak azonban nem szaporodnak, mert tudományosan megállapítcosd tény, kísérletek bizonyítják, tehát vitán fölül áll, hogy pihent, szociális igényeikben kielégített munkások rövidebb idő alatt aránylag többet produkáltak, mint elcsigázott, fáradt, fásult munkások hosszabb idő alatt. A leedsi, stockholmi és berni nemzetközi szakszervezeti kongresszusok szociálpolitikai követelésein és energikus föllépésén kívül bizonyára ez a meggondolás is közrejátszott, amidőn a párisi úgynevezett legfelsőbb tanács messzemenő szociálpolitikai kikötéseket iktatott a békekötés feltételei közé. A trianoni békeszerződés XIII. részének „Munka" című fejezete (355. cikk) ezeket mondja: Amidőn a szerződő felek elismerik, hogy a bérmunkások testi, erkölcsi és szellemi jóléte nemzetközi szempontból a legznagyobb jelentőséitétel bír, ezt a magasztos célt biztosítandó, az I. címben megállapított állandó szervet létesítették és azt a népszövetséghez csatolták. Elismerik, hogy az éghajlat, az erkölcsök és szokások, valamint a gazdasági célszentségi és ipari ha-gyontányok különbenszksége megnehezítik a munkaföltétele,ilelkies eryönletűsétjének közvetlen elérését. Ámde attól a megisszelődéstől vezettetve, hogy a munka nem tekintendő csupán üzleti cikknek, azt hisszük, hogy vannak módszerek és elvek a munkaf feltételek szabályozásáról, amelyeknek alkalmazására minden ipari egyesületnek törekednie kellen*-1. amenynyire ezt •••. sajátos körülmények, amelyek között élnek, megreneredik. Ezen módszerek- és elvek között a szerződő felek nitota szerínt, kiváltképen a következők különösen és sürgősen fontosak: 1. A föntemlített vezérelv, hogy a munka ne tekintessék csupán árunak vagy kereskedelmi cikknek. 2. A szakszervezeti egyesülés sorra minden nem törvényellenes vonatkozásban, úgy a munkások, mint a munkaadók részére. 3. A bérmunkások divízisa olyan bérrel, amely számukra av, orszészban uralkodó akkori fölfogás szerint megfelelő megélhetést biztosít. 4. A 1 órai munkanapnak vagy 40 órai munkahétnek elfogadása, mint követendő cél mindenütt, ahol r.z még elérve nie.es. 5. Holi. legalább 2 t óráig tartó munkaszaiiner, amely maszában fogl.il in a vasármifot, valahányszor ez. gyakorlat,alig kivihető. 6. A gyermekek munkáilnak megszintelese es r.?. a kötelezettség, :h o~. • a fiatalok munkája mindkét nemr./l ennyira. kollátortrMék hegy nevelésük folytatását. és ragfelelö fojljtfésfiUot. lebotfiré te..-ye. 7. V/ono. bérelve, hogy a férfiak és nők egyenlő értékű munkáért egyező bért kapjanak. S. Amunkafölételekről minden országban kibocsátott szebályok az országbinos,ot»a tartózkodó valamennyi munkásnak méltányos gazdasági elbánást biztostsattak !». Minden állam létesítsen felügyeleti szolgálatot, amelyben nők is részt vesznek, arra nézve, hogy a munkásvédelmi törvények és szabályok alkalmazása biztosittassék. Nem mint jogforrásra, csupán mint tényre hivatkozunk erre a rendelkezésre, amely egyébként kötelező és akkor is respektálandó volna, ha a munkásság a maga szervezeteiben és szervezettségében nem is rendelkeznék a diktált békeföltételeknél sokkal szilárdabb erőforrással és erkölcsi alappal. De tegyük föl, hogy a munkásság valamilyen, erőszakoltan magyarázott erkölcsi kötelezettségnél fogva mégis kényszerítve volna ezt a célszerűtlen áldozatot meghozni. Akkor is olyan föltételei vannak ennek, amelyek nélkül ez az áldozat részint keresztülvihetetlen, részint céltalan. Ezek a feltételek a következőik: 1. A munkást olyan nyugodt lelki állapotba hozni,ogy ne csak dolgozni, hanem termelni is tudjon. 2. A nyolcórai munkaidő elvét intézményesen kell biztosítani, nehogy a megszokás jogánál fogva a munkáltatók rendszeresítsék a-, kilencórai munkaidőt és ezzel a munkásokat, akik ebbe úgy sem nyugodnának bele, harcokra kényszerítsék. 3. Biztosítani kell, hogy a túlmunka pénzbeli eredményere a magánhasznot szaporítsa. S minthogy az államnak amúgy is sok beváltatlan szociálpolitikai kötelezettségei vannak, a túlmunkából eredő összeg elsősorban munkálját,éti célokra fordítandó. 4. A munkabérek a nyolcórai munkaidő alapján úgy állapítandók meg, hogy az arányban álljon a megélhetés feltételeivel. (Az esetleges napi, heti vagy havibérek egynapi hányada tehát nem kilenc, h hanem nyolc részre osztandó föl, hogy a nyolcórai munkaidő újrafeltétele esetén a munkás keresete ne csökkenjen.) 5. Azok a gyárak, vállalatok és munkáltatók, ahol a köz javára a munkások egy órát külön dolgoznak, tiszta jövedelmük egy kilencedrészével szintén áldozzanak a köznek. 6. A kilencedik túlórát csak abban a-/, esetben szabadjon követelni, ha az illető szaikraálom -vagy foglalkosáságban egyetlen munkanélküli sincsen. (Nehogy a túlimunkaóraások kenyerét kockáztassa.) Ezek a föltételek esetleg- medozlvatták- a kivánt eredményt, de ismételjük, a helyet és igazságos eljárás a?., hogy azok áldozzanak, o,kiknek van és akiknek a háború nem nyomorúságot, hanem, gazdagodást jelentett. P. J.