Népszava, 1921. január (49. évfolyam, 1–24. sz.)

1921-01-14 / 10. szám

2 Amerika csökkenti a németországi megszálló csapatok számát. Washintonból jelentik: Baker hadügyi államtitkár a Németországban levő amerik­ai megszálló haderőt 7000 fővel csök­kentette, úgy hogy a megszálló csapatok lét­száma most már csak 8000. Az államtitkár ki­jelentette, hogy az egész megszálló hadsereg visszavonásáról csak valamely későbbi idő­pontban lehet beszélni. („M. T. L") A közellátás Sik­er. * A BsSsz árát „leszállították". — Megenge­dek a tojáskivitelt. — 220 koronás sajtot hoznak be. Néhány nap óta a nagy tojásinség megszűnt: a piacokon, az üzletekben mindenki annyi to­jást, kaphat, amennyit akar, csak éppen az a bökkenő, hogy a szegény pesti fogyasztó nem igen „akarhat" ebből a tojásból. A hirtelen megindult tojásszüret ellenére ugyanis a pia­cokon és üzletekben csekély 6 koronát kérnek el a tojás darabjáért, a 4 koronás hatósági to­jások pedig még csak nagyon gyéren tünedez­nek föl a láthatáron. Éppen ezért, nem is az előre beharangozott, de egyelőre még nagyon is kez­detleges hatósági tojásakció csalta napfényre az elrejtett tojáskészleteket. A jelenlegi tojás­bőségnek más a magyarázata. A tojáskereske­dők ugyanis engedélyt akarnak kapni a nagy­bani tojáskivitelre és hogy ehhez az üzletük­höz megnyerjék a közélelmezési minisztérium hozzájárulását, az elrejtett készletek egy részét a piacra dobták, nehogy az általuk mestersé­gesen fölidézett tojáshiányra való hivatkozás­sal illetékes helyen akadályokat gördítsenek a ,,nagy üzlet"-nek ígérkező kivitel elé. A tojás­kivitel ügyében szerdán este egyébként, érte­kezlet volt a közélelmezési minisztériumban. A­­ tojásnagykereskedők azon a címen, hogy a tojáskészletek 30—40%-át úgyis kicsempészik az országból, a nagybani tojáskivitel engedé­lyezését kérték. A közélelmezési minisztérium­nak,ezzel szemben az volt az álláspontja, hogy csak akkor ad engedélyt a tojás kivitelére, ha n­agy­keresk­edők előre biztosítják a főváros ellátását és különösen az őszi és téli hónapokra szükséges 100 vagon tojást a főváros rendel­kezésére bocsátják. Erre — amint már annyi­szor — most is ígéretet tettek a tojáskereske­dők. Ezután megállapodtak abban, hogy külön bizottságot alakítanak a tojáskivitel szabályo­zására. (Leszállították a zsír árát —­o­scoronával.) Míig a „fogyasztó" közönség a magas húsárak miatt már teljesen leszokott a húsfogyasztás­ról, a budapesti marhavásárom már napok óta igen nagy a fölhajtás és az élőmarha ára az utóbbi időkben lejebb szállt Erről most végül az Árvizsgáló Bizottság is tudomást szerzett és szükségét érezte annak, hog­y a húsárakat is leszállítsa. Ebből az ,,árleszállítás"-ból azon­ban a fogyasztóknak nem sok örömük lesz. Az olvasztott zsír árát 200 korona, helyett 194 ko­ronáiban állapították meg, a szalonnáét 168, a hálét 188 koronában. A­ sertéskaraj maximális árát 150, combét lapockáiét oldalasét 140, a marhahúsét 135, a borjúhúsét 140 koronában szabták meg. (Valami, amire nincs szükség.) A Budapesti­­ Sajt- és Vajnagykereskedők Egyesülete hol­­­landi sajt behozatalára kért­ engedélyt a köz­élelmezési minisztertől és ezt a sajtot kilón­ként 220 koronás áron akarják itt árusítani. Remélhetően a közélelmezési miniszter ehhez a sajtüzlethez nem fog hozzá­járulni, mert méregdrága luxuscikkeik behozatalára valóban nincs szükség. Ezekkel bőven el vagyunk látva. (Tilos a tejszínhab.) A „Magyar Távirati Iroda'' jelenti. A közélelmezési minisztérium gyakran tapasztalta, hogy egyes cukrászdák és kávéházak tejszint és tejszínhabot hoznak forgalomba. Ezért figyelmeztetik az érdekelte­ket, hogy régebbi rendelet értelmében tej­szint és tejszínhabot fölhasználni vagy árusí­tani nem szabad és a tilalom betartását ezen­túl szigorúan ellenőrizni fogják. A keresztény nemzeti egyesülés pártja csü­törtök este értekezletet tartott mert úgy volt hogy a Bleyor Jakab volt nemzetiségi minisz­ter körül csoportosuló képviselők kit­örnek a pártból. Az értekezleten foglalkoztak Hubert debreceni főispán ügyével. Bernolák Nándor és Pröhle Vilmos debreceni képviselők ismer­tették, természetesen a maguk szájaize szerint, Hubert ténykedéseit, miközben ingerülten ki­keltek a debreceni főispánt ért támadások el­len, amelyeket egyszerűen „hajszának"­ minő­sítettek. A párt végü­l is bizalmát fejezte ki­ Hubert iránt. Bleyer Jakab volt nemzetiségi kisebbségi miniszter és Rutkafalvy Miklós volt nemzetiségi államtitkár ismertették ez­után a nemzetiségi kérdést és azokat az akció­kat, amelyeket bel- és külpolitikai téren a­ nem­zetiségi jogok érdekében kifejtettek. Huszár Károly, Vass József, Hall­er István és Heszyes­halmy kereskedelmi miniszter felszólalása­ után a párt kimondotta, hogy szükségesnek tart intézkedéseket fontosnak tartja a nemzetiségi kisebbségek minisztériumának fen­tartását Foglalkoztak még a cenzúra kérdésével, a kül­politikai problémákkal és megsürgették a ház­helyekről szóló törvény végrehajtását. Az ér­tekezleten jelen voltak élesen kifakadtak a bel­ügyminiszter azon intézkedése ellen, hogy­ a keresztény­szociálisok vasárnap délelőttre hirdetett gyűlését betiltotta. Az értekezlet este 10 óra után ért véget Péter kiváló lesz­­ ­. — Ez, amint mondottam, nyers és nyugtalan­ságot keltő — fejezte be hűvös negédességgel a főszerkesztő úr a tárgyalást. — A mai olvasó nem szereti a nehezen oldódó problémákat amik megzavarják az álmot. — Igenis — felelte Koltó András, minden meggyőződés nélkül és kábultan és vonakodva, szinte tiltakozón bámult a főszerkesztő úr búcsúra nyújtott ideges, keskeny kezére. — Valami finoman cizellált romantikát hoz­zon nekünk. — Nos , a viszontlátásra. Valahogy kijutott a finom és jó meleg uri-szobából, de a sötét lépcsőházban már bele kellett kapaszkodnia a karfába, mert szédült és lecsukló szemhéjain keresztül idegesen táncoló és bódultan keringő színes szikrákat látott Koltó András akkor már három napja nem evett Már három napja .És már két hete házalt a szerkesztőségekben az ő novellájával, amely „nehezen oldódó problémával" volt vemhes s amelyet egy másik lapnál azzal adtak vissza neki: — Kedves Koltó. — maga javíthatatlan álmodozó, aki a valóságon nyargal. Szép szí­nes és kellemes dolgokat írjon vagy humort — ilyesmit n. Az éjjel már biztosan laza volt. Hatalmas márványportát látott Fehér márványból, arannyal cifrázottat és fölötte félkörben, mint homlokra simuló babérkoszorú, smaragdos zöld színben csillogott az öt betű: SIKER. A porta szárnyai sarkig tárva és a­ kapu­gádor ragyogó öbléből a minden földi javak illata, aromája és muzsikája gomolygott elő egészen a zsákutca sötét csücskéig, ahová be­szorította őt a kapu feié torlódó tömeg. Az éhes és elszánt gyülevész, amelyből ő csak a tolongó fekete figurákat látta és sok-sok tüle­kedő könyököt. Hegyes, gyilkos­ könyökök párjait amelyek jobbja az előtte lihegők ele­ven húsába vágott, hogy utat törjön a gazdája számára, balja pedig hátrafeszült hogy gátat szegezzen a nyomukba törtetőknek. Valahonnan a torkából — de ugy, hogy akarata nem tudott róla, — fölsikoltott az élet­ösztön: — Én is itt vagyok! Hozom az írást hozom az irások dilaidomját. Nézzétek, itt van. Ugy­e, hogy ragyognak a betűk, dús lelkim gondola­tt­ainak­­ fotográfiái! Belevetette magát, a tömegbe, de gyilkos, csikkázó fájdalom lökte vissz­a a zsákutca ho­mályába. A könyökei összetörtek , üvegtől volta­k a könyökei. Biztosan láza volt már az éjjel, de csodála­tos, hogy amint ott feküdt szállásának ,kényel­metlenül kurta díványán és tagjai reszkedtek a láztól a keehedt pokróctaka­ró akitt a hallu­cináció Varázslámipájárnak fénye me­lett tisztán látta "az élete tragédiáját Csak azért is kitépte magát a­ lászmások má­moráiból és kérlelhetetlen logikával állapította meg. Végig­gondolta ott a díványra omó sötétség­ben élete útját a pincela­kástól addig a padlás­szobáig, amit egy mindig éhes, de mindig füttyös piktorral f­osztott meg. Fölkel. Óvatosan a társa ágyához lopózott s a széken tapogatva megkereste a piktor revol­verét. Legjobb írószer­szám ez arra, hogy pontot te­gyen vele az ember az elhibázott regény vé­gére. A piktor azonban megmoccant a nyikorgó ágyon és Koltó András visszabújt a pokróc alá. Összemelegedett a hideg vasszerszá­mmal reg­gelig. A jégvirágokon átcsillogott a késedt étmező téli hajnal fénye Koltó András zsebébe sü­ly­esztet­te a revolvert és keshedt kabátja gal­lérját fölhúzva, lesietett az utcára. — Még ma megpróbálom! És próbálta újra kezdeni az évek óta megis­métlődő hajszát, am­ely a napot ostromolta s amely a megalázkodások mel­lé a megalkuvás morzsáit hozta. Délben, amikor megnyílta­k a boltok­, műhe­lyek s irodák zsilipjei, — az utca zajló tömege, — Koltó Andrá­s fizikailag látta ezt, — a levesesfiazék gőzétől vonzva hömpölygött végig a hóteves aszfalton. Mind sietett, tehát minden­kit várt egy otthonszerű­ valami valahol és az az ételnek nevezett fűtőanyag, ami nélkül­ meg­áll a csontok, idegek, zsigerek, belek és a piros olajat hajtó tömlőből alkotott furcsa eah­ber­miasina. Az agyveleje tiktakkolt a halántékán, a­ szeme zöldet látott, a szíve a torkában kalim­pált és gyötrő fájdalmat érzett a mellénye alatt. — Hátha eladnám a revolvert. De rögtön elvetette a tervet — Egy napi megoldás. — gyerünk. Hátha az „Uj Kürt" elfogadja a ,J Péter király less"-ti Most ott állt a kapu előtt. — Igen, — mormogta, — valami romantikust kellene... A villanylámpák fénybogara fönn a magas póznákon már verekedett az est­ ködével. A sári cuppogott a talpa alatt s cipőibe betódult a fagyos latyak — a kabátja sohasem volt ennyire vékony —, az éhség sohasem, haso­gatta ennyire a gyomrát s a hideg szerszám a kabátja zsebében ugy kellette magát mint a szomorún víg lányok az utcasarkokon. »s NÉPSZAVA 1921 január 14. (Törlés.) A „győztes" Belgium gazdasági válsága. Brüsszelből táviratozzák. A belgiumi lapok tele vannak a borzasztó mértékben növekedő munkanélküliség leírásával, amelyet a keres­kedelemnek és iparnak belgiumi és általános európai válsága idézett elő. A legsúlyosabban Antwerpent éri a csapás. A város mintha meg volna bénulva A brüsszeli árutőzsdén most­ először ajánlottak szabad forgalomban szenet A kínálat még fölül is múlja a keresletet A munkanélküliek száma 180.000. („M. T. L")

Next