Népszava, 1921. április (49. évfolyam, 69–93. sz.)

1921-04-22 / 86. szám

2­V NÉPSZAVA 1921 április­. mányprogram hallgat a válási törvényről, amelyet pedig már régen beígértek. Nem hiányoznak ezek mellett a demokra­tikus jellegű ígéretek sem. Ígéri a kormány a­ latifundiumok fölosztását, az agykor és beteg­ség esetére való kötelező biztosítást és az üzemi ellenőrzést. Nem kell azonban pártpolitikai el­fogultság ahhoz, hogy az előbbi koncessziókat súlyosaknak, ez utóbbiakat pedig elég könnyű­nek tartsuk. •A választási harc a reakciós koncentráció, a „Szent Szövetség" jegyében folyik. A kormány az ország békéjének helyreállítása s a terme­lés emelése jelszavával, röviden: a tulajdon és a rend nevében indul a harcba. Hogy Reggio Emíliában a munkáskamarát elpusztították, a páduait fölgyújtották, hogy Páduában ennek a harcnak 1 halottja volt hogy Velencében is megöltek 1 embert és 16-ot megsebesítet­tek, csak olya­n csekélységek, amelyek nem za­varják a reakciósak istenbékéjét. Ezekhez a dolgokhoz lassanként már hozzászokunk. S a fizikai erőszak mellett hozzá kell szoknunk az erkölcsiekhez is, amelyek sokkal ocsmányab­­bak amazoknál is. A „Messagero" április 8-iki számában például egy „kommunista-anarchsista összeesküvéséről ad hírt. Megállapítja ugyan, hogy az egész összeesküvés agent provokátor műve volt, de minden megütközés nélkül. A gazember, akit a félhivatalos lap mint derék fascistát említ nem összeesküvőket kémlelt ki és jelentett föl, hanem maga szervezte az ösz­szeesküvést. Tudatlan, jóhiszemű földmunká­sokat fölhasznált aljas céljaira s mikor sikerült őket beugratnia, akkor elárulta őket Az ilyen aljas tett mellett egy-egy tőrszúrás még lovagias cselekedetnek tűnik föl. Ebben az erkölcsi légkörben indulnak meg a­ válasz­tások, amelyek Olaszország politikai helyzetét évekre meg fogják szabni. Ez alkalommal való­sággal csak két párt áll egymással szemben: a reakció, amely mindent vissza akar csinálni, amit a háború óta a tömegek javárk adni kel­lett és a tömegek, amelyek eddig elért ered­ményeiket védelmezik. Ez a lényege ennek a választási harcnak, minden egyéb csak frázis. Pénteken már a vagyonváltságot tárgyalják, mentelmi „probléma" ss3®t enged­éti. Ha a­ ­mikor Rakovszky elnök csütörtökön a nem­zetgyűlés ülését délelőtt 11 órakor megnyitotta, alig voltak a teremben s ezért Sándor Pál a határozatképesség megállapítását kérte. A fo­lyosókról beszállingóztak a képviselők s így­­meg lehetett kezdeni a tanácskozást. Az elnök bejelentette, hogy Drózdy Győzőnek sürgős in­terpelláció előterjesztésére adott engedélyt, amelyet az interpelláló a kormányprogram vi­tája után fog elmondani. Mindjárt ráx is tértek a kormányprogram vitájának folytatására. Rassay Károly volt az első fölszólaló, aki azt a kérdést vetette föl, hogy milyen erők okoz­ták a Teleki-kormány bukását? (Szilágyi La­jos közbeszólt: „Milyen titkos erők?") Ha azért bukott meg az előző kormány, mert politikája hibás volt úgy az új kormánynak nyíltan de­zauválni kellett voln­a az előző kormány politi­káját Kérdezte a kormányt mi történik a hús­véti puccs előkészítésének részvevőivel? Sze­rinte ezek ellen föl lehet lépni a büntetőtör­vény alapján. Áttérve a kormányprogramra, kijelentette, hogy azt a hatást gyakorolta rá, mintha választási agitációs program volna és a kormány összetétele megerősíti ezt a fölte­vést A nemzetgyűlésnek a pénzügyi javasla­tok elintézésén kívül legfőbb feladata a válasz­tójogi kérdés helyes megoldása. El kell­­ dön­teni továbbá, hogy mi legyen az ideiglenes ál­lamfő kérdésével, ha már a királykérdés meg­oldását hosszú időre el kell halasztani. A ró­maiak se örök időkre választották a konzult. Sürgette a tisztviselőkérdés megoldását, majd­­foglalkozott a munkáskérdéssel A miniszterelnök kijelentette ugyan, hogy a munkásság érde­kei­t teljes egészében föl akarja karolni, amit a magam részéről öröm­mel üdvözlök, de nem írhatom, alá azt, amit a szociáldemokrata párttal kapcsolatosan mon­dott, hogy a szociáldemokrata pártot, mint «KIRF N^RFNILR ÍVRI O TV«IY»_ «OZ-I//-»I ~MOMI ÍPMI/I»­,' ^O7 /TV,M T~ olyat, nem ismeri el. (Mozgás jobb- és b­al­felőL) Gróf Bethlen István miniszterelnök: Nem mondtam! Rassay Károly: Abban a pillanatban, ami­kor a­ miniszterelnök úr azt mondja, hogy ez egy téves hír volt és hogy ő ezt nem mondta, a kérdésről tovább beszélni fölösleges. Én­­ azonban mindenesetre kérem a miniszterelnök úrtól, hogy a szabadságjogok tár­­kezelésével, a sajtó-, gyülekezési és egyesülési jog meg­adásával és nem megakadályozásával tegye lehetővé, hogy maga­ a munkásság is szervez­kedhessék és a maga pártszervezeteit kiépít­hesse. (Mozgás. Halljuk! Halljuk! a szélsőbal­olld­al­on.) Kállay András: Azt nem, hanem kenyeret inkább! Balla Aladár: Háború u­ránt Ez jó! Rassay Károly: Nincs jogunk egyetlen tár­sadalmi rétegtől sem megtagadni azt a jogot hogy a maga érdekei védelmére politikai szer­vezetekbe is tömörüljön. A miniszterelnök úr ne ragaszkodjék ahhoz a kijelentéséhez, amit itt mondott hogy csak a fönnálló jogrendszer változtatása nélkül hajlandó a­ gyülekezési és egyesülési jogot tágabb értelemben kezelni. Nem szabadságjog az abban a pillanatban, amiko­r a kormány tetszésétől függ, hogy mi­lyen mértékben g gyakoroltatók. Lehetetlen­nek látom azt amiről csak a napokban is meg­győződtem, hogy egy Budapest körül fekvő kis község munkás sportegyletének alapszabá­lyait nem láttamozzák. A miniszterelnöknek a sajtócenzúrára vonatkozóan tett közlése azt a hiteit kelti, hogy a kormány a cenzúrát törvé­nyesíteni akarja. Magyarországon rettenetes cenzúra dühöng, a vidéki cenzúra még­ a kor­mány közleményeit is törli. Abban, hogy Bethlen függetleníteni akarja magát a nem­zetgyűléstől és választásokra törekszik, az el­lenzéki kisgazdák egyetértenek vele, mert a nemzetgyűlés túlélte magát és megakadályoz­ták abban, hogy mint alkotm­ányozó gyűlés kö­telességének megfeleljen. Pártja sarvason látja a választásokat ha azokon szabadon érvénye­sülhet a nemzet akarata. Ufabb mfa^mk. & in^^t^ii^i feg feSriil. Az Igniásl­gymin­iszter beszéde és . . . Benieskyr távirat'dnkuanentumal. Ezután Tomcsányi igazságügyminiszter szó­lalt föL Beniczky Ödön a szerdai ülésen beje­lentett mentelmi ügyében, mondotta,­ a men­telmi bizottság fog dönteni, ő azonban szüksé­gesnek tartja, hogy az ügyet két okból kifo­lyóan szóvá tegye: először is azért, mert Beniczky bejelentése nem felel meg min­den­ben a valóságnak... másodszor, mert Beniczky a kormányzó sze­mélyét is belevonta az ügybe. Megállapítja, hogy a kormányzó Beniczky szombathelyi uta­zásával kapcsolatosan semmiféle­­ intézkedést nem tett és az ezirányu rendelkezésekről csak utólag értesült Húsvét vasárnapján éjjel érte­sült arról, hogy két képviselő olyan intézkedé­seket akar tenni, amelyek az ő meggyőződése szerint az 1920. évi I. törvénycikk értelmében meg neo­ engedhetők. Kötelességének tartotta tehát hogy az illető képviselőket szándékuk­ban megakadályozza. A főkapitány tett neki az ü­gyről jelentést valamint a már foganatosí­tott intézkedésekről is, ő pedig megadta neki a további utasításokat Ezekben az izgalmas órákban súlyt­ kellett helyezni arra, hogy minden intézkedés egy helyről történjék. Ezért a kormánynak a fő­városban időző tagjai a kormányzóságon tar­tózkodtak és az ottani telefonokon adták ki Utasításaikat, Hajmáskérre is a kormányzó­ságról telefonoztak és innen származhatott az a félreértés, hogy az utasításokat a kormányzó a­dta ki. Ezzel szemben megállapítja, hogy ebben az ügyben­­ kizáróan ő intézkedett mint belügyminiszter, illetve az alájarendelt közegek hajtották végre az ő utasításait Húsvét hétfőjének reggelén már a belügyminisztériumból hívta föl a haj­máskéri tábor vezetőjét és a félreértések elke­rülése végett közölte vele, hogy minden intéz­kedést ő, a belü­gy­miniszter tesz. (Hornyánszky Zoltán: „Intézkedett, hogy letartóztassák őket!" — Diniek Vidtor: „Ez jogrend!" — Tasnády-Kovács: „Az igazságügym­iniszter intézkedik a mentelmi jog ellen!" — Szilágyi Lajos: „A bel­ügyminiszter nem­ rendelkezhetik a hadsereg­gel!") A törvény értelmében a hadsereg fel­adata­ a közrend föntartása és ő­különben is karhatalmi szervet vett igénybe. Aznap , dél­után beszélt a hajmáskéri ezredessel és mivel lojálisan akart eljárni két képviselőtársával szemben... (Tomcsányinak e szavai nyo­mán óriási zaj tört ki a kereszténypárton: „Szép Idi lojilitás!" — kiáltják. — Az elnök csak nagy­nehezen tudja a csöndet helyreálli­tani.) ...azt az utasítást adta tehát a hajmáskéri parancs­noknak, hogy ha a két képviselő becsületszavát adja, hogy följön Budapestre és itt­ jelentkez­nek... (Itt újra vihar tör ki. A keresztény­párti képviselők a padokat csapkodják. — Hor­nyánszky Zoltán: „Kinél jelentkezzenek!" — Az elnök folyton csönget.) Azt az utasítást adta, hogy ha a két képviselő becsületszavával fogadja, hogy a fővárosiba érkezve, nála jelent­kezik... (Dmviidi Vidor: „Hajlatlan, hallat­ lan!" — Ereki Károly: „A képviselő nem­­ tar­tozik rapporton jelentkezni a miniszternél!" — Dimiek Vidor: „Talán moziengedélyért kellett jelentkezniük!" — Nagy zaj mindkét oldalon.— Az elnök figyelmezteti a képviselőket hogy ha a rendet nem­ tudja föntartani, föl fogja füg­geszteni az ülést) Tomcsányi folytatja. Ő azt hitte, hogy a két képviselő érdekében járt el, amikor őket le­tart...­­(Szilágyi Lajos: „Beszéljen így a kis­dedóvóban!" — Az elnök Szilágyit rendreuta­sítja.) Amikor a két képviselő Budapestre ér­kezett, ő ment el személyesen a lakásukra, és tájékoztatta őket hogy miért kellett vel­ük szemben ezeket az intézkedéseket megtenni és egyben közölte velük, hogy további erélyes in­tézkedéseket már nem akar tenni. Ezzel meg­győződése­ szerint eléggé előzékeny volt kép­viselőtársai iráint (Hermann Miksa: „Túlsá­gosan előzékeny!" — Ereki folyton közbeszól, amiért az elnök rendreutasítja.) A kormány­zónak erre a dologra semmilyen befolyása nem volt és miért minden intézkedést ő tett vállalja is ezekért a teljes felelősséget. Meg­kérte a mentelmi bizottság elnökét hogy Be­niczky ügyét­­a legsürgősebben, már pénteken tárgyalják le. A bizottság ülésén meg fog je­lenni és ott minden részletet elő fog adni. (Nagy zaj. — A kisgazdapárt. Tomcsányit tap­solja. _ Az elnök az ülést­ 5 percre fölfüg­geszti.) A szünet alatt a képviselők a folyosókon cso­portokba verődve, izgalommal tárgyalták az igazságügyminiszter kijelentéseit Szmre­csányi György odament a hírlapírókhoz és ki­jelentette előttük, hogy ő azzal fog reflektálni. Tomcsányi föl­szól­alására, hogy a Ház pénteki ülésén ugyanabból az ügyből kifolyóan, mint Beniczky, ő is bejelenti mentelmi jogának meg­sértését és részletesen ismertetni fogja a Hay­­máskér­en történteket. Intermezzo: Andrássy felszólalása.­ ­ Gróf Andrássy Gyula is Beniczky mentelmi bejelentésével foglalkozott elsősorban. A men­telmi bizottság jelentése kapcsán fogják­ meg­állapítani, hogy történt-e mentelmi jogisereb­an s ha igen, akkor reméli, hogy a kormány ille­tékes tagjai annak politikai következményeit le fogják vonni magukra nézve. Fejtegette ez­után, hogy a királyválasztás gondolata a leg­szörnyűbb gondolat. (Nyéki József közbekiál­tott: „A Habsburgok vissza­hozatala még ször­nyűbb gondolat!") Szólt .Í még arról, hogy a ki­rálykérdésben ki kell várni azt az időt amikor­­ a nemzeti becsület meghatározhatja külföldi befolyás nélkül a trón betöltésének időszerűsé­gét. A miniszterelnök iránt pártja bizalommal viseltetik, Bethlen is küzdeni akar a demagógia ellen... (Rupert Rezső közbekiáltott: „Buda­vári!' Szmrecsányi!") Ami a miniszterelnökne­k az antiszemitizmusra vonatkozó kijelentését illeti: a kereszténypárt nevében mondja, hogy lelke mélyéből elítéli a lármás antiszemitiz­must, az agresszivitást mert ez csal­­árt a nem­zetnek és szégyenére válik. A legsürgősebb lépésnek komoly szociálpolitika megvalósítását tartja. Meg kell szűnnie a munkásság és a polgári osztály viszállyána­k és annak a keserűségnek, amelyet a munkásság keltett a polgári osztályokban... Híve a sza­bad forgalomnak, de gondoskodni kel e mel­lett az ellátatlanokról. Föltétlen híve a jog­rendnek s hangoztatja, hogy a katonaságnak­ nem szabad beavatkoznia polgári hatóság jog­körébe. Csodálja, hogy a kisgazdapárt most nem helyesli ezt az általa is sürgetett kíván­ságot. A katonai szellem ne vezesse a civil­ rendészetet. Ezért, volt ellene Gömbös állam­titkárságának. Sajnálja, hogy a miniszteretedik­ programjából hiányzott a közgazdasági szem­pontok ki­domborítása, az ipar és kereskedelem istápolása. E téren az eddiginél több liberaliz­musra van szükség... (Sándor Pál:­ „Már késő!") Pártja támogatja a kormányt de jövő­beli magatartását a kormány további műkö­­désétől teszi függővé... Kinek az előadása felel meg a való­ságnak? — kérdezi Beniczky. Közben Beniczky a Házba érkezett és nyom­ban fölszólalt — Az igazsá­gügyminiszter — mondotta — azt állította, hogy ügyében minden intézkedést ő és a rendőrfőkapitány rendelt b e. Ezzel szem­ben két táviratot mu­tat be. Az egyik Raó szerint így szól: „Veszprém—Tapolca-i vonal mentén fekvő csendőrörsök azonnal értesitendők, hogy automobilon arra, u­tazó Beniczk­y Ödön és Szmrecsányi Györgyi nemzetgyűlési képviselő­ket tartóztassák le, mentelmi jogukra való te*­lantét nélkül. A foganatosított intézkedés jelen* tendő Budapestre — a kormányzó első szárny* segédének. Aláirás: Magasházy, őrnagy. Hornyánszky Zoltán: Ez iogremdí Ez scasmu­rilla! (Nagy zaj a kisgazdáknál.) Beniczky Ödönt A másik távirat körülbelül ugyanezeket az utasításokat tartalmasan. Ezt Szoajbathelyne küldték az esetre, ba­fé és Sznszeasárpyit utjkönbeni man índmjánk förtarjfe-

Next