Népszava, 1921. április (49. évfolyam, 69–93. sz.)
1921-04-22 / 86. szám
2V NÉPSZAVA 1921 április. mányprogram hallgat a válási törvényről, amelyet pedig már régen beígértek. Nem hiányoznak ezek mellett a demokratikus jellegű ígéretek sem. Ígéri a kormány a latifundiumok fölosztását, az agykor és betegség esetére való kötelező biztosítást és az üzemi ellenőrzést. Nem kell azonban pártpolitikai elfogultság ahhoz, hogy az előbbi koncessziókat súlyosaknak, ez utóbbiakat pedig elég könnyűnek tartsuk. •A választási harc a reakciós koncentráció, a „Szent Szövetség" jegyében folyik. A kormány az ország békéjének helyreállítása s a termelés emelése jelszavával, röviden: a tulajdon és a rend nevében indul a harcba. Hogy Reggio Emíliában a munkáskamarát elpusztították, a páduait fölgyújtották, hogy Páduában ennek a harcnak 1 halottja volt hogy Velencében is megöltek 1 embert és 16-ot megsebesítettek, csak olyan csekélységek, amelyek nem zavarják a reakciósak istenbékéjét. Ezekhez a dolgokhoz lassanként már hozzászokunk. S a fizikai erőszak mellett hozzá kell szoknunk az erkölcsiekhez is, amelyek sokkal ocsmányabbak amazoknál is. A „Messagero" április 8-iki számában például egy „kommunista-anarchsista összeesküvéséről ad hírt. Megállapítja ugyan, hogy az egész összeesküvés agent provokátor műve volt, de minden megütközés nélkül. A gazember, akit a félhivatalos lap mint derék fascistát említ nem összeesküvőket kémlelt ki és jelentett föl, hanem maga szervezte az öszszeesküvést. Tudatlan, jóhiszemű földmunkásokat fölhasznált aljas céljaira s mikor sikerült őket beugratnia, akkor elárulta őket Az ilyen aljas tett mellett egy-egy tőrszúrás még lovagias cselekedetnek tűnik föl. Ebben az erkölcsi légkörben indulnak meg a választások, amelyek Olaszország politikai helyzetét évekre meg fogják szabni. Ez alkalommal valósággal csak két párt áll egymással szemben: a reakció, amely mindent vissza akar csinálni, amit a háború óta a tömegek javárk adni kellett és a tömegek, amelyek eddig elért eredményeiket védelmezik. Ez a lényege ennek a választási harcnak, minden egyéb csak frázis. Pénteken már a vagyonváltságot tárgyalják, mentelmi „probléma" ss3®t engedéti. Ha a mikor Rakovszky elnök csütörtökön a nemzetgyűlés ülését délelőtt 11 órakor megnyitotta, alig voltak a teremben s ezért Sándor Pál a határozatképesség megállapítását kérte. A folyosókról beszállingóztak a képviselők s ígymeg lehetett kezdeni a tanácskozást. Az elnök bejelentette, hogy Drózdy Győzőnek sürgős interpelláció előterjesztésére adott engedélyt, amelyet az interpelláló a kormányprogram vitája után fog elmondani. Mindjárt ráx is tértek a kormányprogram vitájának folytatására. Rassay Károly volt az első fölszólaló, aki azt a kérdést vetette föl, hogy milyen erők okozták a Teleki-kormány bukását? (Szilágyi Lajos közbeszólt: „Milyen titkos erők?") Ha azért bukott meg az előző kormány, mert politikája hibás volt úgy az új kormánynak nyíltan dezauválni kellett volna az előző kormány politikáját Kérdezte a kormányt mi történik a húsvéti puccs előkészítésének részvevőivel? Szerinte ezek ellen föl lehet lépni a büntetőtörvény alapján. Áttérve a kormányprogramra, kijelentette, hogy azt a hatást gyakorolta rá, mintha választási agitációs program volna és a kormány összetétele megerősíti ezt a föltevést A nemzetgyűlésnek a pénzügyi javaslatok elintézésén kívül legfőbb feladata a választójogi kérdés helyes megoldása. El kell dönteni továbbá, hogy mi legyen az ideiglenes államfő kérdésével, ha már a királykérdés megoldását hosszú időre el kell halasztani. A rómaiak se örök időkre választották a konzult. Sürgette a tisztviselőkérdés megoldását, majdfoglalkozott a munkáskérdéssel A miniszterelnök kijelentette ugyan, hogy a munkásság érdekeit teljes egészében föl akarja karolni, amit a magam részéről örömmel üdvözlök, de nem írhatom, alá azt, amit a szociáldemokrata párttal kapcsolatosan mondott, hogy a szociáldemokrata pártot, mint «KIRF N^RFNILR ÍVRI O TV«IY»_ «OZ-I//-»I ~MOMI ÍPMI/I»,' ^O7 /TV,M T~ olyat, nem ismeri el. (Mozgás jobb- és balfelőL) Gróf Bethlen István miniszterelnök: Nem mondtam! Rassay Károly: Abban a pillanatban, amikor a miniszterelnök úr azt mondja, hogy ez egy téves hír volt és hogy ő ezt nem mondta, a kérdésről tovább beszélni fölösleges. Én azonban mindenesetre kérem a miniszterelnök úrtól, hogy a szabadságjogok tárkezelésével, a sajtó-, gyülekezési és egyesülési jog megadásával és nem megakadályozásával tegye lehetővé, hogy maga a munkásság is szervezkedhessék és a maga pártszervezeteit kiépíthesse. (Mozgás. Halljuk! Halljuk! a szélsőbalolldalon.) Kállay András: Azt nem, hanem kenyeret inkább! Balla Aladár: Háború uránt Ez jó! Rassay Károly: Nincs jogunk egyetlen társadalmi rétegtől sem megtagadni azt a jogot hogy a maga érdekei védelmére politikai szervezetekbe is tömörüljön. A miniszterelnök úr ne ragaszkodjék ahhoz a kijelentéséhez, amit itt mondott hogy csak a fönnálló jogrendszer változtatása nélkül hajlandó a gyülekezési és egyesülési jogot tágabb értelemben kezelni. Nem szabadságjog az abban a pillanatban, amikor a kormány tetszésétől függ, hogy milyen mértékben g gyakoroltatók. Lehetetlennek látom azt amiről csak a napokban is meggyőződtem, hogy egy Budapest körül fekvő kis község munkás sportegyletének alapszabályait nem láttamozzák. A miniszterelnöknek a sajtócenzúrára vonatkozóan tett közlése azt a hiteit kelti, hogy a kormány a cenzúrát törvényesíteni akarja. Magyarországon rettenetes cenzúra dühöng, a vidéki cenzúra még a kormány közleményeit is törli. Abban, hogy Bethlen függetleníteni akarja magát a nemzetgyűléstől és választásokra törekszik, az ellenzéki kisgazdák egyetértenek vele, mert a nemzetgyűlés túlélte magát és megakadályozták abban, hogy mint alkotmányozó gyűlés kötelességének megfeleljen. Pártja sarvason látja a választásokat ha azokon szabadon érvényesülhet a nemzet akarata. Ufabb mfa^mk. & in^^t^ii^i feg feSriil. Az Igniáslgyminiszter beszéde és . . . Benieskyr távirat'dnkuanentumal. Ezután Tomcsányi igazságügyminiszter szólalt föL Beniczky Ödön a szerdai ülésen bejelentett mentelmi ügyében, mondotta, a mentelmi bizottság fog dönteni, ő azonban szükségesnek tartja, hogy az ügyet két okból kifolyóan szóvá tegye: először is azért, mert Beniczky bejelentése nem felel meg mindenben a valóságnak... másodszor, mert Beniczky a kormányzó személyét is belevonta az ügybe. Megállapítja, hogy a kormányzó Beniczky szombathelyi utazásával kapcsolatosan semmiféle intézkedést nem tett és az ezirányu rendelkezésekről csak utólag értesült Húsvét vasárnapján éjjel értesült arról, hogy két képviselő olyan intézkedéseket akar tenni, amelyek az ő meggyőződése szerint az 1920. évi I. törvénycikk értelmében meg neo engedhetők. Kötelességének tartotta tehát hogy az illető képviselőket szándékukban megakadályozza. A főkapitány tett neki az ügyről jelentést valamint a már foganatosított intézkedésekről is, ő pedig megadta neki a további utasításokat Ezekben az izgalmas órákban súlyt kellett helyezni arra, hogy minden intézkedés egy helyről történjék. Ezért a kormánynak a fővárosban időző tagjai a kormányzóságon tartózkodtak és az ottani telefonokon adták ki Utasításaikat, Hajmáskérre is a kormányzóságról telefonoztak és innen származhatott az a félreértés, hogy az utasításokat a kormányzó adta ki. Ezzel szemben megállapítja, hogy ebben az ügyben kizáróan ő intézkedett mint belügyminiszter, illetve az alájarendelt közegek hajtották végre az ő utasításait Húsvét hétfőjének reggelén már a belügyminisztériumból hívta föl a hajmáskéri tábor vezetőjét és a félreértések elkerülése végett közölte vele, hogy minden intézkedést ő, a belügyminiszter tesz. (Hornyánszky Zoltán: „Intézkedett, hogy letartóztassák őket!" — Diniek Vidtor: „Ez jogrend!" — Tasnády-Kovács: „Az igazságügyminiszter intézkedik a mentelmi jog ellen!" — Szilágyi Lajos: „A belügyminiszter nem rendelkezhetik a hadsereggel!") A törvény értelmében a hadsereg feladata a közrend föntartása és őkülönben is karhatalmi szervet vett igénybe. Aznap , délután beszélt a hajmáskéri ezredessel és mivel lojálisan akart eljárni két képviselőtársával szemben... (Tomcsányinak e szavai nyomán óriási zaj tört ki a kereszténypárton: „Szép Idi lojilitás!" — kiáltják. — Az elnök csak nagynehezen tudja a csöndet helyreállitani.) ...azt az utasítást adta tehát a hajmáskéri parancsnoknak, hogy ha a két képviselő becsületszavát adja, hogy följön Budapestre és itt jelentkeznek... (Itt újra vihar tör ki. A kereszténypárti képviselők a padokat csapkodják. — Hornyánszky Zoltán: „Kinél jelentkezzenek!" — Az elnök folyton csönget.) Azt az utasítást adta, hogy ha a két képviselő becsületszavával fogadja, hogy a fővárosiba érkezve, nála jelentkezik... (Dmviidi Vidor: „Hajlatlan, hallat lan!" — Ereki Károly: „A képviselő nem tartozik rapporton jelentkezni a miniszternél!" — Dimiek Vidor: „Talán moziengedélyért kellett jelentkezniük!" — Nagy zaj mindkét oldalon.— Az elnök figyelmezteti a képviselőket hogy ha a rendet nem tudja föntartani, föl fogja függeszteni az ülést) Tomcsányi folytatja. Ő azt hitte, hogy a két képviselő érdekében járt el, amikor őket letart...(Szilágyi Lajos: „Beszéljen így a kisdedóvóban!" — Az elnök Szilágyit rendreutasítja.) Amikor a két képviselő Budapestre érkezett, ő ment el személyesen a lakásukra, és tájékoztatta őket hogy miért kellett velük szemben ezeket az intézkedéseket megtenni és egyben közölte velük, hogy további erélyes intézkedéseket már nem akar tenni. Ezzel meggyőződése szerint eléggé előzékeny volt képviselőtársai iráint (Hermann Miksa: „Túlságosan előzékeny!" — Ereki folyton közbeszól, amiért az elnök rendreutasítja.) A kormányzónak erre a dologra semmilyen befolyása nem volt és miért minden intézkedést ő tett vállalja is ezekért a teljes felelősséget. Megkérte a mentelmi bizottság elnökét hogy Beniczky ügyéta legsürgősebben, már pénteken tárgyalják le. A bizottság ülésén meg fog jelenni és ott minden részletet elő fog adni. (Nagy zaj. — A kisgazdapárt. Tomcsányit tapsolja. _ Az elnök az ülést 5 percre fölfüggeszti.) A szünet alatt a képviselők a folyosókon csoportokba verődve, izgalommal tárgyalták az igazságügyminiszter kijelentéseit Szmrecsányi György odament a hírlapírókhoz és kijelentette előttük, hogy ő azzal fog reflektálni. Tomcsányi fölszólalására, hogy a Ház pénteki ülésén ugyanabból az ügyből kifolyóan, mint Beniczky, ő is bejelenti mentelmi jogának megsértését és részletesen ismertetni fogja a Haymáskéren történteket. Intermezzo: Andrássy felszólalása. Gróf Andrássy Gyula is Beniczky mentelmi bejelentésével foglalkozott elsősorban. A mentelmi bizottság jelentése kapcsán fogják megállapítani, hogy történt-e mentelmi jogisereban s ha igen, akkor reméli, hogy a kormány illetékes tagjai annak politikai következményeit le fogják vonni magukra nézve. Fejtegette ezután, hogy a királyválasztás gondolata a legszörnyűbb gondolat. (Nyéki József közbekiáltott: „A Habsburgok visszahozatala még szörnyűbb gondolat!") Szólt .Í még arról, hogy a királykérdésben ki kell várni azt az időt amikor a nemzeti becsület meghatározhatja külföldi befolyás nélkül a trón betöltésének időszerűségét. A miniszterelnök iránt pártja bizalommal viseltetik, Bethlen is küzdeni akar a demagógia ellen... (Rupert Rezső közbekiáltott: „Budavári!' Szmrecsányi!") Ami a miniszterelnöknek az antiszemitizmusra vonatkozó kijelentését illeti: a kereszténypárt nevében mondja, hogy lelke mélyéből elítéli a lármás antiszemitizmust, az agresszivitást mert ez csalárt a nemzetnek és szégyenére válik. A legsürgősebb lépésnek komoly szociálpolitika megvalósítását tartja. Meg kell szűnnie a munkásság és a polgári osztály viszállyának és annak a keserűségnek, amelyet a munkásság keltett a polgári osztályokban... Híve a szabad forgalomnak, de gondoskodni kel e mellett az ellátatlanokról. Föltétlen híve a jogrendnek s hangoztatja, hogy a katonaságnak nem szabad beavatkoznia polgári hatóság jogkörébe. Csodálja, hogy a kisgazdapárt most nem helyesli ezt az általa is sürgetett kívánságot. A katonai szellem ne vezesse a civil rendészetet. Ezért, volt ellene Gömbös államtitkárságának. Sajnálja, hogy a miniszteretedik programjából hiányzott a közgazdasági szempontok kidomborítása, az ipar és kereskedelem istápolása. E téren az eddiginél több liberalizmusra van szükség... (Sándor Pál: „Már késő!") Pártja támogatja a kormányt de jövőbeli magatartását a kormány további működésétől teszi függővé... Kinek az előadása felel meg a valóságnak? — kérdezi Beniczky. Közben Beniczky a Házba érkezett és nyomban fölszólalt — Az igazságügyminiszter — mondotta — azt állította, hogy ügyében minden intézkedést ő és a rendőrfőkapitány rendelt b e. Ezzel szemben két táviratot mutat be. Az egyik Raó szerint így szól: „Veszprém—Tapolca-i vonal mentén fekvő csendőrörsök azonnal értesitendők, hogy automobilon arra, utazó Beniczky Ödön és Szmrecsányi Györgyi nemzetgyűlési képviselőket tartóztassák le, mentelmi jogukra való te*lantét nélkül. A foganatosított intézkedés jelen* tendő Budapestre — a kormányzó első szárny* segédének. Aláirás: Magasházy, őrnagy. Hornyánszky Zoltán: Ez iogremdí Ez scasmurilla! (Nagy zaj a kisgazdáknál.) Beniczky Ödönt A másik távirat körülbelül ugyanezeket az utasításokat tartalmasan. Ezt Szoajbathelyne küldték az esetre, bafé és Sznszeasárpyit utjkönbeni man índmjánk förtarjfe-