Népszava, 1921. június (49. évfolyam, 117–141. sz.)

1921-06-25 / 138. szám

2 löknek, hogy gyermekeiket iskolába járathas­sák. Ennek csak egyik része az, hogy a gyer­mek ruha és cipő hiánya miatt ne legyen kény­telen otthon maradni az iskolából. Másik része az, hogy a szülő ne legyen rákénysze­rülve a gyermek keresetére. Az iskola adjon a rászoruló gyermeknek napközben gondozó hajlékot, élelmet, tanszert és adja meg a lehető­séget, hogy a szegény ember gyermeke is úgy megtanulhassa azt, amit az iskolában taníta­nak, mint a jobbmódű­é. Már most azonban mindez csak a jövőre nézve jelent valamit, akkor is, ha építenek is­kolákat, ha fölszabadítják a lefoglaltakat, h ha elegendő és arravaló tanítót adnak minden is­kolába és ha a gyermekekről az említett mó­­don gondoskodnak is. Mi történik azonban a fi­zal a 60.000 és ki tudja még, hány ezer gyer­mekkel, akik az írás-olvasás megtanulása nél­kül nőttek föl az országban a háború, alatt, a háború előtt és a háború után! A kultuszmi­niszter javaslata — tudtunkkal — ezekről nem beszél, pedig ezeket sem szabad így a világba küldeni. Mind az a gazdasági hátrány, ami e­sket az embereket éri, mind az a kulturális hiány, amellyel életüket kell élniök, az állanának a bűne, amelyik velük szemben nem teljesí­ítette kötelességét. Ezt a bűnt meg kell szün­tetni, a mulasztást pótolni kell. Nem szabad, hogy tízezrével legyenek az országban imet olvasni nem tudók. Haladéktalanul hozzá kell látni :a fölnőttek tanításához. De nem úgy, mint most, hogy rábízzák „társadalmi" egye­sületekre és közművelődési kulturvigécekre, akik maguk is analfabéták és nagy lákrmával űzik a semmi­tevést, hanem az államnak kell­­ezt a tanítást is megszervezni és elvégeztetni. Bármely oldalról nézzük az ország állapotát, mindenütt csak bajokat látunk. Közegészség­ügy, közgazdaság, közoktatás: mind, mind be­teg szervezetet mutatnak. Csak a komolyan gyógyítani akaró, a felszínen túl is vizsgáló, a bajokat helyesen megállapító, nagyakaratú orvosokat nem látjuk. Az ingatlanváltság dolgába a kisgazdapárt sehogyan se akar beletörődni. Sajtónovella, bírói eljárás egyszerűsítése és más egyéb egé­szen időszerű ügyek nem izgatják őket és min­den érdeklődésüket a pénzügyminiszter javas­lata köti le. Amíg a liberalizmussal és demokrá­ciával nem igen „gyanúsítható" keresztény­párt is szükségesnek látta szavát fölemelni a sajtójavaslat ellen, addig az agrárdemokratá­ikat hidegen hagyja az ügy és a vagy­on­váltság javaslatának beterjesztése óta csak ezzel bíbe­lődnek. Leginkább a javaslat tárgyalásának elhalasztását látnák szívesen, de mivel erre Hegedűs nem kapható, most a javaslat lénye­ges megváltoztatására törekednek. A kérdés­­valószínűen a jövő héten kerül pártértekezlet elé és a pénzügyminiszter bizonyára hajlandó lesz a javaslat módosítására. A kisgazdák elégedetlenkedését­­ még jobban szítja Ráday belügyminiszter eljárása. A szatmár megyei fő­ispán ügyében a nemzetgyűlésen tett kijelenté­sei miatt a kisgazdapárti kedélyek erősen iz­gulnak, mert szerintük Ráday szavai arra vallanak, hogy a belügyminiszter a főispánsá­gok kérdésében szembe helyezkedik a párttal. A III. Internacionálé kongresszusa Moszkvá­ban, Moszkvából táviratozzák. A III. Inter­nacionálé kongresszusát csütörtökön nyitották­­meg a moszkvai nagyszínházban. A kongresz­szus elnökei Szinovjev (Oroszország), Könen (Németország), Loriot (Franciaország), Kola­roff (Bulgária) és Genari (Olaszország), tiszte­letbeli elnökké Lenint és Trockit, továbbá a jelenleg börtönben ülő Mun­át (Csehország), Brandlert (Németország) és Inkcint (Anglia) választották. Szinovjev megnyitó beszédében a forradalmi mozal­omnak az egész világon mu­tatkozó fejlődéséről számolt be, majd üdvö­zölte a vendégeket, elsősorban a közeli és tá­voli Kelet képviselőit. („M. T. I.") kiadványai a legkiválóbb külföldi írók munkáit közlik s az eredetiből készült művészi és magyaros forditásban. az ereuei­uui acoauii, uiu^^^i u,..»....­— Aki a szépirodalomban igaz élvezetet akar talalni, olvassa a Világosság-Könyvtár köteteit. ' 26-Tieigor sxei'z&f* rsttmidtSis 53 .Jack London: Ádám előtt. Angolból fordította Schöner Dezső ....... a kor. 97—100 Washington Irving: Bip van W­inkle. Angolból forditotta Bartha Laszlo ... 4 kor. 136—150 .Upton Sinclair: Kutató Sámuel. An­golból forditotta Schöner Dezső II kor. 11:15—236 Jack London: A hitehagyott. Angol­ból forditotta Schöner Dezső a kor. Mindegyik kötet kötve 6 koronával drágábban kapható ! Kaphatók a Navizava-könyvkeretkerésbei... Buda­pest-M­II. Erzsébet­ körut 35, a kiadóhivatalban VIII. Contil I utca 4, az összes szervezeti árusítóknál és lapkihordóknál NÉPSZAVA 1921 junius 25. Közigazgatási „érdekességek"", amelyeknek megtorlására Ráday nem küld kormánybiztost Tamarijáh­oz s,egyszerű" tisztásszolgál­tatást. A pénteki ü­lés azzal kezdődött, hogy az isko­lai kötelezettségről és a munkásbiztosítási bí­ráskodásról szóló javaslatokra kimondták a sürgősséget, a büntető bírságok fölemeléséről szóló törvényjavaslatot pedig harmadszori ol­vasásban is elfogadták. Ezután az igazságügyi bizottság előadója is­mertette a büntető igazságszolgáltatás egyszerű­sítéséről szóló javaslatot. Tasnády-Kovács József a javaslathoz szól­ván, azt fejtegeti, hogy némely rendelkezése nagy veszélyt jelent a polgárokra nézve. Kifo­gásolta, hogy a javaslat az ügyészt meg­teszi a vád urává. A javaslat kivételes intézkedései nagy visszaélésekre vezethetnek, mert hamis tanúk segítségével teljesen ártatlan, becsületes embereket egyszerűen le lehet csukni és azo­kat tönkretehetik. Az ügyész mindenhatóvá van téve, sőt a kormány utasíthatja az ügyészt, hogy így vagy amúgy cselekedjék. Utalt a Friedrich-esetre... (Bottlik alelnök: „Folya­matban levő tárgyalás ügyét nem lehet elő­hozni!") Friedrich ellen az igazságügyminisz­ter utasította az ügyészt — folytatta mégis Friedrich párthíve —, ellenben Heltai Viktor és Paksy detektív ellen máig sem történt uta­sítás. A 8. szakasz alapján az ügyész és a kor­mány önkénye becsületes embereket tehet tönkre. Rassay Károly volt a következő fölszólaló. Helytelenítette, hogy az igazságügyminiszter a javaslattal megtöri a büntetőtörvény egységes­ségének elvét és novelláris úton ragad ki a bün­tető kódexből egyes részeket. A javaslat refor­mot statuál azzal, hogy az ügyésznek hatalmat ad amnesztia adására. Mint az amnesztiarende­letnél, úgy ennél a javaslatnál is mellékes célok vezették a kormányt, amelyeknél fogva a tör­vényt csak bizonyos bűntettekre akarja alkal­mazni. A javaslat értelmében 100.000 ember sorsa van letéve az igazságügyminiszter kezébe. A javaslatot nem fogadta el.­­ Bródy Ernő szerint az igazság­ügyminiszter a­zzal cáfolhatná, meg, hogy a­ javaslatnál bizonyos tendencia ve­zette, ha a hatóság elleni erőszakot, a személyes szabadság megsértését és magánlaksértést ki­venné a törvényjavaslatból. A hatóság elleni erőszak gyakran olyan egyéneket sodor bűn­cselekményekbe, akik t­ul­ajd­onképen nem is tud­ták, hogy mit tesznek. Rupert Rezső szerint­ a legnagyobb óvatos­ságra volna szükség akkor, amikor a bűnvádi perrendtartáshoz hozzányúlnak, mert az a jog­rendnek első feltétele. A törvényjavaslatból egyesek azt magyarázhatják ki, mintha az fölhívás lenne egyes bűncselekmények elköve­tésére. Kifogásolta, hogy az igazságügyminisz­ter részt vett oly tárgyalásban, amely a jog­tiszteletet aggályossá teszi. A miniszter nem eléggé aggályos, amikor polgári rendről, sza­badságról és jogbiztonságról van szó. Ma­­ a legkevésbé van ok rá, hogy a törvény szigorán enyhítsenek, mert ma sokan nem tisztelik a törvényt és az egyetlen megoldás az, hogy a törvény fejtse ki a kellő terrort azok ellen, akik a jogrenddel szembehelyezkednek. Nem szabad tűrni a bűncselekmények elharapódzá­sát, a magánosok elleni erőszak, a testi sértés és magánlaksértés eseteit három bíróból álló tanács elé kell vinni, mert ha ezek az ügyek egyes bírók elé kerülnek, nagyon megeshetik, hogy az egyes bíró bizonyos megilletődéssel fogja tárgyalni azokat a cselekményeket, ame­lyeket egyes ébredő­ csoportok szinte minden nap elkövetnek. Bár a javaslat nem szíve sze­rint való, azt áldozatképen elfogadja. A legközelebbi ülést szombat délelőttre tűz­ték ki, akkor tovább tárgyalják a javaslatot és előterjesztik az interpellációkat. Temesvári­ Imre sürgős interpellációt ter­jesztett elő a tőzsdei üzelmek dolgában. A pénzügyminiszter rendelete értel­mében a részvénytársaságoknak az 1920 decem­ber 20-iki árfolyamon kell vagyonváltságukat megfizetni. E terminus óta a papírok állan­dóan estek, ami azért baj, mert a kispolgárok ér­tékpapírokba fektették vagyonukat. A pénz­ügyminiszter rendeletet adott ki, amelynek értelmében a részvénytársaságok a tőzsdén megvásárolhatják a vagyonváltság céljaira saját padárjaikat. Ha ez megtörténne, a papí­rok árfolyama emelkedne. Kérdezte a pénzügy­minisztert, hajlandó-e gondoskodni arról, hogy a vagyonváltsági törvénynek az a rendelke­zése, hogy a részvénytársaságok papírjaikat a vagyonváltság céljaira a tőzsdén is megvásá­rolhatják, ne csak papíron maradjon meg! Igaz-e az a hír, hogy egyes részvénytársaságok már­is befizették a vagyonváltságot 4—5% körül? Hegedűs pénzügyminiszter válaszában kije­lentette, hogy rendeletével segíteni akart­­ a középosztályon az által, hogy a bankok vásár­lásai révén a papírok tőzsdei árfolyama emel-l kedjék. Utasította a bankok egyesületét, hogy ellenőrizzenek minden papírvételt és azon pénzintézetek ellen, amelyek nem a tőzsdén vett papírokkal rótták le a vagyonváltságot, el fog járni és azokat kényszeríteni fogja, hogy, új vásárlás útján a tőzsdén szerezzék be a va­gyonváltság céljaira szükséges papírokat. Ami a középosztálynak tőzsdei papírvásárjait illeti, erről megállapítja, hogy a munkanélküli jöve­delmet a közgazdasági élet nem helyeselheti. A középosztály nyugodt lehet, nem kell neki­ spekulatív papírt, venni, inkább vegyen állam­papírt vagy záloglevelet, ezekkel tud javítani helyzetén. Nem igaz, hogy a bankoktól 4—5%­ vagyonváltsággal megelégedett. A gazdatársa­dalomnak nincs oka nyugtalanságra, a nagy­bankok egy része készpénzben fizette a va­gyonváltságot. Az ingó és ingatlan vagyon­váltság közti junku­mra tett szavát, most is állja. Az ingatlan vagyonváltságot is kellő idő­ben kell letárgyalni. — A választ tudo­másul vették. Mi minden történhetik Szatmárban! Tomory Jenő a következő interpelláló: Szat­már vármegye négy képviselője már régebben azzal a kéréssel fordult a belügyminiszterhez, hogy Péchy László főispánt mentse föl, mert nem tartják alkalmasnak arra, hogy a megye élén álljon. A miniszter úr azt válaszolta, hogy ha konkrét adatokat szolgáltatunk, akkor in­tézkedik is. A közérdeknek kívánok szolgála­tot tenni, amikor ezeket a konkrét vádakat itt előhozom. Nem akarom megrágalmazni Szat­már megye egész tisztikarát, csak azt akarom, hogy az oda nem való dologkerülő tisztviselők eltávolíttassanak. Most pedig rátérek azokra a betyárságokra... (Fölkiáltások a keresztény­párton: „Hogy lehet ilyet mondani?" — El­nök: Kérem a képviselő urat, hogy ezt a kife­jezést ne haszálja.) — ...Itt van például a fehérgyarmati csendőr­parancsnok jelentése a nyíregyházai ügyészség­séghez — folytatta Tomory. — A tárgya ennek Anderlik István budapesti lakos gyilkosságra való fölbujtása. A jelentésből kitűnik, hogy Ke­rekes László földbirtokost és Tóth Tibor főszol­gabírót el akarták tenni láb alól. Románbará­toknak mondották őket, de a tanuk vallomásából kitűnik, hogy nem voltak románbarátok, sőt magyar tiszteket és tisztviselőket segítettek ab­b­ól, hogy magyar területre jussanak. Tóth és Kerekest azért akarták fájt alól eltenni, hogy a csengeri főszolgabírót, Suhatty Lászlót, Fehér­gyarmatra lehessen beosztani. A vármegye te­rületén megválasztott szolgabírák közül egyik sem a­ saját járásában teljesít szolgálatot. Az­után fölolvas egy másik jelentést, amelyet egy főhadnagy Kölessy János főszolgabíró ellen tett, aki Csehországba nagymennyiségű dohányt akart átcsempészni. (Fölkiáltások:­ „Mi van a fő­szolgabíróval?") Még mindig főszolgabíró. Az­után a csengeri visszaélésekre tér át. Adatokkal bizonyítja, hogy milyen atrocitások történtek ott (Járm.y József: „Ez nem tartozik a tárgy­hoz." Hát mi tartozik ide, ha nem az, hogy mi­képen kínoznak ártatlan embereket, hogy élnek vissza a hivatalos hatalommal és hogy törnek le minden ellenvéleményt basáskodással. Tavasszal Csengerben egy zsidót úgy megvertek, hogy föl kellett jönnie Pestre egy szanatóriumba. Ami­kor vissza akart menni, azzal fenyegette Péchy főszolgabíró, hogy agyonveri, ha visszajön. Meg­kérdeztem Péchyt, mondotta-e ezt? Azt felelte, hogy internálni fogjuk ezt a zsidót, mert külön­ben veszélyezteti Szatmár megye közrendjét. Megemlíti, hogy Péchy négy jegyzőt függesz­tett föl, közöttük három zsidót, de csak azért, hogy ennek a leple alatt azt a keresztény jegyzőt is elcsaphassa aki mellette (Tomory mellett) korteskedett. A zsidó jegyzőket, azt mondotta, Ferdinándy volt belügyminiszter intézkedésére függesztette föl, de ilyen intézkedés nem tör­tént. Ez a ténykedése a főszolgabírónak hivata­los hatalommal való visszaélés, amiként hiva­talos hatalommal való visszaélés, hogy többeket szuronyos csendőrök elvittek a lakásukról, így a gyógyszerészt is, mert egy gyógyszert nent akart kiadni. (Ráday belügyminiszter: „Ennek más oka is van.") Több esetet sorol föl Tomory, mikor szuronyos csendőrök h­urcoltak el embere­ket, többnyire zsidókat, közöttük egy közjegyzőt is. (Tasnády-Kovács József: „A zsidó jegyző közveszélyes!") Azt hiszem, eléggé megindokol­tam álláspontomat és a szatmármegyei tűrhe­tetlen állapotokat. Csak az igazságot keresem, a törvényt és a jogrendet akarom. Azután fölol­vassa az interpellációját, amelyre Ráday belügyminiszter ideiglenes választ adott. Ez az interpelláció, úgymond, mindent inkább tartalmazott, csak azt nem, ami a közé­­igazgatás hibáira vagy a főispán erélytelen­ségére vonatkozitt!... És inkább a honvédelmi miniszternek és a pénzügyminiszternek szól­hatna, mint nekem, m­ert hiszen hosszasan fog­lalkozik a doh­án­ycsempészettel. (Rassay Ká­roly: ,,De szolgabíró csempészte a dohányt!") Ha ez kiderül, akkor az illető tisztviselő nem marad a helyén. Ami a kérdéseit illeti, kije­lentem, hogy kormánybiztost küldeni nem va­gyok hajlandó, mert a vármegyének van fő­ispánja. Akkor küldenék csak kormánybiztost, ha a­ főispán erélytelen volna vagy palástolná a hibákat. Mindenesetre minden konkrét pa­naszt meg fogok vizsgálni és a végleges vá­laszt csak akkor fogom megadni. Az ülés ii 3 órakor végződött

Next