Népszava, 1921. június (49. évfolyam, 117–141. sz.)
1921-06-25 / 138. szám
2 löknek, hogy gyermekeiket iskolába járathassák. Ennek csak egyik része az, hogy a gyermek ruha és cipő hiánya miatt ne legyen kénytelen otthon maradni az iskolából. Másik része az, hogy a szülő ne legyen rákényszerülve a gyermek keresetére. Az iskola adjon a rászoruló gyermeknek napközben gondozó hajlékot, élelmet, tanszert és adja meg a lehetőséget, hogy a szegény ember gyermeke is úgy megtanulhassa azt, amit az iskolában tanítanak, mint a jobbmódűé. Már most azonban mindez csak a jövőre nézve jelent valamit, akkor is, ha építenek iskolákat, ha fölszabadítják a lefoglaltakat, h ha elegendő és arravaló tanítót adnak minden iskolába és ha a gyermekekről az említett módon gondoskodnak is. Mi történik azonban a fizal a 60.000 és ki tudja még, hány ezer gyermekkel, akik az írás-olvasás megtanulása nélkül nőttek föl az országban a háború, alatt, a háború előtt és a háború után! A kultuszminiszter javaslata — tudtunkkal — ezekről nem beszél, pedig ezeket sem szabad így a világba küldeni. Mind az a gazdasági hátrány, ami esket az embereket éri, mind az a kulturális hiány, amellyel életüket kell élniök, az állanának a bűne, amelyik velük szemben nem teljesíítette kötelességét. Ezt a bűnt meg kell szüntetni, a mulasztást pótolni kell. Nem szabad, hogy tízezrével legyenek az országban imet olvasni nem tudók. Haladéktalanul hozzá kell látni :a fölnőttek tanításához. De nem úgy, mint most, hogy rábízzák „társadalmi" egyesületekre és közművelődési kulturvigécekre, akik maguk is analfabéták és nagy lákrmával űzik a semmitevést, hanem az államnak kellezt a tanítást is megszervezni és elvégeztetni. Bármely oldalról nézzük az ország állapotát, mindenütt csak bajokat látunk. Közegészségügy, közgazdaság, közoktatás: mind, mind beteg szervezetet mutatnak. Csak a komolyan gyógyítani akaró, a felszínen túl is vizsgáló, a bajokat helyesen megállapító, nagyakaratú orvosokat nem látjuk. Az ingatlanváltság dolgába a kisgazdapárt sehogyan se akar beletörődni. Sajtónovella, bírói eljárás egyszerűsítése és más egyéb egészen időszerű ügyek nem izgatják őket és minden érdeklődésüket a pénzügyminiszter javaslata köti le. Amíg a liberalizmussal és demokráciával nem igen „gyanúsítható" kereszténypárt is szükségesnek látta szavát fölemelni a sajtójavaslat ellen, addig az agrárdemokratáikat hidegen hagyja az ügy és a vagyonváltság javaslatának beterjesztése óta csak ezzel bíbelődnek. Leginkább a javaslat tárgyalásának elhalasztását látnák szívesen, de mivel erre Hegedűs nem kapható, most a javaslat lényeges megváltoztatására törekednek. A kérdésvalószínűen a jövő héten kerül pártértekezlet elé és a pénzügyminiszter bizonyára hajlandó lesz a javaslat módosítására. A kisgazdák elégedetlenkedését még jobban szítja Ráday belügyminiszter eljárása. A szatmár megyei főispán ügyében a nemzetgyűlésen tett kijelentései miatt a kisgazdapárti kedélyek erősen izgulnak, mert szerintük Ráday szavai arra vallanak, hogy a belügyminiszter a főispánságok kérdésében szembe helyezkedik a párttal. A III. Internacionálé kongresszusa Moszkvában, Moszkvából táviratozzák. A III. Internacionálé kongresszusát csütörtökön nyitottákmeg a moszkvai nagyszínházban. A kongreszszus elnökei Szinovjev (Oroszország), Könen (Németország), Loriot (Franciaország), Kolaroff (Bulgária) és Genari (Olaszország), tiszteletbeli elnökké Lenint és Trockit, továbbá a jelenleg börtönben ülő Munát (Csehország), Brandlert (Németország) és Inkcint (Anglia) választották. Szinovjev megnyitó beszédében a forradalmi mozalomnak az egész világon mutatkozó fejlődéséről számolt be, majd üdvözölte a vendégeket, elsősorban a közeli és távoli Kelet képviselőit. („M. T. I.") kiadványai a legkiválóbb külföldi írók munkáit közlik s az eredetiből készült művészi és magyaros forditásban. az ereueiuui acoauii, uiu^^^i u,..»....— Aki a szépirodalomban igaz élvezetet akar talalni, olvassa a Világosság-Könyvtár köteteit. ' 26-Tieigor sxei'z&f* rsttmidtSis 53 .Jack London: Ádám előtt. Angolból fordította Schöner Dezső ....... a kor. 97—100 Washington Irving: Bip van Winkle. Angolból forditotta Bartha Laszlo ... 4 kor. 136—150 .Upton Sinclair: Kutató Sámuel. Angolból forditotta Schöner Dezső II kor. 11:15—236 Jack London: A hitehagyott. Angolból forditotta Schöner Dezső a kor. Mindegyik kötet kötve 6 koronával drágábban kapható ! Kaphatók a Navizava-könyvkeretkerésbei... Budapest-MII. Erzsébet körut 35, a kiadóhivatalban VIII. Contil I utca 4, az összes szervezeti árusítóknál és lapkihordóknál NÉPSZAVA 1921 junius 25. Közigazgatási „érdekességek"", amelyeknek megtorlására Ráday nem küld kormánybiztost Tamarijához s,egyszerű" tisztásszolgáltatást. A pénteki ülés azzal kezdődött, hogy az iskolai kötelezettségről és a munkásbiztosítási bíráskodásról szóló javaslatokra kimondták a sürgősséget, a büntető bírságok fölemeléséről szóló törvényjavaslatot pedig harmadszori olvasásban is elfogadták. Ezután az igazságügyi bizottság előadója ismertette a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről szóló javaslatot. Tasnády-Kovács József a javaslathoz szólván, azt fejtegeti, hogy némely rendelkezése nagy veszélyt jelent a polgárokra nézve. Kifogásolta, hogy a javaslat az ügyészt megteszi a vád urává. A javaslat kivételes intézkedései nagy visszaélésekre vezethetnek, mert hamis tanúk segítségével teljesen ártatlan, becsületes embereket egyszerűen le lehet csukni és azokat tönkretehetik. Az ügyész mindenhatóvá van téve, sőt a kormány utasíthatja az ügyészt, hogy így vagy amúgy cselekedjék. Utalt a Friedrich-esetre... (Bottlik alelnök: „Folyamatban levő tárgyalás ügyét nem lehet előhozni!") Friedrich ellen az igazságügyminiszter utasította az ügyészt — folytatta mégis Friedrich párthíve —, ellenben Heltai Viktor és Paksy detektív ellen máig sem történt utasítás. A 8. szakasz alapján az ügyész és a kormány önkénye becsületes embereket tehet tönkre. Rassay Károly volt a következő fölszólaló. Helytelenítette, hogy az igazságügyminiszter a javaslattal megtöri a büntetőtörvény egységességének elvét és novelláris úton ragad ki a büntető kódexből egyes részeket. A javaslat reformot statuál azzal, hogy az ügyésznek hatalmat ad amnesztia adására. Mint az amnesztiarendeletnél, úgy ennél a javaslatnál is mellékes célok vezették a kormányt, amelyeknél fogva a törvényt csak bizonyos bűntettekre akarja alkalmazni. A javaslat értelmében 100.000 ember sorsa van letéve az igazságügyminiszter kezébe. A javaslatot nem fogadta el. Bródy Ernő szerint az igazságügyminiszter azzal cáfolhatná, meg, hogy a javaslatnál bizonyos tendencia vezette, ha a hatóság elleni erőszakot, a személyes szabadság megsértését és magánlaksértést kivenné a törvényjavaslatból. A hatóság elleni erőszak gyakran olyan egyéneket sodor bűncselekményekbe, akik tulajdonképen nem is tudták, hogy mit tesznek. Rupert Rezső szerint a legnagyobb óvatosságra volna szükség akkor, amikor a bűnvádi perrendtartáshoz hozzányúlnak, mert az a jogrendnek első feltétele. A törvényjavaslatból egyesek azt magyarázhatják ki, mintha az fölhívás lenne egyes bűncselekmények elkövetésére. Kifogásolta, hogy az igazságügyminiszter részt vett oly tárgyalásban, amely a jogtiszteletet aggályossá teszi. A miniszter nem eléggé aggályos, amikor polgári rendről, szabadságról és jogbiztonságról van szó. Ma a legkevésbé van ok rá, hogy a törvény szigorán enyhítsenek, mert ma sokan nem tisztelik a törvényt és az egyetlen megoldás az, hogy a törvény fejtse ki a kellő terrort azok ellen, akik a jogrenddel szembehelyezkednek. Nem szabad tűrni a bűncselekmények elharapódzását, a magánosok elleni erőszak, a testi sértés és magánlaksértés eseteit három bíróból álló tanács elé kell vinni, mert ha ezek az ügyek egyes bírók elé kerülnek, nagyon megeshetik, hogy az egyes bíró bizonyos megilletődéssel fogja tárgyalni azokat a cselekményeket, amelyeket egyes ébredő csoportok szinte minden nap elkövetnek. Bár a javaslat nem szíve szerint való, azt áldozatképen elfogadja. A legközelebbi ülést szombat délelőttre tűzték ki, akkor tovább tárgyalják a javaslatot és előterjesztik az interpellációkat. Temesvári Imre sürgős interpellációt terjesztett elő a tőzsdei üzelmek dolgában. A pénzügyminiszter rendelete értelmében a részvénytársaságoknak az 1920 december 20-iki árfolyamon kell vagyonváltságukat megfizetni. E terminus óta a papírok állandóan estek, ami azért baj, mert a kispolgárok értékpapírokba fektették vagyonukat. A pénzügyminiszter rendeletet adott ki, amelynek értelmében a részvénytársaságok a tőzsdén megvásárolhatják a vagyonváltság céljaira saját padárjaikat. Ha ez megtörténne, a papírok árfolyama emelkedne. Kérdezte a pénzügyminisztert, hajlandó-e gondoskodni arról, hogy a vagyonváltsági törvénynek az a rendelkezése, hogy a részvénytársaságok papírjaikat a vagyonváltság céljaira a tőzsdén is megvásárolhatják, ne csak papíron maradjon meg! Igaz-e az a hír, hogy egyes részvénytársaságok máris befizették a vagyonváltságot 4—5% körül? Hegedűs pénzügyminiszter válaszában kijelentette, hogy rendeletével segíteni akart a középosztályon az által, hogy a bankok vásárlásai révén a papírok tőzsdei árfolyama emel-l kedjék. Utasította a bankok egyesületét, hogy ellenőrizzenek minden papírvételt és azon pénzintézetek ellen, amelyek nem a tőzsdén vett papírokkal rótták le a vagyonváltságot, el fog járni és azokat kényszeríteni fogja, hogy, új vásárlás útján a tőzsdén szerezzék be a vagyonváltság céljaira szükséges papírokat. Ami a középosztálynak tőzsdei papírvásárjait illeti, erről megállapítja, hogy a munkanélküli jövedelmet a közgazdasági élet nem helyeselheti. A középosztály nyugodt lehet, nem kell neki spekulatív papírt, venni, inkább vegyen állampapírt vagy záloglevelet, ezekkel tud javítani helyzetén. Nem igaz, hogy a bankoktól 4—5% vagyonváltsággal megelégedett. A gazdatársadalomnak nincs oka nyugtalanságra, a nagybankok egy része készpénzben fizette a vagyonváltságot. Az ingó és ingatlan vagyonváltság közti junkumra tett szavát, most is állja. Az ingatlan vagyonváltságot is kellő időben kell letárgyalni. — A választ tudomásul vették. Mi minden történhetik Szatmárban! Tomory Jenő a következő interpelláló: Szatmár vármegye négy képviselője már régebben azzal a kéréssel fordult a belügyminiszterhez, hogy Péchy László főispánt mentse föl, mert nem tartják alkalmasnak arra, hogy a megye élén álljon. A miniszter úr azt válaszolta, hogy ha konkrét adatokat szolgáltatunk, akkor intézkedik is. A közérdeknek kívánok szolgálatot tenni, amikor ezeket a konkrét vádakat itt előhozom. Nem akarom megrágalmazni Szatmár megye egész tisztikarát, csak azt akarom, hogy az oda nem való dologkerülő tisztviselők eltávolíttassanak. Most pedig rátérek azokra a betyárságokra... (Fölkiáltások a kereszténypárton: „Hogy lehet ilyet mondani?" — Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy ezt a kifejezést ne haszálja.) — ...Itt van például a fehérgyarmati csendőrparancsnok jelentése a nyíregyházai ügyészségséghez — folytatta Tomory. — A tárgya ennek Anderlik István budapesti lakos gyilkosságra való fölbujtása. A jelentésből kitűnik, hogy Kerekes László földbirtokost és Tóth Tibor főszolgabírót el akarták tenni láb alól. Románbarátoknak mondották őket, de a tanuk vallomásából kitűnik, hogy nem voltak románbarátok, sőt magyar tiszteket és tisztviselőket segítettek abból, hogy magyar területre jussanak. Tóth és Kerekest azért akarták fájt alól eltenni, hogy a csengeri főszolgabírót, Suhatty Lászlót, Fehérgyarmatra lehessen beosztani. A vármegye területén megválasztott szolgabírák közül egyik sem a saját járásában teljesít szolgálatot. Azután fölolvas egy másik jelentést, amelyet egy főhadnagy Kölessy János főszolgabíró ellen tett, aki Csehországba nagymennyiségű dohányt akart átcsempészni. (Fölkiáltások: „Mi van a főszolgabíróval?") Még mindig főszolgabíró. Azután a csengeri visszaélésekre tér át. Adatokkal bizonyítja, hogy milyen atrocitások történtek ott (Járm.y József: „Ez nem tartozik a tárgyhoz." Hát mi tartozik ide, ha nem az, hogy miképen kínoznak ártatlan embereket, hogy élnek vissza a hivatalos hatalommal és hogy törnek le minden ellenvéleményt basáskodással. Tavasszal Csengerben egy zsidót úgy megvertek, hogy föl kellett jönnie Pestre egy szanatóriumba. Amikor vissza akart menni, azzal fenyegette Péchy főszolgabíró, hogy agyonveri, ha visszajön. Megkérdeztem Péchyt, mondotta-e ezt? Azt felelte, hogy internálni fogjuk ezt a zsidót, mert különben veszélyezteti Szatmár megye közrendjét. Megemlíti, hogy Péchy négy jegyzőt függesztett föl, közöttük három zsidót, de csak azért, hogy ennek a leple alatt azt a keresztény jegyzőt is elcsaphassa aki mellette (Tomory mellett) korteskedett. A zsidó jegyzőket, azt mondotta, Ferdinándy volt belügyminiszter intézkedésére függesztette föl, de ilyen intézkedés nem történt. Ez a ténykedése a főszolgabírónak hivatalos hatalommal való visszaélés, amiként hivatalos hatalommal való visszaélés, hogy többeket szuronyos csendőrök elvittek a lakásukról, így a gyógyszerészt is, mert egy gyógyszert nent akart kiadni. (Ráday belügyminiszter: „Ennek más oka is van.") Több esetet sorol föl Tomory, mikor szuronyos csendőrök hurcoltak el embereket, többnyire zsidókat, közöttük egy közjegyzőt is. (Tasnády-Kovács József: „A zsidó jegyző közveszélyes!") Azt hiszem, eléggé megindokoltam álláspontomat és a szatmármegyei tűrhetetlen állapotokat. Csak az igazságot keresem, a törvényt és a jogrendet akarom. Azután fölolvassa az interpellációját, amelyre Ráday belügyminiszter ideiglenes választ adott. Ez az interpelláció, úgymond, mindent inkább tartalmazott, csak azt nem, ami a közéigazgatás hibáira vagy a főispán erélytelenségére vonatkozitt!... És inkább a honvédelmi miniszternek és a pénzügyminiszternek szólhatna, mint nekem, mert hiszen hosszasan foglalkozik a dohánycsempészettel. (Rassay Károly: ,,De szolgabíró csempészte a dohányt!") Ha ez kiderül, akkor az illető tisztviselő nem marad a helyén. Ami a kérdéseit illeti, kijelentem, hogy kormánybiztost küldeni nem vagyok hajlandó, mert a vármegyének van főispánja. Akkor küldenék csak kormánybiztost, ha a főispán erélytelen volna vagy palástolná a hibákat. Mindenesetre minden konkrét panaszt meg fogok vizsgálni és a végleges választ csak akkor fogom megadni. Az ülés ii 3 órakor végződött