Népszava, 1921. július (49. évfolyam, 142–168. sz.)

1921-07-22 / 160. szám

1921 július 22. Mégis van­ szociális érzék a kormány tájékán. & BovagLas KáiSas? Qe-Jaon: Tisztelettel visszavonjuk mindazt a kifogást, amelyet a két év óta uralkodó kormányzati szellem ellen emeltünk és bűnbánóan bevall­juk súlyos tévedésünket A kormányzat szel­leme ellen irányult kifogásaink közül az egyik az volt, hogy ebből a kormányzatból hiány­zik az érzék a munkáskérdések iránt. És ki­váltképen azt kifogásoltuk, hogy a kormány­zat a legutóbbi időkben is tétlenül nézi, hogy a gyárakból minden különösebb ok nélkül vagy ha okkal, akkor a pro­fi ti­tltés okán, el­bocsátják a munkásokat. Kifogásoltuk, ameny­nyire ennek a lapnak a hasábjain lehetséges volt, azt is, hogy az állami hivatalokból és az állami üzemekből ingatag és sokszor személyes bosszúból eredő vádak alapján csapatostul bo­csátják­ el a sok szolgálati évet ott töltött hi­vatalnokokat és munkásokat Fölemeltük sza­vunkat az ellen is, hogy hasonló módon jártak el a fővárosnál is tisztviselőkkel és tanítóikkal szemben. Most — ismételjük — bűnbánóan le­hajtjuk a fejünket és elismerjük, hogy kifogá­saink nem voltak helyénvalóak, mert ami ed­dig történt, az bizonyára magasabb állami érdekből történt és abban a pillanatban, ami­kor az államérdek parancsa megszűnt, a kor­mányzat szelleme is megváltozott. Ezt mutatja a következő eset is: * _ Az Általános Fogyasztási Szövetkezet erzsé­betfalvai fiókjának főellenőre elbocsátotta a szövetkezeti fiók három alkalmazottját, közöt­tük a pénztárosnőt. Az „Erzsébetfalvai Köz­löny" című keresztény újságféle, noha a há­rom elbocsátott közül az egyik rendezetlen val­lású volt, mégis holmi olyan megjegyzésekkel kísérte a szövetkezet igazgatóságának ezt a tényét hogy az elbocsátott keresztény pénztá­rosnőt keresztény mivolta miatt bocsátotta el az igazgatóság és az ezzel a dologgal foglal­kozó cikkének a végén ezeket a jellemző és jól fogalmazott sorokat olvassuk: „A keresztény verejtékkel szerzett garas az kell nekik, a vér, a keresztény vér a gazdasági élet vérkeringé­séből való, azt felszívják, mert ez az örök Soly­mosi Eszter vére, amely kell a pászkába." A belügyminiszter úr, úgy látszik, kézhez kapta ezt a még sohasem hallott és annál ke­vésbé olvasott újságot és sietett kivizsgáltatni az esetet. Kiküldött az általános Fogyasztási Szövetkezet irodájába egy iparfelügyelőt, hogy az állapítsa meg a pénztárosnő elbocsátásának az okát Ez lovagias cselekedet volt Ráday Gedeon belügyminiszter úrnak ebből a ténykedéséből joggal lehet, amint már fön­tebb is mondottuk, a kormányzati szellem gyö­keres megváltoztatására következtetni, csak egy körülmény van, amely ebben a föltevé­sünkben megingat bennünket és ez az, hogy a belügyminiszter úr nem volt kíváncsi a másik két, ugyancsak a pénztárosnővel együtt elbo­csátott szövetkezeti alkalmazott elbocsátásának indokaira és hogy — ez pedig­ egy kicsit, gya­nús — éppen az Általános Fogyasztási Szövet­kezetnél kezdte meg munkás- és alkalmazott­mentő akcióját. Pedig úgy tudjuk, hozzá sok­kal közelebb fekvő intézményeket is találhatott volna, ahol szerencsésebb kézzel nyúlhatott volna bele a munkáselbocsátások nem mindig tiszta dolgába és talán ezeknek a vizsgálatok­nak több eredménye lenne és ezek a vizsgála­tok valóban jogtalanságokat derítenének ki sokkal inkább, mint az Általános Fogyasztási Szövetkezetnél. Az Általános Fogyasztási Szövetkezet igaz­gatóságának azt hisszük még­ a belügyminisz­ter úr által is elismert joga, hogy ne tűrjön a portáján olyan alkalmazottat, még ha az a leg­hívebb keresztények közül való is, aki a szö­vetkezet vagyonát hűtlenül kezeli. Márpedig ezeknél az elbocsátásoknál nem vallási szem­pontok vezették a szövetkezet igazgatóság­át, ha­nem a szövetkezeti vagyon fölött való őrkö­dés kötelességének a szempontja. A három el­bocsátott alkalmazott ugyanis 10.000 koronával károsította meg a szövetkezetet. Munkások, szosi&alsSák! ik BSépsseava a SS gag8@s©ste3 miradass ssslst®!* és értetek szélS Előfizetőink figyelmét fölhívjuk arra, hogy a Népszava könyvkereskedés kiadásában meg­jelenő összes művek ezentúl a Népszava kiadó­hivatalában (VIII. Conti-utca 4 alatt) és a lapkihordóinknál is vásárolhatók és megrendel­hetők. A Népszava kiadóhivatala. N 35 P SZAVA ­ * Ax éjszakai Budapest. — KoteSeas a saaoae»­ég anBtS. — EssJi­áfcíEJanoSí. — IS?Sfi év éta fíerci fekSsaSajw puha ágy­ara." — 8ta|!1306 Iso­aá a Essjasparion. A régi pesti éjszakák tele voltak dallal, ka­cagással. Mintha örök karnevál táncolt volna végig a körútj­ain. Nem sajnáljuk tulságo­san ezeket a régi pesti éjszakákat és a parfümös hajnalokat, mert a mulató és vng, a zabolátlan kedvű Pest mögött akkor is ott sirt, ott jajga­tott a szegénység, az inség, a komor és sápadt arcú szenvedés. A vig kedvünk, ha erre gon­doltunk , lehanyatlott, de azért azoknak a régi éjszakáknak az emlékei mégis itt kísérte­nek. Régen volt és ma már valóban csak em­lék. Háború szántott azóta végig a világon és a háború után... a pesti utca, a pesti éjszaka még csúnyább lett. Kevesebb kacaj és több jaj hangzik föl benne... Meglestük a pesti éjszakákat, hogy milyenek most, mit mutatnak, mit beszélnek? Láttuk a múltnak groteszk mását és a pesti élet a pesti szegénység, a pesti szomorúság néhány, a lélekbemarkoló komor jelenetét. Láttuk a haj­léktalan Budapestet, a dickensi sötétség nyo­morultjait a sápadt arcú Éhséget, amely itt kószál a kőpaloták barna árnyékba borult hom­lokzata alatt. És most beszámolunk arról, amit láttunk és arról, amit hallottunk. A Körúton végestelen végig... . A kávéházak ablakai is elsötétülnek. A lan­kadt nyári éjszaka azután elcsöndesül. Buda­pest alszik. A nyitott ablakokon át csak halk nesz árad ki a Körútra, amely most olyan üres, amilyen csak akkor volt, amikor régen rendőrlovak tisztították végig szikrázó patáik­kal és ilyen lefojtott csönd is csak akkor fe­küdt rá. Néha a mellékutcákból kihullik egy­egy reked hangú nóta, de azután újra csönd. Befigyelünk a kávéházi „terraszok" homá­lyába. Ott, ahol az éjszaka árnyéka legsöté­tebb: széken, ülve alszanak kopott ruhás, de fehér inggalléros emberek. Talán lumpok, ta­lán az éjszakát szeretők, villan föl bennünk a kérdés. De a válasz csakhamar megjön a kér­désre. Az egyik alvó fölriad, ijedten néz körül, ránk tapad a tekintete és álmos dadogással vé­dekezik : — Kérem, nekem van lakásom, de nagyon messze esik innen, hát nem akartam neki­indulni. Nagyon fáradt voltam. -­— Hol lakik? Hiszen itt összetöri magát, ezen a széken, itt nem alhat jól. — Én, én kérem — mondom — nagyon messze lakom, de... Látszott rajta, hogy zavarban van és hogy nem, tudná megmondani a lakása címét, mert bizony, nincsen is lakása. Be is vallotta, ami­kor már magához tért és bebizonyult, hogy nincsen mitől tartania. — Sokan vagyunk igy kérem — mondotta —, akiknek nincsen éjjeli szállásuk. Nagyob­bára ismerjük egymást és nem túrunk ki sen­,­kit a megszokott helyéből, persze, vannak „jobb helyek" is, ahol karosszékben lehet aludni. Ezek a székek a régebbi „lakóké". Szomorúan mosolygott, aztán visszaült a he­lyére. „Reggel korán kell fölkelni" — szólott most utánunk halkan, hogy föl ne ébressze a mellette alvó másik „vendéget". . A városligeti padokon már kényelmesebb az alvás, pedig a Körút az ..előkelők hotelje". A fáradt test itt­ kinyujtóz­kodhatik. De nyugodt álomba itt se merülnek az alvók. Föl-fölriadnak a kemény fekhelyük­ről és révedező szemmel belenéznek a sötét­ségbe. A lombok zúgása, bokrok zörrené­se mind, mind riasztja őket. Egy öreg fa alatt egész család alszik. Rossz, öreg pokróc a föl­dön, ezen alszik az asszony és szorosan mellé húzódtak a kicsinyek. A sűrű sötétségből is kivillan a kicsinyek szőke haja. A puszta föl­dön fekszik az apa, az egyik keze ernyedten rajta pihen az egyik gyereken, mintha védően nyújtotta volna feléje az éberség utolsó pilla­natában. A lábán foszló bakancs és a rossz kalap a feje alatt gyűrődik vánkos gyanánt... Tovább megyünk A bokrok körül hörgő, mély és nehéz lélekzés hallatszik mindenfelől. Egy­két padon a­ szerelem ölelkezik, de a liget szél­tében-hosszk­iban elgyötört emberek kálváriás éjszakájukat alusszák. Keressük a kifelé ve­zető utat a hajléktalanoknak ebből a „nagy hoteljéből" és botorkálva beleütközünk vala­mibe. Haragos mozdulás veri föl a­ csöndet és akkor tudjuk meg, hogy nem valamibe, hanem valakibe botlottunk bele. Igyekszünk a hara­gos embert megbékíteni és sikerül is szóra bírni. Nem kertelget, bevallja nyíltan: „Bi­zony, nekem nincs lakásom". Kérdezzük: — Dolgozik-e és milyen munkás? — Régen volt az, amikor én dolgoztam. De régen volt az is, hogy vetett ágyban, puha ágyban aludtam. Öt éve is elmúlt ennek. A háború alatt árokban vagy ha jól ment, istálló­ban aludtunk, a fogságban priccsen haltunk. No és most, most... Hej, egye a fene, tovább nyomorkodom. — Hát miből él, ha nem dolgozik? — Nem élet az enyém, csak kínlódás. Itt-ott keresek néhány koronát, abból tengődöm, de lakásra bizony nem jut belőle. Pedig nekem szép lakásom volt — veti oda hetykén —, de amikorra hazajöttem, idegen nép lakott benne. A feleségem, amíg én odavoltam , meghalt szegény... Sötét volt csak a körvonalait lát­tuk a földön ülő embernek, de éreztük, hogy a szeméből könnyek peregnek le a piszkos földre, amely annyi szomorúságot és sötét nyomort cipel a hátán. Kijutottunk a ligetből, a sötét csikágói utcákon át elértünk a Rá­kóczi-útra. Itt zajlik le a pesti szerelem vására. Ekkor már derengett fö­löttünk és tompa, fe­hér fény öntötte el az utcákat. A keleti pálya­udvar felől szekerek döcögnek befelé a város felé és a járdákon asszonykaravánok. Sápadt arcukon festék és a kényszeredett mosolygás ták­vája. Az egyik sarkon acetilénlámpa vilá­gít Mellette a kékkötényes ember meleg tor­másvirslit és zsemlyét árusit Egész konflis­barrikád zárja el az utcát. A konfliskocsisok lakomáznak a zöld láda körül és néhány éhes leány sóvárgó szemmel nézi a falatozókat. Egy csúnya, kövér asszony jön. A karjára virágos­kosár, fáradt és hervadt, szekfük, lankadt ró­zsák a kosarában. A leányok megrohanják: „Fizessen ki helyettem két zsemlyét." Me­gyünk tovább. A kopár Tisza Kálmán­ térre érünk. Minden padon alusznak. Az egyik alvó hanyatt fekszik. Két kezét a­ mellén rászorítja egy piciny, kis bugyorra. Az egész vagyonát magánál hordja és féltve őrzi még álmában is a néhány rongydarabot, amelyet a piszkos kendő takarhat A Józsefváros sikátor utcáit járjuk. Pince­lakások ablakai tátongnak felénk. Akaratla­nul is lesiklik a tekintetünk a sötét, mély üre­gekbe, ahonnan savanyú, fojtogató szegény­ségszag árad ki a félig nyitott ablakokon. Sok ember együtt: asszony, férfi, gyerek és az utca bebámulhat rájuk , ha kíváncsi. Kicsit fáradtan érkezünk el a Dunapartra és más­későn is. A rakodópart bódéi és raktárházai mögül már fölcikelődtek a hajléktalan embe­rek és fáradt, gyűrött arccal, kopottan, ron­gyosan elvonul előttünk a szegénység és nyo­morúság hajnali, dunaparti korzója... Az angolok sürgetik a felső­sziléziai kérdés megoldását. * Bi­iand faadseo-egeS alsar ki­ädeiraä. — Wirih kansslár a 8­alogatás veszedelméről. (Bécs, julius 21.) A „Neue Freie Presse" je­lenti Párisból, hogy az angol ügyvivő Briand miniszterelnöknek átadta a hivatalos választ az e hó 16-án kelt francia jegyzékre. Az angol kormány a válaszában annak a nézetének ad kifejezést, h­ogy a felsősziléziai helyzet gyors me­­goldást igényel és kéri, hogy a legfelsőbb tanács konferenciáját július 25-ike és 30-ika között tartsák meg. Megbízható forrásból szár­mazó közlés szerint a francia kormány ezzel szemben álláspontját minden körülmények között fönn fogja tartani. A „Chicago Tribune" szerint Briand új jegyzéket intéz Angliához, amely szerint Franciaország­ ragaszkodik ahhoz, hogy Felsősziléziá­ba csapaterősítése­ket küldjön,­­mégpedig — hír szerint — 10.030 embert („M. T. I.") (Bécs, július 21.) A „Neue Freie Presse" je­lenti Berlinből. Úgy látszik, hogy Franciaor­szág azzal a jegyzékével, amelyet a napokban Felsőszilézia miatt a német kormányhoz inté­zett egyedül marad. Diplomáciai körökben hírlik, hogy eddig sem az angol, sem az olasz nagykövet nem csatlakozott Franciaország lépéséhez és fölteszik, hogy egyelőre nem is fognak hozzácsatlakozni. („M. T. I.") (Berlin, július 21.) Dr. Wirtih birodalmi kancellár kihallgatáson fogadta az „United Press" berlini képviselőjét, amely alkalommal, utalva a veszedelemre, amely kormányát fe­nyegeti, egyebek között azt hangsúlyozta, hogy sem fenyegetni, sem befolyásolni nem akarja az antantot, csak a helyzetet, szándékozik ki­fejteni, amellyel számolni kell. A felsősziléziai döntés és a büntető rendszabályok megszünte­tésének halogatása nagyon megakasztja Né­metország törekvését. Briand legutóbbi jegy­zéke nem várt csapás volt­ számára. Azt sem tudja a lelkére venni — folytatta a kancel­lár —, hogy ősszel ezzel a nyilatkozattal le­gyen kénytelen a birodalmi gyűlés elé lépni. Hiába ürítettem ki a kincstárt, nem hozok érte egyebet csa­k egyezkedést cserébe. Ilyen pénzügyi programhoz a parlament sohasem adná meg­ hozzájárulását, enél­kül meg min­den kormány életképtelen. A kancellár ezután ecsetelte a készséget, amelyet Németország kötelezettségeinek teljesítésében tanúsít és a becsületességet, amellyel az ő hivatalba lépése óta a londoni ultimátumot betartják. Hang­súlyozza végül a kancellár, mennyire őszintén óhajtja a barátságos megértést Franciaország­­gal. (,,M. T. L")

Next