Népszava, 1921. július (49. évfolyam, 142–168. sz.)
1921-07-22 / 160. szám
1921 július 22. Mégis van szociális érzék a kormány tájékán. & BovagLas KáiSas? Qe-Jaon: Tisztelettel visszavonjuk mindazt a kifogást, amelyet a két év óta uralkodó kormányzati szellem ellen emeltünk és bűnbánóan bevalljuk súlyos tévedésünket A kormányzat szelleme ellen irányult kifogásaink közül az egyik az volt, hogy ebből a kormányzatból hiányzik az érzék a munkáskérdések iránt. És kiváltképen azt kifogásoltuk, hogy a kormányzat a legutóbbi időkben is tétlenül nézi, hogy a gyárakból minden különösebb ok nélkül vagy ha okkal, akkor a profi titltés okán, elbocsátják a munkásokat. Kifogásoltuk, amenynyire ennek a lapnak a hasábjain lehetséges volt, azt is, hogy az állami hivatalokból és az állami üzemekből ingatag és sokszor személyes bosszúból eredő vádak alapján csapatostul bocsátják el a sok szolgálati évet ott töltött hivatalnokokat és munkásokat Fölemeltük szavunkat az ellen is, hogy hasonló módon jártak el a fővárosnál is tisztviselőkkel és tanítóikkal szemben. Most — ismételjük — bűnbánóan lehajtjuk a fejünket és elismerjük, hogy kifogásaink nem voltak helyénvalóak, mert ami eddig történt, az bizonyára magasabb állami érdekből történt és abban a pillanatban, amikor az államérdek parancsa megszűnt, a kormányzat szelleme is megváltozott. Ezt mutatja a következő eset is: * _ Az Általános Fogyasztási Szövetkezet erzsébetfalvai fiókjának főellenőre elbocsátotta a szövetkezeti fiók három alkalmazottját, közöttük a pénztárosnőt. Az „Erzsébetfalvai Közlöny" című keresztény újságféle, noha a három elbocsátott közül az egyik rendezetlen vallású volt, mégis holmi olyan megjegyzésekkel kísérte a szövetkezet igazgatóságának ezt a tényét hogy az elbocsátott keresztény pénztárosnőt keresztény mivolta miatt bocsátotta el az igazgatóság és az ezzel a dologgal foglalkozó cikkének a végén ezeket a jellemző és jól fogalmazott sorokat olvassuk: „A keresztény verejtékkel szerzett garas az kell nekik, a vér, a keresztény vér a gazdasági élet vérkeringéséből való, azt felszívják, mert ez az örök Solymosi Eszter vére, amely kell a pászkába." A belügyminiszter úr, úgy látszik, kézhez kapta ezt a még sohasem hallott és annál kevésbé olvasott újságot és sietett kivizsgáltatni az esetet. Kiküldött az általános Fogyasztási Szövetkezet irodájába egy iparfelügyelőt, hogy az állapítsa meg a pénztárosnő elbocsátásának az okát Ez lovagias cselekedet volt Ráday Gedeon belügyminiszter úrnak ebből a ténykedéséből joggal lehet, amint már föntebb is mondottuk, a kormányzati szellem gyökeres megváltoztatására következtetni, csak egy körülmény van, amely ebben a föltevésünkben megingat bennünket és ez az, hogy a belügyminiszter úr nem volt kíváncsi a másik két, ugyancsak a pénztárosnővel együtt elbocsátott szövetkezeti alkalmazott elbocsátásának indokaira és hogy — ez pedig egy kicsit, gyanús — éppen az Általános Fogyasztási Szövetkezetnél kezdte meg munkás- és alkalmazottmentő akcióját. Pedig úgy tudjuk, hozzá sokkal közelebb fekvő intézményeket is találhatott volna, ahol szerencsésebb kézzel nyúlhatott volna bele a munkáselbocsátások nem mindig tiszta dolgába és talán ezeknek a vizsgálatoknak több eredménye lenne és ezek a vizsgálatok valóban jogtalanságokat derítenének ki sokkal inkább, mint az Általános Fogyasztási Szövetkezetnél. Az Általános Fogyasztási Szövetkezet igazgatóságának azt hisszük még a belügyminiszter úr által is elismert joga, hogy ne tűrjön a portáján olyan alkalmazottat, még ha az a leghívebb keresztények közül való is, aki a szövetkezet vagyonát hűtlenül kezeli. Márpedig ezeknél az elbocsátásoknál nem vallási szempontok vezették a szövetkezet igazgatóságát, hanem a szövetkezeti vagyon fölött való őrködés kötelességének a szempontja. A három elbocsátott alkalmazott ugyanis 10.000 koronával károsította meg a szövetkezetet. Munkások, szosi&alsSák! ik BSépsseava a SS gag8@s©ste3 miradass ssslst®!* és értetek szélS Előfizetőink figyelmét fölhívjuk arra, hogy a Népszava könyvkereskedés kiadásában megjelenő összes művek ezentúl a Népszava kiadóhivatalában (VIII. Conti-utca 4 alatt) és a lapkihordóinknál is vásárolhatók és megrendelhetők. A Népszava kiadóhivatala. N 35 P SZAVA * Ax éjszakai Budapest. — KoteSeas a saaoae»ég anBtS. — EssJiáfcíEJanoSí. — IS?Sfi év éta fíerci fekSsaSajw puha ágyara." — 8ta|!1306 Isoaá a Essjasparion. A régi pesti éjszakák tele voltak dallal, kacagással. Mintha örök karnevál táncolt volna végig a körútjain. Nem sajnáljuk tulságosan ezeket a régi pesti éjszakákat és a parfümös hajnalokat, mert a mulató és vng, a zabolátlan kedvű Pest mögött akkor is ott sirt, ott jajgatott a szegénység, az inség, a komor és sápadt arcú szenvedés. A vig kedvünk, ha erre gondoltunk , lehanyatlott, de azért azoknak a régi éjszakáknak az emlékei mégis itt kísértenek. Régen volt és ma már valóban csak emlék. Háború szántott azóta végig a világon és a háború után... a pesti utca, a pesti éjszaka még csúnyább lett. Kevesebb kacaj és több jaj hangzik föl benne... Meglestük a pesti éjszakákat, hogy milyenek most, mit mutatnak, mit beszélnek? Láttuk a múltnak groteszk mását és a pesti élet a pesti szegénység, a pesti szomorúság néhány, a lélekbemarkoló komor jelenetét. Láttuk a hajléktalan Budapestet, a dickensi sötétség nyomorultjait a sápadt arcú Éhséget, amely itt kószál a kőpaloták barna árnyékba borult homlokzata alatt. És most beszámolunk arról, amit láttunk és arról, amit hallottunk. A Körúton végestelen végig... . A kávéházak ablakai is elsötétülnek. A lankadt nyári éjszaka azután elcsöndesül. Budapest alszik. A nyitott ablakokon át csak halk nesz árad ki a Körútra, amely most olyan üres, amilyen csak akkor volt, amikor régen rendőrlovak tisztították végig szikrázó patáikkal és ilyen lefojtott csönd is csak akkor feküdt rá. Néha a mellékutcákból kihullik egyegy reked hangú nóta, de azután újra csönd. Befigyelünk a kávéházi „terraszok" homályába. Ott, ahol az éjszaka árnyéka legsötétebb: széken, ülve alszanak kopott ruhás, de fehér inggalléros emberek. Talán lumpok, talán az éjszakát szeretők, villan föl bennünk a kérdés. De a válasz csakhamar megjön a kérdésre. Az egyik alvó fölriad, ijedten néz körül, ránk tapad a tekintete és álmos dadogással védekezik : — Kérem, nekem van lakásom, de nagyon messze esik innen, hát nem akartam nekiindulni. Nagyon fáradt voltam. -— Hol lakik? Hiszen itt összetöri magát, ezen a széken, itt nem alhat jól. — Én, én kérem — mondom — nagyon messze lakom, de... Látszott rajta, hogy zavarban van és hogy nem, tudná megmondani a lakása címét, mert bizony, nincsen is lakása. Be is vallotta, amikor már magához tért és bebizonyult, hogy nincsen mitől tartania. — Sokan vagyunk igy kérem — mondotta —, akiknek nincsen éjjeli szállásuk. Nagyobbára ismerjük egymást és nem túrunk ki sen,kit a megszokott helyéből, persze, vannak „jobb helyek" is, ahol karosszékben lehet aludni. Ezek a székek a régebbi „lakóké". Szomorúan mosolygott, aztán visszaült a helyére. „Reggel korán kell fölkelni" — szólott most utánunk halkan, hogy föl ne ébressze a mellette alvó másik „vendéget". . A városligeti padokon már kényelmesebb az alvás, pedig a Körút az ..előkelők hotelje". A fáradt test itt kinyujtózkodhatik. De nyugodt álomba itt se merülnek az alvók. Föl-fölriadnak a kemény fekhelyükről és révedező szemmel belenéznek a sötétségbe. A lombok zúgása, bokrok zörrenése mind, mind riasztja őket. Egy öreg fa alatt egész család alszik. Rossz, öreg pokróc a földön, ezen alszik az asszony és szorosan mellé húzódtak a kicsinyek. A sűrű sötétségből is kivillan a kicsinyek szőke haja. A puszta földön fekszik az apa, az egyik keze ernyedten rajta pihen az egyik gyereken, mintha védően nyújtotta volna feléje az éberség utolsó pillanatában. A lábán foszló bakancs és a rossz kalap a feje alatt gyűrődik vánkos gyanánt... Tovább megyünk A bokrok körül hörgő, mély és nehéz lélekzés hallatszik mindenfelől. Egykét padon a szerelem ölelkezik, de a liget széltében-hosszkiban elgyötört emberek kálváriás éjszakájukat alusszák. Keressük a kifelé vezető utat a hajléktalanoknak ebből a „nagy hoteljéből" és botorkálva beleütközünk valamibe. Haragos mozdulás veri föl a csöndet és akkor tudjuk meg, hogy nem valamibe, hanem valakibe botlottunk bele. Igyekszünk a haragos embert megbékíteni és sikerül is szóra bírni. Nem kertelget, bevallja nyíltan: „Bizony, nekem nincs lakásom". Kérdezzük: — Dolgozik-e és milyen munkás? — Régen volt az, amikor én dolgoztam. De régen volt az is, hogy vetett ágyban, puha ágyban aludtam. Öt éve is elmúlt ennek. A háború alatt árokban vagy ha jól ment, istállóban aludtunk, a fogságban priccsen haltunk. No és most, most... Hej, egye a fene, tovább nyomorkodom. — Hát miből él, ha nem dolgozik? — Nem élet az enyém, csak kínlódás. Itt-ott keresek néhány koronát, abból tengődöm, de lakásra bizony nem jut belőle. Pedig nekem szép lakásom volt — veti oda hetykén —, de amikorra hazajöttem, idegen nép lakott benne. A feleségem, amíg én odavoltam , meghalt szegény... Sötét volt csak a körvonalait láttuk a földön ülő embernek, de éreztük, hogy a szeméből könnyek peregnek le a piszkos földre, amely annyi szomorúságot és sötét nyomort cipel a hátán. Kijutottunk a ligetből, a sötét csikágói utcákon át elértünk a Rákóczi-útra. Itt zajlik le a pesti szerelem vására. Ekkor már derengett fölöttünk és tompa, fehér fény öntötte el az utcákat. A keleti pályaudvar felől szekerek döcögnek befelé a város felé és a járdákon asszonykaravánok. Sápadt arcukon festék és a kényszeredett mosolygás tákvája. Az egyik sarkon acetilénlámpa világít Mellette a kékkötényes ember meleg tormásvirslit és zsemlyét árusit Egész konflisbarrikád zárja el az utcát. A konfliskocsisok lakomáznak a zöld láda körül és néhány éhes leány sóvárgó szemmel nézi a falatozókat. Egy csúnya, kövér asszony jön. A karjára virágoskosár, fáradt és hervadt, szekfük, lankadt rózsák a kosarában. A leányok megrohanják: „Fizessen ki helyettem két zsemlyét." Megyünk tovább. A kopár Tisza Kálmán térre érünk. Minden padon alusznak. Az egyik alvó hanyatt fekszik. Két kezét a mellén rászorítja egy piciny, kis bugyorra. Az egész vagyonát magánál hordja és féltve őrzi még álmában is a néhány rongydarabot, amelyet a piszkos kendő takarhat A Józsefváros sikátor utcáit járjuk. Pincelakások ablakai tátongnak felénk. Akaratlanul is lesiklik a tekintetünk a sötét, mély üregekbe, ahonnan savanyú, fojtogató szegénységszag árad ki a félig nyitott ablakokon. Sok ember együtt: asszony, férfi, gyerek és az utca bebámulhat rájuk , ha kíváncsi. Kicsit fáradtan érkezünk el a Dunapartra és máskésőn is. A rakodópart bódéi és raktárházai mögül már fölcikelődtek a hajléktalan emberek és fáradt, gyűrött arccal, kopottan, rongyosan elvonul előttünk a szegénység és nyomorúság hajnali, dunaparti korzója... Az angolok sürgetik a felsősziléziai kérdés megoldását. * Biiand faadseo-egeS alsar kiädeiraä. — Wirih kansslár a 8alogatás veszedelméről. (Bécs, julius 21.) A „Neue Freie Presse" jelenti Párisból, hogy az angol ügyvivő Briand miniszterelnöknek átadta a hivatalos választ az e hó 16-án kelt francia jegyzékre. Az angol kormány a válaszában annak a nézetének ad kifejezést, hogy a felsősziléziai helyzet gyors megoldást igényel és kéri, hogy a legfelsőbb tanács konferenciáját július 25-ike és 30-ika között tartsák meg. Megbízható forrásból származó közlés szerint a francia kormány ezzel szemben álláspontját minden körülmények között fönn fogja tartani. A „Chicago Tribune" szerint Briand új jegyzéket intéz Angliához, amely szerint Franciaország ragaszkodik ahhoz, hogy Felsősziléziába csapaterősítéseket küldjön,mégpedig — hír szerint — 10.030 embert („M. T. I.") (Bécs, július 21.) A „Neue Freie Presse" jelenti Berlinből. Úgy látszik, hogy Franciaország azzal a jegyzékével, amelyet a napokban Felsőszilézia miatt a német kormányhoz intézett egyedül marad. Diplomáciai körökben hírlik, hogy eddig sem az angol, sem az olasz nagykövet nem csatlakozott Franciaország lépéséhez és fölteszik, hogy egyelőre nem is fognak hozzácsatlakozni. („M. T. I.") (Berlin, július 21.) Dr. Wirtih birodalmi kancellár kihallgatáson fogadta az „United Press" berlini képviselőjét, amely alkalommal, utalva a veszedelemre, amely kormányát fenyegeti, egyebek között azt hangsúlyozta, hogy sem fenyegetni, sem befolyásolni nem akarja az antantot, csak a helyzetet, szándékozik kifejteni, amellyel számolni kell. A felsősziléziai döntés és a büntető rendszabályok megszüntetésének halogatása nagyon megakasztja Németország törekvését. Briand legutóbbi jegyzéke nem várt csapás volt számára. Azt sem tudja a lelkére venni — folytatta a kancellár —, hogy ősszel ezzel a nyilatkozattal legyen kénytelen a birodalmi gyűlés elé lépni. Hiába ürítettem ki a kincstárt, nem hozok érte egyebet csak egyezkedést cserébe. Ilyen pénzügyi programhoz a parlament sohasem adná meg hozzájárulását, enélkül meg minden kormány életképtelen. A kancellár ezután ecsetelte a készséget, amelyet Németország kötelezettségeinek teljesítésében tanúsít és a becsületességet, amellyel az ő hivatalba lépése óta a londoni ultimátumot betartják. Hangsúlyozza végül a kancellár, mennyire őszintén óhajtja a barátságos megértést Franciaországgal. (,,M. T. L")