Népszava, 1921. november (49. évfolyam, 244–269. sz.)

1921-11-25 / 265. szám

1£21 november 25. NÉPSZAVA Az őrgrófy az uralt, a hentes és őt földmivescsalád idei buzácskája. * * Egynéhány alföldi adat a f­öldbirtokrefformhoz. A mindszent-szegvári választókerület­­képvi­selője vagyok a nemzetgyűlésen. Kerületem la­kosainak lélekszáma 50.000, választóimnak száma 22.000. Az egész kerület — Algyő, Derék­egyháza, Fábiánsebestyén, Horgos, Magyartés, Mindszent, Nagymágod­, Öttömös, Pusztamér­ges, Sándorfalvai Sövényháza, Szegvár, Tápé községekből áll. Tizenhárom község határában az egy gróf Károlyi-családnak 21.505, őrgróf Pallavicini Sándornak 55.182, báró Weiss Man­frédnek 19.583, Berchtold Lipótné grófnőnek 8091, a Szapáry grófi családnak 1715, Schwáb Ká­roly nagybirtokosnak 3898, Szeged városának 1791 és Mindszent községnek 1115 katasztrális holdja van. Van ezenkivül 25 középbirtokos 5986 katasztrális hold földbirtokkal. Teh­át van 6 nagybirtokos családnak 109.974 2 községnek 6.209 és 25 családnak 5.986 h­oldja. Összesen tehát 31 család és 2 község birtoká­ban van 122.169 katasztrális hold. Természetes, hogy ahol 13 község 59.000 lako­sából 31 családnak és két községnek 122.169 hold földet juttatott osztályrészül az isteni gondviselés, ott a többi 58.000 és egynéhány száz embert mostohán látott el a földii gondoskodás. Lássunk egy tipikus esetet ebből a mostoha osztálysorsból.­­ őrgróf Pallavicini Sándor uradalmainak jószágigazgatósága kiadott bérbe Lánik József­nének a sándorfalvai határban 36 hold földet. Fizet ezért Lánik Józsefné az őrgrófnak ka­tasztrális holdanként 50 kgr. búzát, vagyis ösz­szesen 36 hold után 18 métermázsát. Lánik Józsefné úrnő nem művelhet meg 36 hold földet, mert hisz özvegy is, gyönge nő is, kiadja tehát bérletbe Bagi J, szegedi hentes-és mészárosmesternek, akiről tudvalevő dolog, hogy kiváló előszeretettel foglalkozik minden a szakmájába vágó üzleti üggyel. Bagi uram a 36 hold földért holdanként 2 méter mázsa búzát fizet Lánik Józsefné őnagyságának, vagyis ösz­szesen 36 hold után 72 métermázsát. Bagi uramnak azonban úgyis mint mészáros­mesternek, úgyis mint hentesnek, 400 hold kü­lön bérlete van és igy nem is nagyon ér rá foglalkozni azzal a 36 holddal, kapta magát tehát és kiadta az egészet öt családnak (hadd éljenek azok is, szegények), névszerinti Tóth Sándor, Gémes János, Bozóki István, Molnár István és Gémes Ferenc szegedi lakosoknak. Ez az öt harmadosztályú bérlő fizet Bagi uramnak holdanként 20 métermázsát, de már ezek nem tisztán búzában, hanem a következő összeállításban tartoznak leadni a bérösszeget. Minden katasztrális hold után: 1 métermázsa búzát, 'A! métermázsa árpát, öt métermázsa zabot, '/* métermázsa szemes kukoricát . 36 holdat az öt család közösen bérelte, de ebből a bérletet maguk között a következő­képen osztották meg: Tóth Sándor, akinek héttagú családjából négyen segítettek megművelni 12 holdat Gé­mes János, akinek tizehétta­gú családjából hatan segítettek megművelni 10 holdat Bozóki István, akinek hattagú családjából hárman se­gítettek megművelni 8 holdat Molnár István, akinek öttagú családjából ketten segítettek megművelni 2 holdat Gémes Ferenc, akinek öttagú családjából ketten segítettek megmű­velni 3 holdat és közösen 1 hold mohtárföldet, összesen 36 holdat A 36 hold földön, amelyet öten béreltek és tizenheten műveltek ebben a gazdasági évben, a következő terméseredmények voltak: Termett 9.5 holdon 47 mm. buza „ 6.5 „ 19 árpa 6.5 „ 30 „ zsab 12.5 ,. 311S „ szemes kukorica „ 1 „ 6 „ mohar Ebből elfizettek Bagi bér­lőnek: 36 métermázsa búzát 18 métermázsa árpát, 18 métermázsa zabot és 18 métermázsa kukoricát. Maradt tehát az öt bérlőnek, 17 segítő munkaerőnek, 35 családtag­nak egy évi munkabér, illetően 35 ember szá­mára egy évi élelmezésül 11 métermázsa búza, 1 métermázsa árpa, 12 métermázsa zab, 13,5 mé­termázsa kukorica és 6 métermázsa mohar. Nézzük meg már most, mit kapott a földbirto­kos őrgróf, mit kapott az ,első bérlő özvegy és mit a másodbérlő hentes és mészáros, akiik a szerződés aláírásán kívül egyéb érdemleges munkát nem végeztek: Az őrgróf 36 hold után 18 métermázsát Az özvegy 36 hold után 72 méterm­ázsát A hentes és mészáros 36 hold után 90 méter­mázsát Az öt robotoló földmivescsaládnak pedig ma­radt moharral együtt 13,5 métermázsa. Úgy hallottam, hogy az őrgróf az uradalom volt tisztjének özvegyét ily módon támogatja a nyugdíj helyett, de legyen szabad fölvetnem a kérdést nem-e volna célszerűbb és nemesebb, ha az őrgróf hűséges sáfárjának özvegyét köz­vetlenül az uradalmi pénztár által fizettetné, mint így kerülő utakon, egy hentes és mészáros közbeiktatásával a földmives munkások által. Aligha tudom el­hinni, hogy az elhunyt életé­ben és az őrgróf szolgálatában a földmives osz­tállyal szemben olyan magatartást tanúsított volna, hogy most holta után özvegyét éppen ne­kik kellene eltartaniok. Nehogy a szíves olvasó azt hagyje, hogy ezt a rikító példát kuriózumként említem föl. Nem! Ilyenek az itteni bérletek legnagyobb részt A szegény, földhözragadt, nyomorult nép nem tud, nem képes földhöz, bérlethez jutni. Sajnos, még azok a törvényben biztosított kedvezmé­nyek, mint a kisbérletek és házhelyek ügye, sem valósíthatók meg az egyes közigazgatási tisztviselők akadékoskodása miatt Fölvetem itt e helyen azt az eszmét nem volna célszerű és szükséges, hogy a belügyi és földművelésügyi miniszterek rendelettel tiltsanak el minden közigazga­tási tsztviselőt attól, hogy az ő hatásköre alá tartozó helyeken bérlő lehessen. E tárgyban indítványt is szándékozom tenni a nemzetgyűlésen, mert lehetetlenségnek, a köz­tisztviselői állással összeférhetetlennek tartom, hogy a tisztviselő, mint bérlő, függő viszonyba kerüljön a földesúrral. Hogyan és miként akarják helyreállítani a „tekintély" tiszteletét ha egy egész sereg em­ber tudomással bi­r arról, hogy X. ur 4—5 ura­dalomból bérletet kap, ha az egyik uradalom ingyen szántatja, a másik ingyen beveti, a har­madik ingyen megmunkáltatja a bérbevett földjét Egyszerű földmivesemberek erkölcsi érzéke megütközik ezen, megütközik különösen akkor, ha azt látják, hogy ő nekik — kisembe­reknek­­—lákgr­­audÁvéfne­khöz m­ehuidom reknek — a legritkább esetben van igazságuk a hatalmas uradalmakkal szemben. Magam is különösnek­ találom hogy amíg a szegvári kerület egyik közigazgatási részén, sem a pártom embereinek, sem, a házhelyek és kisbérletek üigzyének tárgyalásánál hivatalos részről akadékoskodás nem történik, addig azon a helyen, ahol az illető főszolgabíró (nem a dorozsmai) basáskodik, vagyis bérlősködik, szakadatlanul egymást érik az atrocitások. Így a minisztenti pártvezetőség emberei moccanni sem mernek ás ma már csak fogcsikorgatva tűrik a hatósági molesztálásokat Csodálatos, hogy valahányszor a párt vezéremberei valami szervezkedést kísérlenek meg, akár a kisbérle­tek ügyében, akár házhelyek dolgában. 2-3 nap múlva megkezdődnek a csendőrségi kihall­gatások, kommunista összeesküvés utáni kuta­tások, házkutatások, az elrejtett titkos fegyver­raktárak utáni keresgélések. Abban az esetben, ha ezek a sorok vagy egy­általán nem látnának napvilágot vagy az ál­talam kitűzött célt — az atrocitások megszün­tetését *— elérni nem tudnák, módot és alkal­mat fogok találni arra, hogy adatokkal, bizo­nyítékokkal és nevekkel beigazolja a legille­tékesebb fórum előtt — a nemzetgyűlésen — e sorok igazságát. A földuzsorának ez a tipikus példája pedig, amit föntebb leírtam, még az enyhébbek közé tartozik. Elképzelhető, hogy a többiek miként festenek: főszolgabíró ítélete szerint 300­— koronáért lehet egy pár csizmát kapni. Utóbb azonban el­olvasván a záradékul odabiggyesztett végzést lemondtam erről, mert meg lévén győződve, hogy ahol egy cselédbérkövetelés tárgyában meghozott ítélet lemásolására 355 nap szüksé­ges, ott a távirati válaszra is minimum any­nyira lesz szükség. Márpedig nincs a világon olyan olcsó csizmaforrás, amely 300.— koronás eladási ár mellett — még a legjobb esetben is — két hét alatt csődbe ne menne. A Népszava a miénk — a Népszavát nem engedjü­k. Eddig tömérdek fölös­leges látás-futással, időpazarlással sikerült nekem a mesterséges akadályokat úgy ahogy, elhárítani. Tekintettel voltam az ország súlyos helyzetére, nem akartam minden atrocitással kellemetlenkedni a minisztereknek, iparkodtam megértéssel kezelni ezeket az ügyeket mert hittem és reméltem, hogy észhez fognak térni azok az urak, akik a forradalmi idők jelensé­geit — úgy vélem — okulásukra fogják föl­használni. Sajnos, tévedtem, csalódtam! A ma­gyar föld urai és azok uralmának oszlopai most is folytatni akarják ott, ahol a forrada­lom előtt elhagyták és azt hiszik, hogy abszo­lutisztikus eszközök segítségével az idők vé­géig biztosítani tudják káros uralmukat Föl­fogjuk világosítani ezeket az urakat arról, hogy az ország torkig van már velük. Bármily kevesen vagyunk is a nemzetgyűlésben, az igazság velünk van és győzni fogunk, ha nem most hát a legközelebbi választásokon. Andaházi Kasnya Béla. il Népszava a haladás zászlója. Sorakozzatok köréje. Nemcsak a föld uzsorával, de a közigazga­tás egyes kezelői révén is igazságtalanságok történnek, íme erre is egy példa Szőke Sándor tiszántúli főszolgabiró jogszolgáltatásából: Szeifert Antal nagym­ágocsi lakos gróf Berchtold Lipótné árpádhalmi uradalma ellen pert indított hátralékos bérkövetelése fejében. Szeifert Antal háromnegyedévet állt az urada­lom szolgálatában és keresetében — a többi követelése között — a háromnegyedévre járó Vi­résznyi csizmaváltságot is követelt Ezt a főszolgabiró ur meg is itélte, éspedig egy pár csizmát 300— koronába számítva, váltságdíjul 225.— koronát ítélt meg Szeifertnek. Érdekes, hogy ez az ítélet 1920 október 27-én kelt és az itéletmásolat végén, ad. 1309—3/1920 szám alatt a következő megjegyzés tanúskodik a főszolga­bíró ur hivatalának pontos ügykezeléséről: „Végzés. A kezelői tévesdíj folytán ki nem adott, 1920. évi október 27. napján kelt fenti számú határozatomat Szeifert Antal nagy­mágocsi (árpádhalmi), dr. Lánczi Simon Pál ügyvéd, szentesi és Buzáth Lajos nagymágocsi (árpádhalmi) lakosokkal hiteles másolat alak­jában közlöm. Mindszent 1­1-évi október 17-én. Dr. Szőke Sándor, főszolgabiró." Elolvasván Szőke főszolgabiró úr ítéletét az első pillanatban táviratilag akartam hozzá­fordulni, azzal a tiszteletteljes kérelemmel, legyen szives engem sürgősen értesíteni arról, hogy hol van az az olcsó csizmaforrás, ahol a 3 Angol iparosok a német jóvátételről. * Németország pusztulása az angol ipart is megrendítené. — Stinnes még nem találkozott Lloyd Georgessal. (London, november 24.) Az angol ipari szö­vetség különbizottságának emlékirata a német jóvátétel kérdéséről azt mondja, hogy a jóvá­tételi terveket jelenlegi alakjukban lehetetlen megvalósítani és minden olyan kísérlet amely erőszakkal akarja végrehajtani őket Német­ország összeomlására vezetne. Iyen módon nagyon nehéz lenne Németországtól bármiféle kártalanítást kapni Az emlékirat továbbá ki­jelenti: Nézetünk szerint ennek a jóvátételnek a behajtása az angol ipart is komolyan meg­rendíthetné, ha nem­ hoznának külön intézke­déseket a fizetések módjának szabályozására. Teljesen egyetértünk abban, hogy Német­országnak képességei legvégső határáig fizetnie kell. De azt tartjuk, hogy a szövetséges kor­mányoknak új egyezkedést kell megkísérel­niök és nehogy iparunk túlságosan károsod­jék, a feltételeket különböző irányban meg kell változtatni és ha lehetséges, a változtatá­sok elfogadtatása által könnyíteni azokon a terveken, amelyeket Németországra róttak. _A jelen pillanatban a világ egész gazdasági jö­vőjére árnyként nehezedik az adósságoknak az az óriási tömege, amelyet a háború és a há­ború utáni korszak alatt a nagy nemzetek egy­mással szemben magukra vettek. Lehetetlen­ség azt várni, hogy a nemzetközi kereskedelem visszatérjen a háború előtti mederbe vagy hogy újabb kapcsolatokat lehessen elérni szi­lárd alapon, mielőtt a józan ész alapján nem szabályozzák azt a módot, ahogy ezeket az adósságokat likvidálni kell („M. T. I.") (Bécs, november 21.) A „Daily Telegraph" diplomáciai tudósítója az­t állítja, hogy Stin­nes ezideig eredménytelenül próbált a minisz­terekkel érintkezésbe jutni. A tudósító rámu­tat arra az aggodalomra, hogy Stinnes esetle­ges eredményeit a Wirth-kormány ellen hasz­nálná ki. A „Westminster Gazette" későbbi londoni jelentése szerint Lloyd George való­színűen fogadja Stinnest. („M. T. I.") — —­ll .IMI.I.W Tizenkétezer közkegyelmezés ? ! Az egyik esti lapban olvassuk a következő romantikus történetet: Rassay Károly nemzetgyűlési képviselő szerdai beszédében rámutatott többek között arra is, hogy a legutóbbi napokban kiadott amnesztiarendelet főképen a kommün után elkövetett bűncselekmények tetteseivel szem-­­ben gyakorolja a kegyelmi jogot és kifogá­solta, hogy a munkásokkal szemben, illetve a kommün alatt és a Károlyi-forradalom idejében elkövetett politikai bűntettekre vo­natkozóan nem történt ilyen széleskörű amnesztia. Elmondotta továbbá, hogy tudo­mása szerint az amnesztiarendelet végrehaj­tása is csak részleges volt. Ezzel szemben illetékes helyen azt közlik Velünk, hogy a kommün alatti bűncselekmé­nyek miatt vádolva volt körülbelül 12.000 bűnös ellen szüntették meg az amnesztia­rendelet kibocsátása óta az eljárást. A szesisSismws ©s*f®iáídozdi-t és áldozatkészséget követőel.

Next