Népszava, 1921. december (49. évfolyam, 270–294. sz.)
1921-12-04 / 273. szám
2 hogy Klebekberg került a helyére, aki kisgazdáéi szerint két hibáiban leledzik: gróf és karlista. Különösen azok duzzogtak és hallattak éles kifakadásokat a kormánylista ellen, akiket némi sereknek értek. Mellőzött önérzeteik ágaskodtak, a kimaradt miniszter- és államtitkárjelöltek parázs jeleneteket rögtönöztek, de a párt a maga egészében támogatja az új kormányt. Nagyatádi Szabó duzzog leginkább, a „jogos elkeseredésében" egy vidéki népgyűlésre utazott kilépések azonban — legalább egyelőre — nem lesznek. A kisgazdapárt egységes, ami úgy értendő, hogy nagyatádi Szabóék és az államtitkárságokkal kielégített Schandla Rubinekék egy párton belül néznek farkasszemet A keresztény egyesülésben sem fogadta lelkesedés a miniszteri névsort A hangulat általában fanyar volt, az új kormány alakulásán az elkényszeredett jellegei állapították meg. A párt tartózkodóan viselkedik Bethlennel szemben, noha a hivatalos határozat itt is támogatást helyez kilátásba az új kormánynak. Vass kultuszminiszter a kormány terveit így gázolta: " A kormány nem kormányprogramot, hanem munkaprogramot fog adni, amely 2—3 hónap munkáját ölelné föl. A programban, amelynek végrehajtását a nemzetgyűlés nyomban összeülése után megkezdi, első helyen az indemnitás és a menteri ügyek szerepelnek. Minthogy a nemzetgyűlés alkotmányozó gyűlés, még a következő alkotmányjogi törvényeket kell tető alá hozata. Választójog, főrendiház, közigazgatás reformja, új sajtótörvény. E törvények alkotják a munkaprogram gerincét, ezeen fölül több más, alkalmi jellegű javaslat kerül még a nemzetgyűlés elé. Amennyiben e munka elvégzésére a nemzetgyűlésnek február 16-áig nem lenne elég ideje, nincs akadálya, hogy a nemzetgyűlés február 16-ika után is együtt maradjon. Az új kormány a hét elején mutatkozik be a nemzetgyűlésen, Gaál elnök ugyan szombaton este úgy nyilatkozott hogy még nem intézkedett a nemzetgyűlés összehívása iránt, de a keddi vagy szerdai ülést bioryosan megtartják. Valószínű, hogy a kormány bemutatkozását követő programvitát megszakítják és a kormány indemnitási javaslatot terjeszt be s elsősorban ennek tárgyalását fogja kérni. A bemutatkozás alkalmát használja föl Bethlen, hogy a képviselőkhöz fölszólítást intézzen a pártjába való belépésre, amely azután szövetségre lépne a kívül maradó kormánytámogató pártokkal, a keresztény párt többségére, a disszidensek s a mérsékelt kisgazdákraszámíthat Bethlen. A kisgazdapárt nagyatádi Szabó csoportja sem fejt ki ellenzéki tevékenységet, hanem „kívülről" segíti elő a kormány törekvéseit. A parlamenti ellenzék azonban erősen készülődik Bethlennek bemutatkozására és így már az első ülésen, különösen a mentelmi ügyek előterjesztésénél, harcias összecsapásokra van kilátás. A cseh bányamunkások hétfőn sztrájkba lépnekt, ha követeléseiket nem teljesítik Maedrisch-Ostrauból jelentik. Az ostrau-barwini terület üzemi tanácsainak értekezletén szóba kerültek a Tucny közmunkaügyi miniszter közbenjöttével a munkáltatókkal Prágában folytatott tárgyalások. A gyűlés meglehetős izgatott hangulatban folyt le, de a vitának teljesen tárgyi jellege volt. A gyűlés a következő határozatot fogadta el: Mivel a munkabér ügyében fölmerült konfliktus békés megoldására vonatkozó tárgyalások nem jártak eredménnyel és a munkáltatók a munkabér leszállításához ragaszkodnak és megmaradnak amellett, hogy az 1920 novemberi szerződés november 2-án hatályát vesztette, a bányamunkások elhatározták, hogy hétfőtől kezdve sztrájkba lépnek. A bányamunkások követelései a következők: 1. Az 1920. évi szerződésnek egy új szerződés megkötéséig való meghosszabbítása 2. A november hóban bejelentett munkabérleszállítások megszüntetése. 3. A munkabér leszállítása folytán levont összegek idólagos kifizetése. Ha ezeket a feltételeket teljesítik, a munkásság haladéktalanul ismét munkába lép. A munkásság végül azt követeli, hogy a cseh köztársaság valamennyi bányamunkásával kollektív szerződést kössenek. A cseh sajtóiroda ezzel kapcsolatban illetékes helyről a következőkről értesül: A közmunkaügyi minisztérium Krizek miniszteri tanácsost kiküldte az ostraui területre, hogy a közmunkaügyi miniszter kompromisszumos javaslata alapján a további tárgyalások talaját előkészítse. Remény van arra, hogy a látszóan elkerülhetetlen sztrájkot még az utolsó pillanatban meg fogják akadályozni. („M. T. I.") näfa$" * # & nsSssieS JévájáSeEers és na snso!ipar. — & márka katasztrófSlangövanutáju ©rsaások «•ossasSalme. — Víaskottás a sfsnMKlíasíéíJnSSisEágSí«^» A békekötésnél elkövetett véres igazságtalanságok és súlyos hibák nem engedik nyugvópontra jutni a világgazdaság szétszaggatott rendjét A termelés, a forgalom, az árukicserélés nem találja meg a háború előtti régi útjait és a nagy gépezet kerekei ahelyett hogy egymásba kapcsolódva egymást vinnék előre, folytonosan egyik a másikat kapcsolja ki és hol itt hol ott késztetik megállásra az alig elindult gépezetet. Az európai és amerikai gazdasági életre rettenetes súllyal nehezednek rá a Németország közgazdasági életébe rakott kölöncök. A francia imperialisták azt hitték, minél több terhet raknak Németországra, annál inikiább biztosítják Franciaországot a német ipar, a német termelés versenyétől. Ráraktak tehát nem anynyit, amennyit elbír, hanem annyit, amenyit ki tudtak eszelni. Meghatározatlan és csaknem vég vég nélküli mennyiségű kártérítésre ítélték Németországot a másik oldalon pedig elszedték a német közgazdaság legértékesebb részeit, a lothringeni érctelepek és a saarvidéki bányák után még a felsősziléziai bányák és ipartelepek jelentős részeit is. A jóvátételi kötelezettségek arra kényszerítették Németországot hogy sorszározottan szálló tea ipari termékeit külföldre, ugyanakkor, amikor meghatározott mennyiségű szenet is kellett Franciaországnak szálltarba. Ezt mindenekelőtt az angol ipar érezte meg, először csak azzal, hogy a német kényszerszénszállítás kiszorította az angol szenet Franciországból, Németország pedig megszűnt az angol áruk fölvevő piaca lenni. Németországnak minden jövedelmét a jóvátételekre kell fordítania, termelését, áruforgalmát tehát teljesen egyoldalúan kell alakítania s minden erejét és szervező képességét arra kell fordítania, hogy a szükséges részleteket a megállapított határidőkre össze tudja hozni. A német közgazdaság a külföldnek dolgozik, emellett, a német nép élelmének egy részét is külföldről kell behozni, mert a német mezőgazdaság termelése nem elegendő. A német államnak tehát több pénzt kell külföldre kifizetnie, mint amennyit külföldről kap, fizetési mérlege tehát passzív s ennélfogva a német pénznek, a márkának alacsony árfolyama van a nemzetközi pénzpiacon. Az angol és amerikai iparnak az alacsony árfolyamú márka kezdettől fogva veszedelmes ellensége volt. Az utolsó időben azonban a márka árfolyama katasztrofálisan sülyedt (csak a legutolsó napokban kezdett újra kissé emelkedni). Ennek pedig az oka az, hogy közeledik az ujabb fizetési terminus, amikor Németországnak újabb részletét kell kifizetnie a hadikárpótlásnak, amely ebben az évben 77 milliárd, márkával terheli meg a német köztársaság háztartását. Minthogy ezt a rengeteg ös-szeget aranyban vagy külföldi utalványokban kell kifizetnie, a márkát rengeteg tömegekben dobják a piacra, ami azután nyomja az árfolyamot. (Az utóbbi napokban történt emelkedésnek az a magyarázata, hogy híre kell a fizetési halasztás engedélyezésének.) A márka katasztrófája azonban veszedelma lett a jó valutájú országoknak is. Minél inkább sülyed a márka árfolyama, annál kevésbé tud Németország más országoktól vásárolni, de annál könnyebben versenyez minden más ország ipari termékeivel. Sokban hasonló a helyzet Ausztriában is, csakhogy ott az államépület gyöngébb szerkezete s nagyobb megviseltsége miatt a gazdasági élet pusztulásának jelenségei még föltűnőbb módon mutatkoznak. Alapjaiban véve ez a mindent fölülmúló versenyképesség rablógazdálkodásnak a jelensége. Mindent eladnak értéktelen koronákért és márkákért, de reprodukálni a termelést, újat beszerezni már nem lehet Ebben van a veszedelem csírája. Ma még zakatolnak a gépek, füstölnek a kémények, de minden nap több és több üzemnek a további termelési lehetőségeit pusztítja, el. De mielőtt még ide eljutottunk volna, a rossz márka megállásra kényszerítette a jó dollárt, a hollam forintot, a skandináv koronákat. Amíg előbb csak az angol ipar panaszkodott hogy a német jóvátételi kötelezettségek kiszorítják termékeit nemcsak Németországból, de legsajátabb régi piacairól is, most már a leromlott német márka Amerikában, Svájcban, Hollandiában és Svédországban is megállította a gépeket a szövőszékeket s kiürítette az ipari műhelyeket. Amig a német gyárak ontják magukból az olcsó árukat, addig Angliában, Amerikában, Hollandiában. Svédországban a munkanélküliség réme vonultatja föl hadoszlopait. A német munkást kuli szerepre kényszerítették a békeszerződés diktálói , a német munkás, amikor maga is nélkülözni kénytelen, kiveszi a kenyeret az amerikai, angol és más országok munkásainak kezéből, mert olcsóbban dolgozik, mint bármelyik. A német jóvátételi kötelezettségek így válnak nemcsak Európa, de Amerika közgazdaságának is megrontójává Az egyoldalúan forszírozott termelés és kivitel megakasztja az egészséges vérkeringést — mert minden nacionalista uszítás ellenére is, az egész kralturvilág egyetlen egy gazdasági egység, amelynek, ha egyik testrészét természetellenes munkára és teljesítményekre késztetik, azt föltétlenül megérzi a többi rừ is. A rossz valutájú Németországot s Ausztriát a pénzügyi csőd fenyegeti, a „nemes" valutáju országoknak pedig a munkanélküliség veszedelmével kell viaskodniok. A munkanélküliség veszedelme ellen keresnek orvosságot mindenütt, Washingtonban nemrég a köztársaság elnökének a meghívására és az ő elnöklete alatt tanácskoztak az amerikai közgazdasági élet vezető emberei arról, hogy mit kellene és mit lehetne tenni a munkanélküliség leküzdésébe. Részt vett ezen a konferenciám az amerikai szakszervezetek tit képviselője is. A munkások képviselőit nem elégítette ki a konferencia, amelynek pozitív eredménye gyanánt leginkább az tekinthető, hogy a vasúti társaságoknak 500.000.000 dollárt bocsát az állam rendelkezésre különböző munkák elvégeztetésére. A munkások azonban garanciákat követeltek, hogy valóban a munkanélküliek foglalkoztatására fordítják ezt az összeget s hogy a vasutügyi hivatal rendelkezései szerint fogják a munkákat elrendelni. Követeltek ezenkívül közvetlen segélyeket is az államtól s azt javasolták, hogy az állam kötelezze a munkáltatókat hogy minden évben a kifizetett bérek feleösszegével egyenlő összeget tartalékoljanak a munkanélküliek segélyezésének céljaira. Kívánták, hogy vizsgálják meg a bérek s a tiszta jövedelmek egymáshoz való arányát továbbá a bányák nacionalizálását ami nélkül a bányászatban sem a termelés állandóságát sem pedig becsületes béreket és fogyasztói árakat biztosítani nem lehet. Az angol munkások mint kezdeményezők léptek föl a kormánnyal szemben a munks,nélküliség elleni harcban. A munkáspárt és a szakszervezetek központi bizottsága együttesen tárgyaltak a kormánynyal és közösen kidolgozott javaslatokat nyújtottak át neki. A javaslat lényege az, hogy az állam siessen a termelés segítségére éspedig nemcsak azzal, hogy közvetlen megrendeléseket adjon az iparnak, hanem olyképen is, hogy garantálja raktárra készítendő áruknak átvételét, és a fogyasztókhoz juttatását olyan intézkedésekkel karöltve, amelyek alkalmasak a vállalkozói haszon megszorítására. A németalföldi szakszervezetek rendkívüli kongresszusa, amelyet október végén tartottak Utrechtben, szintén a munkanélküliség kérdéseivel foglalkozott Hollandiában tavasz óta állandóan emelkedik a munkanélküliek száma és októberben már 75.000-re becsülték, ami nagy szám ilyen kis országban. A holland kormány — amint azt a kongresszuson megállapították — eddig is elismerésre méltó módon gondoskodott a munkanélküliek segélyezéséről. De a nagyobbodó veszedelemmel arányosan nagyobbnak kell lennie a segítségnek is. Munkát követelnek a hollandi szakszervezetek is, minél több produktív munkát és minél kevesebb improduktív segélyt. És azt követelik, hogy az állam legyen a szociális élet vezérlő szerve és ne hárítsa át a községekre és tartományokra a szociális munka terhét. A béke igazságtalanságai, a gazdasági szükségességek szándékos szem elől tévesztése így bosszulják meg magukat győzőkön, legyőzötteken és semlegeseken egyaránt De elsősorban és legsúlyosabban mindenütt a munkásokon. Kell-e ennél súlyosabb érv annak a bizonyításaira, hogy a munkásság nemzetközisége, minden ország munkásosztályának nemzetközi együttműködése nem egy mesterkélt elgondolás, hanem történeti szükségszerűség. 1921 december 4. A jövő héten megállapítják a nyugatmagyarországi népszavazás határidejét A bécsi „Neues Achfuhrblatt" jelenti: A felsősziléziai antant-bizottság a nagykövetek tanácsától megbízatást kapott, hogy a soproni népszavazáshoz helyezzen csapatokat készenlétbe. A soproni tábornoki bizottság valószínűen a jövő hét folyamán megállapítja a szavazás idejét, minthogy addig elválik hogy Nyugatmagyarország déli részeiben mikor adhatják át a közigazgatást a polgári hivatalnokoknak. Nyugatmagyarország pacifikálása végső stádiumba jutott. Az osztrák csapatparancsnokok aláírták az átadási jegyzőkönyvet, valamint a magyar hatóságok képviselői is. A katonai közigazgatásnak a polgári hatóságok részére való átadását a legközelebbi napokra állapították meg. („M. T. L")