Népszava, 1922. február (50. évfolyam, 26–48. sz.)
1922-02-07 / 30. szám
1922 február 1. léptetnek hatályba, sem a választójog alapján létrejövő törvényhozó testületei. Erre vonatkozóan pedig úgy maga, mint barátai további elhatározás tárgyává fogják tenni, hogy belemennek-e abba, hogy a törvénysértéssel szemben, a passzív rezisztenciát fogják bejelenteni. Ha belemennek, ezt csak azért fogják tenni,hogy azt a kormányt, amely be fog jönni az első ülésre, felelősségre vonják és vád alá helyezését indítványozzák. Gróf Bethlen István miniszterelnök válaszol Bafflaynak. Ami a kényszerhelyzetet illeti, kijelenti, hogy nyolc nap áll valóban rendelkezésre. (Ralsay Károly: „Csak hét.") Ez azonban az ülések meghosszabbítása révén meglehetősen szép idő. 120-an vagy 150-en is hozzászólhatnak a javaslathoz a rendelkezésre álló időn belül, ha nem mondanak el nyolcórás beszédeket, hanem normális félórás beszédeket, amelyeknek keretén belül mindenki kifejtheti nézeteit. Homonnay Tivadar a miiszterelnök és a belügymiiniszer válaszaiból úgy látja, hogy annak a pártnak kívánságait, amelyeket képvisel, még részben sem teljesítették és ezért úgy a maga, mint Beliczky Ödön részéről bejelenti, hogy a további tárgyalásokban részt nem vesznek. Szünet után Staller István kijelenti, hogy azért maradt vissza, mert a miniszterelnök múltkori fölszólásával foglalkozott és válaszolni kíván neki. Minthogy a miniszterelnök elment, tárgytalan volna a vele való polémia és kénytelen ezt a plenáris ülésre föntartani. Ezután részleteiben tárgyalták a javaslatot. Az elnök az ülést fill órakor berekesztette. SepfíKSsess a wfirasä fe@Míe& munkásai is ssSa-SikoSssak» »A* és VillenymisáltatSs. A vasúti tisztviselők sztrájkjához Berlinábe a közúti vasutak, valamint a városi gáz-, víz-és villamos művek munkásaiis csatlakoztak. A mozdonyvezetőik közül viszont mintegy 2000 -en abbahagyták a sztrájkot. Ebben a sztrájkban mindkét oldalról súlyos hibáikatkövettek el Ezt a Vorwärts még a múlt hétenmegírta,andkor még csak készülődtek a sztrájkra. A tisztviselőszervezetnek, amely nemrég még élvből ellensége volt a sztrájknak, nem lett volna szabad a többi vasúti alkalmazottak szervezeteivel való megállapodás nélkülilyen súlyos lépést tenni, viszont a közlekedésügyi miniszternek sem lett volna szabad a merev hivatali álláspontra helyezkedni. Mostanár mindkét oldalon belátják a hibát, de mindkét oldalon óvni akarják a tekintélyt. A kormány azt kívánja, hogy a sztrájkolók beadják meg a munkát, a tisztviselőszervezet vezetői pedig aztkivánjják, hogy a kormány vonja vissza a sztrájk tilalmat. A helyzetet súlyosbítja, hogy most az eddig jobboldali szélsőséíresekhez csatlakoztak -- amint a Hírekből kitűnik — a baloldali szélsőségesek, a városi üzemeknek szakszervezet Meg szintén iskolázatlan munkásai, akiket lehet, hogy politikai célzattal állítottaka szféránk mellé. Világusan mégmindig nem látni a botaszban, de «auui, "bizonyos, hogy a szakszervezetek s a szakszervezet lesi iskolázott munkások nem rokonszerveztanácskozásairól hétfőn az alábbi tudósítás érkezett: (Berlin, február 5.) A berlini városi munkagázzal való ellátását a minimumra korlátozták. A közúti vasutak már tegnap este 10 órakor beszüntették az üzemet. A városi forgalmi eszközök közül csak a magas- és földalatti vasút, közlekedik. Ezeknek saját erőművi telepük van. Az autóomnibuszok szintén közlekednek. (Berlin, február 6.) A vasúti sztrájkkal kapcsolatosan föllépett községi alkalmazottak sztrájkjáról a szocialista lapok, a Rote Fahne kivételével, valamennyien elítélőleg nyilatkoznak, sőt azt a lakosság ellen elkövetett, helyrehozhatatlan bűnnek nevezik. Így ír a Vorwärts is, amely, amellett, hogy őrültségnek nevez a sztrájkolók cselekedetét, azt követeli, térjenek vissza azonnal üzemeikbe. A Freiheit azt írja, hogy a sztrájkutasítást minden megfontolás nélkül adták ki és a központi munkásszervezetekazt kívánják, hogy a munkát kezdjék meg újból. A sztrájkolók megsértették a szervezeti fegyelmet és egy négymilliós város lakosságát nemcsak a legnagyobb kényelmetlenségnek, hanem egyenlőn az ínségnekszolgáltatták ki. (Berlin, február 11.) Atisztviselés sztrájkjának vezetősége a kormánnyal való egyezkedés feltételeképen kiköti, hogy a sztrájkvezéreket és a sztrájkban résztvevőket a kormány nem fogja megrendszabályozni. A sztrájk befejezése után azonnal tárgyalásokat kell indítani az alsó tisztviselői csoportok fizetésének újraszabályozása végett. A vasutasok sztrájkvezetősége azt követeli, hogy a kormány a munkaidőtörvényt először a magánmunkások, azután pedig az állami munkások számára készítse el. A sztrájk beszüntetésének az a feltétele, hogy a forgalmi miniszter vonja vissza a munkaidő szabályozása ügyében kiadott valamennyi rendeletét. k. pírisi siddaSfsfa Sionisa ASv£t£tel és Issseg-elés SséssSését SMrépa ^SttÉje saePfaponítáSát kell megcsinálni. A munkásSntersiPislwRi&fa c§jfsé£ssit£se. A párisi szocialista konferencia, amelyen az antant államok és Németország szocialista pártjai szándékoztak találkozni — nem sikerült a programszerűen. A németeket a vasutassztrájk, az olaszokat a kormányválság akadályozta eddig a megjelenésben. A jóvátétel és a leszerelés fontos és Európa jövőjét döntően befolyásoló kérdésén kívül a konferencia súlypontja egészen természetszerűen a munkásinternacionále egységes frontjának helyreállítására helyeződött. Hiszen a jóvátétel és leszerelés kérdését csak Európa proletárságának nemzetközi ereje volna képes a béke kiengesztelő szellemében megoldani úgy, hogy abban minden nép megnyugodhassék. A konferencia tanácskozásairól hétfőn az alábbi tudósítások érkeztek: (Páris, február 6. — A „Bud. Tud." távirata.) A szocialista konferencia tegnapi első érdemleges ülésén Bentilett delegátus javasolta, mindhárom Internacionálé közös gyűlésre való összehívását, amelynek napirendjére Európa térképének revízióját, a jóvátételt és a leszerelést tűznék ki. A leszerelésnek ki kellene terjednie Oroszországra is. Vandervelde szerint a három Internacionálét, csak akkor lehet összehívni, ha a kommunistákkal való megegyezésre némi garanciák vannak. Walhead angol delegátus kifejtette, hogy Oroszország fokozatos visszatérése a kapitalizmushoz, teljesen megfosztotta a NIL Internacionálét az intranzigencia jellegétől. A bécsi és londoni Internacionálé amúgy is közeledett, úgy hogy a megegyezés sikerrel kecsegtet. Renaudel szerint Európa békéjének biztosításához legalább is Franciaország, Anglia, Belgium és Németország szocialista pártjainak megegyezése szükséges. A legfőbb feladat a londoni és bécsi Internacionálé összeolvadása. Adler Frigyes rámutat a három Internacionálé elvi ellentéteire, amelyek szerinte sokkal nagyobbak, semminthogy összeolvadás lehetséges volna. Ezért a szocialista-kommunista értekezletnek inkább az egész proletariátust érdeklő gyakorlati kérdésekkel kellene foglalkoznia. A konferencia elhatározta, hogy a németekhez intézendő táviratban sajnálatát fejezi ki, amiért a vasutassztrájk miatt nem jöhettek el és hogy Majnafrankfurtba új konferenciát hív össze végleges állásfoglalás végett. NÉPSZAVA * -re (*) ismét emelték az Operaház helyárait. Az Operaház igazgatósága — úgy látszik — nem akar lemaradni abból a versengésből, amely a budapesti színházdirektorok között megindult A drágaságra való hivatkozás címén egyremásra emelik a helyárakat és ezzel újabb és újabb rétegeknek teszik lehetetlenné a sziaházbajárást. Az Operaház igazgatósága is részt vesz ebben az akcióban , az idei szezonban már harmadszor emeli a helyárakat. Az Operaház állami intézmény és az államnak bizony szabakna pár százezer koronával többet áldozni a kultúrára és ezzel lehetővé tenni azt, hogy az Operaházat ne csak a gazdagok látogathassák, hanem olyanok is, akiknek csak kevés áldozni valójuk van. Az Operaház mostani helyárfölemelése éppen azokat sújtja leginkább, akiknek legkevesebb a pénzük, mert amíg a páholyok helyárait 25%-kal emelték, addig a harmadik emeleti ülőhelyek 109"/s-kal drágultak. Az Operaház igazgatóságának -úgy látszik — az a törekvése, hogy a zenei kultúra szépségeiből kirekessze azokat a rétegeket, amelyek eddig is nagy áldozatot hoztak egy operai karzatjegy megváltásánál. Aki ismeri az Operaház karzatát, az tudja, hogy ide csak a zene igazi megértői járnak. És most ezek előtt becsukják az Operaház kapuját. (") A pénzintézeti tisztviselők zenekari hangversenye. Alig néhány hónapi előkészítő munka után immár a második zenekari hangversenyét tartotta meg Kőszegi Sándor karnagy vezetésével, a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesületének tagjai korából alakult szimfonikus zenekar. Akik vasárnap délután együtt voltak a Zeneakadémia nagytermében, örömmel és elégtétellel állapították Micsoda gyilkosságokról beszéltek nekem, felebarátaim, az utcán, a kávéházban, a villamosban, a parlamentiben, a sajtóban! Hát mindezt elhiggyem én nektek. Talán csak álmodtátok ezeket valami lidércnyomásoktól kínos éjszakán és annyira beágyazódott mindez az agyveletökbe, hogy összetévesztitek a valósággal? Mert lehetséges az, hogy egyik európai országban úgy öljék az embereket, mint máshol a kellemetlen vagy veszedelmes férgeket és ne legyen a paragrafusokra alapozott jogrendnek annyi ereje, hogy megfékezze, megbilincselje a véres kezeket? Nem hinném. Éppen ezért van az, hogy ezekről a gyilkosságokról olyan bátortalanul dadog még ma is a parlament, a sajtó és ha egy fajta szörnyűségektől reszkető segíte%!-et kiált, hát utána rögtön elhallgat és, utána csönd következik, vagy az emberek az időjárásról beszélgetnek. De hát akkor miért nem csipnek benneteket fülön, miért nem tapasztják be a szátokat, hogy ositt! — hiszen az egész csak egy rossz álom?! Hiszen ha ezek a gyilkosságok igazak lennének, akkor már a utcasarkon — mint a diktatúra bukása után — borzalmas plakátok ordítanák a gaztetteket és a gyilkosok fotográfiáivá tele lennének a képes újságok, valamint az ügyészeik, a vizsgálóbírák hossza számoszlopot fölöttszámolgatnák, hogy hány szándékos emberölés, gyilkossági kísérlet, fölbujtás, zsarolás, hány személyes szabadság megsértése és hány ezer és ezer büntetendő cselekmény történt, hány embert ikerl lefogni, a vádlottak padjára ültetni és így tovább. Hiszen akkor a börtönöket egy hirtelen közkegyelemmel ki kéne üríteni, hogy helyet csináljanak az útj lakóknak, mert Magyarországon — az apja mindenét annak a gyalázatos külföldi sajtónak! — jogrend van, olyan jogrend, amely még azt a kocsist is a kihágási bíróság elé állítja, aki elkeseredtében a kelleténél nagyobbat húz a lovára. Hát elképzelhető-e, hogy ebben az országban az emberélet szabad prédája legyen holmi nyílt és titkos társaságoknak? Én nem hiszem. Lehetetlenség. De meg, nézzétek, történhettek ilyen kegyetlen borzalmak az emberszeretetet prédikáló keresztény uralom alatt, a lovagiasságukról, hősies, nyílt magatartásukról világszerte ismert magyar daliák minden téren való jelenlétében? Tűrnék ezek a hősök, hogy kardot rántson valaki a fegyvertelenre, hogy orozva öljön a golyó, hogy az emberi méltóságot magukról megfeledkezettek arcul verjék és birói ítélet nélkül egyesek halálbüntetést szenvedjenek? Elképzelhető-e, hogy a függetlenségéről, becsületességéről híres magyar igazságszolgáltatás csak egy percig is nyugodtan ülne a székében, ha a magyar börtönök alján középkori embernyúzások, kivégzések történtek volna, ha tudomásuk volna arról hogy többszörös gyilkosok és rablók szabadlábon sétáljanak akkor, amikor az éhségében kenyeret lopót le kell fülelni? Nem gondolják meg azok, akik itt gyilkosságokról mesélnek, ezzel hevércsöppezik a magyar bírói függetlenség hófehér palástját vagy hivatalos kötelességmulasztással vádolják meg az illetékes ügyészségeket? Hiszen, felebarátaim, ez nem diktatúra, nem véres uralom tobzódása, nem az élet- és vagyonbiztonság hiányának a garádálkodása, hanem a krisztusi szeretettől áthatott, keresztény uralomnak a leglogrendesebb korszaka, egy új honfoglaló, egy újraépítő apostoli munkálkodás, amelynek élén szentéletű és aranyszájú püspökök állanak, hát hogyan történhettek volna ennek az uralomnak a jegyében megbosszulatlan gyilkosságok és azok velejárói? Hiszen ennek az uralomnak jelvénye a kereszt. No, mit mondjak még többet? Én azt mondom, hogy tévedtek, bizonyára tévedtek. Nem történt semmi A bírák széksíkben ülnek és ítélkeznek, még az éhes kenyérlopó fölött is. Bizonyára valami rossz álom, az.mi beágyazódott a lelketekbe még a vörös rémuralom idején és most a valósággal összekeveritek. Az ördög incselkedik veletek. Menjetek el a templomba és imádkozzatok buzgón, hogy megtisztuljátok az ördögtől. _ Bujdosó Péter. * / * * * a meg, hogy a pénzintézeti tisztviselők e fiatal Intézménye máris teljes értékű művészi kultúrát jelent zenei életünkben. Fölvetjük azt a?, eszmét, vájjon e zenekar segít részével nem volna-e megoldható az egykor oly szépen megindult népszerű munkás-filharmónikus hangversenyek ügye? Cherubini, Grétr v, Schubert és Volkmann szerzeményeit hallottuk a zenekar előadásában. A műsor keretében dr. Székelyhidy Ferenc Händel: „Messiás"-ából és Medek Anna Puccini „Manon"-jából énekelt zenekari ki Bérettel. (•) A „Remény" eladása az V. kerüületi Népházban. Az V. kerületi Népház színpadán vasárnap este Heyermann halászdrámája, a „Remény" került előadásra. Heyermann drámája az adott keretek között különösen súlyos föladatot ró az előadóművészekre és a rendezőre egyaránt. Megállapíthatjuk, hogy e föladatukat derekasan megoldották. Orosz János rendezői munkájáról és a szereplőkről elismeréssel emlékezhetünk meg. Az előadás keretében a Népház szimfónikus zenekara is sikeresen közreműködött.