Népszava, 1922. február (50. évfolyam, 26–48. sz.)
1922-02-07 / 30. szám
1922 február 1. * * Vasárnap hatvan elsítéltet viranesiSsi!* útnak. Szombati lapunkban írtunk arról, hogy az Oroszországtól kikért politikai elitéltek harmadik transzportját összeállították és való- • innen vasárnap indítják őket útnak Rigába, értesülésünk helyes volt, a harmadik csoport •politikai elitért vasárnap útnak indult. Mintegy hatvan elítélt, közöttük tizennégy nő ment ezúttal Oroszországba. Eleinte még nem volt szó arról, hogy a népbiztosok egy részét is kiviszik, csütörtökön azonban váratlanul ezeket is fölvették a transzportba, közöttük Bokányi Dezső és Ágoston Péter elvtársakat, akik így vasárnap szintén elutaztak. A kiszállított politikaielítéltek harmadik szállítmányának névsora egyébként a következő: Bokányi Deezső, Ágoston Péter, Kisbadoa Sándor, Irma-Jeei Nándor, Szántó Bezail, Baneth Ferenc, Both Ármin, Hencz Károly, Maasz Rezső, Hevesi József, Sági Károly, Hifrist József, Varjas Sándor, Engel József, Szeűts Áron, Magyar Lajos, Both Róza, Kapitány István, Halász József, Komlós Béláné, Kovács Pál, Varjas Erz., Zenga Imre, Madarász Lajos György, Zagyi József, Sipos Erzsi, Ton Jeres Pál, Hikádó Sándor, Egerszegi János, Szép János, Weisz Herman, Natonek István, Jankelovita Ilóza, Szántó Klaa, Czóbel Ernő, Biermann István, Biermann Béla, Plántó Róza, Ilevesi Ákos, Nagy Zsuzsánna, Tillmaci János, PálinkásJéza, Janye Voran, Biró Béla, Kókai Lajos, Klein Béla, Cilos Lenke, Landler Emil, Sámuely István, Rákosi Zoltán, Kecskés Lajos, Berzeviczy Gizella, Keresztény Józsefné, Weiss Gizella, Kroninter Zsófia, Romhányi Margit, Wibtz Mária, Roth Julia, Fonyó Sári és Tímár Szeréna. Eleinte úgy volt, hogy ezzel a szállítmánynyal viszik Jancsik Ferencet, a vörösőrség volt főparancsnokát és Fáber Eszikárt, valamint még három nőt. Az utnakínditás előtt azonban rendelkezés jött, hogy őket tartsák vissza. Az utazás előkészületei. Szombatra befejezték az utnszkinditás előkészületei. A főkapitányságon a daktiloszkópiai felvételeket az utolsó csoporton is végrehajtották, ami után megkezdődött a csomagolás, majd legvégül a búcsúzkodás. Szombaton értesítést kaptak a kiszállítandók hozzátartozói, hogy beadhatják a csomagokat és elbúcsúzhatnak az útnak indulóktól. Még egyszer kimentek az asszonyok és gyermekek a gyűjtőfogházba hogy a fegyveres őrök jelenlétében elbúcsúzzanak hozzátartozóiktól. Ekkor még senki sem tudta az indulás pontos idejét, azt azonban hangoztatták, hogy az elindulásnál az elitéltek hozzátartozói nem lehetnek jelen... Bokányi elvtárs búcsúja. A Stocker-féle gyorsított tanács által halálraítélt, Bokányi elvtárs tudvalevően a gyűjtőfogházban raboskodott. Fogsága alatt, amennyire lehetett, a heti pár perces látogatási idő alatt többen keresték föl a munkások közül, akikkel annak idején együtt dolgozott a mozgalomban. Amikor bizonyossá vált, hogy őt is elszállítják, első gondolata volt, hogy miképen vegyen búcsút a magyar munkásságtól. Mivel a fogházfelügyelőség nem engedte meg, hogy ezt írásban közölje, hozzátartozói útjánl üzente a következőket: Mondják meg a magyar munkásságnak, hogy fájdalommal szakadok el tőlük, azoktól, akikkel együtt annyit küzdöttem a tömegek fölszabadulása érdekében. Közöttük éltem, velük dolgoztam ebben az országban, ahol olyan nehéz sor dolgozó embernek lenni. Tudom, hogy a magyar munkásság — úgy a vezetők, mint a közkatonák — a mai nehéz helyzetben múltjukhoz méltó kitartással álltak a helyükön. Amikor el kell távoznom ebből az országból, abban a megnyugtató tudatban kelek útra, hogy egész életemben minden tettemben a becsületesség vezetett. Mondják meg, hogy nem haragszom senkire, békével távozom... Az, elindulás. Mivel félig-meddig bizonyossá vált, hogy az elítélteket vasárnap szállítják el, a hozzátartozók már a reggeli órákban a gyűjtőfogház előtt várakoztak. A dermesztő hidegben asszonyok, gyermekek topogtak a járdán, várva az indulás időpontjára. Végre 9 óra után kinyílt a gyűjtőfogház kapuja és föltűnt a kiszállítandó elítéltek csoportja. Férfiak, aszszonyok kettesével összebilincselve, csomagokkal, ruhákkal megrakodva lépkedtek a szuronyos csendőrök sorfala között. Közvetlenül az indulás előtt kivonult a gyűjtőfogház elé egy csapat fegyveres őr és az elitéltek hozzátartozóit leszorították a járdáról. Aki nem engedelmeskedett, azokat lökdösték, taszigálták, nem éppen válogatott kifejezések mellett. És az elítéltek csapata messziről integetve menetelt a szuronyok között a rárkosi felső pályaudvar felé. A zörgő bilincsek, szuronyok és podgyászok súlya alatt is látható volt azonban, hogy mindenek ellenére megkönnyebbülten lépkednek. Hiszen bármennyire is fájdalmas a hozzáartozóktól elszakadni, mégis, távozásuk a szabad-'á'-rat jelenti. Megszabadultak a fegyházi cella kínjaitól, az internálótábor szenvedéseitől, két esztendei raboskodásnak minden borzalmaitól, bilincstől, csendőrszuronyoktól. Megy a vonat... Az elitélteket a rákosi felső pályaudvaron a már előre készített vasráccsal ellátott vasúti kocsikba szállásolták be, külön a férfiakat, nőket Ezzel a szállítmánnyal indultak el Oroszországba a már eddig kiszállított elitéltek hozzátartozói közül is néhányan. A kocsik közül szuronyos csendőrök sorakoztak föl, jelen volt a belügyminisztérium képviselője, a fogházparancsnok, katonatisztek jöttekmentek, parancsokat osztogattak a szuronyos csendőröknek. Az elitéltek hozzátartozóinak csoportja a sínek mellett várakozik, hogy hátha mégis sikerül búcsút venniök az elmúlóktól. Amikor azonban az elítélteket hozzák a csendőrök parancsnoka „Hátra arc"-ot vezényel a várakozóknak és megfenyegetik őket, hogy ne merjenek a vasúti kocsik felé nézni. A beszállásolás után pedig a csendőrök a várakozókat szorították az országútra. A didergő asszonyok, gyermekek csak messziről nézhették könnyező szemekkel a vasúti kocsik vasrácsos ablakait, amelyek mögött föltűnik NÉPSZAVA •u£r 16-án fölüssült a nemzetgyűlés* * * nensSeSsS váLasszal a kormány? A kormány hosszas habozásután végre határozott abban a kérdésben, mi történjék, ha február 16-ig a választójogi javaslatból nem lesz törvény. A miniszterek, a honvédelmi és a külügyminiszter kivételével, hétfőn délben minisztertanácsot tartottak a nemzetgyűlés épületében, amelyen a választójogi reform problémáival foglalkoztak s a tanácskozásba később bevonták Tőry Gusztávot, a Kúria és Wlaseics Gyulát, a közigazgatási bíróság elnökét is. A tanácskozás délután 2 órakor ért véget s utána a miniszterek úgy nyilatkoztak, hogy a minisztertanács határozata értelmében a kormány február 1® után nem tartja együtt a nemzetgyűlést s erről az elhatározásról a miniszterelnök a választójogi bizottság ülésén már hivatalos közlést is tesz. A tanácskozás után az a hir terjedt el a politikusok körében, hogy a kormány erre az esetre, ha a nemzetgyűlés föloszlatásáig nem emelné törvényerőre a javaslatot, a javaslat alapelveinek megfelelő választási rendeletet készít s ennek alapján hajtanák végre az új választásokat. A választásoknak rendelet alapján való eszközlésére a kormány a nemzetgyűlési többség azon akaratából merít fölhatalmazást, hogy a javaslatból törvény legyen, bárha az ellenzék a „többségi akarat" megvalósítása elé akadályokat is gördít... Klebelsberg belügyminiszter abból az alkalomból, hogy a javaslat eredeti címében foglalt „Országgyűlési választások" helyett „Nemzetgyűlési választások" kitételt fogadtatott el a bizottságban, nyilatkozott e módosítás okáról. Kevés kilátás volt arra mondotta, hogy február 16-áig a nemzetgyűlés letárgyalja a választójogi és felsőházi javaslatot, ehhez képest tehát meg kellett változtatni a javaslat, címét is. A felsőházi javaslat elintézése hiányában nem lehetett szó országgyűlésről, mert felsőház nélkül nem lehet országgyűlést, választani. Ez az oka, hogy újból nemzetgyűlést, kell választani. Ha azután ez az új nemzetgyűlés megállapítja a felsőház szervezetét, új nemzetgyűlés önmagától átalakul országgyűléssé, tehát nem oszlik föl, ami által eleje vétetik annak, hogy újabb választási izgalmaknak tegyék ki a népet Az országgyűléssé való átalakulás valószínűen egyszakaszos törvény alapján következik be. 5 egy-egy arc, búcsúzni azonban nem lehetett... végre a kocsikat mozdonyhoz csatolták, a szuronyos csendőrök egy része szintén beszállt és 2 óra felé a vonat lassan kigördült a pályaudvarról. A síró asszonyok, gyermekek most már nem törődtek a szuronyos csendőrökkel, fölrohantak a pályatestre és úgy integetnek a távozó vonat után, amely lassan belevész a szürke távolba és viszi a politikai elítélteket fuga felé. Az asszonyok, gyermekek könnyeiken keresztül is megkönnyebbülten léleggettek föl. Véget ért a szenvedésüknek egy része. Kent kell többé naponta sorban állni a fogház előtt, hóban, fagyban,sárban, órákhosszat ácsorogni, hallgatni fegyőrök durva Ritkáit, kunyerálni ügyészek előtt és tépelődni, hogy mi lesz... Ezek a szerencsétlen, gyűröttarcú nők, akik a két esztendei kálváriajárás minden gyötrelmét hősiesen tűrték, végre lélegzethez jutottak. Végre... végre... sóhajtjásk. Úsmint a csikorgó hidegben elnéznek a vonat füstje után. és a génml értekezlet. * A« eláss fciazafSassa?S«£ ífs^araíT« '":~.*ne!arpsS^JícNÉrt. — SEhialasiíSsák a gén^zsí értételétet. — A francia kormány oka« sH&osJcottasal. — A tareársftcyíwfiítS? elismerésért anyag? feltétellesehes EsSSNIc. (Róma, február 5.) A király Giolitti, Boselli, Sonnino és Lazzatti államférfiakat fogadta kihallgatáson. Képviselői körökben erősen tartja magát az a hír, hogy De Nicolai fogják megbízni a kormányalakítással, aki a szocialisták vezetőit is megnyerhetné. (Róma, február 5.) A ,Paese" rámutat arra a különös körülményre, hogy már másodszor tör ki Olaszországban miniszterválság olyan konferencia előtt, amelynek a Versailles- szerződés revíziójával kellene foglalkoznia- így történt ez a sport konferencia előestéjén, amikor Nitti, aki George-sal együtt a versaillesi szerződés revíziójára törekedett, megbukott Ma ugyanez történik Bonomival a gómuai konferencia küszöbén, amely konferecia szintén ezzel a kényes tárggyal fog foglalkozni. A lap ebben nem lát puszta véletlenséget mert az olasz kormány bukása mindkét alkalommal egybeesik a Franciaországgal rokonszenvező olasz sajtó előretörésével. Így például pontosan pár héttel ezelőtt bizonyos nagy olasz sajtóorgánumokban megindult az offenzíva a génuai konferencia ellen, mégpedig annak a francia politikának szempontjai alapján, amely a Versailles szerződés revízióját és Szovjet, Oroszországnak Génuába való meghívását meg akarja hiúsítani. Franciaország olasz félhivatalosai tehát a Versailles! szerződésért, vagyis francia érdekekért küzdenek. Ezek a különös hazafiak teljesen figyelmen kívül hagyják a st-germaini szerződést, amely a olasz érdekeket károsítja. (London, február 11.) Az „Exchange" távirati ügynökség arról értesül, hogy az olasz kormányválság miatt a külügyminiszterek párisi, csütörtökre tervezett értekezletét előreláthatóan újból elhalasztják. Ezzel kapcsolatosan valószínűen elhalasztják a génuai értekezlet időpontját is. (London, február 6.) A lapok általában sajnálkoznak afölött, hogy Poincaré annyiféle különböző kérdést dobott felszínre, amelyekre nézve biztosítékokat kivon, mielőtt Franciaország résztvenne ; génuai értekezleten. Poincaré legfontosabb kifogásainak egyike, hogy „eddig semmi szom bizonyítja, hogy a szovjetkormány elfogadta a génuai értekezletre szóló, meghíváshoz kötött föltételeket". Az „Observer" ezzel kapcsolatosan figyelmezttet arra, hogy a meghíváshoz semmiféle föltéételt nem kötöttek. Emlékeztet azokra a szavakra, amiket Lloyd George használt a cannesi értekezleten: „Semmi célja annak, hogy feltételeket szabjunk Moszkvának. Sokkal fontosabb, hogy ha csak lehetséges, közvetlenül tárgyaljunk az orosz kormány vezetőivel." Oroszországnak a génuai értekezleten való megjelenésével kapcsolatosan fölmerült a tanácskormány elismerésének kérdése. Ebben a tekintetben már a cannesi értekezleten nyilvánvaló volt, hogy ha a szovjetnek az a kívánsága, hogy elismerjék Oroszország törvényes kormányául, neki magának viszont kötelezettséget kell vállalnia az előző orosz kort,lányok alatt nyújtott államkölcsönökért. A moszkvai szovjetválasztások eredménye. Moszkvából táviratozták: A moszkvai szovjetbe a legutóbbi választások alkalmával öszszesen 1659 delegátust választottak meg. Ezek közül 1447 kommunista, 207 pártonkívüli, 1 szociális forradalmár, 1 maximalista és 3 mensevik.