Népszava, 1922. augusztus (50. évfolyam, 172–197. sz.)
1922-08-01 / 172. szám
1922 augusztus 1. elitélt Stuber kapott amnesztiát. (Várnai Bániel: „Ez rabulisztika!" — Peidl Gyula: „Sohasem volt Magyarországon 27.000 kommunista!") A kivételes hatalom megszüntetésedolgában azt válaszolja a szociáldemokratáknak, akik állandóan a kivételes hatalom megszüntetését követelik, hogy a kormány sem akarja a kivételes hatalmat ok nélkül meghosszabbítani. Egyébként hivatkozik Németországra és Csehországra, ahol a szociáldemokraták vannak uralmon és a kivételes hatalommal kormányoznak. (Propper Sándor: „A szabadságjogok védelme érdekében!") Ezután fölolvasta a miniszterelnök a német birodalmi kormány egyes rendelkezéseit a kivételes intézkedésekről. (Várnai Dániel: „Nagyon helyes, ezek a demokratikus köztársaságot védelmezik.") Nálunk egyébként a kivételes hatalom gyakorlása a nemzetgyűlés ellenőrzése alatt áll. Egyébként az ellenzék részéről is kivonták a maximálást és a kivételes hatalom gyakorlását a lakásügy terén. (Vázsonyi Vilmos: „Ezek magánjogi kérdések!") A szociáldemokrata képviselők — folytatta Bethlen — fölpanaszolták, hogy a vasutasok szervezkedését a kormány nem engedi meg, a villamosvasúti alkalmazottak szakszervezetének alapszabályait pedig még mindig nem hagyta jóvá, végül azt kívánták, hogy az elbocsátott tisztviselők dolgát vegye a kormány revízió alá. Kijelenti, hogy NÉPSZAVA a kormány nem hajlandó arra, hogy a vasúti alkalmazottak szakszervezeti alapon való szervezkedését megengedje. Farkas István: Miért nem olvassa most föl Németország példáját? Bethlen: Nem engedélyezi a kormány a vasutasok ilyen szervezkedését a szolgálati szabályzat és a törvények erre vonatkozó rendelkezései alapján. A villamosvasutasok szervezkedésének megengedését a kormány valóban kilátásba helyezte, de a szakszervezet vezetősége a kormány kérésére nem volt hajlandó a szervezet működését olyan alapra fektetni, mint a keresztényszociálisak — emiatt késik az ügy. (Peidl Gyula: „A keresztény-szociális szervezet nem szakszervezet!") Ami pedig a kommunista cselekmények címén elbocsátott tisztviselők ügyének revízióját illteti, a minisztertanács már határozatot hozott, amelynek alapján a revízió lehetséges, ha igazságtalanság vagy mulasztás történt. Nevezetesen a vádlott kihallgatását a tanúvallomásokra nézve szükségesnek találták. Ahol tehát ezt elmulasztották, ott az ítéleteket revízió alá, veszik, az erre vonatkozó kérések teljesíthetők. Ezután a liberális ellenzék részéről elhangzott fölszólalásokra válaszolt a miniszterelnök. Szembeszáll azzal, hogy a kormány törvényellenesen adta ki a választási rendeletet. A választójog — a miniszterelnök szerint — egyébként is „elég általános" volt. A férfiak választójogát „alig" redukálták. Ami pedig a választások során elkövetett erőszakosságokról elhangzott panaszokat illeti, a miniszterelnök ezekre vonatkozóan kijelenti, hogy a választások alatt izgatások folytak és a kormány ezeket nem alűzhette tétlenül. Na egyik-másik esetben az egyes képviselőjelölteket szabad mozgásukban korlátozták, úgy ez a „magasabb Rakovszky Iván belügyminiszter szólalt, föl ezután. Először az internálások kérdésével foglalkozott Az internálás — úgymond — nem büntető, hanem preventív intézkedés, amellyel elejét akarják venni annak, hogy valaki az állam ellen bűnt kövessen majd el. Egyesek olyan módon bírálgatják a fennálló állami rendet, hogy a lelkeket előkészítik a lázadásra. Ezeket például internálni kell. Kifogásolták, hogy az internálás nem szól határozott időre. Ez azért van, mert nem lehet megállapítani, hogy valaki meddig veszedelmes az államra. (Hébert Ede: „Rendőrállam!") Kétségtelen, hogy sokszor olyan intézkedésre is szükség van, amelyekben bizonyos rendőrszellem nyilvánul meg. Hiszen a rendőri intézkedések nélkül anarchia támadna. (Hébert Ede: „Ezt mondották a kommunisták is!") Akiket a bolsevizmus után internáltak, azokat már szabadon is bocsátották, most az újabban internáltak vannak a táborban. Peyer Károly: Miért nem adnak ki amnesztiát? Az internálási rendszer a — belügyminiszter szerint — nem irányul a munkásság ellen. A táborokban tulajdonképen árdrágítóknak van helyük. (Peyer Károly: „Akik jó pénzért, kiszabadulnak." — Közbekiáltások az egységes párton: „Halljunk neveket!" — Peyer Károly: „Nem adnak nyugtát róla!" — Propper Sándor: „Köztudomású dolgok ezek!") Ma már — folytatta Rakovszky — csupán a belügyminiszter internálhat a közigazgatási hatóságok javaslata alapján. (Propper Sándor: „Csak a bíróság ítélhet!" — Györki Imre: „A piros szegfű már ok az internálásra!") Bejelenti a miniszter, hogy a közeljövőben új rendeletet ad ki az internálással kapcsolatosan, amelyben pontosan körül akarja írni az internálás eseteit, mert a mostani rendszer túlságosan nagy hatalmat biztosít a vidéki közigazgatási hatóságoknak. Az előzetes őrizetbevétel tekintetében kijelenti, hogy azt sokkal szűkebb körre akarja szorítani, csupán olyan gondolatok jegyében" folyt le. Meggyőződése, hogy ha mindenütt titkos lett volna a választás, az eredmény akkor sem lett volna hátrányosabb a kormányra nézve. Rassay népszavazást követelt a királykérdésben. Nem a legitimizmus és a szabad királyválasztás kérdésében való döntést akarja a népre bízni, hanem az államforma tekintetében kívánja Rassay a népszavazást. (Várnai Dániel: „A Clerk-féle tárgyaláson gróf Behlen is elfogadta ezt az álláspontot!") Ez nem egyéb, mint rejtett republikanizmus. Bethlen ezután a polgári radikalizmust ostorozza, amellyel sehogyan sincs megelégedve és kijelenti, hogy a szociáldemokrata pártot csak másodsorban terheli felelősség az összeomlásért, elsősorban a polgári radikálisokat terheli bűn. Majd a keresztény ellenzék fölszólalásaira reflektál és szembeszáll azzal a megállapítással, hogy a kormány forradalmi alapon áll. Ezt Andrássyék folyton hangoztatják, holott ők arra törekedtek, hogy fegyveres hatalommal a kormányt kiemeljék és maguk üljenek a helyébe. Olyan megállapítások is elhangzottak, hogy a kormány reakciós osztályuralmat akar. Ezt tagadja, Ő csupán az intelligencia vezérszerepét akarja föntartani. Az intelligenciának csupán azt lehet a szemére vetni, hogy nem járult hozzá a földreform gyors megvalósításához. A magyar intelligencia fellebbezésekkel akadályozza a földreform végrehajtását... (Várnai Dániel: „És ennek, az intelligenciának akar ön vezető szerepet a jövőben is!") ... ahelyett, hogy becsületesen közreműködne a földreform megvalósítása és siettetése érdekében. A miniszterelnök azzal végezte beszédét, amelyet egységespártiak természetesen nagy lelkesedéssel fogadták, hogy ő nem reakciót, hanem nemzeti demokráciát akar, bűncselekmények esetére, amelyek az államra nézve veszélyesek. A rendőri felügyeletet majdnem teljes egészében meg akarja szüntetni. (Fölkiáltások a szociáldemokratáknál: „Csak majdnem''') Rendőri felügyelet alá, csak azokat kívánja helyeztetni, akikről föltételezhető, hogy izgatáshoz, lázításhoz akaraat fogni. Majd statisztikát, olvas föl arról, hogy a zalaegerszegi internálótáborból hány internáltat bocsátottak eddig szabadon. Az adatai szerint a táborban jelenleg 7—800 internált van és ezek közül 150—200 politikai internált. A sajtószabadság kérdésében a kormány nem hajlandó visszaállítani a régi rendet, az utólagos sajtóbíróság rendszerét. Hosszasan beszél a háború alatti sajtóról és megállapítja, hogy minden bajnak, minden katasztrófának, természetesen a háborús összeomlásnak is javarészt a sajtó volt a fölidézője. Ezt akarja a kormány megakadályozni. (Fölkiáltások az ellenzéki padokon: „Az Eckhardt-féle indítvánnyal!") Kijelenti, hogy a kormány a sajtóval szemben sem mondhat le a kivételes hatalom gyakorlásáról, de ezzel a jogával csak akkor él majd, ha a lapok a „destrukció" útján haladnak. A múltban elkövetett hírneket — mondotta a belügyminiszter — a kormány nem hajlandó a sajtóval szemben megtorolni. Hosszasan beszélt még a választások idején elkövetett visszaélésekről is és minden atrocitásról megállapította, hogy azoknak az ellenzék volt az okozója. Többnyire csak azokat az ellenzéki képviselőket tartóztatták le, akik bktori listáknak vallották magukat. Igaz, hogy sok gyűlést betiltottak, de az ellenzék be nem jelentett gyűléseket is tartott. Statisztikát olvas föl a választások alatt, történt letartóztatásokról, lapelkobzásokról, előállításokról, gyűlésbe tiltásokról és végül újra csak oda lyukad ki, hogy mindezekért az ellenzék a felelős. A belügyminiszter beszédét azzal fejezte be, hogy reflektált Peidl Gyulának legutóbbi beszédére, illetve arra, amit Peidl elvtárs az, együttműködés feltételeiként említett. A kormány — mondotta Rakovszky — nem kezdheti a békét, mert kényszerhelyzetben van, az állam exisztenciáját kell védelmeznie, ABB szabad a rendőrséget úgy föltüntetni, mintha az csak arra volna való, hogy az állampolgárokat üsse, üldözze. (Peidl Gyula: ,,Az egész munkáskérdés rendőrkézen van!") Végül tanácsokat adott a szociáldemokrata képviselőknek, hogyan viselkedjenek, mit csináljanak a nemzetgyűlésen és kijelentette, hogy ha ezeket a jó tanácsokat megfogadják, akkor még a megbékülésnek sem lesz semmi akadálya. Ezután az elnök kérdést intéz az indemnity előadójához, hogy kíván-e a zárszó jogával élni. Ivády Béla bejelenti, hogy a zárszó jogával nem él. Őrgróf Pallavicini György mertben a zárszó jogán, mint az egyik határozati javaslat benyújtója szólal föl és javasolja, hogy küldjön ki a nemzetgyűlés 9 tagú bizottságot a sokat emlegetett papírkérdés megvizsgálására. (Az elnök figyelmezteti Pallavicinit, hogy új indítványt nem nyújthat már be.) Eckhard, amikor a rotációs papírügyről nyilatkozott, kijelentette, hogy a miniszterelnök megbízásából beszélt. Lehetetlen, hogy a miniszterelnök egy képviselőt bízzon meg azzal, hogy nevében nyilatkozatot tegyen. Eckhardt egyébként is a papírkérdésnek csupán régebbi mozzanatairól beszélt, nem nyilatkozott azokról a visszaélésekről, amik a rotációs papír körül 1921 óta történtek. Tudomása van róla — mondotta Pallavicini —, hogy bizonyos lapoknak, igenis, olcsóbb papírt adtak kiviteli engedélyek révén, ez csupán parlamenti bizottság előtt volna tisztázható. Reméli, a miniszterelnök nem tűri majd, hogy a háta mögött visszaéléseket kövessenek el. Szakács Andor ugyancsak a zárszó jogán szólalt föl és indokolta, meg azt a határozati javaslatát, amelyben indítványozza, jelentse ki a nemzetgyűlés, hogy az általános, titkos választójog alapján áll és utasítsa a kormányt ilyen értelmű törvényjavaslat beterjesztésére. Beszéde közben az elnök a szónokot félbeszakította és az ülést délután 1 óráig fölfüggesztené. A délutáni ülésen Szakács Andor folytatta fejtegetéseit, amelye® során fölemlítette, hogy Nyíregyházán a hatóságok visszaéléseket követtek el a mostani választáson Rakovszky belügyminiszter megválasztása érdekében. Végül fölhívta a kormányt a földadóreform sürgős végrehajtására. Ezután Kállay pénzügyminiszter tartott hosszabb beszédet. Elsősorban azokkal a pénzügyi technikai kifogásokkal foglalkozott, amelyeket Strausz István emelt beszéde során az indemnitás 2., 14. és 25. szakaszaival szemben. Bizonyítgatta, hogy a felhatalmazást törvényjavaslatnál az 1921/22. évi költségvetési előirányzatot kellett alapul venni, mert ez már számolt azokkal a következményekkel, amelyeket a trianoni békeszerződés folytán kellett a kormányzatnak levonnia. Polemizált Strausznak a zárszámadási jogra tett észrevételeivel. A zárszámadás tekintetében az vezette a pénzügyminisztert, hogy lehetővé tegye az ellenőrzést Az indemnitás 25. szakaszára vonatkozóan Nagy Emil határozati javaslatot terjesztett be fedezetlen bankjegyeknek kibocsátása tárgyában, amelyek beruházási célokra szolgálnának. Ellenzi Nagy indítványának elfogadását, mert az szóló pénzügyi programjával ellentétben áll. Szólónak az a fő célja, hogy megteremtse az államháztartás egyensúlyát, ennek azonban csak két eszköze van: a kiadások apasztása és a bevételek emelése. Minden állami kiadás előnyére szolgál valakinek vagy egyes köröknek, tehát, amikor egy ilyen kiadási tételt törölnek, az érdekeltek panaszkodnak. Ennek ellensúlyozására, szükséges, a pénzügyminiszter részére a közvélemény és a nemzetgyűlés támogatása. Enélkül eredményes munka a pénzügyi kormányzatban nem végezhető. A kiadások apasztása tekintetében az1921/1922. évi előirányzat most már nem megfelelő, mert az még a korona magasabb értékét vette tekintetbe. A korona újabb átalakulásának figyelembevétele szükséges, az új költségvetés is eszerint van előkészületben. Eddig az új költségvetésnek megalkotása nem volt eszközölhető, mert a tisztviselőkérdésben nem láttunk tisztán. Nem volt tiszta kép az államadósságok, valamint a bevételek alakulása tekintetében. Be kellett várni az új kormányt, hogy e kérdésben megállapítsa a követendő új szempontokat. Az új költségvetés valószínűen nemsokára a nemzetgyűlés elé kerül és akkor alkalom nyílik behatóan foglalkozni ezzel az előirányzattal. Ami a bevételek kalkulását illeti: az üzemeket szét kell választani az egyéb állami kezeléstől. Az állami üzemeiknél az legyen a fő elv, hogy ezek az üzemek el kell, hogy tartsák magukat A bevételek másik kategóriáját a közszolgáltatások alkotják, amelyekre vonatkozóan most történt négy adójavaslat benyújtása. Nagy Emil különvéleményében nem az adóemelések, hanem a termelés i a belügyminiszter az internálásofa megszüntetése helyett az internálási rendeletet igér.