Népszava, 1922. október (50. évfolyam, 223–248. sz.)
1922-10-07 / 228. szám
L. évf. sz. AZ ELŐFIZETÉS ABA : negyed évre 500 kor. külföldre .. 112* b«*, egy hóra ... 29» kor. külföldre .. 40 kor. EGYES SZÁM AHA : Magyarországon 180 korona, Jugoszláviában 6 jug. korona, Ausztriában SAO «sz.tr. korona. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP v.«;-* \ xf^CVfii Budapest, 1922 október Tf szombat Mt»a korona i ^L" vvV. "" /to / . 8SERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. S2S, (Telefon: József 3—29 és József 3—30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ, (Telefon: József 3—31 és József 3-32) Stinnes a magyar látóhatáron Amiről a háború alatt olyan sokat írtak és beszéltek, az most a megvalósulás stádiumába indul Készül a középeurópai koncentráció, nem úgy, ahogy a háború alatttervezték, nem közjogi csatlakozás, nem vámunió, hanem a kapitalizmus terjeszkedésének a formájában. Stinnes bevonul a magyar piacra, érdekeltséget vállal a magyarországi ipari vállalatoknál Stinnes Hugó neve nem ismeretlen a Népszava olvasói előtt sem. Ő a legújabb stílusú kapitalizmus képviselője ma Németországban. Bányáival, vas- és villamossági műveivel, hajózási vállalataival Stinnes uralkodik a német ipar nagy része fölött s ezt a gazdasági hatalmat kíméletlenül igyekszik ráerőszakolni az államrais. Stinnes a háború alatt a leghangosabb antiexionisták táborában volt, de a háború után sem adta föl terjeszkedési hajlandóságát Amit nem sikerült elérnie a fegyver erejével, azt a „békés keresztülhatolás" módszereivel igyekezett megvalósítani. Ha a francia-lotharingiai vasércbányákat nem lehetett hozzácsatolni a német ruhrvidéki szénbányákhoz, akkor Stinnes megkereste a módját annak, hogy a német szén és a francia vasérc más uton lépjenek, érdekközösségbe egymással. Stinnes megteremtette az osztrák és a német nehézipar közötti érdekkapcsolatot s átnyúlt a keze Svájcba is, ahol ugyancsak kapcsolatokat teremtett a Vállalataival. Most pedig eljött Magyarországba, bevonul érdekeltségével a Lipták-gyárba, amelyet operációs bázisul fog magának kialakítani. „Metteleurópá"-nak a gazdasági váza ezzel már körülbelül készen van. Németország, Ausztria, Svájc, Magyarország iparaiban már elhelyezkedett a Stinnesérdekeltség, innen pedig folytatódik az út a Balkánra, folytatódhatik akár Bagdadig is. A gazdasági fejlődésnek, az ipari tőke terjeszkedésének egyik fejezete játszódik le itt a szemeink előtt s tetszik vagy nem tetszik, meg kell vele barátkoznunk. Amíg itt az idők szavát meg nem értő emberek a amat jelmezeibe bújva sáirmásan követelik letűnt korszakok visszahozatalát, addig csöndesen, zajtalanul —• ugyanazon csoport lapjainak hódolatteljes tisztelgése közben —* bevonul az országba a legújabb kor reprezentánsa, bevonul a nagystílű, legmodernebb eszközökkel dolgozó kapitalizmus. A Stinnes-tőke bevonulása mindenesetre az intenzívebb kapitalista termelésre való törekvést jelenti, Stinnes azért hozza ide a millióit, esetleg milliárdjait, hogy innen értéktöbbletet vihessen haza. Ez a kapitalista terjeszkedésnek a célja, ennek csak eszközei—* a kapitalista részére a termelés, az ipari fejlődés. J A munkásság szempontjából nem tehetünk kifogást ez ellen a kapitalista terjeszkedés ellen ~ hiszen ha tennénk sem volna célja ?-, mert bizonyos tekintetben még előnyösnek is kell tartanunk a külföldi tőke megtelepedését, mert új munkalkalmakra, nagyobb munkalehetőségekre nyújt kilátást. Ámde, amikor ezt megállapítjuk, nem mehetünk el aggodalom nélkül amellett a tény mellett, hogy a legmodernebb módszerekkel dolgozó külföldi tőkével miként kerül szembe a magyar munkásosztály. Stinnes a legmodernebb és a legnagyobb eszközökkel dolgozó tőkét hozza ide. Stinnes birtokában van mindazoknak a nagy előnyöknek, amelyeket a koncentrált nagytőke juttat a tulajdonosainak. A magyar ipari munkásság ezzel szemben majdnem semmivel sem rendelkezik, ami a tőkével való birkózásban az erők kiegyenlítésére alkalmas. Úgy áll a magyar munkásság ezzel a legújabb stílusú tőkehatalmassággal szemben, mintha a modern messzehordó ágyukkal, tankokkal, repülőgépekkel fölszerelt hadseregekkel, parittyás, ijjas csapatokat állítanának szembe. A magyar munkásvédelem, a magyar szociálpolitika az eddigi kereteken belül is vajmi keveset jelentett. Milyen semmiséggé fog az törpülni a szinnesi nagy arányokban. Mily isteni ajándéknak fogja találni a németországi viszonyokhoz szokott Stinnes, ha megtudja, hogy itt nincs törvényes korlátja a munkaidőnek, ha megtudja, hogy itt nincs szabálya a munkabérmegállapításnak, ha megtudja, hogy itt nem kell gondoskodni a munkásról aggság, rokkantság esetére , ha megtudja, hogy a munkanélküliek — az állam gondoskodása miatt — mindig kész prédái lehetnek az olcsó munkaerőt keresőknek. S mily isteninek fogja, találni azt az állapotot, hogy amíg ő egy tollvonással, egy gombmegnyomással bármikor eldöntheti a munkások ezreinek a sorsát, addig a munkások csak akkor tanácskozhatnak a vele 'szemben "követendő eljárásról, ha az egy " rendőrimnoknak, egy szolgabírónak vagy egy községi jegyzőnek nem okoz különös kényelmetlenséget. Azt hisszük azonban, hogy még Stinnes és az ő vezérkara is inkább a Danaidák ajándékának fogják tekinteni mindezt. Mert ez az állapot még az okos kapitalista szempontjából sem kívánatos. Mert a kapitalista termelni akar, minél zavartalanabbul és minél hasznothajtóbban. Ennek pedig elmaradhatatlan föltétele az intelligens, magát szabad embernek érző s munkáját kedvvel végző munkás. Minden termelőrendszernek meg vannak a maga nélkülözhetetlen alapfeltételei. Magas fejlettségű kapitalisztikus termelést nem lehet folytatni sem bulikkal, sem jobbágyokkal. WWVWWWJWVft/WWW,A/VJ.^WWW^/WWWWWWWVAAAA/V/UVAI A genfi nemzetközi munkaügyi értekezlet október 18-án nyílik meg. Az értekezleten ötven állam kormánya, munkásai és munkáltatói képviseltetik magukat Az értekezlet napirendjén szerepel a kivándorlás kérdése, amely ma különösen aktuális, tekintettel a munkanélküliségre, azonkívül a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal igazgatótanácsának átszervezése és ezzel kapcsolatban a békeszerződés XIII. részének revíziója. Az utóbbi azt célozza, hogy szaporítsák a tanácstagok számát, az Európán kívüli államok képviselőinek nagyobb mérvű bevonásával. Az értekezlet foglalkozik még a nemzetközi egyezményeknek, elsősorban a 8 órai munkaidőről szóló egyezménynek az egyes országok parlamentjében történt ratifikálásával. Végül megvitatják a munkanélküli-ség kérdését, amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal a genfi és génuai értekezletek határozatainak értelmében különösen figyelemmel tanulmányozott Az értekezletre Magyarország négy képviselőt küldhet: kettőt a kormány, egyet a munkás és , egyet a munkáltatók részéről. Aminisztertanács már megállapodott a delegátusok személyében. Eszerint a kormány képviseletében dr. Heller Farkas és dr. Magyar Károly, a munkásszervezetel képviseletében Jászai Soma, a munkáltató szervezetek képviseletében Scitovszky Tibor ny. államtitkár mennek el a genfi értekezletre. Az osztrák munkásosztály súlyos dilemmája. Kapitalista járom vagy éhenpusztulás A győztes hatalmak párisi békekötései egyre- másra hajtják virágaikat A legnagyobb nehézségekkel küzdő Németország után most Ausztria kerül a hálóba, hogy zsákmányává váljék a reakciónak és a kapitalizmus polip-csap,jainak. Ausztria — épp úgy, mint, Magyarország — a legnehezebb gazdasági állapotokkal küzd a háború vége óta és bajaiból nem tud kijutni, mert kezét megköti a békeszerződés. Ezért nem cselekedhet saját szabad elhatározása szerint és talpraállhatása végett kénytelen magát kiszolgáltatni a győzők kényének, akaratának. Az osztrák szociáldemokrata párt koalíciós kormányzását lehetetlenné tette a keresztény- szociális ellenzék, amire a szociáldemokraták átengedték nekik a kormányt és amennyire, a szociáldemokrata párttól s a szakszervezetektől csak tellett, igyekeztek az ausztriai keresztény kormányzat útjából a nehézségeket eltakarítani, aminek számtalan példáját adták, az időközben egymásután kitört bérmozgalmak békés levezetésével, a gazdasági nyomorúság szülte céltalan és mi eredményt sem biztosító politikai tüntetésektől való tartózkodásukban. A közelmúlt hónapokban napokon át foglalkoztatta a világsajtót Seipelnek, Ausztria kancellárjának utazása Prágába, Berlinbe és Veronáiba s amidőn ezen utazásáról hazatért, olyan eredményről számolt be, amely a fiatal osztrák köztársaságot féltő munkásosztályból és a köztársasági államformához ragaszkodó polgáripártokból a legnagyobb fokú aggodalmakat váltotta ki. Ausztria, amelynek egész gazdasági létét az özönvíz veszedelmével fenyegeti az értéktelen papírpénzszaporulat, hogy magán segíteni tudjon, külföldi kölcsönre szorul. Ennek a kölcsönnek a megszerzése volt Seipel kancellár utazásának tégja és az olaszok hajlandóiknak is mutatkoztak arra, hogy flimkölcsönnel segítik Ausztriát természetesen olyan ellenszolgáltatások fejében, amelyeket a megkötött "kezű Ausztria nem adhatott meg önállóan. De tiltakozott már akkor is az osztrák munkásosztály nevében a szociáldemokrata párt az ellen, hogy Seipel és a mögötte álló keresztényszociális kormány az osztrák köztársaság és az osztrák nép szabadságát , függetlenségét dobja oda prédául néhány millió líra kölcsönért és kiszolgáltassa a dolgozó népet a kapitalizmus szabad zsákmányának. A olaszok ajánlata azonban féltékennyé tette a többi hatalmakat és Csehszlovákiát is, amelyeknek nem lett volna inyükr© az, hogy, Ausztria egyedül az olasz kapitalizmus és imperializmus protektorátusa alá kerüljön s ezért elvitték az osztrák kölcsön ügyét a Népszövetségi Tanács genfi ülésére, ahol végre is abban állapodtak meg, hogy Ausztriának megadják a szükséges kölcsönt, de három nagyhatalom és Csehszlovákia együttesen főbiztost küldenek ki Ausztriába, aki az osztrák kormány fölött állva, jogosult Ausztria pénzügyeit intézni s igy, amíg a kormány egyrészről vak eszközévé válik ennek a teljhatalmúfőbiztosnak, másrészről a népképviselet kapcsolódik ki az ország kormányzásából. Az osztrák gazdasági válságnak ilyen irányú megoldása, az ausztriai szociáldemokrata párt fölfogása szerint is, veszedelmezteti mindazokat a vívmányokat, amelyeket az 1918. évi októberi forradalom az osztrák népnek és a munkásosztálynak kivívott. A kormányzat, amely a kölcsönt adó hatalmak és a hatalmak főbiztosának vak eszköze, a legvadabb reakcióval fenyegeti meg a közszabadságokat s elsősorban a munkásosztály jogait és a kiszolgál-