Népszava, 1923. június (51. évfolyam, 122–145. sz.)

1923-06-10 / 129. szám

14' ami az útjukat megvilágította és ami erőt, el­határozást, kitartást adott nekik a küzdel­mekhez. A mai generációnak szüksége vált a meg­­­­emlékezésekre, szüksége van arra, hogy mis­­elevenítsék előtte a nagy küzdelmeket, hogy végigvonultassák előtte azokat a harbár álla­potokat, amelyek között elődeiknek élni kel­lett s amelyekből csak a legnagyobb lelki aka­rattal s a szolidaritás hatalmas erkölcsi fegy­verzetével­ tudták magukat kiszabadítani. Ma válságban van az egész világ. Nemcsak gazdasági válság, nemcsak anyagi nyomorúság súrit bennünket, de végzetterhesen nehezedik Európa népeire az az erkölcsi métely, amely a bábom vad erkölcseit, emberpusztító szellemét akarja a polgári társadalom erkölcsi alapjává tenni. Ezt a pusztító szellemet csak az a maga­sabb erkölcsi erő tudja föltartóztatni, amelyet a szocializmus ébresztett föl a munkásságban s amely azokban a küzdelmekben mutatkozott meg legtermékenyebben, amelyet a munkások szervezeteik megteremtéséért, fönnállásáért s azok keretében a maguk kulturális fölemelke­déséért folytattak. A magyarországi vas- és fémmunkások szö­vetségének megalakítása s annak huszadik év­fordulója nemcsak azért nagyjelentőségű az egész magyar munkásmozgalomra, mert a leg­fontosabb és legnagyobb számú munkásréteget egyesíti ez a szövetség magában, de azért is, m mert, éppen ennek a nagyszámú és sok kü­lön szakmából álló rétegnek az egyesítése példa­adásul szolgált az egész magyar ipari munkás­ságnak. És újra csak néhai Teszársz Károly törhetet­len akaratát és energiáját kell magunk elé idéz­nünk, ha rágondolunk arra, hogy mennyi el­lentállást, mennyi kicsinyes külön érdeket kel­lett legyőzni neki és munkatársainak, amíg si­került a nagy egységet megteremteni. Kép­zeljük el csak, mi történt volna a ma­gyar vasasokkal, mi lett volna a magyar mun­kásmozgalommal, ha a mai súlyos napokban s a még ránk váró súlyos küzdelmekben kis helyi és szakmai csoportokban szétszakgatottan álla­nának a megerősödött tőkehatalommal s annak minden rendű segítőcsapataival szemben. Azért legyen a vasasok ünnepe, ünnepe az egész magyar szervezett munkásságnak. Hág­yánk és szeretetünk legyen az élőké az úttörők közül, kegyeletünk az elköltözöttek és zárja min­denki szívébe az úttörők munkájának a tanul­ságát: egységben az erő, tudásban a hatalom. NÉPSZAVA 1923 június 14. leleplezték az első Jaurès-szobsrot. * * A sasssíkásság S&fgadalmat tesz Jaurés szobra alatt. — „Ida rsézssn ek, egy hely itt meg m­indig Sires..." — Isft Király apacsainak"­­gaFáz3Sáik©«rása. — Leleplezték a royalisták összeesküvő szervezetét. (Páris, Junius 5. — Röpülőpostával érkezett.) Junius 3-án, vasárnap zajlott le az alig 12.000 lakosságú Carmaux városában az az ünnepség, amelyre Franciaország munkássága már évek óta készülődik és amely egyben ünnepe volt az egész világ proletariátusának. Carmaux váro­sában leplezték le a francia munkásság utártír­ha­lárt halt vezérének, Jaurésnek első szobrát. A leleplezési ünnepélyen nemcsak a francia­országi szocialista párt, a szakszervezetek, az angol és a belga munkáspártok képviseltették magukat, hanem megjelentek a francia liberá­lis polgári pártok küldöttei is, hogy a szabad­elvű polgárság kegyeletét is leróják a világ­béke nag­ynevű­ előb­ircosának megörökített emléke előtt. Az ünnepélyen a hivatalos szónok Anatole France lett, volna, de a kiváló aggas­tyán nem birt eljönni az ünnepélyre és igy emlékbeszédét egy másik szónok olvasta föl Ebben a beszédben Anatole France Jaurés egy mondását idézte: „Bátor az, aki szereti az­ életet, keresi és ki is mondja az igazságot." Ha ezekhez a szavakhoz tartjuk magunkat — írja Ana­tole France —, akkor méltók leszünk nagy mesterünk, Jaurés tanításaihoz. A továbbiakban a nagy francia­ író lángoló szavakkal ostorozza azt a politikát, amely a gyűlöletből fakad és a népek elnyomásában, ezúttal a Ruhr-vidék megszállásában jut ki­fejezésre. Csak­ a népek testvériesülésének, a dolgozó emberek szolidaritásának megvalósu­lása hozhatja vissza Európa békéjét és akik ezt megakadályozni igyekeznek, Poincaré és a külföldi Poincarék, csak önös célokat szolgál­nak és a szemfényvesztés eszközeivel igyeksze­nek elhitetni azt, hogy ők a népakaratot kép­viselik. Vandervelde a belga munkásság. Albert Thomas az angol munkáspárt nevében tett­­ koszorút Jaurés szobrára. Mind a ketten rend­kívül hatásos beszédekben méltatták azokat a felmérhetetlen szolgálatokat, amelyeket Jaurés tett a világ munkásságának és amelyeket a nagy harcos mártírhalála pecsételt meg. Fogadalmat tettek a szobornál, hogy a mun­kásság hűen kitart Jaurès tanításai mellett és bátran, elszántan folytatja az általa megkez­dett harcot a reakció ellen. ISA király apacsai:" Franciaország belpolitikai viszonyai egyre­­ kuszáltabbakká lesznek. A royalista propa­ganda erősbödik az országban, ugy hogy a kormány is elérkezettnek látta már a royalis­táknak ha nem is nagy, de elszánt csoportjával való leszámolást. Tudvalevően alig néhány hete, hogy Toulouseban hatvan royalista meg­támadta Caillauxt és az ezt követő parlamenti interpellációk hatása alatt e nem is első rend­zavarás után „a király apacsai" ellen eljá­rást indítottak. Nemsokára ezután, május 31-én este az Emberi Jogok Ligája nagygyűlést tar­tott, amelyen a szónokok a bel- és külpolitikai­­helyzettel és az elkövetkező választások elő­készítésének kérdésével foglalkoztak. A válasz­tások ugyan még messze vannak, de a szocia­listák és a radikális polgári pártok is a vidé­ken már megkezdték agitációs hadjáratukat és befolyásuk, pá­rthíveik száma szembetűnően­­ gyarapszik. A kormánypárti sajtó méla rezignációval állapítja meg a nacionalista-imperialista politika ellenfeleinek ezt a térnyerését, a francia fascisták, az „Action Francaise" kő­ül csoportosuló garázda, royalista elemek el­szánt akcióba kezdtek, amikor a háborús po­litika csődjéről és népszerűtlenségéről kellett meggyőződniök. Íg­y a május 31-iki gyűlést is meg akarták hiúsítani az „Action Francaise" emberei és lakásuk előtt megvárták és meg­támadták a gyűlés szónokait, Violette, Moutet és Langnier képviselőket. Violette képviselőt a felesége kisérte és mi sem természetesebb annál, hogy a garázdá­lkodók ennek a nőnek is nekiestek. Moutet és Langnier bekötözött fejjel jelentek meg a gyűlésen, amelynek­­résztvevőit csak nehezen lehetett visszatartani attól, hogy meggtámadják az „Action Fran­caise" szerkesztőségét. A SÍCormány ie­essogára, hogy Jessuoinol a Toys5?!stáhhs?. •Június 1-én a parki­mentben Herriot és Brousse képviselők rendkívül éles és­ erélyes hangú interpellációban követelték a royalista agitáció megfékezését és minden francia ál­lampolgár személyes szabadságának, valamint véleménynyilvánítá­sá­nak megvédelmezését. Herr­iot kijelentette, hogy ha­ a kormány to­vábbra is jóindulatú, elnéző magatartást tanu­sit a royalisták üzelmeivel szemben, ezzel polgárháború veszedelmét idézi föl Francia­országban. ide nézzeitek! — mondotta. — Egy hely itt n»»x misidig üres és mi még mindig .isurés roegtorssilan halálát siratjuk. E szavaknál a kamara szocialista és­ radikális polgári képviselői, mintegy adott jelre, álltak föl helyükről és így hódoltak Jaurés emléké­nek. "Herriot azzal fejezte be beszédét, hogy most dönteni kell, hog­:­ a kormány hajlandó-e minden rendelkezésre álló eszközzel megvédeni a köztársasági szabadságjogokat, vagy pedig Franciaország amúgy is földúlt békességét ki­szolgáltatja-e egy garázda és mindenre, elszánt kis csoport önző céljainak. Maunonry belügyminiszter a távollévő Poin­caré miniszterelnök nevében azt válaszolta, hogy a kormány könyörtelenül el fog bánni mindazokkal, akik politikai ellenfeleiket ilyen eszközökkel akarják meggátolni közszereplé-jükben. Ez szégyenteljes állapot és a kormány is megelégelte már a royalista üzelmeket. A­ megindult, vizsgálat bizonyítékokat szolgálta­tott arra nézve, hogy royalista szervezet hálózza be egész Fran­ciaországot és mindenütt olyan támadásokat készít elő, a romok május 31-én zajlottak le az Emberi Jo­gok Ligájának gyűlésével kapcsolatosan. A kormány — hangsúlyozta a belügyminiszter — a legerélyesebb eszközökkel fog az ilyen akciók­kal szemben eljárni. A kamara egyhangúlag elhatározta, hogy a köztársaság és a polgárok teljes szabadságának védelmére a legmesszebbmenő intézkedéseket teszi és a royalista képviselők sem mertek az ezirányú határozati javaslat ellen szavazni. Egyébként a képviselők ellen rendezett táma­dás alkalmával letartóztatták Henry Félix Martin orvostanhallgatót és Jean de Lorgerit grófot, a „Camelots du Roy" (a király csatlósai) című egyesület ötödik körzetének főnökeit. La­kásukon talált írásos bizonyítékok nyomán lep­lezték azután le a royalisták nagyarányú ösz­szeeskü­vését. Saint Nazaireban és Nantesban Briand volt miniszterelnök, a washingtoni konferencia francia delegátusa, nagy beszédet tartott, amelyben hangoztatta, hogy a royalista üzel­mek ki kell, hogy józanítsák a jelenlegi kor­ mány híveit is. Franciaország csakis a nem­zetközi béke létre­jöttével és csakis egész Európa gazdasági konszolidációjának segítségével lép­het a boldogulás útjára. A szárazföldi leszere­lést — mondotta Briand — a washingtoni kon­­ferencián azért ellenezte, mert Európa jelenlegi helyzete Franciaország számára nem teszi le­hetővé a leszerelést. Az angol- amerikai szö­vetség végét járja és valószínű, hogy ez a szö­vetség egy angol—japán—amerikai antanttá bővül ki, amely Franciaországot teljesen szá­mításon kívü­l hagyná. Rosszabbodik a szénellátás. A Ruhr-vidéken a bányászok sztrájkja tudva­levően sikerrel ért véget és március haváig visszamenően 100% -os bér­javítást eredménye­­zett. Várjon ez megnöveli-e a Franciaországba érkező szénszállítmányokat? Hiszen a Ruhr-vidék megszállása óta Franciaor­­szág szénellátása egyre rosszabb lesz és a­ bizonytalan helyzetre jellemző, hogy az egyik legnagyobb francia, szénvállalat körleve­let" intézett vevőihez, a­ nagy gyári üzemekhez és ebben a körlevélben bejelenti, hogy a hely­es külpolitikai helyzet megváltozásáig nem bír a rendel­éseknek eleget tenni. A németek a meg­szállás előtt az­ ipari szenet legnagyobb részt Sziléziából szállították Franciaországba, ezek a­ szállítmányok azonban a Ruhr-akció óta ter­mészetesen elmaradtak. A Ruhr-vidék pedig nem tudja pótolni a sziléziai szenet. Az ango­lok és a belgák a francia rendelésekre még csak választ sem adnak, mert másutt, sokkal jobban tudják elhelyezni szénkészleteiket. a német javaslatot A por­osz m­inisasteralnök ISSLakozok a mellszéllett területeken elkövetett em­bertelenségeie­kniatt. IPáris, június 8.) Az Hawaa-ügynökség je­­­lenti Londonból: Az angol kormány a német javaslatokat elégteleneknek és tökéletleneknek tekinti, mégis az a nézete, hogy a szövetsége­sek a ja­va­sla­tkat megvitathatják, mert meg kell határozn­iuk, hogy a javaslatokból mit tartanak meg és mit utasítanak vissza. Az an­gol kormány azt óhajtja hogy a szövetségesek egyezzenek m­g abban a kérdésben, a­milyen formában és módszerrel cserélik ki nézeteiket, amelyek alapján a közös választ kidolgozzák. (London, június 9.) Mielőtt a szövetségesek bárminő választ adnának a jóvátételi jel­zőkre, előbb e­gymás között fognak tárgyalni Curzon angol külügyminiszter, hír szerint hétfőn találkozik a londoni francia nagykövet­tel. Valószínű, hogy a találkozáson az olasz és a belga diplomáciai képviselő is megjelenik. (Berlin, június 9.) A porosz országgyűlésben Braun miniszterelnök beszédet mondott, amelyben tiltakozott a rajnai lakosság rend­szeres kínzása és a francia megszállóknak a rajnai Ruhr-vidéken tanúsított embertelen­esze ellen. A sz­ónok kijelentette, hogy ezek a brutális, csak a gyarmatokon szokásos mód­szerek a Rajna-vidék lakosságát a francia csapatokkal szemben való ellenállásban csak m­egerősítik. A Rajna-vidék elszakításába semmiféle német kormány nem nyugodnék bele. A Rajna-vidék német és az is marad min­dig. A koalíciós pártoknak azt a javaslatát, hogy a miniszterelnök beszédét Németország­ban, különösen pedig a megszállt vidékeken lehetőleg minél nagyobb körben terjesszék el, túlnyomó többséggel elfogadták. A szociáldemokrata párt parlamenti frak­­ciója június 12-én, délután 7 órakor ülést tart, Olaszország Fiume annexiójáról tárgyal. A" római­­Jl Mondo" jelenti Belgrádból, hogy az ottani lapok jelentése szerint az olasz kormány javaslatot tett Fiume annexiójára, amelynek ellenében a Baross-kikötőt és a deltát Jugo­szláviának engednék át. OLCSÓ KÖNYVEK 26 KÖT­ET A LEGKIVÁLÓBB ÍRÓKTÓL ARA CSAK 1463 , A KEDVEZMÉNY CSAK JÚLIUS 15-IG ÉRVÉNYES KAPHATÓ A NÉPSZAVA-KÖNYVKERESKEDÉS­BEN, BUDAPEST VII. ERZSÉBET-KÖRÚT 85. SZ.

Next