Népszava, 1925. április (53. évfolyam, 74–97. sz.)
1925-04-01 / 74. szám
1925 április 1. WoBISéM tenorénak alkalmazott se egyetlen villamos, vasúti, közüzemi, tm&mm és állami : a misém választások úgyis elsöprik WulfSéMat! atőkekamat, a nyersanyag ára s azok a további összegek maradnak, amelyek a tőkésnek jutnak. Miképpen lehetséges, hogy az egyik ország vállalkozói annyival nagyobb nyereséggel dolgozhassanak, mint a másikéi? Mert Angliának a hajóépítés tekintetében monopolisztikus helyzete volt. A német hajóépítés a háború előtt ezt a monopóliumot nem érintette, mivel a német gyárak legnagyobbrészt csak olyan hajókat építettek, amelyeket a német vállalkozók ,csak Németország hatalmi állására való tekintettel rendeltek meg náluk. Ezért a német hajóépítés nem zavarta az angol kalkulációt. A háború után a német hajóépítés megint más tekintetben, de szintén különleges helyzetben volt, amennyiben csak a német szükségleteket elégítette ki s ezért akkor is olcsóbb árkalkuláció alapján kellett vállalnia a hajók építését. Ennek a következménye, ha tisztán gazdasági szempontokat veszünk figyelembe, az, hogy a németek termelése jobban volt megszervezve, mint az angoloké, akik kevésbé takarékosan dolgoznak, mint ahogyan azt a március 15-iki „Observer" is írja. Ehhez hozzájárul az a körülmény, hogy egy angol cég saját előnyére akarja fordítani azt, hogy a nemzetközi versenyből tíz évig kizárt németek üzemeiket újra működésbe akarják hozni, mert egymagában az a körülmény, hogy nem marad fölhasználás nélkül, már nyereség. Nem ugyan közvetlen, hanem közvetett. Ezek a gondolatok vezetik a közvéleményt, amely távol áll az üzleti élettől, amíg az üzletemberek inkább közvetlenül látható körülményeik felé fordítják tekinteteiket. De hiszen éppen abból áll az előnyük, hogy ők ezt meg is látják s újra megtartják maguknak, mint ahogyan eddig is tették. Mit lát már most az üzleti világ? Azt, hogy a háború után az angol üzleti tőke igen nagy érdekeltséget vállalt a német gazdasági életben. Az egyes vállalatok ekkor nagyobb mértékben lettek nemzetköziek, mint amennyire a háborúig voltak, amikor a német császári kormány gondosam ügyelt a német vállalatok nemzeti jellegének föntartására. (W. O. Eimen: Labour Alternative.) Ki tudja ma megmondani, hogy az uj nemzetközi helyzetnek megfelelően mennyi angol s francia tőke fekszik ma a német vállalatokban s hogy akkor, amikor ma egy angol hajóscég német céggel építtet, nem angol vagy nemzetközi céggel építtet-e? S tekintettel arra, hogy Anglia munkássága a legtöbb szakmában ma bérharccal fenyeget, nincs-e szüksége a kapitalistáknak ara, hogy megfenyegessék a munkásságot azzal, hogy tönkretették Anglia leghatalmasabb iparát is s hogy hamarosan tönkre fogják tenni a többit is. Baldwin miniszterelnök ipari békét hirdet és a kapitalistáik ugyanakkor azt illusztrálják, hogy az angol munkásság tönkreteszi az angol ipart a „túlkövetelésekkel". Ha azt látjuk, hogy a kapitalisták milyen közönyösen nézték ezt az egész kérdést és hogy csak a távolállók izgultak miatta, akkor közel esik az a föltevés, hogy itt két olyan vállalat üzletkötéséről van szó, amely egy érdekeltség kezében van. Az üzletből származó helyzetben nem is lehet arról szó, hogy az angol tőke szembe került a némettel, hanem csak arról, hogy az angol munkás került szembe a némettel. Alighogy a háború elmúlt, gondoskodtak a kapitalisták arról, hogy azok között a vállalatok között, amelyek még nem voltak a nemzetközi tőkehálózatba bekapcsolva, ez a belekapcsolás mielőbb megtörténjék, mert a tőke megcsinálja a maga nemzetközi hálózatát, míg a munkásság csak beszél róla és fenyegetődzik vele. A tőkés egy-egy ilyen rendeléssel, amelyet Angliából átvisz Németországba, ráijeszt a lakosság legszélesebb rétegeire, hogy az egész ország tönkremegy a munkások túlzott követelései miatt. A munkásoknak ezzel szemben csak a gazdasági tényezők megismerése áll rendelkezésre. A munkásságnak azonban meg kell tanulnia, hogy neki önmagával szemben az a kötelessége, amit Marx az internacionálé alapszabályaihoz írt felhívásban kifejtett, hogy kétféle társadalomgazdaságtan van: egy polgári és egy proletár. Ami az egyik szerint igazság, az a másik szerint tévedés. A polgári nemzetgazdaság szerint igazság, hogy az egyes gazdagodása az egész társadalom előnye. Ez azonban tévedés, mert a polgári társadalom gazdagsága a pénz és nem az áruk. A proletár társadalomgazdaságtan tanítása szerint a társadalom gazdasága az árubőség, a termelés célja az áru előállítása, amíg a polgári társadalomgazdaságtan szerint a haszon. Ezért engedi meg a polgári társadalomgazdaságtan azt, hogy ahol sok áru van, ott az áruk egy részét a nyereség fokozása céljából el lehessen pusztítani. Ha ezzel el lehet érni azt, hogy a kapitalista nyeresége nagyobb legyen, mint amennyi volna akkor, hogyha több áru volna, de ennek kisebb ára. » A háború és a háború következtében előálló helyzet kétségtelenül a polgári fölfogásnak az emberiség érdekével való ellentétességéből született és így természetszerű, hogy betegségből származik. Ami tovább következik belőle, szintén betegség. A Lengyelországgal kötött kereskedelmi szerződés becikkelyezéséről 6701ó törvényjavaslatot a csonka nemzetgyűlés közgazdasági és külügyi bizottsága kedden délelőtt letárgyalta és vita nélkül elfogadta Erről a két bizottság előadója a csonka nemzetgyűlés keddi ülése folyamán — amint lapunk más helyén önről beszámolunk — jelentést is tett. A bizottság előterjesztésére a javaslatra kimondták a sürgősséget. pohár törkölyt hitelbe és nekivágott a sötét utcának, amelynek köveit ólmos eső paskolta végig. Támolyogva bandukolt keresztül a Flórián-téren. — Ha ő egy ilyen hegedűt lophatna vagy találna... De jó volna ez, nagyszakállú Devla. Csakhogy épp olyan lehetetlenség ez, mint hogy az az istenverte asszony egyszer már elevent szüljön. A gondolatai meg-megcsúsztak, bukdácsoltak, megbotlottak, el is vágódtak olykor az agyában kavargó piszkos pálinkaködben. És meg-megcsúszott, bukdácsolt, megbotlott ő maga is a kihalt és iszamlós pallójú Flóriántéren. Átvágott rajta a görög templom tornya irányában. Igaz, hogy úgy imbolygott a tér gömbölyű lombú akácfái mögött ez a torony, mintha gomolygó hullámokon vergődő hajó bukdácsolna. De azért csak amellett kanyarodik be az út a cigányváros felé. Tudták azt megszokásból az ő lábai. Mert azok gondolkoztak helyette. A feje csak úgy utánuk billegett De a lábai sem gondolkoztak nagyon. A tér közepén ott feküdt ugyanis didergő testtel nyitott tokjában az ő kótyagos fejének egyik álma. A StradiVárius. Biztos, hogy a bolond gróf költözött ki hirtelen — ahogy szokta — városi palotájából a radványi kastélyba. Csinál ő ilyeneket, ha rájön a bolondja. Úgy eshetett le a társzekérről. Este volt, a szekér zörgött Nem vette észre a bakon bóbiskoló sakály. Esett, csúf ólmos eső esett. Ki járt volna ilyenkor az utcán. A rendes emberek ilyenkor otthon isznak, verik a butaságot tőlük örökölt gyereket vagy álmosan fordítanak hátat , a megunt asszoynak. Csak le kellett volna, hajolnia, hogy övé legyen a kincs. De a lábai, mondom, szintén zavarosan gondolkoztak. Megbotlott a szerencséjében, végigrágódott a síkos kövezeten és odagurult az egyik akácfa tövébe, mint egy megiramodott boroshordó. Csupa sár lett Az istent szidta és tapogatódzott, hogy miként tápászkodjék föl. Tapogató keze most valami selymes, lágy és meleg motyóra tévedt. A lucskos és mégis kedves, furcsa batyu pedig az ő sáros, loncsos kezének érintésére — sírni kezdett. Ábris, a prímás ettől a vékonyka siró hangtól valahogy kijózanodott. Ölébe kapta a kitett gyerekét, malaclopó köpönyegébe takarta és a világ komisz rendje ellen lázadozva motyogta: — Ennek a bestiának lett kölyke. — Ne sirj hát, csöppség, hazaviszlek, ne félj ... Ringatta, dühögött neki. Végre juhászodott a gyerek sírása. — No, veled jól kibabrált az anyád. Isten verje meg az apádat. Ki volt? Nem tudod. Nem volt kódis, ugye? Csak arféle hagyja ott akölykét, ha nem volt esze bevárni a papot. No most cigány lesz az apád. Majd muzsikálunk egymásnak. Hazaért közben. Az asszony az ágyban feküdt. Bágyadtan, szürkére sápadt arccal. Valami négy cigányasszony sürgött körülötte. Most az egyszer nem káromkodással köszöntött be. — Nézd, anyjuk! — rikoltotta már a konyhából. — Mustrát hoztam neked. Gyereket Nézd milyen akkurátus kis jószág. — No, süsse meg Ábris — fordult feléje Rébek néni, a brácsás felesége. — Jókor hoz mustrát. Van itt gyerek. Nem is egy. Ikrek. Persze, hogy rajkó mind a kettő. Van az úgy, hogy az ember megbotlik a Stradiváriusban és örül, hogy lelencgyerekre talált elestében. Pedig akkor már odahaza ikrek várják... Furcsa ez az élet. NÉPSZAVAIT em sürgős... Nem egyszer mutattunk már rá arra, hogy a kormány a nagy vagyonok kímélésével a szanálásnak úgyszólván minden terhét a nyomorgó, robotos tömegekre hárította át és óriási sikernek könyveli el, hogy a dolgozók mindennapi falatját, kenyerét, lakását sokkal nagyobb mértékben drágította meg, mint ahogy a szanálási program lefektetéseikor tervbe vették. Smith népszövetségi főbiztos havi jelentései tanúságot tesznek arról, hogy Bethlenek hónapról-hónapra mértani arányban növekedő összegeket préselnek ki a dolgozó tömegekből, holott ma a munka egyet jelent a sorvasztó koplalással és ugyanakkor ijesztő módon növekszik azoknak a munkásoknak és tisztviselőknek száma, akik munka hijján még a koplalásnak ilyen enyhített formájához sem juthatnak hozzá. Bethlenek azonban nem sokat hederítenek arra, hogy az ő szanálásuk a nincstelen emberek számára szinte megoldhatatlan problémává tette a mindennapi kenyér megszerzését és a gazdasági válság egyre katasztrofálisabb méreteket ölt. Ők továbbra is csupán a nagyagrárok hiteligényeinek kielégítésében látják a szanálás céljait és az ezerholdasokon kívül legföljebb a háziurakat hajlandók szanálni a lakók teljes kiszolgáltatásával. Többrendbeli ígéretek ugyan már elhangzottak a kormány frontjáról arra vonatkozóan, hogy előbb-utóbb rászánják majd magukat a néptömegeket nyomorító, a bethleni adórendszer osztályjellegét legerősebben kidomborító adóterhek némi könnyítésére, de ezeket az ígéreteket sohasem követte a cselekedet. Legutóbb is hangok hallatszottak az egy,séges párt tájékáról, hogy a 17.000-szeres aranyszorzószámot leszállítják, közelebb hozzák az arany tényleges értékéhez és megreformálják a kincstári haszonrészesedést és a forgalmi adó rendszerét. Most azonban Bud pénzügyminiszter egy újságíró előtt kijelenti, hogy „semmii értelme sem volna annak, hogy a kormány még ebben a költségvetési évben leszállítsa a 17.000-szeres aranyszorzószámot. Erre legföljebb csak a július elsején kezdődő új költségvetési évben kerülhet a sor. Ami a kincstári haszonrészesedés leszállítását illeti, ez pedig adóügyi intézkedés, amely csak az adózás reformjával kapcsolatban történhetik meg. A forgalmi adó reformját illetően pedig egyelőre előkészületek folynak a pénzügyminisztériumban." A pénzügyminiszternek ebből a nyilatkozatából tehát ismét csak az derül ki, hogy a kormánynak valóban nem sürgős, hogy a dolgozó tömegek számára a megélhetést, a mindennapi kenyér megszerzését lehetővé tegye. Hiszen Bud pénzügyminiszter is kijelenti, hogy „semmi értelme sem volna annak", hogy a kormány a kenyér után kapkodó tömegek terhein, akár csak a 17.000-szeres aranyszorzó szám leszállításával, a közeljövőben könnyítsen. Elvégre, ha a jelenlegi aranyszorzószám a robotos emberek igazságtalan, semmivel sem indokolható külön megterheltetését is jelenti, nem szabad megfeledkezni arról, hogy az aranyszorzószámnak ez a hamis értékelése hasznot hajt a háziuraknak és növeli azokat az adóbevételeket, amelyeket a nyomorgó tömegek szolgáltatnak be az államkincstárba. Márpedig Bethlenék előtt ezek vannak olyan fontos szempontok, mint a dolgozók megélhetése. WWWWWWWWWWWtA/WW/WW ArtA*WW*A'WWWWWWJWA Smith főbiztos jelentései. Keddi lapunkban megírtuk, hogy Smith népszövetségi főbiztos legközelebb hosszabb szabadságra megy: Amerikába utazik. Ezzel kapcsolatosan hírek jelentek meg — és mi is regisztráltuk e híreket — arra vonatkozóan, hogy a népszövetségi főbiztosság februári jelentését legközelebb ugyan még közzé teszi, de azután júniusig nem ad ki több jelentést a szanálási akció lefolyásáról. Illetékes helyről most oly értelemben helyesbítik a hírt, hogy a népszövetségi főbiztosság Smith főbiztos távolléte alatt is változatlanul kiadja szokásos havi jelentéseit, személyesen azonban Smith Jeremiás csak június folyamán számol majd be a Népszövetség pénzügyi bizottságának a magyar szanálási akcióról Megalakult az új finn kormány. Helsingforsból jelentik, hogy kedden megalakult az új kormány. A főbb tárcák betöltése a következő: miniszterelnök Tulenheime (konzervatív), is külügyminiszter Idmann, honvédelmi miniszter Lampen, pénzügyminiszter Relander. A kormányban 5 koalcióspárti, 3 agrárius és 3 pártonkívüli foglal helyet