Népszava, 1925. november (53. évfolyam, 247–271. sz.)
1925-11-01 / 247. szám
1925 november 1. SZÉPSZAVA rosszak, nem pedig folytatódik bennük más szűkölködő munkások adópénzei árán a veszteséges munka) és amely adótól azután megnyílnak a mainál hasonlíthatatlanul nagyobb mértékben úgy a mezőgazdasági, mint a városok körüli földek, valamint a városi telkek is amunkaalkalmaknak és a termelésnek, előbb a fogyasztási javak, azután a tőke kitermelésének és a természet által előírt annak a jogos és racionális viszonylatnak, hogy az egyik munkáskéz és agy alkalmazója és munkáltatója legyen a másik munkáskéznek és agynak. (P. J. Gy.) XI. (tj.) Amidőn előttünk állanak a külföldi példák arra nézve, hogy az egyes államok kormányai mit tettek a világháború befejezését követő hat esztendő alatt a mezőgazdasági szociálpolitika terén, önkéntelenül fölvetődik a kérdés: hát Magyarország? Várjon a magyar mezőgazdasági munkásságnak meddig kell még várni, hogy munkaerejét legalább annyira értékeljék, mint a fölsorolt európai államokban élő földmunkásét? A magyar földmunkás jogviszonyát az 1898. évi II. törvény szabályozza. Ez a reakciós törvény már életbeléptetésekor a régi feudális rendszer felé való visszatérést jelentette. Ma pedig, amikor a világháború után alakult nemzeti államok is biztosították a földmunkás sztrájkjogát, lehetetlen föntartanunk egy olyan törvényt, amely börtönnel és pénzbírsággal kényszeríti a munkást arra, hogy éhbérért arasson, amely törvény alapján nemcsak a bérmozgalomban résztvevő munkást lehet elítélni, hanem azt is, aki velük érintkezik, aki őket anyagilag vagy erkölcsileg támogatja és a kiszabott büntetés elengedhető, végrehajtása elhalasztható, ha a munkáltató kívánja; az ilyen törvény az úriszéket állítja vissza. Az 1923. évi XXV. törvény hatálya, amelynek alapján összeállított munkabérmegállapító bizottságok állapították meg a mezőgazdasági munkabéreket, a lefolyt gazdasági év végével megszűnt. Ha meghosszabbítanák is még egy esztendőre, nem sokat jelentene, amint hogy nem sok vizet zavart az 1923—1925. években. Tapasztalataink során elégszer volt alkalmunk rámutatni arra, hogy ennek a törvénynek mennyi volt a gyakorlati értéke. A jelenlegi kormányzati rendszertől aligha várhatjuk azt, hogy a mezőgazdasági, munkásság érdekében komoly, szociálpolitikai alkotásokat hozzon létre. Hiszen még a legelemibb állampolgári jogokat, az általános, titkos választójogot, úgyszintén az egyesülési és gyülekezési jogot is megtagadja a földmunkástömegektől. De pártunk parlamenti frakciójának tradicionális kötelessége a mezőgazdasági munkásság ügyét állandóan napirenden tartani és követelnie kell annak az egyezménytervezetnek a ratifikálását, amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal a földmunkások védelme érdekében hozott. Bele kell vinni a köztudatba, hogy ez az évtizedek óta vajúdó kérdés immár megérett a megvalósításra és hogy a mezőgazdaság sem fejlődhet, addig, amig a föld robotosai jobbágysorsban élnek. Az ipari munkásság év— Hát mi van veled? Beszólj. A vállát rángatta. — Hát csak megvagyok. — Igaz, hogy megnősültél? — Eddig még egyszer sem. — Igaz, hogy amerikai milliomos lettél? A levegőbe csapott. — Eh, sokat beszélnek az emberek. Nem olyan könnyen adják azt. No, persze, ha egy újdonsült amerikai milliomos az óvilági szegény ördögök közé pottyan, hát csak nem bolondult meg, hogy egyszerre a gazdagságával hencegjen. Hirtelenében olyan igényekkel lépnek föl vele szemben a régi, szegény cimborák, hogy sírva nézhet a kölcsönadott milliók után. Teljesen megértettük Pistát, hogy nem tálal ki egyszerre mindent, hogy egy kicsit begombolkozik előttünk és adja a titokzatos idegent. Még az is érthető volt, hogy akkor este a viszontlátás örömeinek a költségeit mi fizettük. Istenkém, hát csak nem szórhatja itt a dollárokat fűnek-fának. Annyi bizonyos, hogy nem lehet szegény ember, aki Amerikából jön közénk ilyen nekibizottan, kiöltözötten. Pista majd kirukkol a valósággal, csak várjunk torára. A háziasszonyom már sokkal többet tudott, mert a szomszédban lakott a Pista elvált felesége, akinél mindennapos volt. Alig győztem hallgatni. — Hát nem szerencsés asszony ez a Juliska? Elválik az urától, aki Amerikában megszedi magát és most, hazajön, hogy újra elvegye. Mesében hall az ember ilyet, Kánya úr. — Micsoda? Hát már Pista vizitelt Juliskánál? ... — Első útja is az volt. A szállodaból egyenesen Juliskához ment a kávémérésbe. Hát nem csodálatos? tizedes osztályharcával kiküzdötte az ipari munkásvédelmet, a falusi munkásság azonban csak a városba vagy a külföldre tud menekülni szomorú helyzete elől. Az ilyen állapotok erősen hátráltatják a mezőgazdaság fejlődését és ez végeredményben az ország boldogulását is hátráltatja. A mezőgazdasági szociálpolitika terén legelső feladat, hogy a jogviszonyszabályozás, valamint a munkásvédelmi intézkedéseknél a földmunkások az ipari munkásokkal egyelző elbánásban részesüljenek. Úgyszintén elsőrendű feladata a szervezkedési szabadság biztosítása is. A munkabérmegállapító bizottságokat, az eddigi rendszerrel ellentétben, demokratikus alapokra kell helyezni. A munkás bizottsági tagokat valóban a munkások válasszák és ezek a munkáltatóktól minden tekintetben függetlenek legyenek. Máskülönben semmi értelme sincs ezen bizottságok működésének. Lehetővé kell tenni, hogy a földmunkásszervezetek a munkáltatókkal kollektív szerződéseket kössenek. A munkaügyi bíróság hatáskörét ki kell terjeszteni a mezőgazdasági munkásügyekre is. Rendezni kell a munkaidőt. Az állandó munkásoknak biztosítani kell a vasárnapi munkaszünetet. A munkaidő télen rövidebb, nyáron pedig hosszabb legyen. A túlórázás, valamint a vasárnapi munka csupán aratáskor, továbbá elemi csapás elhárítása céljából vagy a jószággondozásnál legyen megengedve. A túlórázás, valamint a vasárnapi munka azonban küslön díjaztassék. Nemkülönben sürgős a lakásügyek rendezése is. A mezőgazdasági munkások lakásviszonyai tűrhetetlenek. A munkáltatókat szigorúan el kell tiltani attól, hogy istállókat, nyitott csűröket s ehhez hasonló épületeket jelöljenek ki munkáslakásul. A mezőgazdasági üzemi balesetek elkerülésére ezideig semmi gond nem fordíttatott. Ezen a téren is szükséges, hogy szigorú rendszabályokat léptessenek életbe. Alig van foglalkozási ág, amelyben annyi nő, ifjúmunkás és gyermek dolgozik, mint a mezőgazdaságban. Ennélfogva szükséges, hogy a mezőgazdaságban alkalmazott nők és gyermekek védelme tekintetében törvényes rendszabályok alkottassanak. Megállapítandók azok a munkakörök, amelyek a nők szervezetére károsak és ezektől eltiltandók. Ugyancsak eltiltandók az éjjeli munkától is. Gyermekeknek bérmunkára való alkalmaztatása az, iskolaköteles idő alatt, de legalább 14 éves korig eltiltandók. Bizonyos munkálatoktól (mint például a kaszálás) az ifjúmunkások is eltiltandók a 18 éves életkorukig. A mezőgazdasági felügyeletet legalább annyiraki kell építeni, mint az ipari felügyeletet. A gazdasági munkáspénztár is alapos reformálásra szorul. Az intézményt legalább is olyan nívóra kell fejleszteni, mint az ipari és kereskedelmi alkalmazottak biztosításáról szóló 1907. évi XIX. törvénycikk alapján létesült Országos Munkásbiztosító Pénztár a háború előtt volt. A biztosításnak ki kell terjednie baleset, betegség, aggkár, rokkantság és munkanélküliség esetére. Az intézményes biztosítást kötelezővé kell tenni s ki kell terjeszteni nemcsak az állandó és ideiglenes bérmunkásokra, hanem a törpebirtokosokra, felesekre és kisbérlőkre is, akik földjeiket maguk, illetve családtagjaikkal együtt mivelik. A munkásvédelmi intézkedéseket ki kell terjeszteni a külföldi honos vándormunkásokra is, nehogy a munkáltatóknak alkalmuk legyen a törvényes intézkedéseket kijátszani azzal, hogy az olcsóbb és védtelenebb külföldi munkásokkal törjék le a hazai munkásokat. Szigorúan meg kell tiltani, hogy ilyen vándormunkásokat a belföldi munkások részére megállapított munkabéreknél alacsonyabb fizetéssel alkalmazzanak. A földbirtokrendezés során eszközölt házhelyjuttatással csak félmunkát végeztek. A házhelyigénylők tekintélyes részét kihagyták a házhelyjuttatásból. Ezen a téren még nagyon sok a tennivaló, amíg elérhetővé lesz az a cél, hogy a nincstelen földmunkásság részére saját otthont teremtsünk. A házhelykiosztást tovább kellene folytatni mindaddig, amíg csak minden családföntartó falusi munkás kis családi házzal vagy házhellyel nem bír. A további feladat pedig az, hogy a községek, illetve az állam olcsó, hosszúlejáratú hitelt nyújtson az ilyen munkáslakások fölépítéséhez. S végül, minthogy a földmivelő munkásság, valamint az összes dolgozó rétegek helyzetének a tartós javulása függ a mezőgazdaság fejlődésétől, mert a mivelt föld terméseredményének a fokozása általános jólétet hoz létre, el kell hárítani minden olyan akadályt, amely a mezőgazdaság fejlődését hátráltatja. A mezőgazdaság belterjessé tétele égetően fontos problémája az országnak, nemcsak közgazdasági, hanem szociális, sőt politikai szempontból is. Minthogy azonban az első nemzetgyűlés által alkotott földreformtörvény nem alkalmas arra, hogy ezt az ügyet előbbre vigye, új, megfelelő földreformra lesz szükség; olyanra, amely nemcsak a többtermelés ügyét,anem az évtizedek óta orvosolatlan szociális kérdéseket is megoldja. — Bizony csodálatos. Pista azelőtt át nem lépte volna egy kávémérés küszöbét, ha csak nem rumos feketekávét mértek benne. — Egészen megváltoztatta ezt az embert Amerika vagy a gazdagság. Juliska kínálta, de nem iszik, azt mondja. — Elhisszem, hogy mondja. No és mit akar Juliskával? — El akarja venni. Esküdözött, hogy még mindigszereti és az ő kedvéért jött vissza Amerikából. — És mondta, hogy milyen szerencse érte? — Nem beszélt róla. Tagadja, a ravasz. Ha elárulná előre, hogy mennyije van, azt hihetné, hogy Juliska csak a pénze kedvéért megy vissza hozzá Juliska ezt nagyon jól tudja és egy szóval sem említi neki, hogy így vagy úgy: van-e sok pénzed? Pista már annyit mondott, hogy ezt a kis ostoba kávémérést i pedig el kell adni, mert az ilyesmivel nem érdemes bájolni. Juliska már vevő után néz. Emberségben megnőtt előttem Pista. Egy ember, aki öt esztendő után hazajön a föld túlsó oldaláról, hogy elvegye az elvált feleséget, akit szegénységben hagyott itt és akinek most a lábai elé rakja a vagyonát, hát az igazán csodalény lehet. Ezért adja hát ő a szegényt, a szerényet előttünk, nehogy árulói legyünk Juliska előtt az ő gazdaságának és az asszonyt ne a régi barátság, ne az újra föltámadt szerelem vigye vissza hozzá, hanem a vagyon, a dollárimádat. Teljességgel igazat adtam Pistának, akivel a következő napok egyikén a vasúti állomás vendéglőjében találkoztam. Ott szomorkodott szegény egy pohár sör mellett a bagázsiájával és a vasúti menetrendet tanulmányozta. — Hát te? — Egyelőre Pestre, aztán tovább. Valószínű, hogy visszamegyek Amerikába. Itt nagyon BDSS bajos. Jó, hogy jöttél. Most látom, hogy a pénzem nem lesz elég Pestig. Ott még van egy-két dollárom a bankban. Adjál kölcsön. Azt hittem, tréfál és így a legnagyobb készséggel nyúltam a tárcám után. Milyen ravasz ez a Pista! — Parancsolj. Ez a készség fölnyitotta a száját és beszélt. — Tudod, nagy csalódás ért. Persze, Amerika messze van, sok bolondot beszélnek az emberek itthon róla, így meghaltam, úgy meghaltam. Azt még nem tettem. Küszködöm ott is egy csokoládégyárban, ahol olyan napszámosféle vagyok. Összehozott a véletlen ezzel a csavargó Vranek-gyerekkel. Azt hallottam tőle, hogy Juliska rengeteg summát nyert a sorsjegyen, de nem tud vele mit csinálni. Egy nyavalyás kávéméréssel kínlódik. Összekuporgattam egy kis pénzt, hazajöttem, hogy béküljünk ki, azután kezdjünk valamihez akár itt, akár Amerikában. A tőke mindenütt tőke. Juliska adta előttem a szegényt. Nem mondom, ez jólesett. Ne mondja, hogy a pénze hozott haza. Máséi is határoztuk, hogy egybekelünk, ezt meg azt veszünk, amikor kisült, hogy — az istennyila csapjon ebbe a hazug Vranekba! — De hiszen ezt én mingyárt megmondhattam volna neked. — Most már tudom én is. — De mi szentül hittük, hogy téged ért a szerencse. — Engem? Hát akkor mit keresnék én itt? De furcsák vagytok. Abban az amerikai levegőben nem élnek ám bolond emberek. — Nono, nálunk sem éppen. Úgy éreztem, hogy mindkettőnknek igazunk volt és nem is bántani, amikor beszaladt a vonat és elvitte Pistát. Igaz, a pénzemet is. ^•BwarwaMj^na««^ A Kormány a hitbizományokat nem elförSos. Hanem konzerválni akarja. A nemzetgyűlés egyik bizottsági ülésén Bethlen miniszterelnök, amint ismeretes, kijelentette, hogy a kormány foglalkozik a hitbizományi kérdés „rendezésével". Ebből országvilág megtudja, hogy amikor ennek a középkorszakú intézménynek teljes törlésére volna szükség, a Bethlen-kormány azon töri a fejét, hogy miként lehetne a végleges megszűnésre megérett hitbizományt valamilyen javított kiadásban átmenteni. Pesthy igazságügyminiszter egy újságíróval közölte, hogy az igazságügym Minisztériumban a hitbizományi kérdésben előzetes tanulmányozások folynak. A nagy anyag miatt ,rövid idő alatt nem lehet döntést hozni. A miniszterelnök csak az alapelvet jelölt®, meg a kérdés kidolgozása folyamatban van. Arról van szó, mondotta az igazságügy- miniszter, hogy a hitbizományokból a hitbizományi családok többi tagjai is megfelelő mértékben részesüljenek, ds csak az az egy kéz, amelyben a birtok összpontosul. Ahitbizományi munkálatok körül folyó munkálatokról szóló ez a miniszteri ismertetés világosait mutatja, hogy Bethlenek nem a hitbizományok eltörlésére, hanem bővített kiadásban leendő konzerválására törekednek. 3