Népszava, 1925. december (53. évfolyam, 272–295. sz.)
1925-12-01 / 272. szám
s tőle a belügyminiszter a maga szalonjait. Nagyon érdekes és jellemző is azonban, hogy amikor a belügyminiszter a „baloldali kilengések" ellen nyilatkozott s ezzel egyidejűen a jobboldali kilengések „engedélyezéseivel szemben is említett enyhe kifogásokat, nem hangolta össze magát kellőképen egyik minisztertársával, aki ma még az ország közoktatási ügyeit intézi. Mert Klebelfsberg közoktatásügyi miniszter viszont vad haraggal jelentette ki, hogy nem törődiik az ellene elhangzott kifogásokkal és a jobboldal együttműködése érdekében fog fáradozni továbbra is, „még ha egyesek a fejük tetejére állnak is". Amellett, hogy ezt a nyilatkozatot szembeállítjuk a nyíregyházival, ki kell jelentenünk, hogy a gróf úr finomsága a legteljesebb mértékben lefegyverez bennünket. A miniszter úr tánc- és illemtanári babérkoszorújából nem akarunk kitépni egyetlen levelet sem, folytassa tovább ezt a munkát teljes dicsőséggel: mi megelégszünk annak a megállapításával, hogy a miniszter úr elválasztiakatlanul eljegyezte magát a jobboldali politikával, sőt a jobboldali kilengésekkel is. Sőt még azt is megállapíthatjuk, hogy egyáltalában nincs lényeges ellentmondás közte és a belügyminisszter között, mert hiszen ez az utóbbi olyan enyhén nyilatkozott a jobboldali kilengések meg nem engedéséről, hogy a jobboldali kitengők ezt máris hivatalos engedélynek tekinthetik. Az a nagyon hangsúlyozott konzervatív politika így mutatta meg tehát reakciós körmeit és így beszélt nagyon világosan arról, hogy a konzervatív álarc mögött tulajdonképen sötét reakciós pofa rejtőzik. Ha ezekhez hozzáadjuk azt, amit Kállay volt pénzügyminiszter Nagykanizsán a társadalomi békéjéről, egyetértéséről ás a polgárság „becsülettel kivívott pozíciójának megtartásáról" mondott, akkor teljesen megkaptuk a genfi kísérőzene kakofóniáját. Teljesen megérthetünk belőle mindent. Megérthetjük a lényeget: a konzervatív lepel mögött jelentkező reakciót és éppen ezért ámulva kérdezhetjük, vájjon olyan ostobának tartja-e a volt pénzügyminiszter a polgárságot, hogy egy ilyen politika támogatására beugrathatónak ítéli? Mert egyrészről: tulajdonképen miféle pozíciója van itt a polgárságnak, amely még a legelemibb állampolgári jogokat sem vallhatja magáénak? És másrészről: kivel tartja megvédhetőnek ezt a nemlétező pozíciót? A fajvédelem lapja máris elismeréssel nyilatkozik a nyíregyházi és a budapesti miniszteri nyilatkozatokról és ami a legtermészetesebb, a maga szellemiségének térfoglalását látja valamennyiben. Nemde, a fajvédők és a velük egy ponyván kereskedő ébredők lesznek azok, akik majd társadalmi békét, megértést és szeretetet szállítanak ama célokszámára, amelyeket a volt pénzügyminiszter jelölt meg? A fajvédők, akiknek egyik vezére máris sietve jelentette ki, hogy a Klebelsbergtől megjelölt jobboldali politika lényege: az antiszemitizmus. Ez volna talán az a csudaszer, amellyel békét és egyetértést lehet teremteni? A miniszter urak ne bízzák el magukat és ne higyjék, hogy egy olyan polgársággal állnak szemben, amelynek nincs ítélőképessége és habozás nélkül szállítja önmagát a most meghirdetett kormányzati politika, támogatására. Oké, a polgárság is egészen jól látja a dolgokat. Itt már semmi becsapás, semmi altatás vagy félrevezetés nem segíthet. A jobboldali politika, a gyűlölködés és a pusztítás erőgyűjtése folyik és a polgárság ezzel szemben jól tudja, hogy helye csak a baloldalon lehet. Azon az oldalon, ahol az egész ország áll. Rendelet az uzsorabírósági eljárás módosításáról. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti: A kormány rendeletet adott ki az uzsorabírósági eljárás módosításáról. Ez a rendelet a gazdasági viszonyok fokozatos megszilárdulása következtében hatályon kívül helyezi a jelenlegi uzsorabírósági eljárás egyes statáriális jellegű rendelkezéseit. Az uzsorabíróság elsőfokú ítélete ellen semmiségi panasszal lehet élni abban az esetben is, ha a cselekmény nem bűntett, hanem vétség. Megszűnik az a rendelkezés, hogy a nem jogerősen elítéltet azonnal előzetes letartóztatásba kell helyezni, a szabadságvesztésbüntetés végrehajtása elhalasztásának pedig ezentúl uzsorabírósági ügyekben is ugyanazon okok alapján van helye, mint amelyek alapján egyéb bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtása elhalasztható. A magyar és a jugoszláv kormányok között hosszabb időn át folyamatban levő pénzügyi tárgyalásokat hétfőn délután Budapesten újra megkezdték. A tárgyalások programján szerepelnek: a réali koronatartozások és követelések rendezése, a letétek kiadása, a nyugdíjkérdés, a gyámpénztárak, valamint a határ által kettészett törvényhatóságok vagyonának ügyei. NÉPSZAV. Bécs város 8 költségvetéése. — 40.000 osgaskásnak egész évi foglalkozta Zsdre Seastios Kednait. (A Népszava bécsi tudósítójától.) Rövid híradásban már megemlékeztünk arról, hogy Bécs városának vezetősége elkészítette jövő évi költségvetését. Részleteiben is itt fekszik most előttünk ez a tervezet és ahogy az egyes számadatokba elmélyedünk, az a meggyőződés alakul ki bennünk, hogy ezeknek a számoknak a beszédét a legékesebb szavú magyarázkodás csak gyöngítené. Puszta idézésük is elmondja, amit hirdetni hivatottak, íme: Annak idején a szociáldemokraták azzal a programmal vonultak be a bécsi városházára, hogy 1928-ig huszonötezer lakást építenek. A politikai ellenfelek, akik az elvtársaknak ezt a fogadalomszerű szándékát tamáskodva és csak gúnyosan fogadták, ma már szörnyű megrökönyödéssel látják, hogy felerészben ez a program máris megvalósult. Az új költségvetés adataiból most a következők állapíthatók meg: amíg 1924-ben a város 64.000.000 sillinget költött lakásépítésre, a folyó évben ez az összeg 91 millióra emelkedett, a most megjelent költségvetés szerint a jövő évben 96 milliót — tehát ötven milliárd koronával többet — fordítanak lakásépítések céljaira. Ennek az az eredménye, hogy több mint 40.000 munkás számára biztosít munkát Bécs városa, ezenkívül pedig az 1928-ig tervezett építőprogram — a 25.000 lakás fölépítése — már 1927-ben teljesül! Egyébként az a körülmény, hogy a város összes bevételeinek teljes egynegyedrészét lakásépítésre költi, mutatja, hogy milyen komolysággal dolgozik ennek a korszakos alkotásának a megvalósításán. Jelentőségben és méreteiben is méltó a fentiekhez mindaz, amit a város, az új költségvetés szerint, népjóléti célokra és ezeknek intézményeire fordít. Végösszegében ez a tétel több mint 67.000.W csilling, tíz millióval — kornákban kifejezve 100 milliárddal — több, mint az előző évben. Ennek a főtételnek a részleteiből megtudjuk, hogy a város az előző évinél nagyobb összeggel dotálja a munkanélkülisegélyalapot, hogy új szülészeti otthont létesít, 360 gyermek befogadására alkalmas új gyermekotthont építtet, az ifjúsági otthonok számát úgy szaporítja, hogy most majd 14 ilyen otthona lesz a városnak, két újabb iskolai fogászati klinikát rendeztet be és az ezidő szerint működő anyák tanácsadó intézetét 3 újabbal szaporítja, ez intézetek számát huszonnégyre emeli. Ugyancsak kiépíti a város a gyermekgondozó helyeket is. Az eddigi 24 ilyen intézetet kibővíti 10 új osztállyal és 1.200.000 shillingköltséggel 13 újabb gondozót létesít, ezáltal 37 saját intézet fölött rendelkezik majd a város. Az óvodák számát 37-tel szaporítja a város, ennek folytán 102-re emelkedik, s a háború előtti létszámmal szemben megduplázódik az óvodák száma, ahol most a gyermekek reggelit és ebédet is kapnak. Játszótereket és korcsolyapályákat létesítenek és szaporítják a tanoncotthonok számát, 500.000.000 koronát irányoz elő a költségvetés tanoncok nyaraltatására. Kifejlesztik a jövő évben a tüdőgondozó intézeteket, a tervszerű vizsgálatokat kiterjesztik az összes iskolásgyermekeikre, ezenkívül megkísérlik, hogy gyermekeket, akik veszedelmes családi környezetben élnek, a szülők beleegyezésével ideiglenesen más családokhoz telepítsék. Ugyanebben a fejezetben kellene fölsorolni az új alkotásoknak azt a szinte hallatlan sorozatát, amely a különböző népfürdők létesítéséről szól. A jövő évi költségvetésiben szerepel 25 milliárd, a befejezés előtt álló favoriteni nagy népfürdő építkezési költségeinek utolsó részlete dánon. Új napfürdők és a régieknek megjavítása szerepelnek a költségvetésben, több új parkot építenek, a város különböző helyén több mint 1000 új fát ültetnek, 500 új padot állítanak, ezeknek a száma most 8700 lesz, míg békében csak 6400 volt. Ideszorítjuk még azt a néhány számot is, amely szerint a jövő évben 165 utcában villanyvilágítást vezetnek be, a saemótkishordósinak új módját kiterjesztik további 120.000 házra — teljes öt új kerületre —, az utcák kikövezésére és aszfalthozására 8 milliárddal többet költenek majd, mint az előző évben. A városi üzemekről az áll a költségvetésben, hogy az önköltség biztosítása mellett az olcsóságra törekszenek és csak szerény nyereségről számolhatnak be. A gázművek nyeresége 80.000 shilling lesz, a villanyvilágítási műveké 83.000, a villamosvasúté 76.000 shilling. Beruházásra a városi üzemek 35 millió shillinget fognak fordítani. A város által beruházásokra szánt főösszeg 161 millió. (Koronákban 1610 milliárd!) Egyetlen röpke pillantást érdemes még a költségvetés főbb bevételi tételeire is rávetni. Ezek szerint a múlt évi 328 millió schillinggel szemben a város a jövő évben 374 millió bevételre számít. Telekadóból 34 millió, népjóléti adóból 66 milló, vigalmi adóból 12 millió, értékemelkedési adóból 6 millió, háztartási alkalmazottait után fizetendő adóból 2,5 millió a tervezett bevétel. (Az utóbbi tételnél megjegyzendő, hogy az előző évinél kisebb, mert a börzehr ach következtében néhány tucat nagyobb háztartás föloszlott...) Ezeknek a rovatoknak, valamint az egész költségvetésnek a megítélése szempontjából azt is tudnikel, hogy a város vezetősége ennek a budgetnek az évében az adókat nemcsak hogy nem emeli, ellenkezően: egész sor adónemnek a tételeit lecsökkenti! A költségvetés számadatainak ilyen futólagos áttekintésével is meg kell elégednünk. Így is megállapíthatjuk, hogy a Bécs városának községi igazgatására hivatott szociáldemokraták olyan munkára tudnak rámutatni, amely a világ bármely önkormányzatának díszére válnék. A szörnyű világháború összeomlása után egy világvárosnak csak a romjait vették át. Osztálytudatos munkások kitartó lelkesedése és megbízottaik imponáló akarata és hozzáértése új, Ígéretes, biztató alkotásokat varázsod a romokból. B. M. wmmmmmmmmmxemmBrmm^2mwmmz. 1925 december - A belügyiminiszter as enenfomiilaSeiré! és az obtoftvizmisztl. A aj/íres^Siázal b^szMö. — Rataszks azt! ő JMS ja, hogy 'nem engsuí az oktaönsmasl psrlas3£a?ágíssa leurat. Kailay isaor expMgyaslaitzier társadaloraete&Bre. Az elmúlt vasárnap egy aktiv és egy nyugalmazott miniszter nyilatkoztak meg a kormánypolitika mellett. Mindkettőnek fejtegetése megegyezett, hogy a legzavarosabb „logikát" vitték sorompóba a kurzusreakció védelmezésére. E beszédekkel egyébként lapunk más helyén, külön cikkben foglakozunk. Rabovszky belügyminiszter volt az egyik nyilatkozó, aki vasárnap beszámolót tartott Nyíregyházán. Vele volt Peszky igazságügyminiszter és Teleki Pál volt miniszterelnök, meg egy csomó egységespárti. A belviszgminiszter mindenekelőtt utalt arra, hogy a forradalmak után a nemzeti érzésnek hulláma csapott keresztül az országon, de a nemzeti föllángolással egy időben egyesek súlyos bűnöket és hibákat követtek el, nem csupán kilengéseket, mert az elkövetett cselekmények sokkal súlyosabb bűnök voltak. A kormány, mondotta, arra vállalkozott, hogy ezeket a hibákat és bűnöket kiirtsa. Arról egy szóval se emlékezett meg, hogy a kiirtás úgy történt, hogy a gonosztevők részben amnesztiát kaptak, részben pedig szabadon grasszálnak még most is és veszedelmeztetik a közbiztonságot. Majd arról beszélt a belügyminiszter, hogy a kormány nem kívánja letörni a ,,nemzeti föllángolást". A közrend helyreállítása után a kormány nem hajlandó szabad mozgást biztosítani a nemzetköziségnek és nem ismeri el a kommunizmust törvényes mozgalomnak, mert hiszen a nemzeti fölbuzdulást nem ellensúlyozni, hanem tovább erősíteni akarja. Megállapította, hogy a nemzet ennek a fölbuzdulásnak köszönheti életét, amivel a rendőrminiszter úr összezavarta a nemzet életét a kormány életével, mert hiszen legföljebb a kurzusreakció további létét biztosította a forradalmak utáni "fölbuzdulásnak" intézményekbe történt átültetése. Majd áttért arra, hogy a kormány a jobboldali kilengések után nem hajlandó teret engedni a baloldali kilengésnek. Próbálta cáfolni azt a súlyos ellenzéki megállapítást, hogy a kormány a forradalmak és a bolsevizmus állítólagos veszedelmét csupán ürügynese használja föl a szabadságjogok megnyirbálására. Hivatkozott a reakciós intézkedések indokolásául arra, hogy hiszen hazaérkezett egy népbiztos és hirdette az oktobrizmaust. Ezzel szemben a kormány a rendet minden rendelkezésére álló eszközzel biztosítani fogja és nem engedi parlamentárissá tenni az oktobrizmust. Próbálta cáfolni, mintha Károlyi Mihály birtokait a nemzetnek ajándékozta volna. Ezután rátért az ellenzéki pártok bírálatára. Megengedi, hogy a demokratikus pártoknak twincs közük a bolsevizmushoz vagy az oktobizmushoz, de ezek, szerinte, nem helyessen értelmezik a demokráciát, mert helyes értelmezés szerint a népbe beleértendő a gróf is, a túlzó keresztény is, de még a zsidó honpolgár is. A keresztény demokráciának nem szalbad megfeledkezni másokról sem. Azt a demokráciát, amely csak a városi lakosság, vagy csak a zsidóság érde-