Népszava, 1926. június (54. évfolyam, 121–144. sz.)

1926-06-16 / 133. szám

6 Majd a politikai ügyosztály helyettes vezetője azzal bocsátotta el Persiánt, hogy az útlevelet két nap múlva visszakaphatja. Hat szociáldemokrata interpelláció a nemzetgyűlés szerdai diesen. A szociáldemokrata párt parlamenti frak­ciója június 15-én délelőtt a parlamentben ér­tekezletet tartott Propper Sándor elvtárs el­nöklésével. Az értekezleten Peyer Károly elv­társ közölte, hogy a demokratikus ellenzéki pártok megbízottaival együtt kedden érintke­zésbe lépett a Ház elnökségével abból a célból, hogy napirend előtt a pártok vezetői fölszólal­hassanak a nemzetgyűlésen és állást foglal­hassanak a miniszterelnök genfi­ jelentéséhez. Scitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke kö­zölte a pártok vezetőivel, hogy­­ a miniszterelnök a szerdai ülésen napirend előtt tesz jelentést a genfi útról, ugyan­akkor lehetővé teszik, hogy a pártok veze­tői a miniszterelnök után ugyancsak napi­rend előtt fölszólalhassanak és pártjuk álláspontját kifejezésre juttassák. A frakció ezt a közlést megvitatta és tudomá­sul vette és a maga részéről Peyer Károlyt bízta meg azzal, hogy a nemzetgyűlés szerdai ülésén fölszólaljon. A frakció ezután megbeszélte a magánalkal­mazotti nyugdíjvalorizációs törvényjavaslat vitáját, amelyben a frakció kijelölt tagjai vesznek részt. A frakció részéről a szerdai in­terpellációs napra a következő interpellációkat jegyezték be: Györki Imre: A főispánok rendelete az új­ságolvasók összeírásáról az összkormányhoz. Hebekt Ede: A Népszava május 30-iki számá­nak elkobzásáról az összkormányhoz. Saly Endre: A községi lakásforgalmat fel­szabadító rendelet visszavonása tárgyában a népjóléti miniszterhez. Klárik Ferenc: Megakadályozott beszámoló­gyűlése tárgyában a belügyminiszterhez. Propper Sándor: A tervezett új lakásrendelet és lakbéremelés tárgyában a népjóléti minisz­terhez. Baticz Gyula: Az építőipari kollektív szerző­dések tárgyában a munkaügyi miniszterhez. Amikor Genfben a pénzhamisítások meg­akadályozásáról tárgyaltak. A párisi „Matin" június 11-i számában Jules Sauerwein leírja azt az ülést, amelyen a Nép­szövetség Tanácsa Briand miniszterelnöknek a pénzhamisítások megakadályozásáról szóló memorandumát tárgyalta. Paul Boncour, Renes és Chamberlain hozzászólásainak közlése után a „Matin" cikke a következőket írja: „E lesújtó ítéletek után a Tanács nem tehe­tett egyebet, mint hogy azonnal megszavazza a francia javaslatoknak a tanulmányozási bizottsághoz való utalását, ami egy negyed­órán belül meg is történt. Ekkor bevezették gróf Bethlent. Nagyon sápadtan, izgalomtól remegő arccal foglalt helyet a svéd képviselő mellett, aki az egyetlen volt, aki kezet nyújtott neki. Senki más nem viszonozta köszöntését. Dubois, a pénzügyi bizottság elnöke végre­hajtói szárazsággal magyarázta, hogy a költ­ségvetés fölötti ellenőrzés megszűnt Magyar­országon és hogy a jövedelmek fölötti ellen­őrzés folytatódik. Gróf Bethlen néhány szóban köszönetet mondott a Népszövetségnek. Ezután kiment a teremből, miközben épp olyan fagyos csönd kisérte, mint amikor bejött. A mai napot mindenki úgy tekinti, mint Magyar­ország erkölcsi elítélését. A jogi szakértők bizottsága, amely a ham­is­pénzgyártás megakadályozásával foglalko­zik majd, először is behatóan fogja a Ma­gyarországon lefolyt pert tanulmányozni, annak érdekében, hogy milyen módon lehetne a jövőben ilyen pénzhamisító bandát minden bűntárssal és bűnpártolóval együtt a nemzet­közi törvényszék elé citálni." A nemzetközi békeegyesület gyűlése. London­ból jelenti a Wolff-ügynök­ség. A nemzetközi békeegyesület hétfői gyűlésén, amelyen a nagy­követségiek is képviselve voltak, a többi kö­zött Clynes és Eunciman szólaltak föl. Lord Grey, Lord Cecil, MacDonald és még néhá­nyan akadályoztatásuk miatt nem jelentek meg. Eunciman határozati javaslatot terjesz­tett be, amely azt a reményt fejezi ki, hogy a brit kormány továbbra is azon fog fára­dozni, hogy minél hamarabb elérje Német­ország fölvételét a Népszövetségbe; követeli továbbá a határozati javaslat azoknak a nehézségeknek elhárítását, amelyek útját áll­ják annak, hogy Oroszország részt vehessen a tervbe vett leszerelési értekezleten és kifeje­zésre juttatja, hogy Oroszországnak a Nép­szövetségbe való fölvétele is nagyon kívána­tos volna. Eunciman beszédében hangsúlyozta a háború borzalmait és azt mondotta­, hogy a háborúból sohasem fakad semmi jó. Eunciman határozati javaslatát egyhangúlag elfogadták. NÉPSZAVA A sseillei szociáldemokrata párt harca a fejedelmi vagyonok kisajátításáért. A hétfő esti tüntetés. (Berlin, június 15. — Wolff.) A szociáldemo­krata párt és a szabad szakszervezetek tegnap esti tüntetése, amelyet a népszavazás mellett a Luftgartenben tartottak és amelyen mintegy 50—60.000 ember vett részt, nyugodt lefolyású volt. A tüntetőmenetek elvonulása is minden zavar nélkül ment végbe. (Berlin, június 15. — „Információ.") A szo­ciáldemokraták tegnapi tüntető fölvonulásával kezdődött meg a baloldali pártok nagy harca a fejedelmi vagyonok lefoglalása ügyében el­rendelendő népszavazás érdekében. A harc a jobb- és baloldali pártok között vasárnap éri el tetőpontját, amikoris mindkét részről hatal­mas tüntető fölvonulásokat tartanak a nép­szavazás kérdésében. A szociáldemokraták és a kommunisták együttesein vonulnak föl a küz­delemben és már most lázasan készülődnek a vasárnapi tüntetésre. Az ifjúmunkások szak­szervezetei tízezrével osztogatják a röpcédulá­kat és a munkásság műhelyeiben hatalmas plakátokat és transzparenseket készítenek a vasárnapi fölvonuláshoz. frmnnMmTia^iin'i'.nfctnMniTnT^iEi'miaifftf 'maanmu1 MIN­M­iWiwMaiJi'T Mimóza a nyomorúság kertjében. Sok nyomorúság taposta már a magyar népet a háború óta és azelőtt is, de bátran megállapíthatjuk, hogy a mai fekete nyomo­rúsághoz hasonlót még lidércnyomásos álmá­ban sem álmodott meg senki. Ott tartunk, hogy problémává avandzsált a száraz kenyér, a szó rideg értelmezésében értelmezett kenyér és probléma lett a hajlék, de minden egyéb is, ami az életfolytonosság föntartásához föltét­lenül szükséges. Pusztul a természet leg­drágább ajándéka: az élet, ma már nemcsak a proletár élete, bár leginkább azé, de oda­jutottunk, hogy leomlanak az osztályok között a válaszfalak és egyetlen nagy nyomorgó és vergődő masszává gubancolódik össze az egész dolgozó társadalom, amely fölött pökhendi fönhéjázással trónol a kiváltságosak kicsiny, de elszánt serege. A bírálat és követelés együttes nagy ostroma visszapattan az osztályuralom ke­mény várfokáról, a válasz gúnyos mosoly,, vad gyűlölet az élni akarók iránt és — érzelgős kényeskedés azok részéről, akik okozói és felelősei a szörnyű nyomorúságnak. Furcsa látvány­ volt a nemzetgyűlés keddi ülésén a rideg és kegyetlen adószedő, amint lányos szendeséggel szabódott a kritika ellen, az ellen a kritika ellen,, amelynek jogosságát össze­omlott gazdasági helyzetünk, roppant arányú nyomorúságunk, a haldokló dolgozó társada­lom, az önként halálba menők serege deter­minálja. Nem jól festett a pénzügyminiszter a mimóza szerepében. Nemcsak azért nem, mert mesterségéhez nem illik ez a szerep, de azért sem, mert bajt okozó pénzügyi politikája olyan sok és nagy érdekeket sértett, hogy nem sok joga maradt az érzékenykedésre. Jobban tenné a pénzügyminiszter, ha példát venne francia kollégájától, akinek volt bátorsága sikertelen vállalkozásának konzekvenciáit levonni. Raoul Pérez nem érzékenykedett, nem állította ki önmagáról a jóság és méltányosság bizonyít­ványát, hanem egyszerűen és közönségesen lemondott, mert nem tudott megbirkózni a vállalt nagy feladattal, lemondott még annak árán is, hogy magával rántotta az egész kor­mányt. Pedig Franciaország helyzete megközelítően :"Nem olyan reménytelen, mint a miénk, a francia népet nem fenyegeti végső össze­omlás. Mégis sutba dobják a céltalannak bizo­nyult kísérletet és más emberekkel, más utakon próbálnak kibontakozni. Ebben mindenesetre több a realitás és a remény, mint az érzelgés­ben és a konvencionális kormánypárti tap­sokban ... Mussoliniék megint érzékenykednek. Rómá­ból jelenti a „Bácsi Távirati Iroda". A „Popolo di Roma" a genfi fascistaellenes tüntetésekről szóló cikket közöl és azt a kérdést veti föl, váj­jon Genf tud-e ma még békés környezetet bizto­sítani a Nemzetek Szövetsége munkálatai szá­mára. Ezzel összefüggésben emlékeztet arra a törekvésre, h­ogy a Nemzetek Szövetségének székhelyét Genfből Bécsbe tegyék át. A liberális burzsoázia persze szereti a sza­badságot, azonban csak úgy, mint valami dísz­tárgyat a szobában; ha megvan, mindenesetre nagyon jó, ha nincs, úgyis jó, se tűzbe, se vízbe nem fog miatta menni. (Lassalle.) 1926 június 16. Egy detektMőfMpyel® ittas állapotbtan elgázolt mű napszámost. •AI III Italozás után útközben akarta megtanulni a gép­kocsivezetést. — Saját neva­sa szerint vízesig-találul fogta a kormányt és így a szerencsétlen­séget nem tudta megakad­ályozni. Hétfőn este 9 óra után a Margit-híd hídfőjé­nél egy kiis s­zemélyautó elütötte Moczika János napszámost. A kocsi mindkét kereke keresztül­ment a szerencsétlen idős emberen, akit elöntött a vér és mozdulatlanul maradt az úttesten. A hídfőnél őrszolgálatot teljesítő rendőr észrevette, hogy az autó a szerencsétlenség után is tovább akar robogni és magasra emelve kezét, megállásra akarta bírni a gázoló és ke­gyetlen soff­őrt. Az a férfi azonban, aki a kor­mányskereknél ült, rá sem hederített a rendőr intézkedésére, sőt vadul nekihajtott, úgy, hogy a rendőrt csak lélekjelenléte mentette meg attól, hogy a gépkocsi őt is elgázolja. A rendőr­nek csak annyi ideje volt, hogy a gyors iram­ban száguldó autó számát, amely Bp 50—001 volt, följegyezze. A rendőr azonnal értesítette a mentőket, a­kik a szerencsétlen napszámost súlyos állapotban, életveszedelmes sérülésekkel a Margit-kórházba szállították. A rendőr jelen­tésének alapján megállapították, hogy az autó a Gross és Weisz kalapgyáros cég tulajdona és alsóban a szerencsétlenség idejében Csupor Jó­zsef detektivfelügyelő és Gulyás Miklós gép­kocsivezető ültek. Csupor detektivfelügyelő éveken keresztül azokat a detektivcsoportokat vezette, amelyek a gázolások alkalmával a nyo­mozásokat szokták lefolytatni. Csupor jelenleg az egyik lopási osztály vezetője. Hamarosan kiderült az is, hogy a detektivfelügyele­t és soffőrismerőse Aquincumban jártak hétfőn, ahol órákon keresztül iszogattak az egyik kocs­mában. Az autó kormánya mellé itas állapot­ban ült Csupor, mert rávette Gulyást, hogy a kocsit ő vezethesse. Ilyen állapotban gázolta el a budai Margit-hídfőnél a szerencsétlen nap­számost. A főkapitányságon még hétfőn éjszaka kihallgatták Csuport és Gulyást, azonban mind­kettőjüket elengedték. Kedden délelőtt a rendőrség érdeklődésére a Margit-kórházban kijelentették, hogy az elgá­zolt napszámos élet és halál között lebeg, alig van remény ahhoz, hogy megmen­tik az életnek, erre a főkapitányságon intézkedtek és Csupor József dete­ktívfelügyelőt őrizetbe vették. Csu­por azzal védekezik, hogy esze ágában sem volt megszökni a rendőr elől, azt nem is akarta el­gázolni. De bizonytalanul fogta a kormány­kereket, a gázolást nem tudta megakadályozni és a szerencsétlenség után elvesztette önural­mát, úgy, hogy a gépkocsit nem is tudta meg­állítani. Előadta azt is, hogy hétfőn az esti órákban tanulta meg az autóvezetést Gulyás Miklóstól. Szerdán délelőtt, a tanúkihallgatá­sok befejezése után, döntenek Csupor letartóz­tatása dolgában. ­snifter a rendőrrri­szafogást rendeztet... Markó-utcai volt foglyok beisgresztása. Sajátságos és a mai időkre jellemző ügyet tárgyalt kedden a budapesti törvényszék Zakariás-tanácsa. Volt Markó-utcai foglyokat a rendőrség beugrasztott aktalopásba és amikor a törvényszék elnökének beleegyezésével és a rendőrség hozzájárulásával az aktalopást a beugrasztottak elkövették, a detektív fölfedte kilétét, letartóztatta az aktalopás kitervezőjét és a törvényszék vádat emelt a bűncselek­mény részesei ellen. A mai sajtóviszonyok mel­lett nehéz megfelelően jellemezni a közható­ságoknak ezt a magatartását, hiszen a rendőr­ségnek az volna a kötelessége, hogy a bűn­cselekményeket megelőzze, megakadályozza, de semmiesetre sem az, hogy azokat végrehaj­tassa. Ez a rendőrségi gyakorlat a kurzus­ esztendők alatt fejlődött ki, különösen a poli­tikai ,,bűncselekmények" esetében, amelynek a rendőrségi ázsánprovokatőröknek mindig nagy szerep jutott osztályrészül. Mindazonáltal, a közhatóságok részéről való ilyen magatartást erkölcstelennek tartunk és ha bűnösök az ilyen módon leleplezett tettesek, akkor felelősség ter­heli a beugrasztókat is. Az ügy részletei egyéb­ként a következők: A Markó-utcai fogházban töltötte tavaly a büntetését lován Simonovits Endre, aki bün­tetése alatt a Markó-utcai fogház irodájának vezetője volt. Amikor Simonovits kiszabadult, értékesíteni akarta a fogházirodában szerzett tapasztalatait és összeköttetéseit és egy volt rabtársát, Fleicher Zoltánt, akivel kiszabadu­lása után találkozott, fölszólította, hogy sze­rezzen olyan embereket, akiknek ügye van a törvényszéken, amit az akták ellopásával el lehetne intézni. Reicher, ahelyett, hogy le­beszélte volna Simonovitsot, elszaladt a rendőrségre és bejelentette ezt a tervet. A rendőrségen egy detektívet adtak Reicher mellé, aki a detektívet, mint Cziriák János kocsmárost mutatta be Simonovitsnak. A

Next