Népszava, 1926. augusztus (54. évfolyam, 172–196. sz.)

1926-08-17 / 185. szám

8 Díven munkásttatikar és 38,000 szervezeti moskás terrorszáma. A Munkás­dalegyletek Szövetsége az idén a Gyáli-út mellett elterülő Epreserdőiben ren­dezte nagy népies hangversenyét. És a­zt már most elöljáróban meg kell állapítanunk, hogy az idei nyár legszebb vasárnapját a dalos­szövetség foglalta le magának. Ragyogó fény­özönben úszott az egész Epreserdő kana reg­geltől naplementéig és az előző napok esőjétől fölázott talaj erre a napra már megszikkadt, de még sem annyira, hogy a szokásos porfel­hők ismét jelentkeztek volna. A népies hang­verseny nagyszerűen sikerült. A pormentes erdei levegőben egész nap a munkás­dal karok szárnyaló éneke hangzott és az erdő közepén elterülő tisztáson a proletángyermekek százai örültek a látványosságoknak, a tornajátékok­nak és a föl-fölhak­sanó m­unkáshimnu­szok akikordjainak. A Munká­sda­legyletek Szövetsége elérte célját, mert a fővárosi és környékbeli proletárok tízezreit gyűjtötte össze a m­un­kás­dalkultúra támogatására és új erőt, lelkesedést öntött, a munkásdalárdákba. A munkásdalár­dák ,abból a szeretetből, amellyel a szervezett munkások nagy tömegei működésüket kísérik, csak újabb buzdítást nyerhetnek a jövő mun­kálkodásra. A táborozás. Az Epreserdő irányába már a kora reggeli órákban megindult a népvándorlás. Villamo­sokkal és gyalogszerrel a város különböző ré­szeiből tömegesen mentek ki a szervezett mun­kások családjaikkal az ünnepélyre, hogy egy szép napot tölthessenek együtt testvéri közös­ségben, testvéri egyetértésben. A családapák, persze, az elemózsiákkal megrakott szatyrokkal­­voltak elfoglalva, míg a gyermekek víg éneklés és kacagás közben siettek az erdei tisztásra. Egyszer-egyszer egy masírozó munkásdalkar érkezett énekelve és az érkező dalkart nagy örömmel és lelkesedéssel fogadták a táborozó proletárok. A dalkarok aztán helyet választot­tak maguknak és letelepedtek, ugyanúgy a csa­ládok is és délfelé az Epreserdő már nagy táborozóhely benyomását keltette. A fákon jelezve volt, hogy melyik dalárda választotta az alatta elterülő árnyékos helyet a magáénak. A tisztás baloldalán az Általános Fogyasztási Szövetkezet sátorai voltak fölállítva, amelyek­ben ízletes húsételeket, hűsítő italokat árusítot­tak és különösen ki kell emelnünk, hogy nagyon helyesen cselekedett a szövetkezet igazgatósága azzal, hogy rengeteg tejet küldött ki az ünne­pélyre, mert a munkások nagy tömegei a szeszes italok helyett inkább a kannatejet fo­gyasztották A délelőtti órákban érkezett meg a tatabányai bányászok zenekara, Koller Ferenc karnagy vezetésével. A zenekart nagy lelkese­déssel fogadták. Ugyancsak nagy örömmel és szeretettel vették körül a salgótarjáni bányá­szok énekkarát, amely a Keleti pályaudvaron érkezett meg, ahol Gecsei János elvtárs üdvö­zölte őket a Dalosszövetség nevében, míg a bá­nyászok részéről Csóka Vendel elvtárs vála­szolt, kiemelve, hogy a bányamunkások is bele akarnak kapcsolódni a magyar munkásosztály kulturéletébe. A pályaudvaron a bányamunká­sok énekkarát a vasas- és a zuglói dalkör fo­gadta és a Dalosszövetség jeligéjének elének­lése után a bányászok énekkara a „Szerencse föl!" kezdetű bányászdallal válaszolt. Azután együtt énekelték el a „Föl, szocialisták" és „Ne csüggesszen!" kezdetű munkásdalokat. A hangverseny. A délelőtt az érkező dalárdák fogadásával és az ismerősök üdvözlésével telt el, azután a Munkás Testedző Egyesület tornászcsapatai vonták magukra a ügyeimet, amelyek külön­böző szabadgyakorlatok­at mutattak be, azután a távolugrásban és a silkfutásban gyakorolták magukat. Úgy a férfi­, mint a nőtornászcsapa­tok­ nagy tetszést arattak fegyelmezett és egy­séges munkájukkal. A délutáni órákban a tornászcsapatok a szertornázást mutatták be és ekkor mindenki meggyőződhetett arról, hogy a munkástestgyakorlók nemcsak az egyszerű, hanem a komplikáltabb gyakorlatokat is tel­jes precizitással végzik el. Délután 4 óra felé sorakoztak a tisztás köze­pére a résztvevő dalárdák. A hangversenyt a tatabányai bányászok zenekara nyitotta meg. Azután Wilezsán Antal karnagy vezetése mel­lett a Salgótarjáni Bányászok Énekkara éne­kelte el a „Szerencse föl..." kezdetű bányász­himnuszt és a „Ne csügesszen..." kezdetű mun-Jcásdalt, kitűnő betanulással. Majd a résztvevő 50 dalárdából alakított hatalmas összkar követ­kezett, amely Kirschner „Jelige"-­jét és Po­gatschnigg „Sza­badságdal"-át énekelte dr. Ujj József országos karnagy vezénylése mellett és a szárnyaló akkordok betöltötték a hatalmas erőt, a léget és összefonták egy hatalmas lánc­ban a kintlevő proletárok tízezereinek szívét. Azután Kiss Sándor karnagy vezényelte el Lavotta—Hoppe: „A reményhez" című dalát és Dankó: „Megkondult a kecskeméti öregtemplom nagy harangja..." kezdetű népdalát. Ezt a programszámot csaknem húsz dalárdából ala­kított hatalmas férfikar énekelte kiváló preci­­zitással. Azután megint a hatalmas összkar énekéit dr. Ujj József országos karnagy veze­tése mellett. Először Kerner—Döhmel: „Ne ölj" című hatalmas férfikórusát adták elő, azután Scheu: „A munka dalá"-t énekelték el gyönyö­rűen, úgy, hogy a hallgatóság zugó tapsvihar­ral jutalmazta a nagyszerű teljesítményt. Az­után Novák Károly karnagy vezényelte el Thern: „Dalünnepen" és Novák: „Odabenn a nagykocsmáiban..." kezdetű dalegyvelegét. Ezt a két számot huszonkét munkásdaláran éne­kelte, kiváló énektudásról és fegyelmezettség­ről téve tanúságot. Azután a budapesti könyv­nyomdászok és a könyvkötők vegyeskara éne­kelte Abt: „Dalra fel!" kezdetű gyönyörű dalát és itt látszott meg, hogy mennyire sze­retik a munkások a művészetet, mert az igazán szép és precíz munkát sokáig ünnepelték lel­kesedve. Majd Köbli Antal karnagy vezetése mellett énekelték el Várföldi: „Mi volt nekem a szerelem..." kezdetű műdalát és Selley: „Népdalfüzér" című népdalegyvelegét. Ebben a karban is­­ körülbelül huszonöt dalkar vett részt. Azután az összkar énekelt ismét dr. Ujj József karnagy dirigálása mellett és a „Föl szocialisták..." kezdetű munkásdal hatalmas akkordjai szárnyalóan töltötték be az erdőt. A hangversenyt a tatabányai bányászok zene­kara fejezte be, amely Lehár: „Arany és ezüst" keringersét adta elő. A délutáni órák azután kellemes együttlét­ben teltek el. A táborozó családok és énekka­rok meglátogatták egymást, a gyermekek ját­szócsapatokká alakultak és víg nevetésükkel jobb kedvre és derűsebb hangulatra ragadták a felnőtteket is. A sátrak körül is élénkült az ének. Játéksapkákat, sípokat, dobokat vásárol­tak és volt öröm mindenfelé. A dalkarok a pi­henés után ismételtes­­ezebbnél-szebb dalokat énekeltek. A munkáshimnuszokat a legszebb magyar népdalok váltották föl. Itt a pestszent­lőrinci elvtársak dalkarát hallgatta egy nagy tömeg­munkás, dicsérve a kezdő dalárda szor­galmát és igyekezetét, amott a pesterzsébeti, kispesti és vasas dalkar vonzott nagy tömege­ket énekével. A salgótarjáni bányamunkások énekkarát is nagy szeretettel vettek körül az elvtársak és a bányászok meg is hálálták az ér­deklődést, mer­t szebbnél szebb bányászdalok­kal és vidéki népdalokkal kedveskedtek hall­gatóiknak. A naplemente után lassan ráborult az alkony az erdőre és az ünneplő munkástíz­ezrekre, akik egy boldog és kellemes nap em­lékeivel eltelve és abban a tudatban indultak szét a nagy város különböző tájai felé, hogy ismét, egy sikerült seregszemlén voltak és meg­győződtek arról, hogy a munkásszolidaritás él és alkot. HÉFSZAVA 1926 augusztus 17. lettilfók, eltű­ntek, betegek. Micsey László rokkant főhadnagy, aki a háborúban mindkét szeme világát elvesztette, amint ez annak idején megírtuk, az Erzsébet­királyné-szállóban veronállal megmérgezte magát. Micsey László vasárnap hajnalban a Rókus-kórházban meghalt. Mar­ovits György 71 éves napszámos az Ilka­ utca 34. szám­ú ház pincéjében fölakasz­totta magát és amikorra rátaláltak, már ha­lott volt. Nagy Anna 38 éves háztartási alkalmazott, akit a mentők veronálmérgezéssel a Rókus­kórházba szállítottak, most anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna, meghalt. Szabó János 55 éves kocsis a Tömő­ utca 14. számú házban levő lakásán nyakán fölvágta az ereit. Amikorra a mentők megérkeztek, a szerencsétlen ember elvérzett. Törtelli Ilona 26 éves kenyeresleány légkő­oldattal megmérgezte magát. A mentők a Rókus-kórházba vitték, ahol sérüléseibe bele­halt. Az életuntak holttesteit a törvényszéki or­vostani intézetbe szállították. P. Mária 23 éves leány hétfőn délben az Er­zsébet-híd budai hídfőjénél mellbelőtte magát, majd pedig a Dunába ugrott. A közelben tar­tózkodó hajósok kimentették. Az életunt leány állapota súlyos. M. Géza 20 éves szövetfestő Csepelen lugkő­oldattal, K. József 23 éves zenész az Üllői­ út 23. számú házban levő lakásán szublimátoldattal, M. Gizella 21 éves háztartási alklalmazott a Svábhegyi Nagyszállóban levő lakásán lugkő­oldattal, B. Borbála 22 éves ápolónő a Kálvária­ téren aszpirinnal, P. Sándor sertésbizományos a Sándor-tér 3. számú házban levő lakásában laminállal, Sz. La­josné a Frangepán­ utca 60. számú házban levő lakásán arzénnal, Sz. Géza 32 éves műszerész a Váci­ utca 38. számú házban levő lakásán aszpirinnal meg­mérgezte magát. S. István 29 éves szövőmunkás a Vilma ki­rályné­ után egy padon melbeszúrta magát. Sch. Lajos 26 éves utazó a Szabadság-téren mellbe- és hasbaszúrta magát. G. Józsefné 74 éves asszony a Petőfi-térnél a Dunába ugrott. . Hétfő délután az Andrássy-út és Bajza­ utca sarkán D. Magda 19 éves leány, aki a Telepy­utca 19. számú házban lakik, összeesett. Értesí­tették a mentőket és megállapították, hogy nagymennyiségű aszpirinnal megmérgezte ma­gát. A fiatal leányt súlyos állapotban a Rókus­kórházba szállították. K. Józsefné 38 éves asszony a Margit-hídnál ugyancsak a Dunába ugrott. A közelben tar­tózkodó hajósok mindkettőjüket kimentették. A mentők valamennyi életuntat, legtöbbjét súlyos állapotban a Rókus-kórházba szállítot­ták. * Udvardi Károly 14 éves műszerésztanonc mostohaszüleinek az Árpád-út 12. számú ház­ban levő lakásáról, R. Aranka 20 éves leány szüleinek a Bajnok­utca 7. számú házban levő lakásáról. Hann­feld Ferenc 28 éves napszámos nővéré­nek Pestújhelyen a Molnár Viktor­ utca 5. számú házban levő lakásáról eltávozott és az­óta nem adott életjelt magáról. Az eltűntek felkutatására a rendőrség a nyomozást meg­indította. :* Bart Sándor 30 éves kereskedő a Zalán­ utca 7. számú ház előtt összeesett és amire a kihívott mentők a helyszínére érkeztek, meghalt. Holt­testét a törvényszéki orvostani intézetbe szál­lították. Tóth József 33 éves kereskedelmi alkalmazott Budafokon az utcán összeesett. Budapestr­e hozták a Telepy­ utcai kórházba, ahol vasárnap hajnalban meghalt. Puskás Sándorné 65 éves napszámosnő a Ferenc­ körúton hirtelen rosszul lett és össze­esett. A mentők eszméletlen állapotban a Ró­kus-kórház­ba vitték. KÖZSÉGI ÜGYEK 1.Rafffy X A belügyminiszter mégis jóváhagyta a fő­városi nyugdíjasok státuszrendezését. Amint ismeretes, a belügyminiszter a közelmúlt hetek­ben arról értesítette a fővárost, hogy a fővárosi tisztviselők és alkalmazottak hozzá fölterjesz­tett státuszrendezési tervezetét csak részben hagyja jóvá, míg a javaslat egyes pontjait csupán az általa levont módosítások végrehaj­tása esetén engedi végrehajtani. A nyugdíja­sok státuszrendezésének jóváhagyását a bel­ügyminiszter teljes egészében visszautasította és közölte a fővárossal, hogy nem járul hozzá e téren a jelenlegi állapotok megváltoztatásá­hoz. A közgyűlés hosszas vita után, amint ismeretes, úgy határozott, hogy a belügy­miniszter által jóváhagyott státuszrendezési pontozatokat végrehajtja, míg a belügyminisz­ter által visszautasított pontok jóváhagyása ügyében a közigazgatási bírósághoz fordul panasszal. Ugyanilyen értelemben határozott a közgyűlés a nyugdíjasokra vonatkozó, a belügy­miniszter által visszautasított "státuszrendezési javaslat ügyében is. A belügyminiszter most leiratot intézett a fővároshoz s abban közli, hogy a közgyűlés fölterjesztését tudomásul veszi, miután azonban az aktív tisztviselők státuszrendezésén újabb módosítást nem haj­landó végezni, a közgyűlés panaszát áttette a közigazgatási bírósághoz, döntés végett. Közölte egyúttal a belügyminiszter, hogy a nyugdíja­sok státuszrendezése ügyében hajlandó eredeti álláspontját revízió alá venni és a státuszrende­zés jóváhagyása ügyében a közeli napokban megindítja a tárgyalásokat a főváros kép­viselőivel.­­ Mikor alakulnak újjá az iskolaszékek? Megírtuk annak idején, hogy a demokratikus blok kivételesen hozzájárult a főpolgármester­nek a közigazgatási bizottságban tett ahhoz a javaslatához, hogy az iskolaszéki tagok­ mandá­tuma a folyó tanév végéig meghosszabbíttassék. Néhány hét múlva már megkezdődik az új tan­év, de eddig még nem hallottunk arról, hogy az új iskolaszéki tagok választására vonatkozóan az előkészületek megtörténtek volna. A szociál­demokrata frakció éber figyelemmel kíséri az ügyet, mert a legnagyobb határozottsággal ra­gaszkodik az új iskolaszék sürgős megválasztá­sához. Budapesten egyébként 26 iskolaszék mű­ködik, amelyeknek 860 rendes és 430 póttagjuk van.­­ Vasvárm­esgye és Szombathely város kultúregyesülete könyvtárának 500 oldalas címjegyzéke hagyta el a napok­ban a sajtót dr. Pável Ágoston gondos szerkesztésében. A katalógus Számadó írásából látjuk, hogy a szerkesztő két évtized restaurációját hozta helyre egy-két év alatt és nagy szorgalommal gyűjtötte, agitációs munkával gyarapította, újracsoportosította és a közönségnek hozzá­férhetővé tette azt a hatalmas könyvanyagot, amelynek Szombathely régi közkönyvtára az alapja. Mint a könyv­tár speciális vonásait említhetjük meg, hogy bár tudo­­mányos és esztétikai célokat szolgál, mégis lokális önérzettel, külön csoportosítja a vasvármegyei kiadvá­nyokat, az 1800. évtől fogva és külön csoportban adja a magyar vonatkozású szláv munkákat, mert dr. Pavel könyvtárőr véleménye szerint a szombathelyi könyvtár *»­salkalmasabb ezeknek a sok tekintetben érdekes kultur­tanulságokat és kölcsönös vonatkozásokat tartalmazó munkáknak gyűjtésére és őrzésére. — A 30 éves munkát * kultúregyesület adta ki. (K. G.)

Next