Népszava, 1929. június (57. évfolyam, 121–145. sz.)

1929-06-27 / 143. szám

1929 június 27. NÉPSZAVA A tengervíz elárasztott egy kínai szénbányát. Ötven bányász és a mentőexpedíció odaveszett. — Miőzetomlás és gázmérgezés egy gelsenkirchenvidéki bányában. (Tokió, június 26.) Kiushiu-sziget egyik szén­bányájában borzalmas katasztrófa történt. A szénbánya a tengerpart közelében fekszik és a tengervíz szerdán reggel hirtelen elöntötte a bányát. Az elárasztott tárnákban 50 bányász dolgozott, akik valamennyien a vízbe fulladtak. A segítségükre küldött mentőexpedíció tagjai még nem tértek vissza az elárasztott tárnából, úgy, hogy minden valószínűség szerint szin­tén odavesztek. (Ber­lin, június 26.) A gelsenkircheni bánya­vidéken fekvő Sterkrade bányatelep egyik tárnájában, a Hugó-tárnában ma délelőtt kőzetomlás történt. A 600 méter mélységben fekvő tárnában 11 bányász dolgozott, akik a kőzetomlás folytán nem tudták elérni a tárna kijáratát. A bányászok erre kerülőúton pró­báltak a kijárathoz jutni, közben azonban eltévedtek a tárnák labirintusában és egy ré­gen használaton kívül helyezett tárnába ke­rültek, amelyben mérges gázok üleped­tek le. Három bányász eszméletét vesztette és tár­saik kénytelenek voltak otthagyni őket, hogy legalább saját életüket megmentsék. Amire a mentőexpedíció a helyszínre ért, már mind a hárman halottak voltak. Egy orosz tudós röpülőgéptalá­lmánya, amellyel hat óra alatt Amerikába lehetne röpülni... (Páris, június 26. — „Magyar Távirati Iroda") Leningrádi jelentés szerint Ryndine leningrádi egyetemi tanár, aki az aeronautikai tanszéken működik, olyan röpülőgépet szer­kesztett, amely bár a levegőnél nehezebb anyagból áll, mégis benzin és mindennemű tüzelőanyag nélkül tud előrehaladni. A talál­mány az úgynevezett turbokompresszorok al­kalmazásán alapul, amelyek lehetővé teszik a repülőgépnek, h­ogy a légkör magas rétegeiben huszonöt-harminc kilométer magasságban óránként ezer kilométeres sebességgel röpüljön. A turbokompresszorok a működésükhöz szük­séges minden anyagot a légkörből merítenek. Az új rendszerű gépen az Európa és Amerika közötti átkelés öt-hat óra hosszat tartana, a világkörüli repülés pedig két napig. A gép technikai problémáit sikerült az orosz tudós­nak tökéletesen megoldania, annak az egy kér­désnek kivételével, hogy miként fogják el­viselni a pilóták és utasok a huszonöt-harminc kilométer magasságban a légköri viszonyokat. Olyan fülkét kell ugyanis megszerkeszteni, amely a rendes légköri nyomást megőrzi és amelyben kellő mennyiségű oxigén előállítása lehetséges. Aki megölte gyermekét, Négy hónapi fogházra ítélték. A vádlott egy ijedt háztartási alkalmazott. Gyűrött ruhája falusias, lábán a nyűtt cipőben vastag pamutharisnya, csak a haja van le­simítva ünnepiesen és a kezében tart egy nagy kivarrott zsebkendőt, mintha templomba menne. Ezekkel a kellékekkel mutatja, hogy nevezetes esemény ez életében, a birák előtt áll. Olyan kicsi, törődött, olyan ijedt az emel­vény előtt, hogy majd összeroskad. Azt mondja az elnök kérdésére, hogy Gálos Jodianna a neve, a foglalkozása cseléd — így mondja — és 23 esztendős. A története sablonos, született egy gyermeke, kidobták az állásából, egy darabig kóborolt éhesen, aztán a gyermekét megölte. Sok ilyen tragédia játszódik le minden esz­tendőben, de úgy látszik, hogy illetékesek mégsem gondolnak arra, hogy a szegény bajbajutott háztartási alkalmazottaknak ezt a gyermekhalállal végződő kálváriáját végre megszüntessék. — Miért ölte meg a gyermekét? — kérdi a bíró. Gálos Juliannának csak remeg a szája, törli a szemét a nagy zsebkendővel, nem tud a kér­désre felelni. Végre a nógatásra fölcsukló zokogás közben azt mondja: — Nem tudom, miért tettem, nem voltam eszemnél... Hogy miért nem volt eszénél, az a továb­biakban szépen kiderül. Elbocsátották, ron­gyokba csavart gyermekével a karján ődön­gött az utcákon, sehol sem vették föl szolgá­latba. Erre a szálláshelyén zsebkendőt gyömö­szölt a gyermeke szájába és megfojtotta. A holttestet pedig bedobta a liftkamrába. Kihall­gatták az orvosszakértőt, aki előadta szak­véleményében, hogy valószínű a leánynak az a védekezése, hogy a kérdéses időpontban nem volt teljesen beszámítható, tekintve a körül­ményeit és tekintve azt, hogy amúgyis gyönge, beteges leány. Gálos Juliannát a nyomatékos enyhítő körülmények figyelembevételével 1 hónapi fogházra ítélték, aki boldogan nyugo­dott meg az enyhe ítéletben. Halálos mob­ilterékpár­szerencsétlenség. Közlekedési balesetek. Szerdán délután 1/17 óra tájban az Andrássy­út 75. számú ház előtt, az Andrássy­ út és Rózsa­ utca keresztezésénél Ruppert József 34 éves főpincér, aki a Dembinszky­ utca 4.­­számú házban lakik, a Bp. 82—110. számú motorkerékpárján haladt. A motorbicikli­s oldalkocsijában Ruppert felesége és Kató nevű 5 éves kisleánya foglaltak helyet. A fő­pincér motorkerékpárjával egy szembejövő biciklit akart kikerülni, azonban az út sikos volt és a motorbicikli felborult. Ruppert sú­lyos sérüléseket és zúzódásokat szenvedett, kisleánya szintén megsebesült és a mentők mindkettőjüket a Rókus-kórházba vitték. Ruppertné olyan szerencsétlenül esett ki a motorbicikli oldalkocsijából, hogy amire a mentők a helyszínre érkeztek, sér­üléseibe bele­halt. A rendőrség megindította a nyomozást annak megállapítására, hogy a szerencsétlen­ségért kit terhel felelősség. i­k­­ A sashalmi fogyasztóközönség figyelmébe! 105. sz. fű­szer- és cse Sashalmon. Horf- üzletünk •ut 19. sz. Saját érdekében csak ott vásároljon! Dr. Röck Iván orvos szerdán délben a So­roksári­ út 60. számú ház közelében autójával elütötte Piser Albert magántisztviselőt. Piser Albertet, aki könnyebb sérüléseket szenvedett, az orvos az autóján az István-kórházba szállí­totta, ahol a megsérült magántisztviselő se­beit bekötözték és azután elbocsátották. Brecskai Lajosnét szerdán délelőtt a Király­utca 80. számú ház közelében ismeretlen ke­rékpáros biciklijével elütötte. Brecskainét, aki, könnyebb sérüléseket szenvedett, a mentők a Podmaniczky­ utca 63. számú házban levő la­kására vitték. HEEK Martin Andersen-Nexe hatvanéves. A mélységből indult útnak, mint annyian Skandinávia három kis országának nagy költői és írói közül. A proletárnyomorúság fenekéről kellett föltörnie az érvényesülés nap­fényére, akár Knut, Hamsunnak, a norvég parasztfiúnak, aki Norvégia legnagyobb el­beszélőművészévé emelkedett. Kopenhága egyik nyomornegyedében ringott a bölcsője. Nélkü­löző, megtiport proletár volt az apja. Az ér­telme még alig-alig nyiladozott, amikor már­önmagának kellett megkeresnie a kenyerét. Négyéves korában lapkihordó volt, majd, ami­kor apja Bornholma költözött, pásztorgyerek és szolgalegény. Halászok és törpegazdák vi­lágában nőtt föl, akik a tenger és az időjárás kegyétől függő életet éltek. Ha hűtlenné vált hozzájuk a tenger és az időjárás, kőbányában robotoltak. Martin Andersen-Nexének is ki­jutott a része a kőfejtés robotmunkájából. Azután a falu nyomorúságából elvergődött a város nyomorúságába, hogy ipari munkával cipészként, kőművesként próbáljon szerencsét. A szerencsés végzet egyszerre csak átvezette a határon és Németországba sodorta. Német­országban ráeszmélt arra, hogy egyéni sorsa egy egész osztálynak a sorsa s osztályának végzetéért a társadalmi rendszer a felelős. Fölébredt benne a világ valamennyi kizsák­mányoltjával és szenvedőjével való együvé­tartozás érzése és teljes szenvedélyességgel kitört belőle az akarat: hányt­ vetett, megrug­dalt proletárból emberré akart emelkedni. Emberré, valakivé, hogy változtathasson osz­tálya sorsán. Néhány év múlva már néptanító, de a tüdőbaj, a proletárbetegség ledöntötte a lábáról és valahogy elvergődött Spanyol­országba és Olaszországba, ahol húsz hónapot töltött. Az Észak köde után rázúduló déli nap­fény költővé érlelte. A délvidék derült egy, örökzöld fái alól visszatekintve, ismerte föl egész kietlenségében azt az életet, amelyet északon élt. És egyre többet foglalkoztatta osztályos társainak sorsa, akiknek a zord vég­zet nemcsak húszhónapos, hanem húsznapos délvidéki napfényt és meleget sem engedélyez. Naponta robognak a vonatok Észak és Dél között. Mindegyiken rengeteg üres ülőhely . Martin Andersen-Nexe arra gondolt, miért nem lehet az üres ülőhelyeken délre szállítani Észak szenvedőit és nélkülözőit? Miért van az, hogy az emberek millióinak sohasem lehet ré­szük azokból a nagyszerűségekből, amelyek lehetőségeivel tele van az élet?... S a tolla szántani kezdett a fehér papiroson.

Next