Népszava, 1929. szeptember (57. évfolyam, 197–221. sz.)
1929-09-01 / 197. szám
1929 szeptember4. NÉPSZAVA •71 A lengyel fascizmus bűnei. Boleslaw Limanowski vádiratot intéz az elnökhöz. A Robotnik, a lengyel szocialista párt lapja, közli Boleslaw Limanowski szocialista szenátornak Ignac Moscickihez, a lengyel köztársaság elnökéhez intézett nyílt levelét. Ezt a történelmi fontosságú levelet elkobozták. Mindamellett néhány példányban mégis sikerült a munkások és az intellektuellek közé juttatni. A levél jelentőségét különösen fokozza az a körülmény, hogy írója 95 éves korában, szellemi képességeinek teljes birtokában, ma is fiatalos lelkesedéssel harcol a szocialista eszmékért, amelyeket már a múlt század hatvanas éveinek az elejétől kezdve szolgál. Lengyelországban általában a legnagyobb tiszteletnek örvend és így szavának ma is igen nagy súlya van a politikai életben. Nem csoda tehát, hogy a lengyel fascizmus igyekszik véleményét elnyomni és megakadályozni, hogy az a széles néprétegek közé eljusson. A köztársaság elnökéhez intézett levele, amely a lengyel szocializmus nesztorának a hangos vádirata, így szól: Önhöz fordulok, mert már nem hallgathatok tovább és szavaimat Önhöz intézem, az állam fejéhez és annak első polgárához, akit a törvényhozó testületek alkotmányosan emeltek erre a tisztségre, ítélete és lelkiismerete elé terjesztem ezt a vádat, amelyben a nemzet óriási többsége igyekszik kifejezni keserű fájdalmát és jogos haragját. A holnapi naptól való félelem, az állam és a nép jövőjéért való rettegés kényszerít a fölszólalásra. Elnök úr, nem látja ön mindazt, ami nálunk történik? Nem tud mindarról, amely napjainkat keserűséggel tölti meg? Nem ismeri Lengyelország szomorú valóságát, nem jut el Önhöz a világ független véleményének a szava, amely figyelemmel szemlél bennünket és nem titkolja el, amit rólunk gondol? Már régóta történnek nálunk jogsértések, a központi hatalom önkénye és zabolátlansága a legszélsőbb határokig ér, pestisként terjed az egész birodalomra és önkényt teremt az állami közigazgatás minden fokozatában, egészen az utolsó adószedőig és a cenzorig, a közvélemény meghamisítójáig. A jogszolgáltatás is lezüllött és a bírák lelkiismeretét is megmérgezték Lengyelországban. Kigúnyolják az írott jogot, amelyet a törvényhozótestületek szabtak meg, amelyeket az alkotmány biztosít és amelyekre ön is, elnök úr, esküt tett, amikor is a mindenható istent hívta tanúnak. A jogi alapjától megfosztott állami szerkezet összeomlásnak indult, az államkincstárt kivonták az ellenőrzés alól, mintha csak magánpénztárrá változnék. A közpénzek millióival rendelkeznek választási célokra, megvásárolják a lelkiismeretet, megveszik a sajtót, megsemmisítik a közerkölcsöket. A bevételeket mértéktelenül pocsékolják, a legmagasabb állásokat nem a képességek, hanem a lakásszolgálatok szerint töltik be. A kormányzó csoportokat, apró, sokszor megvetendő embereket hatalmába kerítette az, amit korrupciónak nevezünk. Megalázzák a parlamentet, megyalázzák a független képviselőket, a legszégyentelenebb demagógiát űzik, hogy lerombolják a népképviseletet, az állami életlehetőség és a demokrácia gerincét. Mi marad meg, ha ez sikerül, elnök úr? Egy csoport felelőtlen, kíméletlenül hatalomra törekvő ember, egy klikk, amely mindenre kész, hogy magához ragadja a hatalmat. Lengyelország valóban jobb sorsra méltó! Elnök úr, nem hallatszanak el Önhöz a hadsereg panaszai, amelyeket felelőtlen egyének terrorizmusa nyom el a vezetésre hivatottak háta mögött? Nem jut el Önhöz a megaláztatásban élő állami hivatalnokok panasza akik a holnap bizonytalanságában, a fenyegető elbocsátások nyomása alatt kénytelenek teljesíteni fölötteseik parancsát, akik a törvénysértést tették meg feladatukul? A mindennapos hazugságok elburkolják ön előtt életünk valóságait? A munkás- és paraszttömegek megélhetésüknek egységes és mindenkire egyformán kötelező biztosítását és védelmét követelik. Ha erőszakkal megrabolják őket attól a joguktól, hogy szabadon nyilvánítsák a véleményüket, hogy jogaikért harcolhassanak, akkor elkövetkezik a lázadás pillanata és a népharag megrázkódtatja az állam alapjait. Ez a pillanat közeleg, napról-napra közeleg... Ki vállal felelősséget azért, ami bekövetkezhetik és ami előbb-utóbb be fog következni! Sokan fognak felelni ezért a kormányzati módszerért és mindenekelőtt önt fogják felelősségre vonni, elnök úr, aki az ország első polgára. A köztársaság elnökének ugyanis nem az az egyetlen föladata, hogy engedelmesen aláírjon minden eléje tett rendeletet, hogy a hódolatokat fogadja, reprezentációs utazásokat tegyen. Az elnök munkaköre nem kizáróan az ünnepségekre, diadalkapukra, bankettekre korlátozódik. Az elnöknek föladata, hogy az állam rendjének támasza, a jog védelmezője legyen. Kötelességei vannak, amelyeket teljesítenie kell. Bátorkodom az emlékezetébe idézni, elnök úr, mindezeket, én, aki azok közül vagyok, akiknek a szavazata önt az állam legmagasabb polcára emelte. Boleslaw Limanowski, Milyen javaslatok készülnek az igazságügyminisztérium minteimében? Zsitvay miniszter nyilatkozata. Zsitvay igazságügyminiszter szombaton egy újságíró előtt nyilatkozott azokról az igazságügyi reformokról, amelyeket az ősszel megnyíló parlamenti ülésszakban kíván keresztülvinni. Mindenekelőtt a magánjogi kódex tető alá hozását tervezi. Ősszel beterjeszti a hitbizományok reformjának tervezetét, amelyet télen kíván letárgyaltatni. A polgári eljárási reformmal kapcsolatban módosítani fogják a csődeljárást és a csődönkívüti kényszeregyezségi eljárást. Ezzel párhuzamosan a büntetőtörvényt ki kell egészíteni a hitelezőket, károsító cselekmények fokozottabb megtorlásával. A kereskedelmi jogalkotás terén a kereskedelmi törvényt a magánjogi kódexhez kell idomítani. Előtérben áll a társasági jog reformja éspedig ennek keretében a korlátolt felelősségű társaságok létesítéséről és a részvényjog reformjáról szóló javaslatok. Ez utóbbit télen terjeszti a képviselőház elé. Ide tartoznak még a szövetkezeti jog és a biztosítási jog reformja, továbbá a kamatkérdés szabályozása. A büntetőjog és büntetőeljárás terén elsősorban a már meglevő törvények végrehajtására törekszik, ilyenek a „csavargók" és ,,prostituáltak" elleni védelem és bűnözés megelőzése céljából létesített dologházra vonatkozó 1913. évi XXI. törvény, amely — úgymond Zsitvay — ma sincs végrehajtva. Hasonlókép nincs teljesen "végrehajtva a fiatalkorúak intézményére vonatkozó 1913. évi VII. törvény. Az átmeneti otthonok, a fiú- és leányotthonok intézményének működése jóformán a nullával egyenlő. Noha a fiatalkorúakr~!jédelmét elsősorban népjóléti feladatnak tekinti, törekedni fog, hogy a fiatalok átmeneti otthonait mégis az igazságügyi intézmények keretében valósítsa meg. Miután a szanálással kapcsolatban az úgynevezett büntetéspénzeket elvonták eredeti céljuktól, törekedni fog, hogy a büntetéspénzeket ismét az 1892. évi XXVII. törvényben megjelölt célokra (új letartóztatási intézetek építése, a fiatalkorú bűnözők intézményeinek fejlesztése és rabsegélyezés) fordítsák. Foglalkozik a bűnvádi eljárás reformjával s érvényesíteni óhajtja azt az elvet, hogy a vádlott, a gyanúsított, a terhelt minél előbb a bíró elé kerüljön. Ezt a célt szolgálja az 1921. évi XXIX. törvényiben lefektetett azon elv ist, hogy a rendőrség lehetőleg egy épületben legyen elhelyezve az ügyészséggel, így a rendőrség az ügyészség felügyelete alá kerül és ennek folytán lehetővé válik, hogy ugyanazon a napon, amikor a tettest, a gyanúsítottat, a vádlottat előállították, az ügyész már a bíró elé is állíthatja az illetőt. E szempontból is halaszthatatlan az új rendőrfőkapitányság építkezése. A budapesti bírósági épületek túlzsúfoltak s ha új táblai épület lesz, ugyanebbe áthelyezhetik a polgári törvényszéket, viszont a polgári törvényszék helyére bevonulhat a bűnügyi rendőrség, amely így a belügyi felügyelet helyett az ügyészség felügyelete alá kerül. Az új katonai büntetőtörvénykönyvet ősszel terjeszti be. Foglalkozni fog a becsületvédelmi törvény módosításával is, hogy a becsület fokozottabb védelmével megszűnjék a középkorból ittmaradt szégyenletes párbajintézmény. Végül kijelentette az igazságügyminiszter, hogy a felsoroltakon kívül előkészítés alatt van az úgynevezett rehabilitálási törvény és az összeférhetetlenségi törvény reformja. A Zsitvay bejelentette igazságügyi tervekkel érdemben lapunk vezető helyén foglalkozunk. APetőfi-téri rendőrattak áldozatait súlyosan elítették. „71 vádlottak saját testi épségüket, életüket védelmezték A büntetőtörvényszék Méhes-tanácsa szombaton folytatta a tárgyalást a Petőfi-téri rendőrattak áldozatainak ügyében, akik ellen az ügyészség hatóság elleni izgatás, az állami és társadalmi rend fölforgatására irányuló izgatás vétsége és hatósági közeg elleni erőszak vétsége címén indított eljárást. A szombati folytatólagos tárgyalás megnyitása után Lindmayer Béla ügyész vádbeszédet mondott, amelyben a többi között a következőket állította: Itt valóban csupán tüntetésről volt szó, azonban olyan tüntetésről, olyan epizódról, amely kiegészítő részét alkotja az egész világ forradalmasítását célzó galád aknamunkának és amelynek célja az, hogy az isten, az ember, a magántulajdon elleni harcot győzelemre vigye. Tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy a kommunisták magyarországi pártja, mint a III. internacionálé szekciója, valóban létezik. A föld alatt dolgozik, sajtója van és a vádlottak a kommunista pártnak csatlósai. A kommunisták magyarországi pártja minden alkalmat fölhasznál céljai elérésére, beférkőzik a szociáldemokrata pártba, a levente-, a diák- és a sportegyesületekbe és életjelt akart adni a március 15-i ünnepélyen. Ezen a szociáldemokrata párt által rendezett ünnepségen — koncedálom — külön csoportba verődött ez a csapat, amelynek Rubin Lajos volt a vezetője, aki egyik fő mozgatóereje volt a Szántó-féle kommunista összeesküvésnek is. A vádlottakra a legsúlyosabb büntetés kiszabását kérte. Szőnyi László elvtárs, Rubin Lajos védője a többi között azt fejtegette, hogy egy alig 20 éves gyerekember temperamentumának kirobbanásáról van csupán szó és ettől a 20 éves fiatalembertől semmiesetre sem kell félteni a magyar állam törvényes rendjét. Bűncselekmény hiányában fölmentő ítéletet kér. Lukács Béla elvtárs, a többi vádlott védője azt hangoztatta, hogy a vádlott munkások a tömeghangulat hatása alatt követték el a terhükre rótt bűncselekményt, részben pedig a beszámíthatatlanság határán állottak, mert saját testi épségük, helyesebben saját életük megvédéséről volt szó. A párbeszédek elhangzása után a törvényszék hosszas tanácskozás után kihirdette ítéletét, amely szerint Rubin Lajost egyévi fogházra, Sternberg Györgyöt egyévi és hathónapi fogházra, Ötvös Károlyt pedig kétévi fegyházbüntetésre ítélte és a főváros területéről mindhármukat örökre kitiltotta. Bárány Károlyt a törvényszék 200 pengő pénzbüntetésre ítélte. Az ügyész súlyosbításért jelentett be fellebbezést, egyben indítványozta ötvös azonnali letartóztatását. Rubin védője védence szabadlábra helyezését kérte, tekintettel arra, hogy büntetésének több mint felét már kitöltötte. A vádlottak és védőik is fellebbezést jelentettek be az ítélet ellen. A törvényszék elrendelte Ötvös Károly azonnali letartóztatását azzal a megokolással, hogy az ítélet súlyosságára való tekintettel megszökésétől alaposan tartani lehet. Rubin Lajost szabadlábra helyezte, mert büntetésének nagyobb részét már kitöltötte. Minden elvtárs figyelmeztesse szaktársát, barátját, munkástársát arra, hogy a pártjelvény viselése elvtársi kötelesség. Mindenki tűzze föl a pártjelvényt! A Népszava egyetlen proletárhajlékból se hiányozzék!