Népszava, 1929. december (57. évfolyam, 274–297. sz.)
1929-12-01 / 274. szám
a pesten azt akarják, hogy a nép szótlanul nyelje le és tűrje, hogy az egyik helyen, például a Várban, körülbelül 780 szavazó, egy másik, munkáslakta kerületben pedig mintegy 4400 szavazó válasszon egy-egy bizottsági tagot. Bécsben a fascista Heimwehrek vették föl a programjukba a proporénak, a becsületes, aránylagos szavazati jognak és a kerületi beosztásnak az eltörlését és a megsemmisítését. Budapesten azt akarják, hogy a dolgozók meg se moccanjanak az olyan botrányos jogtiprás ellen, amelynek megvalósítása esetén például a budai kerületek 6000 választója mintegy 50 bizottsági tagot választ majd, míg a pesti oldal 237.000 szavazattal összesen 90 tagot választhatna. Bécsben győzelmesen megmarad az egyenlő választójog. Ennek az alapján választják továbbra is Bécs városának az autonómiáját. Budapesten hol az ágyrajárók és albérlők kisemmizésének botrányos csalafintaságát eszelik ki a dolgozó tömegek képviselete ellen, hol pedig más jogfosztásnak a becsempészésén törik a fejüket. Bécsben az autonóm közgyűlés választja meg szabadon a városi tisztviselőket, a polgármestert és a város minden más funkcionáriusát. Budapesten a főváros népének érdekeit odadobják áldozatul a politikai machinációnak és a kormány politikai érdekeinek. Budapesten a kormány ülteti a főváros népének a nyakára a parancsoló urakat, a helytartókat. Bécsben, a város autonómiája a nyomorba süllyedéstől és a pusztulástól mentette meg Ausztria fővárosát. Bécsben az Ínségnek, a nyomornak és a legszörnyűbb gazdasági válságnak az évtizedében 30.000 lakást adott át az autonómia a dolgozóknak. Ezekben a lakásokban kevés pénzért laknak a város dolgozói, emberségesen és higiénikusan. Budapesten egyetlen havi házbér magasabb, mint Bécsben a félévi bérnek az összege. Bécsben sokhelyütt az egész évi házbér annyi, mint Budapesten az egyhavi. ...a Bécsben az autonómia olyan szociálpolitikai intézményeket létesített, amelyeknek a csudájára jár az egész világ. Csecsemők gondozását és a gyermekek gondos neveltetését tartja kötelességének az egész város. Felkarolja az ínséget szenvedő felnőttek ügyét is, de nagyszabású intézmények és pénzáldozatok segítségével a kiskereskedők és kisiparosok érdekeit is védelmezi. Az aggokat hathatós pénzsegélyekben részesíti. És Budapesten? Ki tudná várjon fölsorolni, hogy milyen kétes vállalkozásoknak és üzleteknek a bozótjában akad meg a városi költségvetés megszámlálhatatlan sok milliója? Bécsben az Ausztriában található 200.000 munkanélküli közül maga Bécs városa segélyez több mint 100.000-et. Egy évtized óta a maga költségvetéséből a maga számlájára! Az állam által kifizetett munkanélkülisegélyösszegeknek mintegy kétharmadát Bécs városa födezi. Budapesten?! Se égen, se földön senki, akit végre emberi cselekvésre késztetne az évek óta munka nélkül tengődő és nyomorgó tömegeknek megindító és égbekiáltó sorsa. Bécsben a munkanélkülisegély a munkanélkülieknek törvénybe iktatott joga. Budapesten olykor-olykor, némely karácsony táján, az egyszeri segély koldusalamizsnájával küldik haza az évek óta munka nélkül nyomorgó proletárt. Bécsben tehát a városi autonómia védelmének a jelszava alatt a dolgozók a mindennapi kenyerüket és a kultúrájukat védelmezték, jogaik elkobzása és megsemmisítése ellen készültek az elszánt és végső eszközökkel is megvívandó küzdelemre. Budapesten is es a tétje a harcnak, amely a demokratikus fővárosi törvény érdekében és annak a kiküzdéséért indult meg. Emlékezzünk csak: amikor Ausztriában a reakció ostromra készült és ezt az ostromot főként Bécs városa ellen irányította, akkor Bécs dolgozói ezt felelték: Állunk elébe! Inkább legyen párnapi elszánt küzdelem, mint az évtizedes rabság. Budapesten is ezrek és tízezrek ajkáról kell elhangzania a kiáltásnak: az évtizedes rabságból elég volt! Elég a nyomorból és a jogtalanságból! Harcolni akarunk a becsületes községi politikáért és a községi szociálpolitikai intézményekért. Elszántan követeljük mindezt és követeljük ennek legelső és legfontosabb föltételét, Budapest fővárosának teljes autonómiáját, a főváros teljes városi önkormányzatát! whafenait wwwifenaena Szénásszekér az éjszakában. — írta Zelk Zoltán. — A csámpás asztalnál hárman ültek: Györgye, Mitru és Péter. Tarkóig érő hajuk egybekovászolódott a zsírtól s a nyakuk veres és repedezett volt a hosszú haj alatt. Előregörnyedve iddogáltak a nyakasüvegbe töltött cujkából, a pálinka és a szutykos pipasz egybekeveredett a szájukban s fekete volt a nyál, amit az agyagos földre köptek. Hallgattak. Néha egymásba ütközött tekintetük s egyszerre előrelendítették lelógó karjukat. Az árnyékkigyó, amit a megmozduló karok a falra hajítottak, kitátotta mind a három száját és sziszegve közeledett a lámpa felé. Az borzasodó füsttel meglapult a plafon alatt és lángcsomókat köpködött a kigyó szemébe. Aztán csúfolódva kiszaladt nyelve a kormos üvegből. A rozoga ablakon szél ömlött be és darabokra szaggatta a nehéz pipafüstöt. Györgye ásítva megszólalt: — Tán a holdtól jön ez a melegség, olyan piros már egy hét óta, mintha kigyulladt volna. — Vihar készül — mondta lassan Péter —, csak ma éjjel ne essen, mert akkor nem boldogulunk. Keveset beszéltek s csak azért szóltak néha, mert vállukra nehezedett a csönd. Látszott rajtuk, hogy készülnek valamire. Fejük félrebillent, mint egy gurulni kész szikla s a szemükben apró, sötét lángok lobbantak. Rongyos, esett parasztok, akiknek van egy-két jószáguk az összetákolt ólban, de azoknak is olyan keserves a sorsuk, mint a gazdájuké. Javarészt málékórón élnek s szikkadt tőgyükből alig csurran egy félvödörnyi tej. Gazdáik pedig látástól vakulásig törik a követ a hegyek között, a kocsmáros maroknyi bányájában. Már éjszakába fordult az idő, de még mindig itt ültek a kocsma mocskos falai között s nam^mmm^mmmms^sEseu^st? mmmm&mtmssm gyokat nyeltek a cukrozott gabonapálinkából. Mitru felhörpintette a maradék cujkát, aztán anélkül, hogy szólt volna, fölállt és görbe lépteivel kiment az ajtón. A másik kettő még várt egy darabig, aztán ők is fölcikelődtek és lassan elindultak. A soktornyú hegyek között mélyen aludt a falu. Szinte hallani lehetett egészséges szuszogását. Néha egy kutya mant vakkantása tépte föl a fojtogató hurkot, aztán megint elcsöndesedett, csak a szél játszogatott az akácok hervadó furulyáival. A két paraszt szótlanul, mélyre vájt léptekkel haladt az országúton. Már gyérülni kezdtek a ferde házikók, gyorsabbra fogták lépéseiket s karjuk suhogva dobált ide-oda. Nyekergő fahídon mentek át, aztán befordultak egy lekaszált mezőre. Kövér szénakazlak álldogáltak a földön, némelyik már meg volt bontva s egy-egy szál zizegve hullott a földre. Györgye óvatosan körülnézett, aztán intett Péternek s lehevertek az egyik kazal tövébe. Péter fölbámészkodott a tiszta égre, ujjait gondolatban végighúzta a tejúton, aztán halkan megszólalt: " — Mennyi lélek... — Azt mondják, aki meghal, annak lehull a csillaga — szólt elgondolkozva Györgye —, de nem úgy van az. Az öreg Nucutól hallottam, hogy éppen abból lesz csillag, aki meghalt. — Nem tudom én ... — De én tudom. Mikor az én lányomat elvitte a köhögés, hát másnap este megnéztem az eget, oszt egy új csillagot láttam rajta. Az, ott ni, az a kicsi, amék pislog. Péter hosszasan fölbámult, aztán a másik felé ejtette rekedt hangját: — Lehet — mondta —, lehet, hol több a csillag, hol meg kevesebb ... Hallgatva nézték a didergő csillagokat s lopva keresztet vetettek magukon. Györgye reszketőn fölemelte kezét, mintha visszahívná köhögős leánykáját, de a kéz reménytelenül megbicsaklott az áthághatatlan űrben. — Soká jön Mitru... — Fél talán, oszt még el se jön. — Hát, bizony, félős a magunkfajta, de a dologhoz van ereje. — De a jószág, az nem dögölhet éhen. — Én már el is adnám, de kell az a csöpp tej az asszonynak. Olyan már az arca, mint a rossz föld. Egyszer, csak meghal az is, oszt se asszonyom, se pályám, csak törhetem a követ, míg föl nem gördülünk. — Fölfordulunk, fölfordulunk — dünnyögte Péter és meglógatta öreg fejét. Szél futott át a tájon, kutyaugatást és letépett faleveleket sodort magával. A kazlak zizegve összesúgtak, mintha mondogatnák egymásnak: „Vigyázz, tolvaj jár itt, meglopják a mi jó gazdánkat." A birtokos gazdák pedig zsíros szívükre fordulva aludtak a szalmazsákokon, míg kinn a mezőn, a fülledt éjszakában két tépett, öregedő paraszt együgyű szavakkal tartotta ébren a lelkét. S a falu másik végén már zörgött a rossz szekér s vastag bottal verte Sovány bivalyait Mitru. — Az én apámnak még volt egy kis földje — kezdett újból beszélni Péter —, de elment az adósságba. Nem bántom én a halottat, de ha rendes, dolgos ember lett volna, hát én most a magam földjén élnék. Úgy volt az, hogy egyszer csak meggabalyodott a sok cujkától, meg az újságoktól, amiket a jegyző olvasgatott esténként az öregeknek, oszt nem akart dolgozni, csak ténfergett ide meg oda. Egy reggel meg kötelet font a piaci kosárra, a patakhoz ment és leengedte a kosarat a vízbe. Azt mondta: arany folyik benne és ott ült minden nap, néha még éjszaka se lehetett haza hívni. Nem törődött az se az anyám sírásával, se a gyerekekkel, akik sárral hajigálták, csak ült lelógó fejjel a parton, oszt énekelt. Emlékszem, mindig ezt énekelte: Öregapám meg-megáll, kergeti egy nagy madár... I NEFSZAVA december 1. Az orosz-kínai ellentét ütközőpontja: a vasúti vezérigazgatók személye. Szovjet repülők bombáznak tolnai városokat és vasúti vonalakat. (London, november 30.) A „Times" mukdeni levelezője szerint tegnap este Mukdenbe távirat érkezett Moszkvába, amely szerint a szovjet követeli, hogy a keleti vasutak vezérigazgatóját és annak helyettesét haladéktalanul helyezzék vissza állásába, míg a további feltételek teljesítésének megbeszélésére a felek küldjenek megbízottakat. A mukdeni hatóságok tanácskoztak a távirat ügyében és arra az elhatározásra jutottak, hogy a táviratra nem válaszolnak mindaddig, amíg a kínai központi kormány döntése meg nem érkezik. Kina nyilván új vezérigazgató és új helyettes kinevezéséhez ragaszkodik, miután a régieket a kommunista propaganda vezetőinek tekintik. ' ' , " Kárbini hírek szerint tizenkilenc szovjet repülőgép tegnap dél- évi.- utái) bombázta Vucsatu állomást. " A lőszerraktár levegőbe röpült. Másik négy repülőgép a Mandzsuk és Karbin között fekvő Yalu várost támadta és a vasúti vonalat elpusztította. A Reuter-iroda értesülése szerint Kína londoni követe tegnap este újból tanácskozott Hendersonnal. Az orosz-kinai konfliktus ügyében legalább néhány napig nem várnak semmiféle újabb fejleményt. Kina fétkép azt követeli, hogy a szovjet tartsa be az 1924. évi oroszkinai egyezményt úgy a fölforgató propaganda megakadályozása, mint a keleti vasutak közös kezelése tekintetében. Ha ezeket a követeléseket teljesítik, akkor a megegyezés nagyon könnyű lesz. Ai mitívu fascists nappzdni provokációja szilja az ellentéteket. Schoberék bátorítják a reakció kalandorait? (Bécs, november 30.) A Heimwehr vezetősége az innsbrucki újságokban jelentést közöl,amely, szerint a Heimwehr küldöttsége,,vipfer, »jelénít. A csetséifi kancellárnál, Vaughn alkancellárnál és Alsóausztria tartományi főnökénél, akiknél-10/ alkotmányreformgrés elintézése érdekében jártak el, akár parlamentáris, akár parlamenten kívüli úton történjék is meg a reform. A Heimwehr, ha a szövetségi kancellár Bécsbe rendelné, készen állna támogatására annak végrehajtásában, amit a szövetségi kancellár javaslataiban az új Ausztria fölépítéséhez elkerülhetetlenül szükségesnek mondott. A jelentés szerint az alkancellár és az alsóausztriai tartományi főnök biztosították a küldöttséget, hogy a reformot minden körülmények között végrehajtják és hogy ki van zárva bármiféle paktálás a szociáldemokratákkal.