Népszava, 1929. december (57. évfolyam, 274–297. sz.)
1929-12-19 / 289. szám
1929 december 19. NÉPSZAVA A fővárosi javaslat döntő bizonyíték amellett, hogy itt a nép és a Hatalom egymással szemben állanak. A feudalizmus bethleni rendszere még és szüksége van a főváros vagyonára is. Az autonómia elpusztításával a bolsevizmus elleni küzdelem legerősebb fegyverét dobják el . Interpellációk a kereskedelem pusztulásáról és a nyíregyházi választáson elkövetett atrocitásokról. A képviselőház szerdai ülését pontban 10 órakor nyitotta meg Almásy elnök, mkkor a napirend szerint folytatták az autonómiatipró fővárosi javaslat általános tárgyalását. Elsőnek Kéthly Anna elvtárs szólalt föl. Kéthly Anna: Fokozott érdeklődéssel vártuk az első kormánypárti szónokot, akinek fölszólalása azonban nagy csalódást okozott. Nem védte a javaslatot, hanem vádolta, a fővárost. A főváros anyagi gazdálkodását, a tisztviselők fizetését, az üzemgazdálkodást kezdte ki a hamis és téves adatok tömegével, amelyek röviddel reá cáfolatot is nyertek. Nem beszélt a fővárosnál kétségkívül meglevő bajokról, hiszen ezek megszüntetése csak független autonómiával lehetséges, amelynek nemcsak kötelessége, de érdekes e bajokat orvosolni, mert csak úgy kérheti újra választóinak bizalmát. Nem beszélt a főváros ama rengeteg áldozatáról, amelyet az állam kötelességeinek átvételével végez, az iskolákról, az anya- és gyermekvédelmi kiadásainkról, kórházainkról, amelyek az egész ország előtt nyitva állanak, arról, hogy a fővárosnak az állam milliárdokkal tartozik kórházi ápolási díj fejében, stb. A vádbeszéd nem ismer enyhítő körülményeket, csak azt a városellenes hangulatot táplálja, amelyre a kormánynak szüksége van, amikor büntető expedícióját végrehajtja a főváros ellen. A főváros autonómiája nem engedelmeskedett a kormánynak és ha erőszakkal lefektették, mint egy konok „Kelj föl Jancsi", mindig fölugrott, mert törvényadta jogainak ólomsúlya volt a talpa alatt és most ezt a súlyt szedi ki az autonómia alól a javaslat. Világszemléletünk alapján rendszereseknek kell lennünk és így meg kell látnunk, hogy minden törvényalkotásnál két motívumnak valamelyike szerepel. Az egyik a nép szükséglete, az érdekelt réteg kívánsága, a másik ennek negatívuma, amikor a nép és a hatalom egymással szemben állanak. E második motívum iskolapéldája a jelen javaslat. Mi magunk is szükségesnek tartjuk egy új fővárosi törvény megalkotását, mert a jelenlegi nem törődik a föltörekvő társadalmi rétegek szociális súlyával, de ez a javaslat ezt a szükségletet teljesen figyelmen kívül hagyja. A bizonyítékok jönnek a több mint száz módosítás kapcsán, addig is csak egy illusztris tanúra, Wolff Károlyra kell hivatkoznom, aki egy hétfői lapban őszintén megírta, hogy a törvényjavaslat ki akarja építeni azokat a sáncokat, amelyekkel az ellenforradalom a maga hadállásait védelmezi. (Peyer Károly: „Úgy van! Tisztán erről van szó!") „Törvény a hatalomért és a hatalom számára" — szerintünk a törvényjavaslat ezt a címet viselhetné és benne még egy harmadik motívum is előkerül. Itt nemcsak két hatalmi rendszer, két szisztéma, de két korszak is összeütközik egymással. Fölújul benne egy másik nagy pör, amely szintén ezer éve folyik: a feudalizmus és a városiasság között folyó pör, a hűbériség pöre a királyi szabadságlevelekkel kedvezményezett és önalkotta jogszabályokkal dolgozó polgárság ellen, az ipar és a kereskedelem és az extenzív földmívelés pöre, a jobbágyszisztéma és a városi szabad mozgás pöre, amely már egész Európában befejeződött, de nálunk, még mindig tart. A városok alakításának alapja a feudális rablócsapatok sarcolása elől a királyi oltalom alá menekülő kereskedők tömörülése, akik „pax regia"-t élveztek, akiknek a feudalizmussal szemben vérrel és arannyal kellett tért nyerniük és az ipari munkásságnak ma itt ülő képviselői kegyelettel gondolnak azokra a céhlegényekre, akik a földesurak expedícióival szemben a várost, a házat, a munkát, a haladást ha kellett szerszámmal, ha kellett fegyverrel megvédelmezték. A béke gondolata is a városi lakosság gondolata volt és mennyi harc és küzdelem addig, amiig a szabadságlevelek elrendelik, hogy minden világi dologban itélő tóráikat szabadon választhatják. Íme, a szabad polgár kiszabadult az uriszók hatalma alól, megkapta autonómiájának csiráit, háromszáz évvel a mohácsi vész és ama Werbőczy előtt, aki törvényben konfiskálta el a jobbágyság szabad költözködési jogát. Buda és Pest az Árpádház kihalása után több adót fizetett, mint négy nagy vármegye. Ez a súly nem tetszett az oligarchikus hatalomnak és minden szabadalomlevélnek állandó pontja az egyházi és világi főurak elleni védelem volt. A javaslat mutatja, hogy ez az érdekellentét évszázadok folyamán nem szűnt meg, amint nem szűnt meg a feudalizmus sem. A jobbágyi lekötöttség alól magát fölszabadító városi polgár elleni gyűlölet helyett adott a falusi napszámbérek alól magát fölszabadító városi munkás elleni gyűlöletnek és a városellenes feudális gondolat ma ugyanolyan erős Magyarországon, mint évszázadokkal ezelőtt volt. A hatalom jelenlegi urai a Csák Máték északmagyarországi feudalizmusából alakítottak egy nógrádi feudalizmst. (Propper Sándor: „Azelőtt a bihariak, most a nógrádiak!") A városi polgárság soraiban is vannak, akik követik a feudalizmust ezen az úton, nem elvi okokból, hanem az üzletember nemzetköziségéből. De jelentősen más szerepe van ennek a kérdésnek azok szempontjából, akik magukat a régi Pestli, Ofen és Altofen őslakói gyanánt tisztelik. Ezek nem ellenségei az autonómiának, sem eredetük, sem társadalmi elhelyezkedésük szempontjából. Az előjogaikra olyan büszke burgerek ivadékai, akik élesen különbséget tesznek a „Hiesiger" és „Hergelaufener" között, de az az autonómia, amit ők kívánnak, egyrészt a céhszellem autonómiája, amely minden foglalkozásban és minden jogban a zárt szám rendszerét követeli, másrészt ama mentalitás, amely semmiféle ügyből önérzeti kérdést nem csinál. A céhszellemből folyik ádáz ellenszenvük az ipari munkássággal szemben és amikor intézményes biztosítékot kapnak arra nézve, hogy a hergelaufehereket kisemmizik... (Peyer Károly: „Hat évi helybenlakás!") ... akkor minden föntartásuk megszűnik. Pedig ez a magyar proletariátus tette ezt a várost magyar nyelvűvé, ragaszkodott ehhez a városhoz, amely őt soha el nem kényeztette azzal a szeretettel, amely forradalmi írójának, Táncsics Mihálynak Budapest szépítéséről szóló egyik könyvecskéjéből oly melegen áradt feléje. Ketten vagyunk tehát autonómisták: a burgerek pártja és a nyugati levegőt szívott polgárság és ipari munkásság pártja. A burgerek autonómiája a középkori falakkal körülvett városideál, amelyben a „Stadtherr" fogalma azonos a „Hausherr" fogalmával. A mi autonómiánk sem királyi, sem feudális kegyeken nem épül, hanem alapelve a város teherviselő rétegeinek önrendelkező joga. Budapest munkássága nem ismételheti meg a római kivonulást. Mi ennek a városiasságnak pillérei vagyunk és ha helyünket tagadás alá vonják, mi megkeressük erre a tagadásra a méltó választ. Ha keressük a javaslat legbelső lényegét, akkor önkéntelenül az előadó úrnak arra a megállapítására gondolunk, amely szerint a fővárosnak vagyona van, amelyet kezelni kell. Az ellenforradalom kifogyott minden pénzforrásából, nem tudja táplálni janicsárhadait. Az adócsavart nem lehet megszorítani, mert már napirenden vannak a falvak lázadásai, ahol kaszával és kapával várják az adóvégrehajtókat.. A rendszer inog, meg kell erősíteni, ki kell ragadni a még érintetlen vagyonkomplexumokat, amelyekre éppen mi ügyeltünk öt esztendő óta féltő gonddal. Meg kell tehát alkotni a Talbot-törvény No. 11.-t Egyetlen cél és szándék az autonómia kijátszása, megnyirbálása és megnyomorítása. A közügyűlés szerepe az lesz, ami a „Blaue Katze"-ban a női zenekaré volt, amely szappanos vonót rángatva, úgy látszott, mintha muzsikálna. Ez a törvény az állami omnipotenciát ülteti a város nyakába. Nem azért, mintha Budapest a maga polgárainak vagyonával és életével nem gazdálkodott volna jobba, mint a kormány az országéval, hanem éppen azért, mert ma, kétféle gazdálkodás kellemetlen és az összehasonlítást kihívó szembeállításokra ad alkalmat. A törvény tehát az igazi autonómia elsikkasztásáról rendelkezik. A ferencvárosi és budai spíszek megalkudtak a feudalizmus csökevényével, hogy együttesen kiszorítják a munkásosztályt. A borgazdák és kiskocsmák népe, amelynek alja együtt forgatta a gumibotot az ellenforradalom szemetével, most, amikor ezek a szálláscsinálók némaságba terrorizálták a progressziót, helyt adnak a fehérkesztyűsöknek, akik beleülnek a guvernamentalitásba. Nem idézhetjük a történelmi felelősséget e pereemberkék fejére, mert az ellenforradalom Siófokon született és az ő számukra meghal a történelem akkor, amikor eltűnnek a hatalom polcáról. Érezzük, hogy meddő dolog az önök meggyőzésére törekedni. Mégis megmondjuk azt, hogy ez a módszer egy másik kisebbségnek, egy másik terrornak szállítja a legalitás fegyverét. A miniszterelnök szerint ez a törvény a bolsevizmus elleni védekezés. A kisebbségi vélemény előterjesztője már megmondotta, hogy ez a törvény maga a bolsevizmus. Fölszólítás minden terror számára, hogy ha rövid a hatalma, toldja meg egy erőszakos lépéssel. Okosnak és előrelátónak képzelik magukat, amikor betömik a haladás forrását az autonómia területén és elfeledkeznek arról, hogy a pogresszió nemcsak ebből, hanem millió egyéb forrástól is táplálkozik, bejön, nem kér vízumot az útlevelére és nem tudja megállítani a kommunitások határán sem csendőri, sem rendőri erőszak. Én tehát, oktalannak tartom ezt a módszert, mert kizárja a békés átalakulás minden reménységét. Aki nem építhet házakat, az barrikádot épít. Akitől elvonják a levegőt, a föld alá bújik és aláaknázza a társadalmat. Figyelmeztetjük a hatalmat, hogy addig nyissa meg az utat számunkra, amíg azon az alkotás seregei akarnak fölvonulni. A főváros népe nehéz időkben tett tanúságot a maga érettsége mellett, senkinek sincs joga a bolsevizmusért a felelősséget a munkásság nyakába varrni, amely ázva-fázva védte a közvagyont a legnehezebb időkben. D° a bolsevizmussal való vádolás kérdésében fölújul a farkas és a bárány meséje is. A farkas kényes erkölcsű, ürügyet, keres a maga lelkiismeretének megnyugtatására. — „Mi megzavartuk a vizet, fölidéztük a bolsevizmust" — mondja ő — és a farkas étvágyával bekebelez bennünket. Gonosz játék ez a főváros munkásságával és ha megakadályozni nem tudjuk, mert ma a farkasok az erősebbek, legalább tiltakozásunkat jelentjük be e lázító, izgató és forradalmasító javaslat ellen. Jánossy Gábor, az egységes párt humoristája általános derültségtől kísérten szállt vitába Kéthly Anna elvtárs érveivel. A vidéki képviselőknek — hangoztatta — épp úgy foglalkozniok kellene a fővárosi javaslattal, mint a főváros képviselőinek. (Friedrich: „A fővárosi képviselőket nem szuronnyal választják!") Nem helyesli az érdekképviseleti rendszert, amely a nyílt osztályharcot jelenti. Ha azonban már ezt behozzák, minden foglalkozási ágat egyenlő aránybam vegyenek be. Plindifii pénzt. Mapha pénzéért olyan ajándékot vesz, amely örökéletű: a finomművű ékszer, a pontos óra, a cizellált ezüstszelence, az arany karkötő, a finomszövése ezkisztetikus, az elegáns óralánc nemcsak célszerű ajándékok, de egyben örökértékűek is Az ékszer fejben hiszti, szükségen kisegít Karácsonyra ez, legyen az ajándék ANTIÍR jó és olcsó, •EU • részletre is BLUMENTHAL, Wesselényi utca 26 (bejárat a Nagydiófa utcából)