Népszava, 1930. április (58. évfolyam, 74–97. sz.)
1930-04-01 / 74. szám
1930 április 1. NÉPSZAVA A békési kisgazdák a titkos választójogot követeltek, mert enélkül a kisgazdákra és az egész országra pusztulás vár. „A Bethlen-kormány pusztulásba vitte az országot és most elérkezett a számonkérés ideje." A békésmegyei kisgazdák egyesülete vasárnap tartotta Mezőberényben évi közgyűlését, amely mindvégig izgalmas, helyenként viharos lefolyású volt. Az egységes párt részéről megjelent, mandátumokkal lekenyerezett kisgazdaképviselők, Szabó Sándor, Patacsy Dénes, Jánossy Gábor, Konkoly-Thege Kálmán, Csizmadia András és Zeöke Antal, persze, mindent elkövettek az elkeseredett hangulat tompítására és arra, hogy szépítgessék, mentegessék a kormány magatartását. A közgyűlés első pontja az alapszabálymódosítás volt, amely azt célozza, hogy az egyesület jövő programja a politikai szervezkedést is lehetővé tegye, a földmunkásság bevonásával. Egyhangúlag elfogadták Schultz Mihály kisgazda határozati javaslatát, amelynek értelmében az egyesület követeli a mezőgazdasági hitel megkönnyítését, az adórendszer egyszerűsítését, a luxusszámba menő kultúrintézmények megszüntetését, a kartellek megrendszabályozását és a szigorú állami takarékosságot. Herczeg Sándor, a régi Nagyatádi-mozgalom egyik vezetőembere hangoztatta, hogy a kisgazda társadalom csak úgy lesz erős, ha „egységesen" küzd Nagyatádi programjának megvalósításáért. Ezután Asztalos András tótkomlósi kisgazda bátor, lesújtó bírálatot mondott a Bethlenkormány népellenes politikájáról, majd határozati javaslatot ajánlott elfogadásra, amely szerint a gyűlés felszólítja a kormányt, hogy a választásokon hagyja szabadon érvényesülni a választók akaratát, ne avatkozzék be a képviselőjelölésekbe és evégből szüntesse meg az úgynevezett hivatalos jelöltek intézményét... A határozati javaslat szövegének fölolvasásakor a hallgatóság elkeseredett közbekiáltásokban tört ki: — A kormány nem engedi, hogy szabadon válasszuk a képviselőket, hanem egyszerűen kinevezi őket! Éljen az általános, titkos választójog! A gyűlésen résztvett egységespárti kisgazda képviselők kínosan feszengtek, de Asztalos a hallgatóság folytonos tetszésnyilvánításaitól kísérve hangoztatta, hogy a kormány hagyjon föl a pénzzel és hatósági terrorral történő képviselő-kinevezési rendszerrel, hajtsa végre a Nagyatádi-féle kisgazdaprogram legfontosabb pontját és haladéktalanul iktassa törvénybe a titkos választójogot. Az elnöklő Csizmadia képviselő azzal próbálta élét venni a kitörő éles ellenzéki hangulatnak, hogy „nem szabad politizálni", amire a gyűlés résztvevői újabb gúnyos közbekiáltások alakjában kérdezték, az egységes pártból kirendelt képviselőktől: — Talán féltik a mandátumukat?! Percekig tartott, amíg az izgalmas hangulat lecsillapodott. Asztalos határozati javaslatát a gyűlés egyhangúlag elfogadta. A következő szónok, Metz Józef gyulai kisgazda beszéde is hű kifejezője volt a kisgazdák és a földmíves nép soraiban uralkodó elkeseredett hangulatnak. Metz fölhívta a figyelmet arra, hogy a kisgazdák évek óta panaszkodnak és jogos panaszaikra egész csomó feliratban kértek orvoslást a kormánytól, amely azonban nem méltatta komoly figyelemre a kisgazdák kívánságait és meg sem kísérelte a föld népét nyomorgató bajok kiküszöbölését. A kormányzatban fölháborító pazarlás folyik és a tapasztalatok után egészen meddő dolog panaszkodni a kormánynál. Az egységespárti mandátumtulajdonos kisgazdák próbálták a merészhangú Szónokot elhallgattatni és a hallgatóságot ellene hangolni, de Metz nem hagyta magát és beszéde további során megállapította, hogy a Bethlen-rendszer katasztrófába viszi a kisgazdatársadalmat, de az egész országot is. A bizalmi nyilatkozatok és a díszoklevélszállítások után — mondotta — elérkezett a kormányzás számonkérésének ideje, de most a gazdasági katasztrófáért a hivatalos körök nem hajlandók a felelősséget vállalni. Az egységespárti képviselők közül Szabó Sándor próbálta meg tompítani a gyűlés élesen ellenzéki hangulatát és ebbeli igyekezetében váltig hangoztatta, hogy ők a kormánypárton belül „minden lehetőt megtesznek a bajok orvoslására", továbbá, hogy a kisgazdáknak elsősorban a kormánytól kell remélniük sérelmeik kiküszöbölését. Szabó erőfeszítése azonban nem sok sikerrel járt, mert a gyűlésen továbbra is tartott az izzó hangulat a kormány antidemokratikus politikájával szemben, úgy, hogy az egységespárti képviselők megunták a r' ik kinos helyzetet és azon a címen, hogy a bdapesti vonat hamarosan indul, távoztak. A gyűlés utolsó szónoka, Filó Sámuel mezőberényi földmunkás elmondotta, hogy a hivatalos emberek nyomban rásütik a a mezőgazdasági munkásokra a hazafiat-lanság vádját, ha meg mernek mozdulni és a közigazgatási terror ellen szót emelni. A gyűlés izgatott hangulatban, a titkos választójog követelésével ért véget. Minden harmadik-negyedik önálló kereső kénytelen egyegy állami alkalmazottat vagy családtagját eltartani. Százhuszonhét börtön és hetvenegy kórház. A rendőrségre és csendőrségre közel nyolcvan millió, ezzel szemben az egész népjólét! tárcára összesen hetvenhét milliót költ a Kormány. Az új, 1930—31. évi költségvetés beterjesztésekor már jeleztük, hogy a kormány nem váltotta be a költségvetés 5%-kal való redukálására vonatkozó ígéretét, noha előzetesen hírek terjedtek el arról, hogy Wekerle pénzügyminiszter állását köti ehhez. A valóság azonban az lett, hogy az új költségvetés az állami közigazgatás és az állami üzemek kiadásait 1 millió 398 ezer pengőben irányozza elő, szemben az előző évi 1 millió 401 ezer pengővel. Vagyis a beígért 5% helyett a kiadások mindössze 2,1%-kal csökkennek az új költségvetésben. Hlogy a kormány hol kívánta szigorúan és komolyan értelmezni a takarékoskodást, az kiderül abból, hogy amíg a kiadásokat végeredményben csak 2,1%-kal csökkentették, addig a népjóléti tárca kiadásai a múlt évhez képest 3,1%-kal csökkennek. A nyugellátásokon kívül csökkenést mutat a népjóléti költségvetés minden fejezete: kevesebbet irányoztak elő még a múlt évi kiadásoknál is a közegészségügyre, az egészségügyi intézményekre, a gyermekvédelemre, a társadalombiztosítás céljaira, a közjótékonysági és emberbaráti intézmények részére. Mindenesetre jellemző a reakció költségvetésére, hogy legelsősorban a szociális irányú kiadásokat igyekezett leszorítani, noha a népjóléti miniszter is megállapítja költségvetésének indokolásában, hogy „az ország kedvezőtlen gazdasági viszonyai fokozottabb mértékben teszik az állam kötelességévé a szociális gondoskodást". Amikor ilyenformán a nyíltszavazásos reakció a szociális célokra szánt összegeket még az eddiginél is szűkebbre méri, ugyanakkor az új költségvetés tanúságot tesz arról, hogy a kormány a maga hatalmi érdekeinek védelmére ezúttal is milyen óriási összegeket irányoz elő az állami bürokrácia és a reakció hatalmi apparátusának fentartása címén. A költségvetés kimutatása szerint az állami közigazgatás és az állami üzemek összesen 123 347 aktív alkalmazottat foglalkoztatnak és ha ehhez hozzászámítjuk a kimutatásban nem szereplő 33.203 főnyi honvédlegénységet, kiderül, hogy az állam aktív alkalmazottainak száma — az állami üzemekben foglalkoztatott munkások nélkül — 156.550. Ezzel szemben az állami közigazgatás és az állami üzemek nyugdíjasainak száma 109.911. Fölötte jellemző a mai lehetetlen és tarthatatlan helyzetre, hogy a nyugdíjazott állami alkalmazottak az aktív szolgálatban álló közalkalmazottak számának nem kevesebb, mint 89%-át teszik. Ha már most összeadjuk az aktív és a nyugdíjas állami alkalmazottak létszámát, megállapíthatjuk, hogy összesen 266.481 aktív és nyugdíjas alkalmazott ellátásáról, illetve családjuk föntartásáról gondoskodik maga az állam. Természetes, hogy e vízfejű bürokrácia eltartásának a terhei az ország többi önálló keresőire hárulnak. Az önálló keresők száma, a legújabb kimutatás szerint, 3 millió 752 ezer. Ha ebből levonjuk az állami alkalmazottak, illetve nyugdíjasok létszámát és abból indulunk ki, hogy minden állami alkalmazott önmagán kívül legalább 23 nem önálló kereső családtagot tart el, akkor ebből kiderül, hogy e koldusszegény országban, a legnyomorúságosabb bérek és fix fizetések hazájában minden harmadik-negyedik önálló kereső kénytelen egy-egy állami alkalmazottat vagy annak családtagját eltartani. A többi közt természetesen éppen ez a lehetetlen és tarthatatlan állapot az egyik fő forrása annak a pusztító nyomornak, amelyben ma itt a néhány tízezer nagybirtokos, bankvezér vagy nagykapitalistán kívül mindenki fuldoklik. De nehogy ez a nyomor aláássa a kormányreakció hatalmi pozícióját, Bethlenek olyan nagyméretű és óriási költségeket fölemésztő erőszakapparátussal sáncolják körül magukat, amelynek a terhei azután ugyancsak a nyomorgó tömegekre hárulnak. Erre nézve némi útmutatóul szolgál a következő kimutatás: Ami azt jelenti, hogy az államnak összesen 69 550 olyan alkalmazottja van, akik az állampolgárokkal szemben ellátandó hivatalos funkcióiknál fegyvert viselnek és ilyenformán az ország minden 53—54 önálló keresője kénytelen egy-egy fegyveres állami funkcionáriust eltartani. Hogy ez anyagiakban mit jelent, az kiderül a következőkből: A közbiztonsági és közrendészeti szolgálat kiadásai 2,919.240 P A rendőrség kiadásai 43,199.700 P A csendőrség kiadásai 33,806.930 P A folyamőrség kiadásai 4,972.500 P A honvédelmi minisztérium kiadásai 145,375.000 P A pénzügyőrség kiadásai 6,711.650 P A vámőrség kiadásai 10,022.030 P A börtönügy kiadásai — 4,657.170 P Ez pedig azt jelenti, hogy a különböző fegyveres alakulatok, a rendőrség, csendőrség, folyamőrség, honvédség, pénzügyőrség, vámőrség és a börtönök föntartásának költségeiből minden önálló keresőre évi 68 pengő teher jut. Egyébként a nyíltszavazásos reakció berendezkedésére és szellemére nézve jellemző az is, hogy csupán a rendőrségre és csendőrségre összesen 79 millió 925 ezer pengőt költ a kormány, ezzel szemben az egész népjóléti tárca kiadásait — a központi igazgatás költségeivel együtt — 72 millió 365 ezer pengőben irányozta elő. De jellemző az is, hogy amíg a kórházak eltartásának az államot terhelő kiadásai, a fertőző betegségek ellen és a népbetegségek ellen való védekezés költségei a költségvetés szerint összesen 2 millió 280 ezer pengőt tesznek ki, addig a börtönök céljaira a költségvetés 4 millió 657 ezer pengőt irányoz elő. De ez természetes is ott, ahol nem a népérdekek, hanem a népellenes reakció önkényuralmi érdekei a döntők. Hiszen az igazságügyi költségvetésből kiderül, hogy az országban ez idő szerint — az úgynevezett dologházakkal együttesen127 fegyház, börtön és fogház van. Ezzel szemben a népjóléti minisztérium költségvetése szerint az országban a közkórházak, nyilvános jellegű és magánkórházak száma összesen 71. A rendőrség tiszti létszáma A rendőrségi őrszemélyzet létszáma A detektívtestület létszáma A csendőrség létszáma A folyamőrség létszáma A honvédelmi minisztérium létszáma A pénzügyőrség létszáma A börtönökben szolgálatot teljesítő fegyőrök létszáma A vámőrök létszáma Összesen 876 7.760 1.127 11.700 1.267 37.761 2.800 1.160 4.210 69.550 Összesen 251.664.220 P KEDB pártnap: minden elvtársnak kötelessége a pártmunkában résztvenni!