Népszava, 1931. január (59. évfolyam, 1–25. sz.)

1931-01-01 / 1. szám

.1931 január 1. NÉPSZAVA A fővárosi választások statisztikája. Budapest legerősebb pártja a szociáldemokrata párt. — Csak tizen­három kerületben indultunk, mégis a legtöbb szavazatot kaptuk. A választásokat követő napon gyanúval fogadtuk a forgalomba került számszerű ada­tokat A magunk adataiból láttuk, hogy a nyil­vánosságra­ hozott adatok nem pontosak és így nem felelhetnek meg a valóságnak. Leg­sürgősebb feladatunknak tartottuk, hogy a 14 választókerület adatait földolgozzuk és a hivatalos adatokkal összeegyeztessük. Titkár­ságunk ezt a munkát elvégezte. Most már megállapíthatjuk és ugyanezt fogja igazolni a hivatalos összeállítás is, hogy a fővárosi vá­lasztásokban valamennyi párt között — tehát a Wolf­-pártot is beleértve — a legtöbb szava­zatot a szociáldemokrata párt kapta. Hogy ennek ellenére mégis a Wolf-pártnak több a mandátuma, az csak azért van, mert a kor­mányzat minden mesterkedése és művészies­kedése éveken keresztül abban merült ki, hogy boszorkánykonyháján olyan fővárosi törvényt alkosson, amely a többséget is kisebb­séggé tudja­­varázsolni. A választókerületek igazságtalan beosztása, az egy mandátumhoz szükséges szavazatok nagy aránytalansága, mind eszköz volt arra, hogy a hatalmon levő ellenforradalmi kurzus mesterséges eszközök­kel a választók akaratával szemben is a ha­talom erejét tartsa fönn. Noha a szociáldemokrata párt csak 37 man­dátumot kapott a Wolff-párt 46 mandátumá­val szemben és noha a mi pártunk a IV. vá­lasztókerületben nem indulhatott, ahol leg­alább 1500 szavazatot kapott volna, mégis a szociáldemokrata párt 73.427 szavazatot kapott, vagyis az érvényes szavazattok 27,6%-át, szem­ben a Wolff-párt 72.834 (27.2%) szavazatával. A budapesti választók­­száma 292.580, ebből leszavazott 272.232, vagyis a választók 93,04%-a. Ki­s hallatlanul magas arányszám azt a nagy politikai érdeklődést igazolja, amelyet a fő­városi választások kiváltottak. A kurzus erejé­nek minden megfeszítésével szállt síkra, hogy pozttjogát megőrizhesse, noha hatalmának megtartásában a reakció is minden eszközével­­segítette. A leszavazott 272.232 szavazóból rosszul szavazott 6302­ szavazó, úgy, hogy a választási bizottságok a leadott szavazatok 93%-át érvénytelenítették. Az érvénytelen sza­vazatok nagysága a választásban elsőizben résztvevők járatlanságát igazolja, mert a le­adott érvénytelen szavazatokból kisebbik rész a fehén­apos vagy megjegyzéses, a túlnyomó rész egyáltalán használhatatlan, rosszul le­adott szavazat. Az egyes pártokra adott szavazatok így osz­lottak meg: Egységes községi párt (Kozma) 33.317 (12.5%), demokrata párt 27.826 (10.5%), szabadelvű párt (Rassay) 29.218 (11%), keresz­tény ellenzéki párt (Friedrich) 17.993 (6.7%), frontharcosok 8576 (3.2%), kispolgárok 522, Bahn—Hűvös 1999, gazdasági párt 718. Végleges adatainkból megállapíthatjuk az egyes kerületekben kapott szociáldemokrata szavazatok számát is. I. választókerület 2031 (24,9%), II. ker. 2521 (14,7%), III. ker. 4676 (32,1%), V. ker. 4852 (23,5%), VI. ker. 8341 (29,5%), VII. ker. 12.777 (34.2%), VIII. ker. 10.551 (28.3%), IX. ker. 6090 (24.7%), X. ker. 4829 (31.2%), XI. ker. 2319 (k­b.9%), XII. ker. 1723 (13.5%), XIII. ker. 6338 (48.2%), XIV. ker. 6379 (44.5%). Az egyes választókerületekben a szociál­demokrata pártra adott szavazatok legkisebb százaléka 13.5 a XII. választókerületben (Hegy­vidék), legmagasabb százaléka­­ 48.2 a XIII. kerületben, Angyalföldön. A szociáldemokrata pártra adott szavazatok százalékaránya a XIV-ben a 40%-on, a X., VII. és a III. kerü­letben fölül van a 30%-on. A Wolff-párt­ ilyen arányt csak a IX-ben, a XI-ben, a XII-ben és a XIV-ben tudott elérni; a XIV. kerületben a szociáldemokrata szavazatok arányszáma 6%-kal­ magasabb, mint a Wolff-párté. A fővárosi választásokban 10 párt vett részt. Ezek közül kilencen a szociáldemokrata párt­­ellen vonultak föl, valamennyien polgári fron­tot alkottak ellenünk. A választási hadjárat minden eszközét alkalmazták velünk szemben, nem riadtak vissza rágalmazástól és hamisí­tástól sem, mégis az eredmény az, hogy a főváros legnagyobb pártja a szociál­demokrata párt! Érdekes az összehasonlítás a polgári ellen­zéki­ pártokkal is. Csak az V. kerületben kap­tak Rassayék 4%-kal több szavazatot, mint mink. Ezt az arányt azonban Rassayék egyet­len más kerületben sem érték el. A Rassay­párt a III. és XII. kerületben még annyi sza­vazatot sem kapott, mint amennyi ajánlóra szükség van. Rassayék legkisebb százaléka, 7%, legmagasabb, a Lipótvárosban, 27%, a többi kerületben mindenhol jóval alul van a 20%-on. A VI. ker­ületben a legtöbb szavazatot a mi pártunk kapta. Itt a demokrata párt csak 21%-ot, a Rassay-párt és Wolff-párt 17-17%-ot ért el, a mi pártunk 27­%-ot. A VII. kerületben százalékarányunk kétszerannyi (31,2%), mint a Wolff-párté, kétszerannyi, mint a demokrata párté és a Rassay-párté; a VIII. kerületben 283%, több mint az egységes párté, demokrata párté és Rassay-párté együttvéve. A IX. kerü­letben a Wolff-párt százalékaránya 7%-kal ma­gasabb, mint a mienk, de még így is többet kaptunk minden más pártnál; a X. kerületben a mi százalékarányunk 2%-kal jobb, mint a Wolff-párté és magasabb, mint az, egységes párté és Rassay-párté együttvéve. A szociáldemokrata párt ez alkalommal vett először önállóan és egyedül részt a fővárosi választásokban. Az összehasonlításra az előző választásokkal szemben tehát nincs megfelelő összehasonlítási alap, így csak viszonylagosan tudunk összehasonlítást tenni. 1925-ben a bal­oldali blokk 114.551 szavazatot kapott, a blokk­nak megfelelő pártok: a szociáldemokrata párt, a demokrata párt és Rassayék együtt­véve 130.471 szavazatot kaptak most. Természe­tes, hogy még nagyobb volna ez az emelkedés, ha a három párton kívü­l más pártot is ide szá­mítanánk, de mi ebből a szempontból a Fried­rich-pártot, a frontharcos pártot és az egyéb kis pártokat nem vettük számításba. Ha a saját erőnk gyarapodásáról akarunk ké­pet nyerni, akkor összehasonlíthatjuk a mostani választások eredményét az 1926. évi országgyű­lési­ választások eredményével. 1926-ban Buda­pesten a szociáldemokrata párt kapott 59.292 szavazatot. A mostani eredmény azért is jelen­tősebb, mert a községi választójog alapja a hatévi, az országgyűlésié pedig a kétévi hely­ben la­kás, a városi választók száma eltér az or­szággyűlési választók számától és végül ha hozzávesszük, hogy a Belvárosban is van 1500 szavazónk, akkor elmondhatjuk, hogy a szo­ciáldemokrata párt minden üldözés, a reakció­nak minden mesterséges akadálya ellenére is 73.427 szavazatot kapott és egyszerűen csak azért erősebb és hatalmasabb minden más pártnál, mert igazán Budapest dolgozó népének a pártja. Örömmel és büszkeséggel tölt el bennünket, hogy ellenfeleink tengernyi pénze, erőszakos­kodása, ellenünk összefogott sajtója, lekicsinyl­­ése és rágalma nem tudta megingatni Buda­pest dolgozó népének belénk vetett hitét és bizalmát! A szocializmus és a szociáldemokrata párt elpusztíthatatlan szálakkal fonódott össze Budapest népével. A főváros dolgozó népének szívében olthatatlanul él a szocializ­musban és a szociáldemokrata pártban való bizalom és ha mi ugyanilyen erővel és ugyan­ilyen odaadással folytatjuk a népért való munkánkat, akkor még nagyobb, még hatal­masabb előretörésben bízhatunk és bizton dia­dalmaskodunk minden reakció fölött! A fővárosi választások eredménye tanúsá­got tett arról, hogy jó úton vagyunk. Megyünk előre! .immmaBBmMm&mammBammm&ammammm. visszagyün hozzám... A szomszéd­ ház tűz­fal­ára­ szoktak felülni szépen sorba, mint a macskák és én az ablakon át látom őkeit, aho­gyan a nagy szemükkel rámbámulnak. — Igazán? — Tegnap éjjel a szegény susztert láttam, aki agyonszúrta magát. A kémény tövésben ült, a­ hold éppen az arcába sütött, olyan volt, mintha viaszba mártották volna. Amikor megmozdult, látni lehetett, hogy nagy disznó­ölő kés áll a hasában és mellette fröccsög a vér! Még a kémény is csupa vér lett. Most mozgás támadt a dinnyék között. Pisti hirtelen elhallgatott és mind a ketten beljebb húzódtak. Sándor arca, véletlenül a hideg kőhöz ért, ijedten fölszisszent: — Mi bajod van? — Olyan hideg ez a kő — motyogta Sándor és erősen reszketett. A paraszt kimászott fészkéből, zuhogó lépé­sekkel körüljárta a ponyvát, földobálta a kissé széjjelgurult dinnyéket, aztán visszabuk­d­ácsolt a helyére és dörmögve a fia m­ellé ke­veredett. A pajtások még sokáig mukkanni se mertek. Az előbbi beszélgetés, Pisti furcsa látomásai uralkodtak fölöttük. A sok babonás mese, amit itt is, ott is eszükbe szedtek, most mind ki­virágzott az éjszakában. Rémes, öldöklő képek sorakoztak a szemük elé és csöpp, bolondos fejük kábult a fantáziálásban. A közeli toronyóra most verte el a tizen­kettőt. Az égen könnyű bárányfelhők mögül előbújt a hold s lágy, fehér világosságot öntött el a piactéren. Az egész teret egyszerre be lehetett látni. Az apró, nádtetős házikók még halványab­bak, elveszőbbek s csak az utcát nyitó templom bádogtornya veti el sötét árnyékát egészen a tarka dinnyerakásig, amelyen pajkos játékkal tükröződik a holdfény. A paraszt zsíros kalapját arcába húzva már alszik. Boldog nyugalmából csak mély, egy­hangú horkolása hangzik ki néha-néha. Különben mindenütt csönd van, szűnni nem akaró mozdulatlanság. És a két fajtás, akik vacsoráz­k­at indul­tak el a szűk Mária-utcából, szívükben halálos félelemmel üldögélnek hideg kőangyal szárnya alatt. " az angol munkáskormány és a polgári pártok. Miután Angliában egy év óta állandóan el­kerülhetetlennek és közvetlenül bekövetkező­nek jósolták a munkáskormány bukását, most az év elteltével úgy barátok, mint ellenfelek kijelentik, hogy a munkáskormány még sokáig marad a helyén. Nem lehet ugyan tagadni, hogy az angol munkásság széles köreinek hangulata mély csalódást mutat. A nagy siker után, amelyet a munkáspárt a legutolsó általános választá­sokon elért, sokan, különösen az ifj­uság köré­ből azt remélték, hogy csoda fog történni. Abban bizakodtak, hogy a MacDonald-kor­mány, mint kisebbségi kormány, hirtelen rohammal a brit világbirodalom tornyára tűz­heti ki a szocializmus zászlaját. Ez a csoda nem következett be. Ehelyett azonban elkövet­kezett a nagy világgazdasági válság, amely a newyorki tőzsdéről kiindulva, Angliát sem kerülte el; a munkanélküliek száma hirtelen a duplájára ugrott föl. Az angol viszonyok megítélésénél mindig számolni kell azonban az angol temperamen­tum sajátosságaival és az angol politikai hagyományokkal. Más országokban meg­hiúsult remények, visszaesések a győzelemhez vezető úton, esetleg pánikot hozhatnak. Az angol ember minden ilyen meglepő esemény­nyel szemben megőrzi a józanságát és a hideg­vérét. „Éppen azok a nehézségek, amelyekkel a kormánynak meg kell küzdenie, nevelik meg az angol nép tömegeit a szocializmusra" — jelentette ki a m­unkáskormmánynak egyik tagja és hozzátette: „Az angol munkáspártot egyáltalában csak­ néhány év óta lehet való­ban szocialista pártnak mondani. A szocialista eszméknek a pártba való behatolása még egy­általában nem fejeződött be, hanem folya­matban van." Egy elvtársnő pedig a kö­vet­kezőket jelentette ki: „Néhány évtized előtt, amikor a munkáspárt­ ülésein részt vettem, az egész párt elfért egy szobában. Nem szinte a csodával határos, hogy ez a párt ma kormá­nyoz, sőt közel van a többségi kormányhoz? A történelem folyamán a sikereket majdnem mindig visszaesések követték és a jövőben is várhatunk még visszaeséseket, amelyeket majd még nagyobb sikerek követnek." Általában számolnak azzal a lehetőséggel, hogy az 1929-i nagy választási győzelmet kö­vetően a legközelebbi választások visszaesést fognak mutatni. Ha azonban a munkáskor­mány jó ta­ktikát követ, talán el is kerülheti ezt. De konzervatív kormány lehetőségével, majd azt követően a szocialista többségért vívott harccal is számolni kell a következő választások folyamán, mert hiszen a régi demokráciának az az előnye, h­ogy a tömege­ket a távol jövő politikájára nevelt A munkáspárt többségével, amely a kassel­y taktikáját helyesli, különböző, egymástól nem nagyon elhatárolt csoportok állnak szemben, amelyeket közös néven „balszárnyinak ne­neveznek. Vannak, akik a párt ellenzékének munkáját figyelve, itt-ott a munkáspárt szaka­dásának rémét festik a falra és a balszárnyat 3

Next