Népszava, 1931. október (59. évfolyam, 226–253. sz.)
1931-10-01 / 226. szám
1931 október 1. NÉPSZAVA 3 A kormány szénrendelete nem akadályozza meg a további tüzelőszerdrágítást. Az általános nyomorúságban szállítsák le a szénárakat! — Szigorú tilalom helyett enyhe ígéret, hogy „nem lesz széndrágítás és sorbanállás...1* A 33-as válságbizottság szerda délelőtt a kormány szénrendeletét tárgyalta. Kenéz kereskedelmi miniszter ismertette a szénrendeletet, amelynek főbb intézkedései a következők: Kőszenet, barnaszenet, brikettet és kokszot csak miniszteri engedéllyel szabad behozni Magyarország területére. A kereskedelmi miniszter felhatalmazást kap, hogy mindezen tüzelőszerekkel való ellátás érdekében a szükséges rendelkezéseket megtegye és azok foganatosítása céljából miniszteri, biztost nevezzen ki. Ez intézi a MÁV szénellátásának ügyét is. Kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással büntetendő az, aki a miniszter rendelkezéseit megszegi. A pénzbüntetés legmagasabb mértéke 8000 pengő. Azon tüzelőszert, amellyel a kihágást elkövetik, elkobozzák és az elkobzott készlet értékét az inségakcióra fordítják. A továbbiakban a miniszter rámutatott, hogy Magyarország külkereskedelmi mérlegének, egyik legterhesebb tétele a külföldről behozott szén és koksz értéke, ami 1930-ban 48 millió pengő volt. Ezt a helyzetet nem lehet tovább föntartani valutavédelmi okokból, a külkereskedelmi és fizetési mérleg szempontjából és azért se, mert emeli a munkanélküliek számát. A külföldi szén behozatala elé korlátokat kell állítani. A hazai széntermelés elegendő és alkalmas a külföldi szén pótlására. Van elég ipari szén és a külföldi háztartási szén is pótolható. Szükséges azonban, hogy a hazai bányák napi 360 vagon szénnel többet termeljenek, fokozni kell továbbá a brikettgyártást. A hazai szénbányák vállalják naponta körülbelül 278 vagon szén többtermelését. A hazai többtermelés a téli hónapokban körülbelül 4700 munkásnak biztosít kenyeret. A külföldi szén elmaradása következtében szükségessé váló hazai szénmennyiség biztosítva, van a termelés fokozásával. Az a baj, hogy a közönség nem tud bánni a magyar szénnel, részben azért, mert nem megfelelő kályhákat használ, holott vannak magyar kályhák, amelyek még a legsilányabb lignitet is tökéletesen égetik el, füst és bűz nélkül. Gondoskodni fog arról, hogy az ilyen kályhákat a szegényebb háztartások is megszerezhessék. Legközelebb fűtési kiállítást rendez a közönség kioktatása céljából. Végül kijelentette, hogy nem kíván áttérni kötött széngazdálkodásra. A vitában báró Szterényi József (felsőházi tag) azt az aggodalmát fejezte ki, hogy a korlátozó jellegű rendelet beleütközik a fennálló kereskedelmi szerződésekbe és esetleg retorziókra ad alkalmat. Indítványozta annak kimondását, hogy a behozatali korlátozás csak a devizakorlátozás tartamára bírjon érvénnyel. Gondoskodni kell arról, hogy a hazai szénárakat ne emeljék. Kifogásolta, hogy nem hallgatták meg az ipartanács állandó bizottságát. Schandl Károly (egységespárti) attól tart, hogy a mezőgazdasági kivitel fogja megszenvedni a szénbehozatali engedélyrendszer visszahatásait. Őrffy Imre (egységespárti) helytelenítette a rendeletet. Nagy Emil (pártonkívüli) felszólította a kormányt, hogy tanúsítson erélyt a hatalmas széntermelő körökkel szemben. Két egységespárti szónok után Chorin Ferenc (felsőházi tag) ama meggyőződésének adott kifejezést, hogy „a hazai bányák nem fogják a helyzetet árdrágításra kihasználni". Wolff Károly szerint a miniszteri biztos teendőit a kereskedelmi minisztérium is elláthatná. Még néhány felszólalás hangzott el, majd a miniszter újból hangsúlyozta, hogy nem akar kötött gazdálkodást A kormány nem tervez semmiféle korlátozást a fogyasztás és a belső forgalom tekintetében. A behozatal korlátozása nem ütközik a fennálló kereskedelmi szerződésekbe. Nem kell tartani a belföldi szén drágulásától. Sem árdrágítás, sem szénért való ácsorgás nem fenyegeti a közönséget Ivády földművelésügyi miniszter a tüzelőszerellátás problémájával kapcsolatban közölte, hogy mintegy 110.000 vagon külföldi fát kell behozni. Itthon minél több fát kell kitermelni és e célból a súlyos helyzetben az erdőknek bizonyos mérsékelt túlhasználatát engedi meg. A 33-as bizottság elfogadta a szénrendeletet Szterényi módosításával. Csütörtökön délelőtt a földművelésügyi miniszter mezőgazdasági kiviteli terveit vitatják meg. * A válságbizottságban elhangzottak távolról se nyugtathatják meg a megélhetéssel emberfölötti küzdelmet vívó szegény fogyasztókat. A szénrendeletből éppen a legfontosabb intézkedés hiányzik, az, amely intézményesen gátat vetne a tüzelőszerek drágítására irányuló minden spekulációnak. A miniszternek és a szénbárók egyik képviselőjének nem kötelező ígéretei nem pótolják az elsikkadt intézkedést. Semmi garancia nincs arra nézve, hogy a bányatulajdonosok a behozatali tilalom folytán előálló kizárólagos helyzetüket nem használják majd ki az árak emelésére. Minden okunk megvan arra az aggodalomra, hogy a behozatali korlátozásokat a vállalatok majd az árak emelésére használják ki, ürügyekért pedig nem mennek a szomszédba. Holott ma, amikor a munkások, alkalmazottak még az eddiginél is alacsonyabb, lecsökkentett bérért, fizetésért dolgoznak és elviselhetetlenül magasra fölsrófolt adók terheit nyögik, az indokolatlanul magas tüzelőszerárak leszállítására van szükség, amit a bányakapitalizmus annál inkább megtehetne, mert hiszen — amiit a miniszter beígért — ha többet termelnek, akkor a rezsijük is csökken. A kormány rendelete, amely a külföldi szén behozatalát engedélyhez köti, továbbá a kereskedelemügyi minisztert a szén drágításának megakadályozására vonatkozó rendelkezések meghozatalára hatalmazza föl, aztán miniszteri biztos kinevezésére vonatkozik, amint hivatalosan jelentik, csütörtökön jelenik meg. A kereskedelemügyi miniszter egyébként Tóth Tibor államvasúti felügyelő személyében már ki is nevezte a szénellátási miniszteri biztost. Gondatlanság okozta a mi bányakatasztrófát! Az áldozatok holtestei csak napok múlva kerülnetnek elő. A kósdi megrendítő bányaszerencsétlenség ügyében megindult vizsglálat arra a megállapításra jutott, hogy a Váci Kőszénbánya Rt. igazgatóságának minden tiltakozása ellenére föl kell vetni a felelősség megállapításának kérdését. A vizsgálóbíró szerint fölmerült annak gyanúja, hogy gondatlanság okozta a szerencsétlenséget. Amint ismeretes, húsz évvel ezelőtt már hasonló katasztrófa történt a bányában, így tehát a kőzetek és szénrétegek elhelyezkedését geológiai útán különös gondossággal kellett volna megállapítani. A védelmi berendezkedések létesítése, elővigyázati rendszabályok életbeléptetése esetén a szerencsétlenséget el lehetett volna kerülni. Annyit máris megállapítottak, hogy óriási víztömeg nyomta be a tárna, falát. Geológusok könnyen megállapíthatták volna, hogy a Naszály-hegynek ezen a részén hol van a vízgyűjtő medence, ahol a víz nyomásának ereje a legjobban érvényesül. Mindenképen el kellett volna kerülni tehát, hogy az aknát a föld alatt levő vízgyűjtőmedence irányában vezessék, olyan közelségben, hogy a víztömeg nyomása érvényesülhessen. Azt még nem lehetett eldönteni, hogy a víztömeg oldalról vagy fölülről hatolt-e be az aknába. Az a rohamos gyorsaság, amellyel a víz az aknát ellepte, arra enged következtetni, hogy az akna szintje fölött tárolt az a szörnyű víztömeg, amely a közlekedési edények törvényének megfelelően mindent elsöprő lendülettel zúdult be az aknába. A berendezés hiányossága tette teljesen lehetetlenné a mentés munkálatait, a bányászok lámpás nélkül maradtak és a pokoli sötétségben nem találhatták meg az akna szabadulást jelentő nyílását. A katasztrófa hat bányászáldozatának holttestét csak napok múlva tudják felszínre hozni, mert a tárnát 25 méter magasságban öntötte el a víz és ennek a víztömegnek a kiszivattyúzása nagyon sok időt vesz majd igénybe- Budapestről külön szivattyúberendezést szállítanak ki Kósdra, hogy a víztömeget eltávolítsák annál is inkább, mert a hatósági vizsgálat a helyszín ismerete nélkül nem juthat végleges eredményre. Lehetséges, hogy a munkálatok, amelyek a víz kiszivattyúzására irányulnak, még a jövő héten sem érnek véget. Egy grác környéki vasútállomás fatelepén szakértők szerint nem bombákró van szó. A tolvajok a dinamitot orvszabászoknak a Kariák eSatinl. Grác környékén, Rottenmann vasútállomás határában a farakodó telepen, levágott fenyőtörzsek közé rejtve 20 darab Mannesmannféle csövet találtak, amelyek dinamittal voltak töltve. Az első hírek egész Ausztriában nagy föltűnést keltettek, mert azt hitték, hogy titkos bombaraktárt fedeztek föl és a csövek olyanok, mint amelyeket a jüterbogi és a torbágyi vasúti merényleteknél használtak. Bűnügyi rendőrtisztviselőkből és szakértőkből álló bizottság utazott az eisenerzi alpok tövében levő városkába, amely a leobenseltzthali vasútvonal mentén fekszik. Megállapították, hogy nem bombákról van szó, bár a vascsövekben levő robbanóanyag valóban dinamit. A 16,5 centiméter hosszú, 135 milliméter átmérőjű, 8 milliméter vastagságú Mannesmann-csövek vége parafadugóval zárt és gyújtózsinórral fölszerelt. A gyújtózsinórokat a nedvesség ellen vastag nemezpapírból készült hüvely védi. Vastag papirosba göngyölve feküdtek a csövek a gerendák alatt. Valószínű, hogy a csövek már egy év óta ott heverhettek, mert a nedvesség a papírt már elrongyolta. A stájerországi csendőrparancsnokság tudomása szerint a környékbeli bányákban sűrűn fordulnak elő dinamitlopások és a tolvajok azért tartják vascsövekben a robbanóanyagot, nehogy nedvesség érje azokat és használhatatlanná váljanak. A dinamittal jó üzletet csinálnak az orvhalászoknál, akik Stájerországban gyakran dinamitpatronokkal halásznak. Valószínű, hogy ezeket a csöveket is a kőbányákból lopott dinamittal töltötték meg és halászoknak akarták eladni. A robbanási szakértő kizártnak tartja, hogy a dinamittal töltött vascsöveket vasúti merényletnél akarták volna fölhasználni, mert azok ilyesmikre nem alkalmasak. A kihallgatott tanúk elmondották, hogy a dobozt, amelybe a robbanószert csomagolták, már tavasszal látták a raktárterületen heverni, de nem tulajdonítottak ennek a megfigyelésüknek semmi különösebb jelentőséget. tíz osztrák kormány elesiesztette pénzügyi javaslatait. Szerdán összeült az osztrák nemzetgyűlés, amelyen Bureschi kancellár beterjesztette pénzügyi javaslatait. A kormány nyilatkozatáról kifejlődött vitában a különböző pártok vezérei körvonalazták álláspontjukat. A szociáldemokraták, nagy németek és heimwehrbeliek a javaslatot mostani alakjában elvetették. A keresztényszociálisak képviselője szintén módosítást ajánlott a szociális szempontok behatóbb figyelembevétele lett. A javaslatot a pénzügyi bizottság elé utalták, amelynek albizottsága azonnal hozzákezdett tárgyalásához. E tárgyalás alkalmából a tisztviselők és alkalmazottak szervezeteinek képviselői megjelentek a parlamentben és kifejezést adtak annak a reményüknek, hogy enyhítések lesznek a javaslaton. A helyzet súlypontja tehát részint a bizottsági tárgyalásokban van, részint a még szükséges pártközi tárgyalásokban, mert pillanatnyilag még nincs biztosítva olyan szavazási arány, amelyre a kormány támaszkodhatnék.