Népszava, 1932. május (60. évfolyam, 88–110. sz.)

1932-05-01 / 88. szám

1932 máj­uus 1. Ma választják a fran­cia képviselőházat Franciaországban május elsején, vasárnap választják a képviselő­iket, a pótválasztásokat pedig má­jus 8-ára tűzték ki. A német­országi választások eredményét, a nemzeti szocialisták előretörését a francia reakció a legteljesebb mér­tékben kihasználja és kardcsörte­téssel igyekszik ellensúlyozni a szociáldemokrata pártnak és a bal­oldalnak a béke, a népek kiengesz­telődése érdekében folytatott hatal­­mas propagandáját. 1928-ban pár­tunk 1.720.000 szavazattal 101 man­dátumot kapott 612-ből. Azóta pót­választásokon további 11 mandátu­mot hódított, úgy, hogy a most föloszlatott kamarában 7­2 szociál­demokrata képviselő volt. Ezek az eredmények mindenesetre kedvező hangulatot mutatnak és pártunk számíthat esetleg 500.000 vagy 800.000 szavazatgyarapodásra. A mandátumok számára nézve nehe­zebb jóslásokat tenni. A francia választási rendszernél, ahol egy-egy kerületet 50—60, sőt még annál is több jelölt támad meg, a legtöbb mandátum sorsát csak a pótválasz­tásokon döntik el. Ilyenformán a mandátum meghódítása többnyire megállapodásoktól, helyi viszonyok­tól, a jelölt személyes befolyásától függ. A szociáldemokrata párt minden­kor követi a ,,köztársasági fegye­lem" parancsát. Ez abból áll, hogy ha a Szocialista jelölt nem áll a baloldali jelöltek élén, vagyis az első választási menetben nem­­kapta az aránylag legtöbb szava­zatot, akkor a pót­választás­on visszalép, nehogy a reakció kezére juttassa a mandátumot. A kom­munistáik a pótválasztáson is fön­ntartják a jelölésüket, ilyen módon 1928-ban legalább is 10 szociáldemo­krata és radikális jelöltet buktattak meg és hozták létre jobboldali többséget a kamarában. A radikálisok elvben elismerik a köztársasági fegyelmet. De a gya­korlatban nem mindig engedelmes­kednek neki. Sem a radikálisok, sem a különböző köz­társasági cso­portok nem alkotnak szervezett és fegyelmezett pártot. Sokszor a sze­mélyes versengések és helyi be­folyások a mértékadók. A központi vezetőség most is elhatározta, hogy a pótválasztásokon a párttagok a reakciós jelöltekkel szemben a szociáldemokratákra szavaznak. De megtörténik, hogy a városok és a falvak kispolgári tömegeit a helyi befolyások más irányba terelik. A reakciósok becslése szerint a szociáldemokraták esetleg 150 man­dátummal kerülnek ki a választá­sokból. A reakciósok napról-napra jobban félnek a szociáldemokraták előretörésétől. És ez a félelem tel­jesen indokolt. A kormányon lévő kapitalista reakció csődbe jutott. Költségvetése közel 8 milliárdos deficittel vergődik. A nemzeti jólét megteremtését ígérte és Francia­ország ma a legszörnyűbb ipari és mezőgazdasági válságban szenved. A kormány felelős a nagy bank- és pénzügyi botrányokért, amelyeket a takarékos kisemberek és adó­fizetők zsebéből fizetnek meg. A szo­ciáldemokrata párt lesújtó vádat emel a kapitalista reakció és kor­mánya ellen. Gyakorlati javaslato­kat tesz a munkanélküliség enyhíté­sére, követeli bizonyos monopolista iparágak és vállalatok államosítá­sát. Követelii a katonai kiadások csökkentését és az általános leszere­lésre irányuló őszinte politikát. Francia elvtársaink a béke és a válság nagy problémáit állítják előtérbe. A párt választási jelszava a leszerelés és a válságnak szocia­lista intézkedésekkel való megszün­tetése. És mivel a válság problémája épp annyira nemzetközi, mint a béke kérdése, elmondhatjuk, hogy a francia választások kizáróan nem­zetközi talajon mennek végbe. Az 1931-iki népszámlálás szerint Franciaország lakossága 42 millió. Ebből 2 millió külföldi. A 40 millió franciának alig egyharmad része választó. 1928-ban 11.300.000 választó­jogosult volt és 9­­0 millió­­ adta le a szavazatát. 1928-ban 612 képviselőt választottak. Most három új kerüle­tet alkottak és így ezúttal 615 kép- NÉPSZAVA . sanp es mosson mert ez gazdaságos és fehérnemüjét is kiméli már azzal is, hogy a fehér­neműn­ek a PERSIL oldat­ban való egyszeri kifőzése elégséges ahhoz, hogy minden dörzsölés és ke­félés nélkül is az tiszta és fehér legyen. PERSIL mindig hideg vizben old­andó! 1 doboz PERSIL 3 vödör vizhez elegendős BB­­­V A Persil ús óra P. S .60 viselőt választanak. A választókerü­letek beosztása általában azon az alapon történik, hogy egyetlen vá­lasztókerületnek sem lehet 100.000-nél több lakosa. De vannak olyan kerületek is, amelyeknek csak 60.000 lakosaik van. Az ilyen beosztásnak az a következménye, hogy a ka­mara politikai összetétele nem min­dig felel meg a választásokon le­adott szavazatok arányának. Két választási menet van. Aki az első választási menetben a leadott sza­vazatok abszolút, többségét kapja, mindjárt elnyeri mandátumát. A pótválasztá­son relatív többség dönti el a mandátum sorsát. 1928-ban 125 radikális, 101 szociál­demokrata, 18 szociálköztársasági, 13 francia szocialista, 15 független és 12 kommunista képviselőt válasz­tottak. Ezek alkották a baloldalt. A jobboldali és középpártok 38 füg­getlen, 102 köztársasági demokrata, 19 népdemokrata, 64 baloldali köz­társasági, 18 baloldali szociálradi­­kális, 53 radikális baloldali képvise­lőből állottak. A 615 mandátumért 3617 jelölt harcol. Saint Gironban 85 jelölt küzd egy mandátumért. BBBBBB9BBH A munka- és keresetnélküli em­berek száma már meghaladja a 25 milliót. A családtagokkal együtt 75 millió ember éhezik. Számuk napról-napra emelkedik. A helyzet a javulás reménye nélkül folyton rosszabbodik. Eleinte csak a tőké­ben gyönge, most azonban már a háborús nyerészkedő államok is nyögnek a gondok alatt. A világ termeléséből és fogyasz­tásából sokmilliónyi munkás kap­csolódott ki. A világháborúban 10 millió életet pusztítottak el és még mindig sok az ember. A dolgozók és dolgozni akarók éheznek, ron­gyosan járnak, odúkban laknak, ugyanakkor tömve a magtárak, a kávét a tengerbe ön­tik, a búzát megfestik, hogy ne az ember, ha­nem az állat egye meg. Az áruter­melést a racionalizálás és egyéb eszközök igénybevételével a legma­gasabb teljesítményre fokozták, de nincs fogyasztó, pedig rongyosak az emberek milliói. A bankok, ipari vállalatok, kar­tellek az alacsony fogyasztáshoz szabják gazdasági politikájukat, vígan fizetnek osztalékot, munka­nélkülijövedelmet sokszor olyan tőkék után, amelyeket a kettős könyvvitel szabályai szerint már rég leírtak. A spekuláció mérhetetlen ará­nyokat öltött. A háború utá­ni évek gazdasági élénksége csak arra volt jó, hogy kicsalja az aránylag kis tőkéket. Az emberek ezrei rohantak a tőzsdékre, hogy a föl- és lemenő árfolyamok különbözeteiből nye­részkedjenek. Nyerészkedő mindig volt, akár estek az értékek árai, akár emelkedtek. A nyereség soha­sem munka révén keletkezett, ha­nem csak spekulációs alapon. A nemzetközi spekuláció a maga had­járatát folytatta. Ma még a ko­rona, a márka, stb. ennyit ért, másnap már kevesebbet és egy hét múlva annak a felét. Miért? A nap úgy kelt föl, az emberek épp úgy születtek és meghaltak, épp úgy dolgoztak. Az árutermelés nem szűnt meg, állat és nyersanyag vál­tozatlan mennyiségben volt vagy nem volt. Semmi sem változott és mégis egyik óráról a másikra az emberek egyik része szegény, a másik része gazdag lett. Folyt a spekuláció elég hosszú ideig valu­tában, részvényben és egyéb erre alkalmas értékben, amíg végre las­san elhulltak a gyengék, azután az erősebbek és végül a bankok. A Boselek és a Castiglionek tí­pusához méltóan csatlakozik a gyufasvindler, aki egész országokat bérelt ki és egyformán finánc,h­özott bukott a kivehető út? — írta Peyer Károly országgyűlési képviselő — r­mmm ammm m­mmm uji * 1/ ff Imi i bvi iij­ MÁJUS 1

Next