Népszava, 1932. július (60. évfolyam, 137–165. sz.)
1932-07-01 / 137. szám
BJK* évfolyam 187. utat. Budapest 1932 fokos 1, pénteken 8 JPP AZ ELÖFOTTÁS AIUL Kccjidéffi I mmS kWHdn 1„ ____ - b«n . t gcac6 - Hűtött» _« p*age egjl WO pcng& SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI-UTCA 4. SZ. Telefonszám .... Jómai SO-MO é* J. SO-3-S1 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA P. KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL, BÜNDEN NAP Hi -wArmp 18 fiilér. AoaMOu es. Fnnajapinagbui —-Wtr, hotkSznspit, in 1-50 it. Antithnn hétkBnap 4 lel, tuárnap 8 M. RASOHIVATAL VHI, CONTI-ITCA 4 SZ Telefonszám. . .1. 30-1-30, J. SW-Jl, J. SD-M2 Sürgősen Lausanneba hívták Magyarország képviselőit A dunai államok problémáját akarják Lausanneban megvitatni az érdekelt kormányokkal A „Magyar Távirati Iroda" jelenti: Csütörtökön megjelent a külügyminisztériumban Lord Chilston budapesti angol követ és az angol miniszterelnöknek, mint a lausannei konferencia elnökének, következő üzenetét közvetítette: — Ramsay MacDonald angol miniszterelnök a lausannei konferenciát összehívó hat hatalom nevében felkéri a magyar kormányt, hogy a konferenciára delegátusait a lehető legrövidebb időn belül kiküldeni szíveskedjék. A magyar kormány haladéktalanul közölte az angol követtel, hogy a meghívásnak örömmel eleget tesz és kiküldöttei a legrövidebb időn belül Lausanneba mennek. A magyar kormány képviselőjének a lausannei tanácskozásra való sürgős meghívását kétségtelenül az tette sürgőssé és aktuálissá, hogy most kezdik majd érdemlegesen tárgyalni Lausanneban a dunai államok problémáit és ennek keretében azt a kérdést, hogy milyen úton-módon, elsősorban a vámkérdés milyen megoldásával lehetne a dunai államok gazdasági válságát enyhíteni, a dunai államok egymás közti és más külföldi államokkal való kereskedelmi forgalmát ismét normális mederbe terelni. Ennek természetesen egyik előfeltétele az érdekelt államok valutáinak alátámasztása és kétségtelenül ezt a kérdést is megvitatják a lausannei konferencián. Valószínű, hogy e tanácskozás alapjául ismét a Tardieu-terv vagy annak valamilyen változott, esetleg kiszélesített formája szolgál majd, vagyis a nagyhatalmak, elsősorban Franciaország, a dunai államok gazdasági válságát az érdekelt államok szorosabb gazdasági kapcsolatainak megteremtése útján kívánják orvosolni. Ezért hívták hát sürgősen Lausanneba az érdekelt államok, köztük Magyarország kormányának képviselőit. Minthogy azonban a késő esti órákban híre terjedt a félhivatalos közlése nyomán annak a konfliktusnak, amely a népszövetségi kölcsön hitelezői és a kormány között támadt a kölcsön kamatszolgáltatásai és biztosítása körül, föltehető, hogy a kormány lausannei útját ez is sürgőssé teszi és ott ez a kérdés is szóba kerül. Mennyi folyt be a transzferalapra A Nemzeti Bank közlése szerint a transzferalapra a június 23-ával letelt félév alatt összesen 47.8 millió pengő folyt be, ebből esedékessé vált szelvényekre és adósságcímletükre belföldön az alap 10.5 milliót fizetett ki. Vannak ezenkívül olyan külföldi tartozások is, amelyek nem kötvényeken alapulnak. Ezeket a Nemzeti Bank külön számlán kezeli és álladékuk június 23-án 6,3 millió pengő volt. 14 A kormány megszüntette a népszövetségi kölcsön kamatainak valutában való fizetését A kötvénytulajdonosok egyesülete szerződésszegéssel vádolja a magyar kormányt és jelentést tett a Népszövetségnek. — A hitelezők az összes lekötött jövedelmeket zár alá akarják venni. — A kormány a nemzetközi válsággal magyarázza az előállt kényszerhelyzetet A „Magyar Távirati Iroda" jelenti. A „Budapesti Közlöny" pénteki számában a népszövetségi kötvénybirtokosok egyesülete hirdetményt tesz közzé, amelyben közli, hogy a Magyar Nemzeti Bank, illetve a magyar kormány nem tudja rendelkezésre bocsátani azt a szükséges valutamennyiséget, amellyel az 1924. évi népszövetségi kölcsön az augusztus 1-i kamat- és tőkerészletét ki lehetne fizetni.A kötvényesek egyesülete az e célra rendelkezésre álló tartalékalapot fogja kiegészítés gyanánt fölhasználni. Bár a magyar kormány kifejezte azt a szándékát, hogy amint módjában van, ismét fölveszi a valutában való fizetést, mégis — a hirdetmény szerint — a vonatkozó nemzetközi szerződés további megszegésével olyan utasítást bocsátott ki, hogy a kölcsön biztosítékául lekötött jövedelmekből a jövőben csupán annyit utaljanak ki a kötvénytulajdonosok egyesületének a Nemzeti Banknál lévő számlájára, amennyi a Nemzeti Bank hivatalos árfolyama szerint az esedékes pengő ellenértékének megfele. Az egyesület haladéktalanul lépést tett, hogy a megállapodás megszegése ellen óvást emeljen és óvásáról a Népszövetség főtitkárát is értesítette. * A kormány részéről a hitelezőknek ezt a hirdetményét a következőképen magyarázzák: A kormány egyelőre csak a kölcsön szolgálatára szükséges összegeknek megfelelő pengőket utalja át. Ez azt a látszatot keltheti, mintha a magyar kormány az eredeti kölcsönfeltételeket nem akarná szándékosan megtartani. A kormány a múlt év szeptember óta állandóan tájékoztatta a kötvénytulajdonosokat az ország pénzügyeiről és devizahelyzetéről és mindenben a Népszövetség pénzügyi bizottságának kívánsága szerint akart eljárni. Állandóan figyelmeztette a pénzügyi bizottságot, hogy a devizakészletek el fognak fogyni az európai külkereskedelmi politika és a mezőgazdasági válság következtében. Ennek ellenére azonban mostanáig minden erőfeszítéssel megszerezte a népszövetségi kölcsön törlesztésére szükséges devizákat. A devizahiány most olyan nagyfokú, hogy a további átutalás lehetetlenné vált. Az is a kormány akaratán kívül esik, hogy ezidőszerint nem utal át a kötvényesek egyesületének nagyobb összeget, mint amennyi a népszövetségi kölcsön törlesztésére valóban szükséges. A kölcsön biztosítására lekötött állami bevételek ugyanis mintegy hatszorosa a tényleg szükségelt tőke- és kamattörlesztésnek. A kötvényesek egyesülete úgy határozott, hogy az állami bevételeknek fedezetül szolgáló teljes összegét mindaddig zárolja, amíg a magyar állam devizáról nem gondoskodik. Minthogy ezek a bevételek az állami összes bevételeknek 30%-át teszik ki, a zárolás az állami élet fennakadását jelentené. Ezt nem akarhatják a kötvénytulajdonosok sem, mert ezzel az állami élet és a gazdasági rend fölborulna. A költségvetés egyensúlyát és a pengő értékállandóságát veszélyeztetné, ha az állam a ténylegesen szükségelt törlesztésen fölüli öszszeggel szabadon nem rendelkezhetne. Arra is rámutatnak, hogy a legközelebbi félévre a kötvénytulajdonosok egyesületének elég devizatartaléka van és amint lehetséges, a magyar kormány újra megkezdi az átutalást. Ünnepnapi olvasmányaiból idézget egyik újságnyilatkozatában Kenéz kereskedelemügyi miniszter , és fölfedezi számunkra a világgazdasági válságot. Nyomatékkal, minden szót erősen kis hangsúlyozva adja tudtunkra, hogy, milyen rosszul állnak a dolgok a külföldön és csak akkor halkul el kissé, amikor elismeri, hogy bizony Magyarországon sem megy jól, és van oka a panaszra itt is minden társadalmi osztálynak. Hát ez vigasztalásnak éppen annyi, mint cselekedetnek: semmi! Amikor a miniszter megszólal, mást várnak tőle azok a társadalmi osztályok, amelyeknek valóban van okuk a panaszra, a siralomra, sőt a kétségbeesésre is. Mást várnak. Elsősorban nem a sírókkal való együtteírást, hanem cselekedetet, mégpedig olyant, ami alkalmas a sírás megszüntetésére, a könnyek letörlésére. Nem vigasztalás az sem, hogy a kereskedelmi miniszter a tennivalók tekintetében a kormány számára semmiféle fölmentst nem talál abban, hogy világi gazdasági válság van. Ez is csak megállapítás és egyáltalában nem cselekedet. Aminthogy megállapítás — és üres megállapítás az is —, hogy a kormány minden egyes tagja ismeri és teljesíti a kötelességét... Az üresség abban van, hogy, ebből a fölismerésből teljességgel hiányzik a kötelességteljesítés. És mennél jobban hiányzik, annál nagyobb a kormány felelőssége. Mert ismeri a kötelességét, csak éppen nem teljesíti. Nézzünk csak körül Ünnepi olvasmányaiból, amelyek bízvást hétköznapi olvasmányok is lehetnének, a kereskedelemügyi miniszter is nyomatékkal és elsősorban azokra a jelenségekre mutat, amelyek a munkanélküliséggel állanak összefüggésben. Milyen kár, hogy ezekből az eléje terjesztett világgazdasági jelentésekből valamely kegyes lélek eltüntette azokat a hatalmas erőfeszítéseket, amelyeket minden más országnak a kormá- nya harcba állít a munkanélküliségnek, ha nem is végleges leküzdésére, de legalább nagymértékű enyhítésére! így aztán a kegyes lélek eltüntette minisztere elől a külföldi példák egész sorát is, amelyeket nemcsak a kereskedelemügyi miniszternek, hanem az egész kormánynak követnie kelene. Nemcsak kellene, hanem kötelessége volna követni és itt minálunk is gyakorlattá valósítani, hogy a nyomor ne romboljon szét mindent, amit érdemes volna a jövő számára is megmenteni. A magyar kormány ezekből a példákból egyetlenegyet sem köt