Népszava, 1932. szeptember (60. évfolyam, 192–217. sz.)
1932-09-01 / 192. szám
1932 szeptember 1 NÉPSZAVA Baghyné filmentése Katonatiszti ruhák és gyászruhák. A folyosó zsúfolásig tömve, valami nagy látványos temetés hanszulata ömlik el a gyászruhákon, kardokon, a közönség mohó kíváncsiságán. A felvonulók szemmel láthatóan két csoportban helyezkednek el, egyik csoportban vannak a megölt Baghy rokonaiba másikban Baghyné hozzátartozói. Baghyné tudvalevően lelőtte a férjét és most tárgyalja az ügyét a Horváth-tanács. Hevesen gesztikulál egy gyászruhás nő, foitott szavai sziszegnek, sustorognak, szemei villannak, arca néha eltorzul. Ez a megölt Baghy huga. Mondják, hogy ő volt a mozgatója annak az akciónak, amely a megölt férj ártatlanságát és az asszony bűnösségét akarja bizonyítani. Jön Baghyné, elomló fekete fátylaiban, karcsún, a halavány csinos arcával szenvedőn, borongósan a félre leeresztett szempilláival, némi komor imbolygással, tökéletes dekoratívsággal. Nem is jön, bevonul olyan keretben a közönség sorfala között, hogy már szinte mozirendezésnek tetszik, mintha a filmoperatőr állította volna be az egész jelenetet. Ahogyan könnyedén végiglibben a folyosón gyászfátylaival, ahogyan a kis fekete kalap alól aranylóan kibukkannak szőke hajfürtjei és stílusosan keretezik a halaványságában is friss, fiatal, csinos arcot, olyan, mint egy gyászruhamodell valamelyik divatlapban. Egy jelenet valami meghatóan érzelmes fitaldrámában. Rátapadnak mohón a kíváncsi tekinteteik, kitágult szemek bámulnak utána, a húszesztendős özvegy után, akinek gyászfátylas, karcsú alakját körüllengi a véres dráma misztikuma. Szinte lihegnek az emberek előre attól, hogy micsoda szenzációktól fognak megborzongani odabent a tárgyalóteremben. Hogy milyen élvezet lesz, amint kiteregetik a rövid, de annál tragikusabb házasság titkait, életüknek micsoda bizarr intimitásai kerülnek itt terítékre és ezt a nagyszerű darabot, ezt a fojtott bizarr drámát ingyen lehet végigélvezni. Benyomul az emberáradat a tárgyalóterembe, kipirultan, az izgalomtól . sajnos eltorzult arccal taszigálják egymást a nők, férfiak brutálisan előretartják karjaikat és úgy szorítanak maguknak helyet és egy pillanat alatt ellepi ez a forró hisztériás áradat a tárgyalótermet, ahol a mohó szemek kereszttüzében ott ül a vádlottak padján ennek a véres, komor és mégis giccses drámának a főszereplője, Baghyné, aki ellen a vád hivatalosan erős fölindulásban elkövetett szándékos emberölés! Föláll az asszony, fátyla libben, a fojtott forró csöndben halksan megcsörren a fekete gyöngy nyakán, kezében kis csipkeskendőt szorongat és bemondja személyi adatait. Lukovich Ilona, 1912-ben, Nagyváradon született, hat gimnáziumot és iparművészeti iskolát végzett, apja csendőrezredes. Fölgördült a függöny, az átsült tárgyalóteremben szinte hallani az izgalom lihegését, no, most kezdődik. De nem kezdődik. Föláll a védő és zárt tárgyalást indítványoz. Egyszerre mozgás támad a tárgyalóteremben, dühös mormogás, méltatlankodó szavak, nagyon halkan, csöndesen mindez, de azért jól észrevehetően. Morajlik a közönség, hogyne, amikor itt vannak a pompás dráma előadásán, már ülnek, a függöny már fölgördült és fölajzott izgalmakkal várják a kiteljesedést és akkor föláll a védő és el akarja rontani az egészet. El akarja ütni őket ettől az élvezettől, holott milyen nehezen jutottak hozzá, milyen nehezen szerezték a belépőjegyet, mert azt is adtak ki a tárgyalásra. Hanem az ügyvéd könyörtelen, indítványát is csak zárt tárgyaláson hajlandó előadni és Horváth elnök könyörtelenül kiürítteti a tárgyalótermet. Az emberek nehezen és dühös arccal mennek kifelé, csalódottan, letörten. Olyanok most, mintha valami csapás érte volna őlet, mintha elvesztettek volna valamit. De még van remény, hogy hátha a törvényszék nem rendeli el a zárt tárgyalást. De elrendeli, kimondja a törvényszék- hogy mindvégig zárt ajtók mellött tárgyalja az ügyet, mert — az indokolás a tárgyalás anypan, esetleg veszélyezteti a köz-erkülcsöket. pont a közerkölcsünket — vegyzít meg egy nő dühös iróniával ... Egy csapat azért ott marad, elszántan, rendületlenül, kitartóan, várják az ítéletet és a tárgyalóterem ajtaja felé nyújtogatják fejüket, hogy hátha az ajtón keresztül is kiehet szimatolni valamit. Asszonyok, férfiak, leányok állanak kitartósan, mintha semmi más gondjuk, baljuk nem lenne, mint csak az, hogy megtudják ennek a drámának az infimie árverési hirdetméen számlák, a megvéd életük minden gyászfátyolos szőke ötvéres családidtásait. Feledi nyek, kifizetet nem főzött baja, csak a végy érdekli most őket, aki lelőtte a férjét és húszesztendős. Pont 3 órakor megnyitják a tárgyalóterem ajtaját és az elszánt csapat, amely eddig kitartott, valósággal rohammal foglalja el az ülőhelyeket, hogy legalább az ítéletkihirdetést hallja. Ebben azonban nem sok szenzáció van azon túl, hogy elhangzik a fölmentés. Baghy Károlynét a törvényszék fölmenti. Mert beigazoltnak látja, hogy kényszerhelyzetben, jogos önvédelemből lőtte le a férjét, aki őt jogtalanul megtámadta, összeverte őt és revolverrel életére tört. A törvényszék azt is megállapítja, hogy Baghynak semmi komoly oka nem volt feleségével szemben a féltékenykedésre. Az asszony alig észrevehetően biccent a fejével az ítélet hallatára és kint egy csendőrezredes karjaiba omlik Az apja karjaiba. A közönséget némileg megbékíti ez a befejező jelenet, amelyben benne van a hapy-endek minden kelléke. Talán senki sem gondol arra hogy itt valóban komolyan életek omlottak össze. b. gy: ! A szegedi úgynevezett kommunista per vádlottjait már kihallgatták és így most már teljes a kép, hibátlanul bontakozik ki, hogy mi történt itt. Nyugoíiban megállapíthatjuk máris, hogy" mindaz nem történt meg, amivel annak idején teletöltötték a sajtót, az egész országot, hogy ilyen meg olyan nagyszabású kommunistaösszesküvést lepleztek le. Bezártáka szegedi Munkásotthont, embereket fogdostak össze, éjszaka, hajnalostin cipelték el őket a lakásukról, fölfordították az egész várost, szétfiáltozták az országban a veszedelmes összeesküvés leleplezésének a hírét és amikor most látjuk az anyagot, halljuk a tanúk vallomásait, olvassuk a vádiratot, meg kell állapítani, hogy a nagy harsogásnak, veszedelemfestésnek, a nagyszabású nyomozásnak, fölkészültségnek az eredménye szánalmasan gyöng vád, amely föltevésekre van alapítva. A vádlottak túlnyomó többségben a szociáldemokrata párt tagjai, sőt vezetőemberei, régi, megbízható, kipróbált harcosai mozgalmunknak, akik a törvényszék előtt is hangoztatták szociáldemokrata mivoltukat és megtagadták a közösséget a kommunista szervezkedéssel. Amit föl tudtak hozni ellenük, mindössze az, hogy előadásokat hallgattak vagy tartottak, könyveket olvastak, vitatkoztak, de arra nincsen semmi konkrét bizonyíték, hogy mindezt bolsevista szellemben csinálták volna. Azonban még ebben az esetben sem lehetne „összeesküvésről", bolsevista mozgalom szervezéséről beszélni, holott a nyomozás során illetékesek állandóan erről beszéltek. Arról, hogy veszedelmes összeesküvés leleplezésével sikerült megmenteniük a társadalom rendjét. Szerdán a még hátralévő vádlottakat hallgatták ki. Zeisler György szövőgyári munkás kijelentette, hogy nem érzi bűnösnek magát, mert nem követett el semmi törvényellenest. Nagy József bádogos ugyancsak ártatlanságát hangoztatta. Nem igaz, hogy az Internacionálét énekelte. Szarek György egyetemi hallgató kijelentette vallomásában, hogy az Országos Ifjúsági Bizottságnak sem volt tagja. Ez a bizottság azonban egyébként szociáldemokrata volt. Néhány előadáson részt vett, de bolsevizmusról nem volt szó. Nem kommunistaérzelmű és semmiféle bolsevista szervezkedésben nem vett részt. A törvényszék ezután négy kiskorú vádlottat hallgatott ki, akik ugyancsak kijelentették, hogy semmi közük a bolsevistákhoz. Az elnök elébük tárta, hogy a rendőrségen beismerő vallomást tettek. Erre egyöntetűen megjegyezték, hogy a rendőrségen bántalmazták őket és ezért vállaltak mindent magukra. Barca Szilveszter kijelentette, hogy a szociáldemokrata pártnak sem tagja, csak néhány előadáson vett részt, ezek azonban szociáldemokrata előadások voltak. Karácsonyi Etel gyári munkásnő előadta vallomásában, hogy Gombkötőtől szocialista könyveket kapott elolvasásra. Egyebet nem tud. Korom Mihály bútorfényezőmunkás, aki a rendőrségen részletes beismerő vallomást tett és azt vallotta, hogy szervezkedésük bolsevista jellegű volt, most a törvényszék előtt azonban vallomását visszavonta és kijelentette, hogy semmiféle szervezkedésről nem tud. Elmondotta a továbbiakban, hogy társai őt rendőrspiclinek tartották, holott ez nem igaz. Gera Sándor arra a kérdésre, hogy megértette-e a vádat, kijelentette, hogy ez a vád a mai gazdasági helyzetben összeomlik. Nem érzi magát bűnösnek. Az elnök megkérdezte tőle, hogy miért nem, amire Gera így válaszolt: „Proletár vagyok és az én osztályomnak nincsen bűne." — Melyik a maga osztálya — kérdezte az elnök. -- A proletár osztály, a dolgozó milliók — felelte Gera. Majd Korom szerepéről beszélt, kijelentette, hogy Korom az ő tapasztalatai és meggyőződése szerint rendőrspicli, aki az embereket be akarta ugratni bolsevista szervezkedésbe. Korom bevallotta neki egy alkalommal, hogy havi 50 pengő fizetést kap a szegedi rendőrségtől és hogy két makói kommunistát is ő fogatott el. Gombkötő Péter a már kihallgatott vádlott ugyancsak megjegyezte Gera vallomásával kapcsolatban, hogy Korom neki is elmondta, hogy rendőrspicli. Gladics József vádlott kijelentette, hogy érzelmileg „gyakorlati kommunista", de semmiféle szervezkedésben nem vett részt- Komócsi Antal az elnök kérdésére kijelentette, hogy meggyőződéses kommunista, de nem vett részt bolsevista szervezkedésben. Kihallgatták még ezután Pontyik Pál, Bitó Mihály, Gombkötő Dezső, Török Dezső és Kristóf Sándor vádlottakat, akik ugyancsak tagadták, hogy kom- a®©» i«eei Semmiiféle kommunista szervezkedésből sem volt szó Szegeden A vallottak ártatlanságukat hangoztatták Hasznos tudni, hogy természetes keserűvíze valódi áldás gyomor-és bélbajosoknak Utasítás minden palackhoz mellékelve! Kapható mindenütt! munista szervezkedésben résztvettek volna. Az elnök ezután a tárgyalás folytatását csütörtök reggelre halasztotta. A szénkereskük és a szentkartell A közönség most már fellehet vár a kormánytól A szervezett kisszenesek küldöttsége kedden Malasits Géza elvtárs, országgyűlési képviselő vezetésével fölkereste Kenéz Béla kereskedelmi minisztert abból az alkalomból, hogy az országos kartellbizottság augusztus 30-iki ülésén a módosított szénkartell-szerződést is visszautasította. Szendefi Árpád elvtárs számlákkal és pontosanellenőrzött kalkulációkkal bizonyította be, hogy a szén és különösen a brikett árát mázsánként legalább 60—70 fillérrel kell olcsóbbá tenni. Rámutatott arra, hogy a kartell tagjai egymás között egyoldalúan megszüntetik a versenyt, hogy egyesült erővel vethessék rá magukat a zsákolásnak nevezett visszaélés segítségével a kisszenesek vevőire. Követelte az öt méter mázsán aluli úgynevezett zsákolásnak a nagykereskedő részére való eltiltását, valamint a drágító csomagolás és kötegelés megszüntetését és kijelentette, hogy a kigszenesek hajlandók zsákvételnél ugyanazért az árért kiszolgálni a fogyasztókat, mint a zsákoló nagykereskedők, sőt ha a zsákokkal űzött visszaéléseknek véget vet a kormány, akkor hajlandók a kisebb, 5—10 kilós tételben eladott szenet is valamivel olcsóbban adni. Kenéz Béla kereskedelmi miniszter megköszönte a szervezett kisszenesek megértő ajánlatát és kijelentette, hogy ha a fogyasztóközönség és a kisszenesek érdekeit a kartell keretén belül nem tudja, megvédeni, akkor habozás nélkül összetöri a kartellt, keretével együtt. A fölzaklatott kisszenesek és fogyasztók most már erélyes cselekedeteket várnak a kormánytól. Az aitonai bíróság több kommunistát fegyházbüntetésre ítélt Az aitonai rendkívüli bíróság szerdán tárgyalta tizenkét kommunista ügyét. A bíróság Mecklenburg Vilmost politikai gyilkosság kísérlete miatt hatévi fegyházra és hivatali jogainak ötévi felfüggesztésére, két vádlottat négy - négyévi fegyházra, a többi vádlottat pedig rövidebb fegyház-, illetve fogházbüntetésre ítélte. A fővárosi és vidéki inségakció ügyében szerdán délben a belügyminiszter elnöklésével értekezlet volt a belügyminisztériumban. Az értekezleten a belügyminisztérium és a pénzügyminisztérium osztályvezetői, a főváros részéről Liber helyettes polgármester és Sehuler tanácsnok, a szociálpolitikai ügyosztály vezetője vett részt. Az értekezleten az insegakció keretének megállapításáról tárgyaltak. Döntés nem történt, mert a főváros és az államháztartás pénzügyi helyzetének alakulását illetően és egyéb körülményekre vonatkozóan is különböző adatok beszerzését határozták el. Az adatok beérkezése után a tárgyalásokat a legközelebbi papokban folytatják.