Népszava, 1932. október (60. évfolyam, 218–236. sz.)

1932-10-01 / 218. szám

— Ez a föladat. Ez a föladat telje­síthető is. Sőt, ha minden Nép­szava-e­lőfizető legalább egyetlen új előfizetőt szerez, akkor messze túlhaladjuk a májusi eredménye­ket is. De ismerjük a tömegek szernyű nyomorúságát, tudjuk, hogy milyen borzalmas szegény­ségben élnek a munkások, ezért tűztünk ki célul csak tízezer új előfizetőt. Ennek azonban meg kell lenni és meg is lesz. Elvtársaink ismerik a pártvezetőség intencióit­, nem értették félre a könyvakciót sem, amellyel a pártvezetőségnek az a célja, hogy tíz- és tízezer kötet könyvet terjesszen el az elvtársak kö­zött, a kultúra termékeny mag­vait.­­A pártvezetőség nagyon jól tudta, amikor ezt a könyvakciót útnak indította, hogy az elvtársak ezreit nem a jutalom serkenti a párt­építő munkára, hanem a szocialista meggyőződés, de tudta azt is, hogy milyen hatalmas jelentősége van annak, ha éppen az agitációval kapcsolatban útnak indítja a köny­vek ezreit a proletárhajlékok és a pártszervezetek felé. Sokszor meg­mondottuk már, de nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy a mi szabadságharcunk egyik legerősebb fegyvere a Nép­szava. És újra, meg újra ismételnünk kell azt is, hogy a tömegek megszerve­zése és küzdelembe indítása a mi elháríthatatlan feladatunk. Az el­lenforradalmi kormányzás tizenkét esztendeje van a hátunk mögött. Ez a tizenkét esztendő a magyar proletariátus történelmének legsö­tétebb, de egyúttal legnagyszerűbb korszaka is, mert a szervezett pro­letárság túl tudta élni a legbar­bárabb üldözést, a legkegyetlenebb hadjáratokat is. A harcok ideje még nem ért véget! A szociáldemo­krata tömegek új harcok elé érkez­tek. Meg kell erősíteniök magukat és meg kell mutatniok az ellen­forradalom erői felé, a rendszer felé, a magyar munkásmozgalom­ban legyőzhetetlen erők élnek. A leghatalmasabb demonstráció a rendszerrel szemben, ha november 15-én hírü­l adhatjuk: 10.000 új előfizetővel szaporodott a Népszava tábora, 10.000-nél több új har­cosa van a szociáldemokrata pártnak. A mai nappal induljanak el elv­társaink toborzó útra és erről az útról ne térjenek vissza addig, amig a célt el nem értük. 10.000 új Népszava-előfizető! Ez lebegjen minden elvtárs szeme előtt, ezért dolgozzon minden ön­tudatos szociáldemokrata. Május­ban több mint 25.000 előfizetővel szaporodott a tábor• Csodálatos teljesítmény volt. Amit akkor meg tudtak tenni az elvtársak, an­nak a felét talán most is teljesíteni tudják. Minden Népszava-előfizető legyen agitátora a Népszavának. Előre, elvtársak! A fővárosban, a környéken és a vidéken induljon meg a toborzó munka, a pártépítés hatalmas munkája. A májusi vi­rágzás után jöjjön az új virágzás, a májusi nagyszerű agitáció után jöjjön az őszi, harcos toborzás. 10.000 új előfizetőt, 10.000 új harcost! • Mj Görögor­zágban újabb nagy földrengéstől tartanak­ A görögországi Kalkidi­ke félszi­getén a földrengés csütörtökön dél­után megismétlődött és az éjszaka folyamán kiterjedt Közép- és Ke­letmacedóniára, valamint Nyugat­tráciára is, pénteken reggel 8 órakor pedig érezhető lökésekkel Athénig ha­tolt.­­A katasztrófa színhelyén óriási a hőség és kénes gázok terjengenek. Kalkidike félszigetén, a tenger­parttól számított hat kilométerre, hosszú szakadék támadt, amely azt a benyomást kelti, hogy a félsziget a szárazföldtől elválóban és a ten­gerbe süllyedőben van. Az athéni obszervatórium je­lentése szerint további, az eddi­ginél nagyobb földrengéssel kell számolni. e®©@B NÉPSZAVA 53®®» Henderson és a dán kormány új leszerelési programot dolgozott A népszövetségi bizottságok megkezdték munkálataikat A népszövetségi közgyűlés az ál­talános vita befejezése után pénte­ken megkezdte a bizottsági mun­kát. Mind a tizenkét bizottság összeült, hogy földolgozza a köz­gyűlés programján szereplő techni­kai, jogi és politikai kérdéseket. Az európai tanulmányi bizottság is összeült, hogy tudomásul vegye a stresai értekezlet jelentését és meg­vitassa a nemzetközi közmunkák végrehajtásának kérdését. Összeült az a bizottság is, amelyet a leszere­lési értekezlet elnöksége a hadsere­gek erejének kérdésében kiküldött. Elnökké megint de Brouckére elv­társ, belga szenátort választották. (Wilson, az Egyesült Államok kép­viselője azt kívánta, hogy haladék­talanul tárgyalják " a hadseregek "állományának leszállítására vo­natkozó Hoover-féle javaslatokat. Paul­ Boncour azt az ellenvetést tette, hogy előbb a ,,hadseregek erejének" pontos jelentőségét kell tisztázni. Amerika képviselője erre kijelentette, hogy szombaton részle­tes indítványokat terjeszt a bizott­ság elé. Henderson Genfből való eluta­zása előtt az egyes delegációknak új programtervezetet adott át. En­nek három lényeges pontja a kö­vetkező: 1. Németországnak nem szabad újra fegyverkeznie. 2. A többi hatalom legerősebb haderőit le kell szerelni, hogy ezzel csökkent­sék a német haderők és a nagyha­talmak haderői között fennálló nagy­­különbséget. 3. El kell is­merni a fegyverkezésben való egyenjogúság elvét. Neurath német külügyminiszter kijelentette, hogy Németország nem hajlandó elfogadni Henderson ter­vezetét. Az elutasító álláspontot azonban nem indokolta meg. Azokon a bizalmas megbeszélé­seken, amelyeket Spanyolország kezdeményezésére az értekezlet nyolc kisebb állama folytat, a dán delegáció külön tervezetet készített, amely szerint szabatosan meg kell állapítani a leszerelési értekezleten megszavazandó egyezmények cél­ját, meg kell állapítani a fegyver­kezés csökkentésének a célját, meg kell állapítani, ki tekintendő tá­madó félnek és ezzel kapcsolatban jogszabályokat kell kidolgozni a biztonság érzésében. A tervezet ki­mondja a volgári aviatika nemzet­közivé tételét is. A csökkentés te­kintetében a tervezet Hoover ja­vaslatát veszi alapul. TERJESSZÜK A NÉPSZAVÁT 1891 A lengyel munkásság harcai (A Népszava varsói tudósítójá­tól.) Közeledik a lengyel parla­ment összehívásának az ideje. A je­lenlegi kormányzat megszilárdul, a helyzet urának képzeli magát. Vizsgáljuk meg tehát a lengyel szocialista párt (röviden PPS) hely­zetét. Pilsudszki 1926-ban ragadta ma­gához az uralmat és ez idő alatt a kormány és az ellenzék viszonya mindinkább kiélesedett, annyira, hogy ma már megszűnt köztük még a parlamenti életben szokásos érint­kezés is. A PPS kíméletlen harcot folytat a kormány ellen és az iszonyú nyomor leküzdése mellett egyetlen célja: a Pilsudszki-uralom megdöntése. Ennek a célnak a ki­viteléhez azonban a PPS ereje nem elégséges. A túlnyomó többségben lévő földműveslakosság között a szocializmus eszméje még nem ter­jedt el annyira, hogy a szocialista párt egyedül vehesse föl a harcot. A PPS szövetkezett tehát a pa­rasztpárttal, amely az utóbbi idő­ben élénk agitációt fejt ki nagy si­kerrel. Ez a szövetkezés különben nem blokkszerű és csupán a kor­mányzat ellen irányuló harcra szo­rítkozik. Ez az egyetlen polgári párt, amellyel a PPS együttműkö­dik. Igen nagy fontosságú a lengyel szocialista párt viszonya a nemzeti kisebbségekhez tartozó szocialista pártokhoz. Furcsának és paradox­nak tűnik föl az a megállapítás, hogy Lengyelországban a szocialis­ták nemzetiségek szerint külön pár­tokba tartoznak. A német munkás­párt, a zsidó munkásszövetség, az ukrajnai szocialista párt és az ukrajnai radikális­ szocialisták ahe­lyett, hogy a lengyel szocialista párt (PPS) kebelén belül alkotnák meg alosztályukat, külön nemzetiségi pártokat alkotnak. Ez a nacionaliz­mus természetesen sokat árt a szo­cialista mozgalomnak, még ha fönn is áll közöttük a szoros együtt­működés. A háború előtti nemzeti­ségi gyűlölet és üldöztetés még annyira élénk a lelkekben, főleg a zsidó és a német munkásságnál, hogy csak a jövő generációtól vár­hatjuk az egységes lengyelországi szocialista párt megalakulását. A szejmmel, a lengyel parlament­tel szemben a PPS ugyanazt az ál­láspontot foglalja el, mint a há­ború előtt az orosz szociáldemokra­ták a dumával szemben, azaz, hogy a szejmet olyan tribünnek tekinti, ahol mindazt el lehet mondani, aminek a sajtóban való közlését a cenzúra nem engedélyezi. A jelen­legi szejm nem alkalmas arra, hogy szocialista javaslatokat megvalósít­son. Ami pedig az eljövendő par­lamenti ülésszakot illeti, a PPS az első ülésnapon bizalmatlansági ja­vaslatot nyújt majd be a kormány ellen, ami lehetővé teszi, hogy a PPS beható vitát provoklájon ma­gáról a rezsimről. A lengyelországi általános hely­zetet vizsgálva, nem szabad arra számítani, hogy rövid időn belül érdemileges változások­­lesznek a belpolitikában. Az állami admi­nisztráció fejezi­­ki a rezsimet. A kormánypárt egyenlő az állami adminisztrációval és viszont. A lengyel kormányt csupán nyers fiziikai ereje tartja uralmon. A pro­letárság lemondó nemtörődömségé­vel, apátiájával szemben ennek a nyers erőnek természetesen köny­nyű a dolga. Főleg Varsóban, a fővárosban értéktelen a munkás­ság, mert itt a nagyipart a had­sereg foglalkoztatja hadianyag gyártására. A vidéken már na­gyobb a tevékenység, ennélfogva a szervezettség is, amit legjobban bizonyít a napokban a munkásság győzelmiével véget ért petróleum­ipa­ri sztrájk, ahol tiz­enkétezer sztrájkoló közül négy sztrájkbontó akadt. Ezek szerint minden jel arra mutat, hogy a lengyelországi szocialista mozgalom vezetését és irányítását a főváros kiejtette a kezeiből és a vidék vette át. Re­méljük, hogy az eddigieknél na­­­gyobb eredménnyel. Lövész Rezső. ••••a A bécsi „barna-nap"-ok kudarcát verekedésekkel takarják a nácik (Wien, szeptember no. — A Nép­szava bécsi tudósítójának jelen­tése.) Csütörtökön már izgalmasabb volt a légkör az osztrák főváros­ban, a nácik „barna-nap"- jának alkalmából. A nácik a rendőrség védőszárnyai alatt többhelyütt megtámadták a munkásokat, akik, természetesen, védekeztek és f­el­verték a nácikat. A koradélutáni órákban a Kö­n­igsgasseban, a vasmunkások ott­hona előtt egy náci­ csapat jött, provokálóan megállt a ház előtt és gúnyos szavakkal illették a szocia­listákat. A rendőrség mindezt végignézte. A szocialisták, termé­szetesen, válaszoltak a náciknak, amikor is ezek, mintegy adott jelre rohamra indultak a munkások el­len, hátulról pedig több náci kő­záport zúdított a vasmunkások há­zára. Közben három lövés is eldör­dült, amelyet a szemben levő ház lakói szerint egy náci adott le. Egy rendőr a szemén sebesült meg és egy utcai járókelő pedig a hasán súlyosan megsérült. A rendőrség pár perc múlva segítséget kapott és a küzdő felek közé lépett, de mindenütt a Schutzbundlerekre tá­madt, holott ezt a támadást is a nácik kezdeményezték volt. Ugyancsak 18 órakor a Maria­hilferstrasse egy másik mellékutcá­jában is verekedés volt és több sebesülés történt. A városházán A városházán csütörtökön volt az első bizottsági ülés, amelyen, fölt­­űnést keltve, a nácik nem jelentek meg. Éppen Weber tanácsnok refe­rált, amikor az összes náci­ képvise­lők megjelentek és követelték, hogy miután a nácikat megverték a vá­rosban, az ülést szakítsák félbe. Az „indítványt" természetesen még csak szavazásra sem tették föl, amire a nácik kijelentették, hogy elhagyják a városházát. A szocial­listák visszakiáltották: nagyon he­lyesen, mihamarabb tegyék! Erre az egyik náci nekiesett Gronig szo­ciáldemokrata városi tanácsosnak és öklével ennek arcába vágott. Gronig üstökén ragadta a tá­madó firistert és a következő pillanatban ugy a nácik, mint a szociáldemokraták egymásra törtek. A nácikat megfelelő üt­legek­ kíséretében kiverték a te­remből, vezetőjük, Frauenfeld nem súlyosan ugyan, de a pofo­noktól vérző arccal került ki a csatából. A karzatokon a politikai ellenfelek hasonlóképen egymásnak estek. Közben a polgármester az ülést felfüggesztette. Az ülés újbóli meg­nyitása után a keresztény-szociáli­sok azt kívánták, hogy az elnök zárja be az ülést. A pártvezérek értekezlete nem jutott eredményre ebben a kérdésben, amire a keresz­tény-szociálisok elhagyták a ter­met. A nácik agresszivitása a berlini és bécsi kudarcok elfeledtetését cé­lozta. A bécsi munkásság körében nagy az izgalom, de egyúttal nagyobb a harci kedv és csütörtökön kétszer annyi háromnyilas-jelvényes szo­cialistát lehetett az utcán látni, mint szerdán. Immár az egész Bécs résztvesz a még két napig tartó izgalmas küzdelemben. Az éjszaka folyamán érkezett jelentés szerint Bécsben az utcai zavargások­­ tovább tartanak. Az est folyamán két gyűlésen is ve­rekedés volt. Eddig hivatalosan huszonhárom súlyos sebesülést ál­­­lapítottak meg. Hír szerint a minisztertanács éjszaka összeült, hogy a rend biz­­tosítására szükséges intézkedések­ről tanácskozzék. 1932 október 1.

Next