Népszava, 1933. március (61. évfolyam, 49–74. sz.)
1933-03-01 / 49. szám
2 1933 március 3. NÉPSZAVA földmunkásság nyomora és elnyomatása, egyre jobban elfajuló szolgabiró-uralom és a tűrhetetlen kenyéruzsora A EtaphissiaSisz üccsilleai ülése A képviselőház kedd délutáni ülése előtt mindenkit — a képviselők kivételével —, aki a képviselőház kapuján belépett, szigorúan igazoltattak. Sőt azokat, az újságírókat is, akik minden ülésen évek óta jelen vannak, igazoltatták az újságírói karzat előtt. Senki sem tudta, hogy mi szolgáltatott erre okot, legföljebb csak találgatták, hogy — talán a berlini nagy tűz. Az ülést délután 5 órakor nyitotta meg Czettler alelnök, aki közölte, hogy a belügyminiszter a szereli ülésen ad írásbeli választ Szeder elvtársnak a Népszava árusítói igazolványainak törvénytelen megtagadása miatt régebben előterjesztett interpellációjára, Perísr ..Dáudné" másisára videkezni Ezután Pekár Gyula (egységespárti) szólalt föl a napirend előtt, hogy védekezzen Peyer elvtárs múlt hét szerdai fölszólalásával szemben, amelyben Peyer megállapította, hogy ha Pekár valóban azt állította, hogy a kommün bukása után a Peidl-kormány a románokkal szerződést kötött az ország megszállásáról, akkor Pékárnak ezt a kijelentését szemenszedett hazugságnak, aljasságnak és rágalomnak nyilvánítja. » Pékár most sem adott egyenes választ, hogy állított-e ilyesmit. (Malasits Pékár felé: „Csak az igazat mondja, ne állítson valótlanságokat most is!" — Zaj.) Ő — folytatta Pekár — abban a perben, amelyben kihallgatták, nem is tanú volt, hanem vádlott és ilyen minőségben adott információkat. (Fölkiáltások a szociáldemokratáknál. ..És abból indult ki, hogy egy vádlottnak mindent össze-vissza szabad hazudnia!" — Warty zaj.) Nem beszélt arról, hogy mit vallott mint vádlott a bíróság előtt, de azzal védekezett, hogy az ő vallomását nyolcvan százalékban eltorzították az újságok. Majd fölolvasta a román megszállás kérdéséről a nemzetgyűlésben elhangzott beszédeket. Csilléry és ellenforradalmi társai fölszólalásait. (Eszterjános János: „Arról beszéljen, hogy mit vallott a bíróság előtt!") Tagadta, hogy a „Fehér Ház" című ellenforradalmi csoport a románok kegyeit kereste volna. (Nagy zaj a szociáldemokratáknál. ) Esztergályos: „Ne a Podó főhadnagyot adja itt elő, hanem vallja be, hogy valótlant állított a bíróság előtt!") Majd arról beszélt, hogy a Peidl-kormányt azért kellett eltávolítani, mert az az akkori munkástanácsnak tett esküt. (Malasits: „Dodóné mindig másról beszél, mint amiről beszélnie kellene!") El kellett távolítani a Peidl-kormányt — mondotta Pekár — azért is, mert akkoriban „hire járt", hogy a munkástanács oly értelemben tárgyalt a románokkal, hogy a megszállás után újra a munkástanácsra száll át a hatalom. (Fölkiáltások a szociáldemokratáknál: „Miért nem beszél arról, hogy mit vallott a bírság előtt!") Ezeket vallotta ő a bíróság előtt is és semmiféle szerződésről nem emlékezett meg. (Malasisz: „Majd fejére olvassuk még, hogy valójában mit mondott a bíróságnál!") Ezután a napirend értelmében folytatták a mezőgazdasági munkabérek védelméről szóló javaslat tárgyalását. Kállay földművelésügyi miniszter válaszolt a javaslat vitája során elhangzott felszólalásokra. Panaszkodott, hogy a szociáldemokrata párt részéről nem talált olyan méltánylásra, amelyet a javaslattal kapcsolatosan várt, védelmébe vette a közigazgatást, hogy az mindig munkásbarátnak és szociális érzésűnek bizonyult és inkább a munkáltató birtokosoknak volt okuk panaszra, hogy a közigazgatás túlságosan munkásbarát érzésű. (Zajos tiltakozás a szociáldemokratáknál.) A Kéthly Anna részéről benyújtott határozati javaslathoz nem járul hozzá, noha az abban foglaltakat nagyjából helyesli. Nem járul hozzá azért, mert a határozati javaslat a napirenden levő törvényjavaslat tárgyalása ellen irányul. Amit Malasits mondott a javaslat tárgyalásánál, azt megszívlelendőnek tartja. De a munkabérek ügyében való bíráskodásra nem fogadhatja el azt az álláspontot, hogy a közigazgatást mulasztás terheli a munkásság szociális védelme terén. Nem járul hozzá ahhoz, hogy a bíráskodást kivegyék a közigazgatás kezéből és a rendes bíróság elé utalják, mert ez az érdekeltekre költségeket, hárítana. Nem járul hozzá Farkas István, Propper és Györki kisebbségi véleményéhez sem, mert — szerinte — a törvényjavaslat önmagában is jó. Közben Czettler alelnök utólag rendreutasította Kabók elvtársat egy közbeszólásáért, amellyel Pokár eljárását bélyegezte meg. Lázár Andor igazságügyminiszter is a napirenden levő javaslat védelmére kelt, noha elismerte, hogy ez a javaslat csak fokozó munkát jelentékonyan biztosítják a munkások szerződéses jogainak védelmét és érvényesítését. Ezt tartjuk mi itt is szükségesnek és ezért követeltünk e javaslat helyett más, a kérdést a mai idők szellemében megoldó törvényjavaslatot. A szavazásinál a kormánytöbbség a javaslatot általánosságban megszavazta és a szociáldemokrata kisebbségi véleményt, valamint Kéthly Anna elvtárs határozati javaslatát elvetette. A javaslat részletes tárgyalása során Kórody Katona (egységespárti) nehezményezte, hogy a szociáldemokrata párt ezt a falu népe szempontjából „csekély" javaslatot nem hajlandó elfogadni. Zavaros fejtegetésekbe kezdett „a marxi agrárprogramról". a naavbirtok értiehében nem engedik szervizkezni a Hadimrahássátjot Malasits Géza elvtárs a miniszteri fölszólalásokra tett néhány megjegyzést. Utalt arra, hogy ebben a javaslatban az uralkodó osztály munkásellenes politikáin jut kifejezésre és rideg osztályérdekek ütköznek ki belőle. Tűrhetetlen állapot, hogy éppen ezeknek az érdekeknek védelmében nemcsak szervezkedni nem hagyják a föld népét, de még azt sem tűrik, hogy alapot adjon ki a maga gazdasági érdekeinek istápolására. (Kállai miniszter. ..Mert az alap politikai rolókat szolgált!" — Propper: ,,Hát csak úri kiváltság a politika?!") Minden gazdasági érdekeltség politizál. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal a napokban fogja szétküldeni a mezőgazdasági kollektív szerződéseket tartalmazó kiadványát és ebből a sorból kizáróan csak Magyarország hiányzik majd. (Zaj a szociáldemokratáknál.) Még Lengyelországban is kollektív szerződés szabályozza a mezőgazdasági munkások bérét és munkafeltételeit. Ezzel szemben a magyar mezőgazdasági munkás nem szervezkedhet és ezért nem lehet kollektív szerződése sem A földművelésügyi miniszternek azt a megjegyzését, hogy a közigazgatásban a munkásság szeretete és szociális érzék érvényesül, még csak komolyan sem lehet venni. Hiszen a közigazgatási tisztviselők, még ha egyikben-másikban volna is némi szociális hajlamosság, nem is mernek szembeszállni azokkal, akik őket megválasztják és akik az ő fegyelmi hatóságuk. A vadászpajtás ellen a közigazgatási tisztviselő nem mer és nem tud föllépni. Az agrárválság mindenütt kiélesedett. Több mint 30 millió munkanélküli van. A mezőgazdaság válságát a kapitalizmus idézte föl és ezt a válságot sem lehet leküzdeni addig, amíg észszerű termelőrend nem következik el. Simon András (egységespárti) az igazságügyminiszterrel szemben föntartotta azt az állítását, hogy súlyos ellentmondások vannak a javaslatban. Báró Inkay (pártonkívüli) módosítást nyújtott be, amely szerint a megszolgált munkabér minden más követelést megelőz. Az igazságügy miniszter felszólalása nyomán Inkey indítványát a többség leszavazta és ezzel a javaslatot részleteiben is letárgyalták. A napirend értelmében rátértek a közigazgatás „egyszerűsítéséről" szóló javaslat tárgyalására, amelyet az egységespárti előadó ismertetett és ajánlott elfogadásra. ismét kapható. Holnap, csütörtökön nagy premier van a Labrida Színház Varietében. A hatalmas varietéműsor keretében Ray Ventura, a francia Jack Hylton 17 tagú ,jazzzenekarával mutatkozik be világsikerei után a budapesti közönségnek. Jenny és Piccolo, a két csodaelefánt meglepő, eddig még nem látott produkciókkal bizonyítják be az állatidomitás legmagasabb fokú művészetét. A tartalmas program további részében nagysikerre számít a 4 Eicardi, a legmulatságosabb zsonglőrök. Fodor Arthur, aki mulatságos tréfában vendégszerepel, Sousette és Caisser különlegességek a zongorán. Giovanni a gumiember. Bizonyos, hogy a Labrioa Színház-Varieté új műsora nagy sikert fog aratni. (X) Szabadságot a förti rovotosainak! Farkas István elvtárs, mint a kisebbségi vélemény előadója, a zárószó jogán szólalt föl. Nálunk — mondotta — a mezőgazdasági népesség munkabéreit mindig a földesurak szájaizó szerint rendezték a kormányok. Ez a javaslat még a világháború előtt sem lett volna kielégítő, még kevésbé az mag a mezőgazdasági mechanizmus fejlődése után. A szomszédos államokban a mezőgazdasági népességnek olyan jogai vannak, mint a városi lakosságnak és ott hatalmas földmunkásszervezetek szerződnek a földesurakkal. Nálunk meg ezzel az apró foltozó munkával végeredményben ugyancsak a feudális érdekeket szolgálják. (Zaj.) Túl a határon a földmunkások teljes birtokában vannak a szabadságjogoknak, szabadon szervezkedhetnek, nálunk viszont még attól a joguktól is megfosztják a földmunkásokat, hogy lapot indíthassanak. (Buchinger: „Olvassák el Szekfű könyvét, benne van a maguk törvényhozásának fotográfiája!") A kormány konzerválni akarja azt a nagybirtokrendszert, amely pusztulást, jelent az ország népére nézve. Ez a javaslat nem nyújt lehetőséget a mezőgazdasági tömegek kereseti viszonyainak megjavítására. Szólásszabadság, egyesülési és gyülekezési jog, sajtószabadság, általános, titkos választójog nélkül nem javulhat itt meg a föld robotosainak tűrhetetlen és elviselhetetlen helyzete. A bérmegállapító bizottságok működése hű tükre annak, hogy mit jelent az úgynevezett „munkásvédelem" a munkásság szabadságjogai nélkül. A mai viszonyok között a munkás pörölni sem mer, nehogy más alkalommal elüssék a munkától. A szomszédos államokban a mezőgazdasági munkások kollektív szerződései viszont hatóBüchler József elvtárs szólt elsőnek a javaslathoz. Ez a javaslat —mondotta — szerkezetében csapnivalóan rossz, politikailag pedig kiszolgáltatja a népet a jegyzőnek, szolgabírónak, a városokban és a fővárosokban is a kurzusnak. Az 1929. és 1930. évi közigazgatási törvényeket máris megviltoztat-sák, éspedig fontos részükben: a föllebbezési fórumok dolgában. Ami a javaslatban van, az a közigazgatás látszólagos egyszerűsítése, de lényegében a nép fokozott kiszolgáltatása a hatóságok packázásának. A javaslat értelmében az alsófokú tisztviselőnek nem kell majd tartania attól, hogy a jövőben a minisztérium ellenőrzi ítélkezését. Tehát a felsőbb hatósági kritikának ez a csekélyke biztosítéka is elesik. A magyar nép sohasem volt annyira kiszolgáltatva a szolgabrói önkénynek, mint ma. Régebben legalább arra az ürügyre hivatkoztak, hogy kordában kell tartani a nemzetiségeket. (Nagy zaj az egységes párton.) Ez a szolgabírói, csendőri közigazgatási rendszer azonban nagyban hozzájárult Magyarország szerencsétlenségéhez. (Nagy zaj.) Ma pedig kizáróan a magyar néppel szemben érvényesülnek a közigazgatási brutalitások. (Az elnök fölszólította Büchlert, hogy „ne általánitson, ne gyanúsítson". — Tiltakozás a szociáldemokratáknál. — Az elnök folyton csönget.) A szolgabiróuralomnak kizáróan a szurony az alapja. A jegyző korlátlanul a községekben és a jegyzők működését jól ismerjük a hadisegélyek dolgából. Számos jegyzőnek a háború után menekülnie kellett a nép jogos indulata elől. (Rabók. ..Legelni küldték a hadiözvegyeket!") Szerencsétlen gondolat volt tehát csökkenteni a föllebbezési fórumok számát a helyi igazgatás döntései ellen. Kisebb ügyekről neon is szólva, tudjuk, mit jelent ez az országos jelentőségű ügyekben, mit jelent például a fellebbezés megszorítása az egyesülési és gyülekezési jog gyakorlata szempontjából. Ebből csak anarchia támadhat a közigazgatásban a legfontosabb közjogi kérdések közül. Módosítást nyújtott be, amely szerint „a föllebbezések korlátozása nem terjed ki országos politikai pártok és egyesületek működésére vonatkozó határozatokra, mert ez ügyekben további föllebbezésnek, illetve felülvizsgálatnak van helye". A vidéki igazgatás ma teljesen a párturalomra van beállítva és mi lesz, ha a hatóság ráadásul még a politikai kartotékrendszert is bevezeti. Az 1929. évi XXX. törvény nem gondoskodott a megyegyűlések szegény bizottsági tagjainak szerény napidíjáról. Ezeket a szegény megyei bizottsági tagokat legalább útiköltséghez és a szükséges élelmezési költségekhez kellene juttatni, hogy valóban elmehessenek a megyei törvényhatóságok üléseire és ebben ne akadályozhassa meg őket a szegénységük. (Kabók: „A felsőházi tagok persze kapnak költséget az államtól! A szegény ember, az más!") A budapesti városházán is a párturalom féktelen tobzódását látjuk. Kozma Jenő mondotta, hogy „sikerült a polgárság uralmát a vád Még jobban kiszorítanák a népet a szolgabírói önkénynek Ez a le pengéd MAGYAR BAJNOK JA penge Olcsó penge Pl magyar penge 12 fillér az ára