Népszava, 1933. március (61. évfolyam, 49–74. sz.)

1933-03-01 / 49. szám

2 1933 március 3. NÉPSZAVA földmunkásság nyomora és elnyomatása, egyre jobban elfajuló szolgabiró-uralom és a tűrhetetlen kenyéruzsora A Etaph­issiaSisz­ üccsilleai ülés­e A képviselőház kedd délutáni ülése előtt mindenkit — a képvise­lők kivételével —, aki a képviselő­ház kapuján belépett, szigorúan igazoltattak. Sőt azokat, az újság­írókat is, akik minden ülésen évek óta jelen vannak, igazoltatták az újságírói karzat előtt. Senki sem tudta, hogy mi szolgáltatott erre okot, legföljebb csak találgatták, hogy — talán a berlini nagy tűz. Az ülést délután 5 órakor nyitotta meg Czettler alelnök, aki közölte, hogy a belügyminiszter a szerel­i ülésen ad írásbeli választ Szeder elvtársnak a Népszava árusítói igazolványainak törvénytelen meg­tagadása miatt régebben előterjesz­tett interpellációjára, Perísr ..Dáu­dné" másisára videkezni Ezután Pekár Gyula (egységespárti) szólalt föl a napirend előtt, hogy véde­kezzen Peyer elvtárs m­últ hét szerdai fölszólalásával szemben, amelyben Pe­yer megállapította, hogy ha Pekár valóban azt állította, hogy a kommün bukása után a Peidl-kor­mány a románokkal szerződést kö­tött az ország megszállásáról, akkor Pékárnak ezt a kijelentését szemen­szedett hazugságnak, aljasságnak és rágalomnak nyilvánítja. » Pékár most sem adott egyenes választ, hogy állított-e ilyesmit. (Malasits Pékár felé: „Csak az igazat mondja, ne állít­son valótlanságokat most is!" — Zaj.) Ő — folytatta Pekár — abban a perben, amelyben kihallgatták, nem is tanú volt, hanem vádlott és ilyen minőség­ben adott információkat. (Fölkiáltások a szociáldemokratáknál. ..És abból in­dult ki, hogy egy vádlottnak mindent össze-vissza szabad hazudnia!" — Warty zaj.) Nem beszélt arról, hogy mit val­lott mint vádlott a bíróság előtt, de az­zal védekezett, hogy az ő vallomását nyolcvan százalék­ban eltorzították az újságok. Majd fölolvasta a román megszállás kérdéséről a nemzetgyűlésben elhang­zott beszédeket. Csilléry és ellenforra­dalmi társai fölszólalásait. (Eszterjá­nos János: „Arról beszéljen, hogy mit val­lott a bíróság előtt!") Tagadta, hogy a „Fehér Ház" című ellenforradalmi cso­port a románok kegyeit kereste volna. (Nagy zaj a szociáldemokratáknál. ) Esztergályos: „Ne a Podó főhadnagyot adja itt elő, hanem vallja be, hogy va­lótlant állított a bíróság előtt!") Majd arról beszélt, hogy a Peidl-kormányt azért kellett eltávolítani, mert az az akkori munkástanácsnak tett esküt. (Malasits: „Dodóné mindig másról be­­­szél, mint amiről beszélnie kellene!") El kellett távolítani a Peidl-kormányt — mondotta Pekár — azért is, mert ak­koriban „hire járt", hogy a munkás­tanács oly értelemben tárgyalt a romá­nokkal, hogy a megszállás után újra a­ munkástanácsra száll át a hatalom. (Fölkiáltások a szociáldemokratáknál: „Miért nem beszél arról, hogy mit val­lott a bírság előtt!") Ezeket vallotta ő a bíróság előtt is és semmiféle szer­ződésről nem emlékezett meg. (Mala­sisz: „Majd fejére olvassuk még, hogy valójában mit mondott a bíróságnál!") Ezután a napirend értelmében folytatták a mezőgazdasági munkabérek védelm­éről szóló javaslat tárgyalását. Kállay földművelésügyi miniszter vá­laszolt a javaslat vitája során elhang­zott felszólalásokra. Panaszkodott, hogy a szociáldemokrata párt részéről nem talált olyan méltánylásra, amelyet a javaslattal kapcsolatosan várt, védelmébe vette a közigazgatást, hogy az mindig munkásbarátnak és szociális érzésűnek bizonyult és in­kább a munkáltató birtokosoknak volt okuk panaszra, hogy a közigaz­gatás túlságosan munkásbarát ér­zésű. (Zajos tiltakozás a szociál­demokratáknál.) A Kéthly Anna részéről benyújtott ha­tározati javaslathoz nem járul hozzá, noha az abban foglaltakat nagyjából helyesli. Nem járul hozzá azért, mert a határozati javaslat a napirenden levő törvényjavaslat tárgyalása ellen irá­nyul. Amit Malasits mondott a javasl­at tárgyalásánál, azt megszívlelendőnek tartja. De a munkabérek ügyében való bíráskodásra nem fogadhatja el azt az álláspontot, hogy a közigazgatást mu­lasztás terheli a munkásság szociális védelme terén. Nem járul hozzá ahhoz, hogy a bíráskodást kivegyék a közigaz­gatás kezéből és a rendes bíróság elé utalják, mert ez az érdekeltekre költsé­geket, hárítana. Nem járul hozzá Far­kas István, Propper és Györki kisebb­ségi véleményéhez sem, mert — sze­rinte — a törvényjavaslat önmagában is jó. Közben Czettler alelnök utólag rendre­utasította Kabók elvtársat egy közbe­szólásáért, amellyel Pokár eljárását bélyegezte meg. Lázár Andor igazságügyminiszter is a napirenden levő javaslat védelmére kelt, noha elismerte, hogy ez a javaslat csak fok­ozó munkát jelenté­konyan biztosítják a munkások szerződéses jogainak védelmét és érvényesítését. Ezt tartjuk mi itt is szükségesnek és ezért követ­el­tünk e javaslat helyett más, a kér­dést a mai idők szellemében meg­oldó törvényjavaslatot. A szavazásinál a kormánytöbbség a javaslatot általánosságban meg­szavazta és a szociáldemokrata kisebbségi véleményt, valamint Kéthly Anna elvtárs határozati javaslatát elvetett­e. A javaslat részletes tárgyalása során Kórody­ Katona (egységespárti) nehez­ményezte, hogy a szociál­demokrata párt ezt a falu népe szempontjából „csekély" javaslatot nem hajlandó elfogadni. Za­varos fejtegetésekbe kezdett „a marxi agrárprogramról". a naavbirtok értiehéb­en nem enge­dik szervi­zkezni a Hadimrahássátjot Malasits Géza elvtárs a minisz­teri fölszólalásokra tett néhány megjegyzést. Utalt arra, hogy eb­ben a javaslatban az uralkodó osz­tály munkásellenes politikáin jut kifejezésre és rideg osztályérdekek ütköznek ki belőle. Tűrhetetlen ál­lapot, hogy éppen ezeknek az érdekeknek védel­mében nemcsak szervezkedni nem hagyják a föld népét, de még azt sem tűrik, hogy a­lapot adjon ki a maga gazdaság­i ér­dekeinek istápolására. (Kállai­ miniszter. ..Mert az a­lap poli­tikai rolókat szolgált!" —­ Prop­per: ,,Hát csak úri kiváltság a politika?!") Minden gazdasági érdekeltség po­litizál. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal a napokban fogja szétkül­deni a mezőgazdasági kollektív szerződéseket tartalmazó kiadvá­nyát és ebből a sorból kizáróan csak Magyarország hiányzik majd. (Zaj a szociáldemokratáknál.) Még Lengyelországban is kollektív szer­ződ­é­s szabályozza a mezőgazdasági munkások bérét és munkafeltéte­leit. Ezzel szemben a magyar me­zőgazdasági munkás nem szervez­kedhet és ezért nem lehet kollek­tív szerződése sem A földművelésügyi miniszter­nek azt a megjegyzését, hogy a közigazgatásban a munkás­ság szeretete és szociális érzék érvényesül, még csak komolyan sem lehet venni. Hiszen a közigazgatási tiszt­viselők, még ha egyikben-másik­ban volna is némi szociális hajla­mosság, nem is mernek szembe­szállni azokkal, akik őket meg­választják és akik az ő fegyelmi hatóságuk. A vadászpajtás ellen a közigazgatási tisztviselő nem mer és nem tud föllépni. Az agrár­válság mindenütt kiélesedett. Több mint 30 millió munkanélküli van. A mezőgazdaság válságát a kapi­talizmus idézte föl és ezt a válsá­got sem lehet leküzdeni addig, amíg észszerű termelőrend nem következik el. Simon András (egységespárti) az igaz­ságügyminiszterrel szemben fön­tartotta azt az állítását, hogy súlyos ellentmon­dások vannak a javaslatban. Báró Inkay (pártonkívüli) módosítást nyújtott be, amely szerint a megszolgált munkabér minden más követelést megelőz. Az igazságügy miniszter felszólalása nyomán Inkey indítványát a többség leszavazta és ezzel a javaslatot részle­teiben is letárgyalták. A napirend értelmében rátértek a közigazgatás „egyszerűsítéséről" szóló javaslat tárgyalására, ame­lyet az egységespárti előadó ismer­tetett és ajánlott elfogadásra. ismét kapható. Holnap, csütörtökön nagy premier van a Labrid­a Színház­ Vari­etében. A hatal­mas varietéműsor keretében Ray Ven­tura, a francia Jack Hylton 17 tagú ,jazz­zenekarával mutatkozik be világsikerei után a budapesti közönségnek. Jenny és Piccolo, a két csodaelefánt meglepő, ed­dig még nem látott produkciókkal bizo­nyítják be az állatidomitás legmaga­sabb fokú művészetét. A tartalmas pro­gram további részében nagy­­sikerre számít a 4 Eicardi, a legmulatságosabb zsonglőrök. Fodor Arthur, aki mulatsá­gos tréfában vendégszerepel, Sousette és Caisser különlegességek a zongorán. Giovanni a gumiember. Bizonyos, hogy a Labrio­a Színház-Varieté új műsora nagy sikert fog aratni. (X) Szabadságot a förti rovotosainak! Farkas István elvtárs, mint a ki­sebbségi vélemény előadója, a záró­szó jogán szólalt föl. Nálunk — mondotta — a mezőgazdasági né­pesség munkabéreit mindig a földesurak szájaizó szerint rendez­ték a kormányok. Ez a javaslat még a világháború előtt sem lett volna kielégítő, még kevésbé az mag a­ mezőgazdasági mechaniz­mus fejlődése után. A szomszédos államokban a mezőgazdasági né­pességnek olyan jogai vannak, mint a városi lakosságnak és ott hatalmas földmunkásszervezetek szerződnek a földesurakkal. Nálunk meg ezzel az apró foltozó munká­val végeredményben ugyancsak a feudális érdekeket szolgálják. (Zaj.) Túl a határon a földmunkások teljes birtokában vannak a szabadságjogoknak, szabadon szervezkedhetnek, nálunk vi­­szont még attól a joguktól is megfosztják a földmunkásokat, hogy lapot indíthassanak. (Bu­chinger: „Olvassák el Szekfű könyvét, benne van a maguk törvényhozásának fotográfiája!") A kormány konzerválni akarja azt a nagybirtokrendszert, amely pusz­tulást, jelent az ország népére néz­ve. Ez a javaslat nem nyújt lehe­tőséget a mezőgazdasági tömegek kereseti viszonyainak megjavítá­sára. Szólásszabadság, egyesülési és gyülekezési jog, sajtószabadság, általános, titkos választójog nélkül nem javulhat itt meg a föld robotosainak tűrhetetlen és elviselhetetlen helyzete. A b­érmegál­lapító bizottságok mű­ködése hű tükre annak, hogy mit jelent az úgynevezett „munkás­védelem" a munkásság szabadság­jogai nélkül. A mai viszonyok kö­zött a munkás pörölni sem mer, nehogy más alkalommal elüssék a munkától. A szomszédos államok­ban a mezőgazdasági munkások kollektív szerződései viszont ható­Büchler József elvtárs szólt első­nek a javaslathoz. Ez a javaslat —­mondotta — szerkezetében csapni­valóan rossz, politikailag pedig kiszolgáltatja a népet a jegyző­­nek, szolgabírónak, a városok­­ban és a fővárosokban is a kurzusnak. Az 1929. és 1930. évi közigazgatási törvényeket máris megv­iltoz­tat-sák, éspedig fontos részükben: a föllebbezési fórumok dolgában. Ami a javaslatban van, az a köz­igazgatás látszólagos egyszerűsí­tése, de lényegében a nép fokozott kiszolgáltatása a hatóságok packá­zásának. A javaslat értelmében az alsófokú tisztviselőnek nem kell majd tartania attól, hogy a jövő­ben a minisztérium ellenőrzi ítél­kezését. Tehát a felsőbb hatósági kritikának ez a­­ csekélyke biztosí­téka is elesik. A magyar nép soha­sem volt annyira kiszolgáltatva a szolgabrói önkénynek, mint ma. Régebben legalább arra az ürügyre hivatkoztak, hogy kordában kell tartani a nemzetiségeket. (Nagy zaj az egységes párton.) Ez a szolgabírói, csendőri köz­igazgatási rendszer azonban nagyban hozzájárult Magyar­ország szerencsétlenségéhez. (Nagy zaj.) Ma pedig kizáróan a magyar néppel szemben ér­vényesülnek a közigazgatási brutalitások. (Az elnök fölszó­lította Büchlert, hogy „ne álta­lánitson, ne gyanúsítson". — Tiltakozás a szociáldemokraták­nál. — Az elnök folyton csön­get.) A szolgabiróuralomnak kizáróan a szurony az alapja. A jegyző kor­látlan­ul a községekben és a jegy­zők működését jól ismerjük a hadisegélyek dolgából. Számos jegyzőnek a háború után menekül­nie kellett a nép jogos indulata elől. (Rabók. ..Legelni küldték a hadiözvegyeket!") Szerencsétlen gondolat volt tehát csökkenteni a föllebbezési fórumok számát a he­lyi igazgatás döntései ellen. Ki­sebb ügyekről neon is szólva, tud­juk, mit jelent ez az országos jelentőségű ügyekben, mit jelent például a fellebbezés megszorítása az egyesülési és gyülekezési jog gyakorlata szempontjából. Ebből csak anar­chia támadhat a közigazgatás­ban a legfontosabb közjogi kér­dések közül. Módosítást nyújtott be, amely sze­rint „a föllebbezések korlátozása nem terjed ki országos politikai pártok és egyesületek működésére vonatkozó határozatokra, mert ez ügyekben további föllebbezésnek, illetve felülvizsgálatnak van he­lye". A vidéki igazgatás ma telje­sen a párturalomra van beállítva és mi lesz, ha a hatóság ráadásul még a politikai kartotékrendszert is bevezeti. Az 1929. évi XXX. tör­vény nem gondoskodott a m­egye­gyűlések szegény bizottsági tagjai­nak szerény napidíjáról. Ezeket a szegény megyei bizottsági tagokat legalább útiköltséghez és a szüksé­ges élelmezési költségekhez kel­lene juttatni, hogy valóban elme­hessenek a megyei törvényhatósá­gok üléseire és ebben­ ne akadályozhassa meg őket a szegénységük. (Kabók: „A felsőházi tagok persze kap­nak költséget az államtól! A szegény ember, az más!") A budapesti városházán is a párt­uralom féktelen tobzódását látjuk. Kozma Jenő mondotta, hogy „si­került a polgárság uralmát a vád Még jobban kiszo­rítanák a népet a szolgabírói önkénynek Ez a le pengéd MAGYAR BAJNOK JA penge Olcsó penge Pl magyar penge 12 fillér az ára

Next