Népszava, 1934. április (62. évfolyam, 73–96. sz.)
1934-04-01 / 73. szám
1934 április 1. NÉPSZAVA Európai diktatúrák amerikai világításban írta: Vámbéry Rusztem Ritka az olyan író, aki tárgyának részleteit elég behatóan és elég közelről ismeri, de a témát mégis oly távolságból látja, hogy a részletek nem zavarják ítéletének nagyvonalúságát. Még ritkább az író, aki annyira fölötte áll témájának, hogy meggyőződésének bátorsága összhangzásban marad tárgyilagos elfogulatlanságával. Ezt a hármas perspektívát szerencsésen egyesíti Lengyel Emil, a magyar származású amerikai publicista, akinek több könyvéről (magyar címeik: „A marhakocsi express", „Hitler" és „Az üst forr") volt már alkalmam e helyütt megemlékezni. Most megjelent munkáját (The New Deal in Europe — „Az új kurzus Európában") európai tudással, amerikai szemszögből, annak a kérdésnek szenteli, hogy az új politikai irányokat lehet-e közös nevezőre hozni, a diktatúra és a demokrácia küzdelme hogyan viszonylik a tőke és a munka harcához, lehet-e „új iránynak" nevezni az emberi szabadságnak, a civilizáció legértékesebb részének megsemmisítését és főképpen lehetséges-e, hogy a diktatúrák átmenetet jelentenek valamely új korszak felé? Dehmel Richárdnak van egy gyönyörű verse Krisztusról, aki tanítványaival sétálva egy döglött kutyát talál az útszélen. Mindegyik tanítvány valami undorítót talál a kutya hulláján s egyedül Jézus jegyzi meg: „de mily szépek a szemei!" Ilyen krisztusi könyörületeséggel igyekszik Lengyel a diktatúrákat megítélni, így, a v olasz fasizmusnak pártatlan, sőt mondhatni, jóindulatú ismertetése után, arra az eredményre jut, hogy vallási és politikai eszméket a történelem során gyakran ellenségeik népszerűsítettek. Toruuemada, a zsidókat elégető máglyák fényével világította meg az utat az egyistenság zsidó eszménye felé. Napóleon vetett véget a forradalomnak, amelynek leghathatósabb apostola volt és Bismarck a szocializmus ellen folytatott irtó hadjárata alatt volt kénytelen a német szociális törvényhozás alapjait lerakni. Hasonlóan a Duce is, bár a szociáldemokrácia megsemmisítésére törekedett,kénytelen volt antikapitalista irányba fordulni. Lehet, hogy Lengyelnek a távolabbi jövőt tekintve igaza van, de egyelőre Mussolini szocializmusából csak a Carta del lavoro jogelkobzása és a munkabérek alacsonysága észlelhető. Kevésbé elnéző Lengyel Hitlerország iránt, amelynek víziója, hogy „a becsületében visszaállított egyenruhát viselő polgárok parádélépésben masírozzanak a Walhallába". Hitler valóban a Stechschriftet alkalmazta a politikai gondolatban — egy forradalmi mars melódiájára. Annak a szégyenteljes tragédiának láttára, „amelyben egyes elbürokratizálódott szocialista vezetők paszszív statisztáskodása mellett a kispolgári birkák milliói játszották az aktív szerepet", igazat kell adni a Lengyel könyvében idézett német liberális publicistának, aki azt írta: „Népünk három csoportból áll. Az egyik szereti, ha megrúgják, a másik rúgni szeret. E két csoport teszi a lakosság 90%-át; a hátralévő 10°u ott áll, mint néző és sír." De sírni nemcsak a kulturált szemlélőnek van oka, hanem a Führert követő tömegeknek is, mert, amint Lengyel bizonyítja, a „szentnek" hirdetett gazdasági programból egy betű sem valósult meg és a nácik „szocializmusa" abban nyilvánul, hogy az eltiport szakszervezetek helyébe lépő Deutsche Arbeiterfront a porosz katonai rendszernek kékinges változata, amely a munkást könyörtelenül kiszolgáltatja a vállalkozónak. Tiszteletreméltó tárgyilagossággal értékeli Lengyel Szovjet-Oroszországot is, amely aligha számíthatott volna sikerre, ha a cárok nem készítették volna elő a talajt a közvéleményt kifejező szabadság megfojtásával. Érdekesen színes képben mutatja be, hogy egy paraszt nép miként barátkozott meg a géppel, amikor egy maroknyi bolseviki „meg akart menteni" több mint százmillió földművest, aki nem óhajtotta, hogy megmentsék. Lenin tisztában volt vele, hogy a paraszt a kapitalizmus oldalán áll, de egyben megegyeztek, hogy mindketten el akarták venni a földet eddigi tulajdonosától. Ez az „egyetértés" mentettemeg a forradalmat. Igaz, hogy a Nép — Lenin átmeneti politikája — hozta, felszínre a kilakotta gazdag paraszt típusát), de a traktor jegyében mégis sikerült a parasztgazdaságok 60%át részint kollektív (kolhoz), részint állami telepekké (szovehoz) egyesíteni. Abban nyilván igaza van Lengyelnek, hogy a bolsevista kaland" nem múlhat el nyomtalanul, viszont a nyugati államok aligha fogadhatják el az orosz mintát, bárha éppen azok vettek át nem egy újítást, akiket gyűlölet tölt el a bolsevizmus iránt. Könnyen tévedésbe ejtő azon- ASSZONY A TÜKÖR ELŐTT Te tudod csak és tükröd, hogyha reggel gyűrt, fáradt arcod onnan szembenéz, hogy mint almákomon a gyümölcsöt, kikezdte már szépséged a penész. Mint téli alma fonnyadsz észrevétlen, bőröd rugalma enged, meglazul, olyanná vélsz, mint kép a múzeumban, mikor repedez rajta a lazur. Szemed gödrén szorgalmas» pók tanyázik « hálót bogozva egyre, egyre szőkerek kis állad szögletekbe csorbul k ajkad sarkán két mély barázda nő. Próbálod elhazudni önmagadnak s arcod tündéri szépre bűvölöd, fakó hajad aranyszínekbe mártod s ívesre rajzolod szemöldököd és homlokod mögül el, messze űzöd emlékeid mardosó méhraját, ne szúrjanak a ne csordítsák a könnyel, keserű, sós, mardosó harmatát. Mert ellenség a könny s csak egyre vénit s öregnek lenni izzó fájdalom, mikor a lélek görcsösen tapad meg hiú, mulandó földi vágyakon, mikor a lélek nem tud elphinelni s nyűtt testruhádat forrón perzseli s kigyúrva tőle, mint egy éji fáklya keservedet világgá lengeti. Hiába minden. Lassan elsötétül, üszőkbe hamvad, ami fáklya volt, hagyd könnyedet esőként hátomolni, a sírás sok vészes tüzet elolt, törd össze tükröd és a végtelenség időtlen tengerén bámuld magad, ahol az évek lassan elgyűrűznek és, ami szép volt, mindig szép marad. Várnai Zseni BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁR MÁJUS 4—14 50 százalékos utazási kedvezmény április 28-tól május 22-ig 3. oldal .'//"111 bofcLoq harxpjblál ' állfugdósfyjL cttKo/• aaixm a / 111 ban Lengyel Emil véleménye, amellyel a gazdasági államosítást egy kalap alá foglalja az európai diktatúrákkal. Ha Mussolini a bukás előtt álló Banca Commerciale-nak segítségére sietett s ezzel egy csomó ipari vállalkozást megmentett, ha az olasz állam 1933-ban az ország acél- és vasiparának állítólag,".át megszerezte, ez épp oly kevéssé „új kurzus", mint ahogy nem is államszocializmus. Hogy az államosítás, mint a kollektivizálódás egyik alakja, részint a háború, részint az autarchiás őrület következményekép gyors ütemben folytatódik, az épp oly független diktatúra, mint a tőke és a munka ellentéte ammu-t. Húsvétkor elutazni, ha többre nem is, de néhány órára egy más világba, egy más környezetbe kerülni, ezt szeretné a legtöbb ember. Ez a kívánság ma már könnyen teljesíthető, sőt még az utazás fáradalmait sem kell végigszenvednie, ha egy jó rádiókészüléket szerez be. Az Orion 7331. számú 8+1 csöves sávszűrös rádiókészülék nemcsak húsvétkor, de télen-nyáron minden időben otthonába varázsolja egész Európa kultúráját, megismerteti Önt a legkülönbözőbb országok, népfajok szokásaival, naprólnapra érdekesebbnél érdekesebb attrakciókat nyújt Önnek, egy gomb forgatásával beutazza, percek alatt egész Európát. Különösen fontossá válik az Ön számára a rádiókészülék nyáron, amikor nincsem színház, nincsen hangverseny ésígy csak Orion rádiója segítségével juthat művészhangversenyükhöz és vehet részt tolongás és költség nélkül a fontosabb sporteseményeken. (X) . »