Népszava, 1934. szeptember (62. évfolyam, 196–220. sz.)

1934-09-01 / 196. szám

1934 szeptember 1. NÉPSZAVA (Párizs, augusztus 31.) Párizsban pénteken fontos államtanácsot tar­tottak, amelyen Barthou külügy­miniszter ismertette a külpolitikai helyzetet. Ennek során a külügy­miniszter kitért a legidőszerűbb külpolitikai kérdésekre: Ausztria helyzetére, a saar­vidéki népszavazás kérdésére, a keleti paktummal kapcsolatos tárgyalásokra és Szovjet-Orosz­országnak a Népszövetségbe való belépésére. A francia államtanács azután hoz­zájárult ahhoz az emlékirathoz, amelyet a Saar-kérdésben terjeszt a francia kormány a szeptemberben összeülő Népszövetség elé. Meg­állapodtak abban, hogy a Népszö­vetség ülésszakán Franciaországot mint fődelegátusok Barthou kül­ügyminiszter, Germain-Martin pénz­ügyminiszter és Lamoureux keres­kedelmi miniszter képviselik. a balti államok megegyezése a német diplomácia újabb súlyos kudarca és azt jelenti, hogy a három balti állam most már együttesen csatla­kozik a keleti egyezményhez. A lap annak a véleményének ad kifeje­zést, hogy a balti államoknak ez a tömörülése Lengyelországot visszakénysze­­ríti majd a francia politika útjaira. Lengyelországnak egyébként­­ is a Népszövetség szeptemberi üléssza­kának megkezdése előtt végleges álláspontot kell elfoglalnia a ke­leti paktum ügyében. III. A saarvidéki népszavazás, Szovjet-Oroszország felvétele Genfben és a keleti paktum ügye A balti államok megegyezése Lengyelországot visszakényszeríti a francia politika útjára. — Anglia közeledést keres Japánhoz Titulescu tárgyalásai Párizsban (Párizs, augusztus 31.) Titulescu román külügyminiszter a Népszö­vetség szeptemberi ülésszakát meg­előzően nyolc napot tölt a francia fővárosban. Péntek délután Titu­lescu fölkereste Barthou külügy­minisztert, akivel megbeszélte a külpolitikai helyzetet, különösen azokat az időszerű problémákat, amelyekről Barthou a pénteki ál­lamtanácson is jelentést tett. A balti államok megegye­zése újabb német kudarc és francia győzelem (Párizs, augusztus 31.) A francia lapok még mindig hosszasan és megelégedéssel kommentálják a há­rom balti állam, Lettország, Lit­vánia és Észtország megegyezésé­inek diplomáciai jelentőségét. A ,,Journal" megállapítja, hogy a balti kisántánt szerencsés módon egészíti ki a regionális egyezmé­nyeknek azt a rendszerét, amelyet a francia diplomácia minden erő­vel igyekszik előmozdítani, mert egyelőre ebben látja a béke elő­mozdításának legjobb biztosítékát. Az „Echo de Paris" hangoztatja, hogry Lakberendezési vásárra 1.— pengő helye« 60 fuillérért belépője«íztek kaplafatól« Kultúrpropagandaosztályunk jegypénztáránál, VII. Erzsébet körút 35 (Népszava-könyvkereskedés) és a kiadóhivatalban (VIII, Conti ucca 4) m A PEKMESTEREK viselt dolgaitól hangos megint a város. Az általánosítás nagy hiba volna, illetünk is kijelenteni, hogy nem minden sütőmester, nem min­den pékség állott a megelőző hetek­ben sem a fölháborodás okaként a fogyasztók előtt. De az a csoport, amely hangoskodásával, közönség­ellenes szervezkedésével, erőszakos­kodásával megakadályozza a ke­nyérkérdés rendes módon való el­intézését, amely állandóan keseríti a budapesti fogyasztótömegeket, ez a csoport a legélesebb kritikát hívja ki maga ellen. Ezeknek a sütőmes­tereknek viselt dolgaitól hangos megint a főváros, már a környék is. A környék is. Mert amikor a pék­kartell lehetetlenné akarta tenni, hogy két budapesti fűszeres a fő­városban szerezze be az olcsóbb péksüteményt és környéki sütőüze­mektől akarta az olcsóbb árut be­szerezni,­­ a pékkartell emberei megtámadtak, megrohamoztak egy kispesti pékséget, erőszakkal állták az útját annak, hogy a fűszeresek olcsóbb árakon vegyenek és ol­csóbb árakon árusítsanak. A pékkartell — vagy ahogy a sütőmesterek harcias része a szer­vezetet nevezi: a sütőmesterek ipar­védő egyezménye — kimondotta, hogy a péksütemény ára 5 fillér. A munkásvidékeken árusító fűsze­resek tudják, hogy az ő fogyasztóik számára ez az ár megfizethetetlen. Kerestek és találtak pékségeket, amelyek ugyanezt a péksüteményt olyan áron szállították a fűszere­seknek, hogy azok darabját 3,5 fil­lérért adhatták. Megindult a pék­kartell harca a szállító pékségek és az árusító fűszeresek ellen. Kí­méletlen eszközökkel folyik ez a harc. A kartellbe, az „iparvédő" egyezménybe tömörült sütőrmeste­rek nagy pénzalapot is teremtettek a hadjáratuk számára: a malmok­kal a náluk vásárolt liszt 1/2%-ának a kartell részére való átadására kö­töttek megállapodást és ez állító­lag évenként mintegy százezer pen­gőt jelent a kartellnek. Pénz van, pénzért lehet megvásárolni és az­után becsukni üzleteket, pénzzel lehet terrorizálni a kartellhez nem csatlakozó sütőket, sőt, pénzen le­het embereket, úgynevezett ellen­őröket szerezni, akikkel nemcsak azt állapíttatják meg, hogy melyik pék árul olcsóbban, hanem akiknek a hadba­ szólításával meg lehet aka­dályozni, a szó legcsúnyább értel­mében fizikai eszközökkel lehet megakadályozni az olcsóbb kenyér és az olcsóbb péksütemény árusítá­sát. Iparvédő egyezmény? Ez az ipart, a sütőipart tönkretevő egyezmény! Értsék meg a pékkartell urai, hogy a fogyasztóközönség nem bírja el az ötfilléres sütemény árakat! Ahol hét fillérért két péksüteményt árul­nak, ott egymás kezébe adják az üzlet kilincsét a vásárlók, az ötfil­léres süteményt áruló üzleteknek nincsenek vevőik, nincsenek külö­nösen azokban a városrészekben, amelyeknek szegény emberek a la­kói! A péksütemény és a kenyér árát egységesen — egységesen és sürgősen! — le kell szállítani, az ipart, a sütőipart csak ezzel lehet védeni, mert a fogyasztást csak ez­zel lehet emelni! Nagyon jól tudjuk, hogy a sütő­iparnak sok súlyos sérelme, sok jogos panasza van, ami orvoslásra vár. A kormányt kell szorítania panaszainak orvoslására, sérelmei­nek megszüntetésére, nem pedig a fogyasztókat büntetni a drága árakkal, mert a fogyasztók bün­tetésével önmagukat károsítják, az ipart sorvasztják tovább! De nem valószínű, hogy a pék­kartell a sütőipari termékek áru­sítása körül folyó harc megszün­tetésének ezt a módját választaná, mert a kartell ark­, akik diktálnak, így találják meg a számításaikat, tehát nincsen okuk arra, hogy a kormány ellen forduljanak. A kar­tell vezetőinek nyomása alatt a pusz­tulás útján lévő sütőmestereknek kell összefogniuk, hogy az ipart valóban védő, egészséges szerveze­tet teremtsenek, olyan szervezetet, amely a fogyasztást az árak ol­csóbbításával általánosabbá tudja tenni. De ezzel egyidejűen, sőt, ezt megelőzően, nagyon sürgősen meg kell ragadnia állami és városi hatóságnak minden eszközt, amely az éhes és ragadozó természetű pékkartellt emberségre tanítsa. A fogyasztók érdekében, a gazdasági válságtól nagyon sújtott pékek ér­dekében, a sütőipar érdekében egy­aránt! 3. oldal Szovjet-Oroszország felvétele a Népszövetségbe (Párizs, augusztus 31.) Pénteken nyitották meg ünnepélyesen Párizs és Moszkva között a közvetlen te­lefonforgalmat. Barthou külügy­miniszter beszélt elsőnek telefonon Moszkvával és fölolvasta a francia kormány­nak az orosz szovjet kormányhoz és az orosz néphez intézett üze­netét. Ristov községi tanácsos, a párizsi légü­gyi­ bizottság elnöke ugyan­csak pénteken repülőgépen útnak indult Leningrád és Moszkva felé, hogy ott tanulmányozza a légi ki­kötők berendezéseit. (Párizs, augusztus 31.) A francia lapok tovább mérlegelik a kérdést, hogy milyen körülmények között történik majd meg Szovjet-Orosz­országnak a Népszövetségbe való fölvétele. Elintézett kérdésnek tart­ják általában, hogy Szovjet-Orosz­ország fölvételét a Népszövetség közgyűlése megszavazza, hiszen — írják a lapok — tizennyolc tagál­lamnak kellene a fölvétel ellen sza­vaznia ahhoz, hogy a Népszövetség Szovjet-Oroszország fölvétele ellen döntsön. Ez az eshetőség pedig tel­jesen kizártnak látszik, mert tizen­nyolc ilyen állam nem akad. Az „Intransigeant" szerint csak Magyarország, Ausztria, Írország, Kanada és néhány dél­amerikai állam szavazatát tart­ják kétségesnek. De most már valószínűnek látszik, h­ogy Svájc és Hollandia, valamint Belgium legalább is nem szavaz majd a felvétel ellen. Lengyelorszá­got azzal fogják megnyerni, hogy Szovjet-Oroszország fölvétele mel­lett szavazzon, hogy későbbi időkre állandó tanácstagságot biztosítanak neki Genfben. Ehhez azonban az állandó tanácstagságok számát föl kell majd emelni, annál is inkább, mert Szovjet-Oroszországnak föltét­lenül biztosítani akarnak egy ál­landó tagságot a tanácsban. Anglia vissza akarja hódítani, legalább is részben, a maga ipara számára a mandzsu piacot és erre a mostani viszonyokat tartja a legalkalmasabbnak, amikor Japán szorult helyzetben van és a Szovjet-Oroszországgal való ellenséges viszonyára való tekintet­tel, keresve keresi egy nagyhata­lom jóindulatú barátságát és ennek érdekében gazdasági áldozatokra is kész. Hirota japán külügyminiszter és a tokiói angol követ között már tár­gyalások is folytak az angol-japán közeledés lehetőségéről, illetve ar­ról, hogy az angol ipar és kereske­delem számára Japán milyen üz­leti lehetőséget volna hajlandó biz­tosítani Mandzsukuóban. A tárgya­lások eredményeként a legközelebb angol kereskedelmi és ipari bizott­ság indul tanulmányútra Mand­zsukuóba. Anglia egyébként a Japánhoz való közeledésével csökkenteni akarja Szovjet - Oroszország európai befolyását is, mert az angol kormány ugyan tel­jes mértékben támogatja Szovjet-Oroszország fölvételét a Népszövet­ségbe, de nem tartja kívánatosnak, hogy ennek révén­­ Szovjet-Orosz­ország befolyása akár az európai, akár az ázsiai politikára túlságo­san elhatalmasodjék. Anglia gazdasági enged­ményeket akar kicsikarni Mandzsukuóban (London, augusztus 31.) Anglia, amelynek Japánhoz való viszonya a japánok mandzsúriai hadjárata óta meglehetősen elhidegült, újab­ban Japánhoz ismét keresi a köze­ledés útját. Ennek az a magyará­zata, hogy N­ Él a Dunán Kedélyes éjszaka tánccal, műsor­ral, sok mókával a Dunagőzhajó­zási Rt. nagy luxushajóján. A ha­jón tréfás versenyek, cigányzene,­­jazz, grammofon. Kikötés „Túl az Óperencián", ahol folytatódik a tánc, tombola stb. A műsor kereté­ben fellépnek a rádió kedvencei. A hajó indul a DGT Petőfi téri hajóállomásáról szeptember 8-án, szombaton este 8 órakor, budaiak­nak beszállás a Pálffy téri hajó­állomáson Vi9 órakor. Visszaérke­zés éjfél után 2 órakor. Ajánlatos a jegyet előre megváltani, mert csak meghatározott számú utast vesz föl a hajó. Jegyek 1 pengő 50 filléres ked­vezményes áron kaphatók Kultúr­propaganda osztályunkban, VII. Er­­zsébet körút 35. Tel.: 303-27. O.

Next