Népszava, 1934. december (62. évfolyam, 270–293. sz.)
1934-12-01 / 270. szám
1934 december 1. NÉPSZAVA WUHMWTWBHBMBS Véget ért a főváros költségvetési vitája A főváros törvényhatósági bizottsága pénteken délután folytatta a közüzemi költségvetés tárgyalását. Politizál vagy nem politizál? Usetty Béla, úgyis mint a BESZKÁRT elnöke, fölszólalásában Miliók elvtárs csütöröki beszéde kapcsán elhangzott vádakra felelt. Hangoztatta, hogy az a szaklap, amelyet Usetty egyesülete ad ki, nem az ő lapja, azt nem is igen olvassa. A BESZKÁRT keretében, úgymond, nem politizál senkivel, ott gyűlést nem tartott. Az U-jelvényeket egy ifjúsági szervezet tagjai hordozzák és közülük mindössze három BESZKÁRT-tisztviselő, akiket fölkért, hogy a jelvényt ne hordozzák a hivatalban. Tagadta, hogy a futballisták különös előnyöket élveznének és tagadta azt is, hogy neki agitátorai volnának a BESZKÁT-nál. Ami a borkimérést illeti a BESZKÁRT hivatalos helyiségében. ez a főnök bizalmával való viszszaélés útján történt és az ügyben folyik az eljárás. Kifogásolta, hogy Milick a helyszínen megjelent a visszaélés megállapítására. Szerinte bizottsági tagnak nincs beleszólási joga az üzem rendes ügyvitelébe. (Steinherz Simon: „A borkimérés rendes ügyvitel?") Kifogásolta azt is, hogy Milick valakit támadott, akit a bíróság másfél évre ítélt, ő nem akarja tovább üldözni az ilyen embert. (Közbekiáltások a szociáldemokratáknál: „A szociáldemokratákról nem ez a véleménye! Máig is üldözik az embereket!") Ami a kispesti borcsempészést illeti, tagadja, hogy erről a pályafönntartás főnöke tudott, a följelentőt azért helyezték el, mert a sztrájkra izgatott. (Zajos közbekiáltások a szociáldemokratáknál: „Ezt önmaga sem hiszi el!") Weiss Konrád egyes vonalak pótviteldíjainak megszüntetését kívánta. Szabó József arról beszélt, hogy 1928 óta a BESZKÁRT-nál az utaskiesés 22%, viszont, a kocsikilométerek csökkenése csak 12%. A közlekedési bajokat a kocsik egyenletesebb elosztásával kell megszüntetni. Usetty és a „politikamentes" elnöklés Lázár Emil elvtárs bevezető szavaiban egy panaszlevéllel foglalkozott, amelyben egyik esti lapban egy báró támadott a BESZKÁRT és az autóbuszüzem alkalmazottai ellen, mint akik udvariatlanok a közönséggel, borotválatlanok, öltözéküket senki sem ellenőrzi, hiányzik a vasszigor velük szemben, amiért a vezetők a hibásak. Visszautasította ezt az alkalmazottak ellen irányuló támadást, amely megmutatja, hogy a panaszos levél írója nem ismeri ezeknek a súlyos munkát végző, gondokkal küzdő munkásoknak a sorsát. Igenis, udvariasak ezek az alkalmazottak, arról nem tehetnek, hogy fáradtak és arról sem, hogy rosszul öltözködnek. A BART-nál az alkalmazottak rongyos, piszkos Tudás ellen panaszok merültek föl, a BESZKÁRT megvizsgálta szerződéses jogán ezeket a panaszokat és megállapította, hogy 521 egyenruha közül mindössze 56 volt csak kifogástalan. A BESZKÁRT kötelezte ugyan a BARTOT rendes ruhák, nyári öltözet kiadására, de azzal már nem törődött, hogy a BART ennek a kötelezettségének nem tett eleget. A továbbiakban Lázár arról beszélt, hogy súlyos hiba a közlekedéssel és a főváros pénzügyi érdekeivel szemben, hogy az Autóbuszüzemet átadják a BESZKÁRT-nak, amely pedig elvi ellenfele az autóbusszal való modern közlekedésnek. Panaszolják az autóbuszalkalmazottak, hogy mily súlyosra fordult a helyzetük a beolvasztás következtében. Usetty villamos szaklapját a BESZKÁRT-elnök mai beszédében megtagadta, holott annak a lapnak a vezércikkírója és a lapot kiadó egyesület díszelnöke. Nem éppen túlságosan erkölcsös, hogy a BESZKÁRT elnöke délelőtt rideg munkáltató, este pedig szakszervezeti elnök, aki a munkásokat „lelkesíti" a BESZKÁRT ellen. Usetty tagadja, hogy a BESZKÁRT-nál az egységespárti politizálás középpontjában van, de mégis csak jelent valamit az a tény, hogy az autóbuszfőellenőr nem a helyes jegykezelésre vagy egyéb szolgálati tényre tanítja ki az alkalmazottat, hanem ezt a rövid kérdést intézi hozzá: belépsz vagy nem lépsz be az egységes pártba? (Nagy zaj.) Az egységes párthoz tartozó kalauzokat szolgálat közben leváltják, a főváros pénzén megy agitálni, ugyanakkor pedig, ha az üzemi alkalmazott a főváros érdekében tanúskodni megy a bírósághoz, ezt az időt a díjazásából levonják. (Nagy zaj.) Hogy mennyire elfajult a közszellem, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az egységespárti autóbuszalkalmazottak gyűlésén részbizottság kiküldését határozták el: ők akarják eldönteni, hogy a végleges szerződtetésnél az autóbuszalkalmazottak közül kit vegyenek át a BESZKÁRT-hoz. Az ilyen heccelődés a végletekig ki van már élezve az üzemben, nem is kétséges, hogy Usetty tudtával és beleegyezésével. (Közbekiáltások a középen: „Állítsanak szakembereket az üzemek élére ' és ne politikusokat!") Usettyt ne kápráztassa el, hogy az ő nevével hordanak jelvényeket a BESZKÁRT-nál, egy nagy eszme jelvénye jobban imponál, mint egy élő elnök stréber jelvénye. A sport barátságát Usetty ne reklamálja rajtunk, mert mi tudjuk, hogy a Bedeaux-munkában kiszipolyozott munkás számára szükséges az egészséges sportolás. Mi az öncélú sportot ellenezzük, amely kiveszi a könyvet a fiatalság kezéből. Ami a korkérdést illeti, erről nem kell vitatkozni, az elmondottakat Usetty is megerősítette. Kézlegyintéssel azonban nem lehet elintézni a dolgot, mert közveszedelmes lehet, ha borozgatásra beugratott alkalmazottak vezetnek kocsit. Ha Usetty azt akarja, hogy a főváros közönsége, amely felügyelt, amikor látta Bárczy István kiszorítását a BESZKÁRT elnöki székéből,, utólag elismerje Usetty elnökségét, akkor vessen véget ezeknek az állapotoknak. Tartsa be, amit ígért most, hogy nem tűr protekciót, hogy nem erőszakol politikai monopóliumot. Budapest közüzemei ne legyenek monopóliumok, ne legyenek monopóliumjai semmiféle politikai csoportnak. A továbbiakban Lázár az Autóbuszüzem alkalmazottainak ügyét tette szóvá és indítványozta: 1., A polgármester záros határidőn belül készíttesse el az autóbuszalkalmazottak szolgálati, illetmény- és nyugdíjszabályzatát. Az összes autóbuszalkalmazottakat vegye át a BESZKÁRT, valamennyi szolgálati idejük beszámításával. Adják, vissza elvont illetményeiket és szolgáltatásaikat a rokkant autóbuszalkalmazottaknak és az alkalmazottak özvegyeinek biztosítsanak kegydíjat. 2. Az Autóbuszüzem átadását követő egy éven belül készítsék el az autóbusztarifát, amely a viteldíjakat leszállítja, gondoskodjanak továbbá a kocsiparknak olyan mértékű szaporításáról, hogy a villamossal való kölcsönös átszállás megvalósítható lehessen. Martsekényi Imre a BESZKÁRT közlekedési politikáját bírálta. — Éber Antal a kisipari hitelkeretek kiszélesítését sürgette. A kisiparosok és kiskereskedők hiteligényeinek kielégítése érdekében szólalt föl Szilágyi Antal elvtárs. Olyan társadalmi rétegekről van itt szó — mondotta —, amelyeknek tagjai lényegében éhbérekért dolgozó munkások. A verseny úgyszólván a kisiparosság kenyerét teszi már kérdésessé és sajnálattal kell látni, hogy a főváros a közszállításoknál ebben a tekintetben nem védi meg az iparosságot. Csak a legutóbbi nagyobb egyenruhaszállítás dolgára emlékeztet. Mire a nagyvállalkozótól a munka a kisiparosig jutott el, a kisiparos keresete tízórai munkaidő mellett napi 2.20 a értékes fehérneműdet, használj a masásfiazási szappant! s pengőre szoríttatott le. Ma ezt a 22 fillér órabéres kisegzisztenciát nevezik kisiparosnak. Kérdezi, miből tartson műhelyt, miből fizessen adót, miből ssrítson, világítson, miből fizesse a munkást és miből éljen meg a családjával? A bajoknak egyik fő forrása az, hogy nincs tőkéjük, nem élvezhetik a nagyban való vásárlás előnyeit, áruhitelt nem kapnak és ha valamit kapnak, az túl drága. A hitelkérdés fájó sebe a kisiparnak, bankhitelt nem kaphatnak bankszerű fedezet híján. TVe csak a választásokon ígértek, hogy nem engedik elpusztulni ezt a fontos társadalmi réteget. Amit az állam fedezetlen hitel címén adott, alig több a semminél. Nagy elismeréssel emlékezik meg a Kisipari Hitelintézet működéséről és kéri, hogy ez az intézet ne legyen mostohagyermeke a fővárosnak. Az intézet támogatását kéri a kisiparosság és a kiskereskedők széles rétegei érdekében. Indítványozza. Figyelemmel art, hogy a Kisipari Hitelintézet a kisipar és a kiskereskedelem hiteligényeit ama rendelkezésre álló tőkékből csak kis nyertekben tudja kielégíteni, mondja ki a közgyűlés, szükségesnek tartja, hogy a polgármester az intézetnél kétmillió pengőt betétként helyezzen el. Wolff Károly figyelemmel arra, hogy időközben bekövetkezett változások nyomán siklyült a szanáló akciót az önkormányzat kereteibe terelni, visszavonta a polgármester hitelátruházó jogának korlátozására korábban beadott indítványát. Azokkal a kifogásokkal szemben, hogy a költségvetési egyensúly helyreállítása ellenére bizonyos könyvelési feltételek mellett 1,8 millió deficitet, kell esetleg kimutatni, közli, hogy ez a deficit eltűnik azáltal, hogy a főváros a kormánnyal egyetértésben nem fizeti be a hárommilliós rendőrségi hozzájárulást. 3. oldal Az OTI csak hasznos beruházásokra ad kölcsönt Gál Benő elvtárs tudomásul vette Wolff bejelentését. Ama közléséhez, hogy a 10%-os zárolás nem jelenti a munkabérek megszorítását, hozzáfűzi Gál, hogy a munkabérek érintetlensége az előfeltétele volt annak, hogy a pártközi konferencián pártunk hozzájárult a költségvetési hiány eltüntetésére irányuló Wolff-féle javaslathoz. Szóvá teszi azokat a híreket és nyilatkozatokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy a költségvetési hiány eltüntetésére a főváros az OTI-tól készül kölcsönt fölvenni 10—20 millió pengő összegben. Kénytelen megállapítani, hogy az OTI egyelőre minderről nem tud, hozzá ilyen kívánsággal senki sem fordult. Az OTI önkormányzati tényezői elvárnák, hogy mielőtt ilyen nyilatkozatok elhangzanak, először kérdezzék meg az OTI-t. Az OTI önkormányzata már a törvény rendelkezése alapján sem járulhat hozzá olyan kölcsönhöz öregségi tartalékalapja terhére, amely valamely közület deficitjének megszüntetését szolgálná. Kizáróan csak munkaalkalmakat teremtő, hasznos beruházásokra hajlandók kölcsönt adni. Ezzel kapcsolatban az OTI-nak mint kölcsönadónak bizonyos kívánságai lehetnek a fővárossal szemben. Hivatalos ígéret ellenére, hogy a HÉV-re is kiterjesztik a villamostarifát, ez máig sem történt meg. A Gellért tértől az albertfalvi vámig 30 fillér a viteldíj, aki párszáz lépést tovább akar menni, újabb 16 fillért fizet. Ugyanakkor a BESZKÁNT-vonalakon 24 fillér a viteldíj, ami magában is már sok, hiszen ma ez a munkások l'/t2 órai keresetét jelenti. Ez a drága viteldíj okozza, hogy az OTI albertfalvi telepén 90 üres lakás van, holott mindenki szívesen venné igénybe az olcsó, kertes kislakásokat. Nem tudják kivenni, mert nem bírják el a magas viteldíjat. Kéri a közlekedés javítását, esetleg úgy, hogy vezessenek az albertfalvi telephez kísérleti autóbusz-járatot. Kifogásolja azt is, hogy a Rákospalotát a Kerepesi úttal összekötő H-kocsik üresen járnak, mert megfizethetetlenek. Vezessenek be itt is kisszakaszjegyet. Csapó Ferenc a BESZKÁRT-közlekedésre vonatkozó különböző kívánságokat sorolt föl. A közlekedő vállalatok alkalmazottainak sérelmeit és kívánságait tolmácsolta ezután Lévai Sándor elvtárs. Az Autóbuszüzemnél a forgalmi szolgálat époly fárasztó, idegőrlő munka, mint amilyen a MÁV-nál a forgalmi szolgálat. Az alkalmazottak, valamint a forgalom biztonsága érdekében szükséges, hogy az autóbuszalkalmazottak 24 évi szolgálat után teljes nyugdíjra legyenek jogosultak. Sürgette a HÉV-alkalmazottak kinevezését és előléptetését, ez annál jogosabb kívánság, mert hiszen a kérdés elő van készítve. Sürgette a BESZKA11T - alkalmazottak karácsonyi segélyét és előléptetését. Sürgette a rómaiparti villamos kiépítésére vonatkozó munkálatokat, olyan fürdőterület könnyebb megközelítéséről van itt szó, amely sekély voltánál fogva úszni nemtudók és gyermekek fürdésére alkalmas. Ellenezte a viszonylatok megrövidítésére irányuló terveket. A csúcsforgalom idején sűrítsék a kocsikat a Rákóczi úton és a Körúton, elismeri a kisszakaszrendszer megfelelő voltát, de kéri, gondoskodjanak arról, hogy a rendszer ne hátráltassa a forgalom gyorsaságát. Még egyszer Usetty Milók Sándor elvtárs személyes megtámadtatás címén válaszolt Usettynek az ülés elején elhangzott kijelentéseire. Nem mondta Usettyről, hogy hazudik, azt a feltételes kijelentést tette, hogy „Usetty vagy nem olvassa a saját lapját, vagy nem mondott igazat". Az elhangzottak után megállapítja, hogy Usetty nem olvassa azt a lapot, amelyet maga alapított, amelybe vezércikkeket ír és amely annak az egyesületnek a hivatalos lapja, ahol Usetty a díszelnök. Szóló gondoskodni kíván arról, hogy a BESZKART-alkalmazottak ezt megtudják. Usetty kifogásolta szólónak egyes kifejezéseit. Nem ezek a kifejezések az erősek, hanem azok az eszközök durvák, amelyeket egyesek a BESZKÁRT-nál az egységespárti szervezkedés érdekében használnak és használhatnak. Megfenyegették az embereket, hogy csak azokat nevezik ki, akik az egységes párt tagjai. Ezt a módszert nem lehet eléggé erős szavakkal elítélni. Ami Usettynek azt az állítását illeti, hogy a kispesti pályafenntartásnál az egyik munkás sztrájkra izgatott 16 embert, ez fogalmilag képtelen állítás, amely csak helytelen tájékoztatáson alapulhat. Egyébként az a tény, hogy „csak" áthelyezték az illető munkást, aki a borcsempészést följelentette, önmagában mutatja, hogy az elhangzott súlyos fegyelmi vétségre vonatkozó kijelentések nem állják meg a helyüket. Usettynek, a futballelnöknek a sport nyelvén akarja megmondani a könnyed megértés kedvéért, hogy a pályán nem szabad elgáncsolni, hátulról megrúgni az ellenfelet, s azt akarjuk, hogy ezt a futball-