Népszava, 1934. december (62. évfolyam, 270–293. sz.)

1934-12-01 / 270. szám

1934 december 1. NÉPSZAVA W­UHMWTWBHBMBS Véget ért a főváros költségvetési vitája A főváros törvényhatósági bizottsága pénteken délután folytatta a közüzemi költségvetés tárgyalását. Politizál vagy nem politizál? Usetty Béla, úgyis mint a BESZ­KÁRT elnöke, fölszólalásában Miliók elvtárs csütöröki beszéde kapcsán elhangzott vádakra felelt. Hangoztatta, hogy az a szaklap, amelyet Usetty egye­sülete ad ki, nem az ő lapja, azt nem is igen olvassa. A BESZKÁRT kereté­ben, úgymond, nem politizál senkivel, ott gyűlést nem tartott. Az U-jelvénye­ket egy ifjúsági szervezet tagjai hor­dozzák és közülük mindössze három BESZKÁRT-tisztviselő, akiket fölkért, hogy a jelvényt ne hordozzák a hiva­talban. Tagadta, hogy a futballisták különös előnyöket élveznének és tagad­ta azt is, hogy neki agitátorai volnának a BESZKÁ­­T-nál. Ami a borkimérést illeti a BESZKÁRT hivatalos helyisé­gében. ez a főnök bizalmával való viszs­zaélés útján történt és az ügyben fo­lyik az eljárás. Kifogásolta, hogy Mil­ick a helyszínen megjelent a visszaélés megállapítására. Szerinte bizottsági tagnak nincs beleszólási joga az üzem rendes ügyvitelébe. (Steinherz Simon: „A borkimérés rendes ügyvitel?") Kifo­gásolta azt is, hogy Milick valakit tá­madott, akit a bíróság másfél évre ítélt, ő nem akarja tovább üldözni az ilyen embert. (Közbekiáltások a szociál­demokratáknál: „A szociáldemokraták­ról nem ez a véleménye! Máig is üldö­zik az embereket!") Ami a kispesti bor­csempészést illeti, tagadja, hogy erről a pályafönntartás főnöke tudott, a följe­lentőt azért helyezték el, mert a sztrájkra izgatott. (Zajos közbekiáltá­sok a szociáldemokratáknál: „Ezt ön­maga sem hiszi el!") Weiss Konrád egyes vonalak pótvitel­díjainak megszüntetését kívánta.­­ Szabó József arról beszélt, hogy 1928 óta a BESZKÁRT-nál az utaskiesés 22%, viszont, a kocsikilométerek csökke­nése csak 12%. A közlekedési bajokat a kocsik egyenletesebb elosztásával kell megszüntetni. Usetty és a „politikamentes" elnöklés Lázár Emil elvtárs bevezető szavai­ban egy panaszlevéllel foglalkozott, amelyben egyik esti lapban egy báró támadott a BESZKÁRT és az autóbusz­üzem alkalmazottai ellen, mint akik udvariatlanok a közönséggel, borotvá­latlanok, öltözéküket senki sem ellen­őrzi, hiányzik a vasszigor velük szem­ben, amiért a vezetők a hibásak. Vissza­utasította ezt az alkalmazottak ellen irányuló támadást, amely megmutatja, hogy a panaszos levél írója nem ismeri ezeknek a súlyos munkát végző, gon­dokkal küzdő munkásoknak a sorsát. Igenis, udvariasak ezek az alkalmazot­tak, arról nem tehetnek, hogy fáradtak és arról sem, hogy rosszul öltözködnek. A BART-nál az alkalmazottak rongyos, piszkos Tudás ellen panaszok merültek föl, a BESZKÁRT megvizsgálta szerző­déses jogán ezeket a panaszokat és megállapította,­ hogy 521 egyenruha kö­zül mindössze 56 volt csak kifogástalan. A BESZKÁRT kötelezte ugyan a BARTOT rendes ruhák, nyári öltözet ki­adására, de azzal már nem törődött, hogy a BART ennek a kötelezettségének nem tett eleget. A továbbiakban Lázár arról beszélt, hogy súlyos hiba a közlekedéssel és a fő­város pénzügyi érdekeivel szemben, hogy az Autóbuszüzemet átadják a BESZKÁRT-nak, amely pedig elvi el­lenfele az autóbusszal való modern köz­lekedésnek. Panaszolják az autóbuszal­kalmazottak, hogy mily súlyosra for­dult a helyzetük a beolvasztás követ­keztében. Usetty villamos szaklapját a BESZKÁRT-elnök mai beszédében meg­tagadta, holott annak a lapnak a ve­zércikkírója és a lapot kiadó egyesület díszelnöke. Nem éppen túlságosan er­kölcsös, hogy a BESZKÁRT elnöke dél­előtt rideg munkáltató, este pedig szak­szervezeti elnök, aki a munkásokat „lel­kesíti" a BESZKÁRT ellen. Usetty ta­gadja, hogy a BESZKÁRT-nál az egy­ségespárti politizálás középpontjában van, de mégis csak jelent valamit az a tény, hogy az autóbuszfőellenőr nem a helyes jegykezelésre vagy egyéb szolgá­lati tényre tanítja ki az alkalmazottat, hanem ezt a rövid kérdést intézi hozzá: belépsz vagy nem­ lépsz be az egységes pártba? (Nagy zaj.) Az egységes párthoz tartozó kalauzokat szolgálat közben leváltják, a főváros pénzén megy agitálni, ugyan­akkor pedig, ha a­z üzemi alkalmazott a főváros érdekében tanúskodni megy a bírósághoz, ezt az időt a díjazásából le­vonják. (Nagy zaj.) Hogy mennyire el­fajult a közszellem, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az egységespárti autóbuszalkalmazottak gyűlésén rész­bizottság kiküldését határozták el: ők akarják eldönteni, hogy a végleges szerződtetésnél az autóbuszalkalmazot­tak közül kit vegyenek át a BESZ­KÁRT-hoz. Az ilyen heccelődés a vég­letekig ki van már élezve az üzemben, nem is kétséges, hog­y Usetty tudtával és beleegyezésével. (Közbekiáltások a középen: „Állítsanak szakembereket az üzemek élére ' és ne politikusokat!") Usettyt­ ne kápráztassa el, hogy az ő nevével hordanak jelvényeket a BESZ­KÁRT-nál, egy nagy eszme jelvénye jobban imponál, mint egy élő elnök stréber jel­vénye. A sport barátságát Usetty ne reklamálja rajtunk, mert mi tudjuk, hogy a­ Bedeaux-mun­kában ki­szipolyozott munkás számára szükséges az egészséges sportolás. Mi az öncélú sportot ellenezzük, amely kiveszi a könyvet a­ fiatalság kezéből. Ami a kor­kérdést illeti, erről nem kell vitatkozni, az elmondottakat Usetty is megerősí­tette. Kézlegyintéssel azonban nem le­het elintézni a dolgot, mert közvesze­delmes lehet, ha borozgatásra beugra­tott alkalmazottak vezetnek kocsit. Ha Usetty azt akarja, hogy a főváros kö­zönsége, amely felügyelt, amikor látta Bárczy István kiszorítását a BESZ­KÁRT elnöki székéből,, utólag elismerje Usetty elnökségét, akkor vessen véget ezeknek az állapotok­nak. Tartsa be, amit ígért most, hogy nem tűr protekciót, hogy nem erőszakol po­litikai monopóliumot. Budapest köz­üzemei ne legyenek monopóliumok, ne legyenek monopólium­jai semmiféle po­litikai csoportnak. A továbbiakban Lá­zár az Autóbuszüzem alkalmazottainak ügyét tette szóvá és indítványozta: 1., A polgármester záros határidőn belül készíttesse el az autóbuszalkalma­zottak szolgálati, illetmény- és nyug­díjszabályzatát. Az összes autóbuszal­kalmazottakat vegye át a BESZKÁRT, valamennyi szolgálati idejük beszámí­tásával. Adják, vissza elvont illetmé­nyeiket és szolgáltatásaikat a rokkant autóbuszalkal­mazottaknak és az alkal­mazottak özvegyeinek biztosítsanak kegydíjat. 2. Az Autóbuszüzem átadását követő egy éven belül készítsék el az autóbusz­tarifát, amely a viteldíjakat leszállítja, gondoskodjanak továbbá a kocsipark­nak olyan mértékű szaporításáról, hogy a villamossal való kölcsönös átszállás megvalósítható lehessen. Martsekényi Imre a BESZKÁRT köz­lekedési politikáját bírálta. — Éber An­tal a kisipari hitelkeretek kiszélesítését sürgette. A kisiparosok és kiskereskedők hiteligényeinek kielégítése érdekében szólalt föl Szi­lágyi Antal elvtárs. Olyan társadalmi rétegekről van itt szó — mondotta —, amelyeknek tagjai lényegében éhbére­kért dolgozó munkások. A verseny úgy­szólván a kisiparosság kenyerét teszi már kérdésessé és sajnálattal kell látni, hogy a főváros a közszállításoknál ebben a tekintetben nem védi meg az iparosságot. Csak a legutóbbi nagyobb egyenruhaszállítás dolgára emlékeztet. Mire a nagyvállalkozótól a munka a kisiparosig jutott el, a kisiparos kere­sete tízórai munkaidő mellett napi 2.20 ­ a értékes fehérneműdet, használj a masásfiazási szappant! s pengőre szoríttatott le. Ma ezt a 22 fil­lér órabéres kisegzisztenciát nevezik kisiparosnak. Kérdezi, miből tartson műhelyt, miből fizessen adót, miből ssrít­son, világítson, miből fizesse a munkást és miből éljen meg a családjával? A bajoknak egyik fő forrása az, hogy nincs tőkéjük, nem élvezhetik a nagyban való vásárlás előnyeit, áruhitelt nem kapnak és ha valamit kapnak­, az túl drága. A hitelkérdés fájó sebe a kisipar­nak, bankhitelt nem kaphatnak bank­szerű fedezet híján. TVe csak a választásokon ígértek, hogy nem engedik elpusztulni ezt a fontos társadalmi réteget. Amit az állam fedezetlen hitel címén adott, alig több a semminél. Nagy el­ismeréssel emlékezik meg a Kisipari Hitelintézet működéséről és kéri, hogy ez az intézet ne legyen mostohagyermeke a fővárosnak. Az intézet támogatását kéri a kisiparosság és a kiskereskedők széles rétegei érdekében. Indítványozza. Figyelemmel art, hogy a Kisipari Hitelintézet a kisipar és a kiskereske­delem hiteligényeit a­­ma rendelkezésre álló tőkékből csak kis nyertekben tudja kielégíteni, mondja ki a közgyűlés, szük­ségesnek tartja, hogy a polgármester az intézetnél kétmillió pengőt betétként helyezzen el. Wolff Károly figyelemmel arra, hogy időközben bekövetkezett változások nyo­mán siklyü­lt a szanáló akciót az ön­kormányzat­ kereteibe terelni, vissza­vonta a polgármester hitelátruházó jo­gának korlátozására korábban beadott indítványát. Azokkal a kifogásokkal szemben, hogy a költségvetési egyen­súly helyreállítása ellenére bizonyos könyvelési feltételek mellett 1,8 millió deficitet, kell esetleg kimutatni, közli, hogy ez a deficit eltűnik azáltal, hogy a főváros a kormánnyal egyetértésben nem fizeti be a hárommilliós rendőrségi hozzájárulást. 3. oldal Az OTI csak hasznos beruházásokra ad kölcsönt Gál Benő elvtárs tudomásul vette Wolff bejelentését. Ama közléséhez, hogy a 10%-os zárolás nem jelenti a munkabérek megszorítását, hozzáfűzi Gál, hogy a munkabérek érintetlensége az előfeltétele volt annak, hogy a párt­k­özi konferencián pártunk hozzájárult a költségvetési hiány eltüntetésére irá­nyuló Wolff-féle javaslathoz. Szóvá teszi azokat a híreket és nyilatkozatokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy a költségvetési hiány eltü­ntetésére a fő­város az OTI-tól készül kölcsönt föl­venni 10—20 millió pengő összegben. Kénytelen megállapítani, hogy az OTI egyelőre minderről nem tud, hozzá ilyen kívánsággal senki sem fordult. Az OTI önkormányzati tényezői elvárnák, hogy mielőtt ilyen nyilatkozatok elhangza­nak, először kérdezzék meg az OTI-t. Az OTI önkormányzata már a törvény ren­delkezése alapján sem járulhat hozzá olyan kölcsönhöz öregségi tartalékalapja terhére, amely valamely közület deficit­jének megszüntetését szolgálná. Kizáróan csak munkaalkalmakat te­remtő, hasznos beruházásokra haj­landók kölcsönt adni. Ezzel kapcsolatban az OTI-nak mint kölcsönadónak bizonyos kívánságai le­hetnek a fővárossal szemben. Hivatalos ígéret ellenére, hogy a HÉV-re is ki­terjesztik a villamostarifát, ez máig sem történt meg. A Gellért tértől az albertfalvi vámig 30 fillér a viteldíj, aki párszáz lépést tovább akar menni, újabb 16 fillért fizet. Ugyanakkor a BESZ­KÁN­T-von­alakon 24 fillér a viteldíj, ami magában is már sok, hiszen m­a ez a munkások l'/t­2 órai keresetét jelenti. Ez a drága viteldíj okozza, hogy az OTI albertfalvi telepén 90 üres lakás van, holott mindenki szívesen venné igénybe az olcsó, kertes kislakásokat. Nem tudják kivenni, mert nem bírják el a magas viteldíjat. Kéri a közlekedés javítását, esetleg úgy, hogy vezessenek az albert­falvi telephez kísérleti autóbusz-járatot. Kifogásolja azt is, hogy a Rá­kospalotát a Kerepesi úttal összekötő H-kocsik üresen járnak, mert megfizet­hetetlenek. Vezessenek be itt is kis­szakaszjegyet. Csapó Ferenc a BESZKÁRT-közleke­désre vonatkozó különböző kívánságokat sorolt föl. A közlekedő vállalatok alkalmazottainak sérelmeit és kívánságait tolmácsolta ez­után Lévai Sándor elvtárs. Az Autóbusz­üzemnél a forgalmi szolgálat époly fá­rasztó, idegőrlő munka, mint amilyen a MÁV-nál a forgalmi szolgálat. Az al­kalmazottak, valamint a forgalom biz­tonsága érdekében szükséges, hogy az autóbuszalk­almazottak 24 évi szolgálat után teljes nyugdíjra legyenek jogosul­tak. Sürgette a HÉV-alkalm­azottak ki­nevezését és előléptetését, ez annál jogosabb kívánság, mert hiszen a kérdés elő van készítve. Sürgette a BESZKA11T - alkalmazottak karácsonyi segélyét és előléptetését. Sürgette a rómaiparti villamos kiépítésére vonat­kozó munkálatokat, olyan fürdőterület könnyebb megközelítéséről van itt szó, amely sekély voltánál fogva úszni nem­tudók és gyermekek fürdésére alkal­mas. Ellenezte a viszonylatok megrövi­dítésére irányuló terveket. A csúcsforga­lom idején sűrítsék a kocsikat a Rákóczi úton és a Körúton, elismeri a kisszakaszrendszer megfelelő voltát, de kéri, gondoskodjanak arról, hogy a rendszer ne hátráltassa a forga­lom gyorsaságát. Még egyszer Usetty Mil­ók Sándor elvtárs személyes meg­támadtatás címén válaszolt Usettynek az ülés elején elhangzott kijelentéseire. Nem mondta Usettyről, hogy hazudik, azt a feltételes kijelentést tette, hogy „Usetty vagy nem olvassa a saját lap­ját, vagy nem mondott igazat". Az el­hangzottak után megállapítja, hogy Usetty nem olvassa azt a lapot, ame­lyet maga alapított, amelybe vezércik­keket ír és amely annak az egyesület­nek a hivatalos lapja, ahol Usetty a díszelnök. Szóló gondoskodni kíván ar­ról, hogy a BESZKART-alkalmazottak ezt megtudják. Usetty kifogásolta szóló­nak egyes kifejezéseit. Nem ezek a ki­fejezések az erősek, hanem azok az eszközök durvák, amelyeket egyesek a BESZKÁRT-nál az egysé­gespárti szervezkedés érdekében használnak és használhatnak. Megfenyegették az embereket, hogy csak azokat nevezik ki, akik az egysé­ges párt tagjai. Ezt a módszert nem lehet eléggé erős szavakkal elítélni. Ami Usettynek azt az állítását illeti, hogy a kispesti pályafenntartásnál az egyik munkás sztrájkra izgatott 16 embert, ez fogalmilag képtelen állítás, amely csak helytelen tájékoztatáson alapulhat. Egyébként az a tény, hogy „csak" át­helyezték az illető munkást, aki a bor­csempészést följelentette, önmagában mutatja, hogy az elhangzott súlyos fe­gyelmi vétségre vonatkozó kijelentések nem állják meg a helyüket. Usettynek, a futballelnöknek a sport nyelvén akar­ja megmondani a könnyed megértés kedvéért, hogy a pályán nem szabad el­gáncsolni, hátulról megrúgni az ellen­felet, s azt akarjuk, hogy ezt a futball-

Next